Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

A Pentagon „hulláma“ • Borzalmak műhelyében A második világháborút követő években az amerikai haderő a tömegpusz­tító fegyverek — vegyi és bakteriológiai mérgező anyagok — hatalmas kész­letét halmozta fel. Az emberek, állatok és növényzet elpusztítására szol­gáló szereket az Egyesült Államok katonai raktáraiban és külföldi támaszpontjain őrzik. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, milyen veszélyt jelent ez az egész világra. A felháborodott közvélemény nyomására a Fe­hér Ház rendeletet adott ki a vegyi és bakteriológiai fegyverek készleteinek csökkentésére. E rendeletek körüli hírverés mögött meghúzódva azonban a Pentagon tovább folytatja a régebbi pusztító vegyszerek tökéletesítését, sőt újabbakkal kísérletezik. V ietnamban az „S—123“-as ameri­kai repülőgépek herbicidekkel és lombtalanító szerekkel irtják a nö­vényzetet, változtatják holt sivatagok­ká a termőföldet. A termékeny rizsföl­deket kíikodilsavval és fenoxil-ecet- savakkal pusztították el. Vietnam dzsungeleinek „lombtalaní­tó programját“ az amerikaiak 1961 vé­gén kezdték megvalósítani. 1962-ben „csak“ 107 katonai akciót hajtottak végre, amelyek során lombtalanító szereket alkalmaztak, mivel ez még csak ún. kísérleti program volt. 1967- ben a vietnami növényirtás már 600 millió dollárba került. A Pentagon 1968 februárjában közzétett jelentése arról számol be, hogy 1967-ben any- nyi herbicidet és egyéb vegyszert hasz­náltak fel, amennyi elég lenne 385 ezer hektár terület „elpusztítására“. Szigorúan titkos kísérleteket végeztek hasonló vegyszerekkel Délkelet-Ázsia más államaiban is, pl. Thaiföldön. ELKÉPESZTŐ ADATOK Az amerikai sajtó elképesztő adato­kat tárt a közvélemény elé a Vietnam­ban alkalmazott vegyi fegyverek mennyiségéről és a pusztítás méretei­ről. A New York Times még 1966 szeptemberében közölte néhány ame­rikai szakember beismerését, amelyek egyértelműen bizonyítják:',/i vegysze­rek súlyos károkat okoznak a rizs- és kaucsukültetvényeken ts“. Washing­ton Í966 márciusában nyilatkozott elő­ször hivatalosan a vegyszerek alkal­mazásáról. Többek között közölte, hogy 8 ezer hektáron teljesen elpusz­tította a termést. 1962-ben a vegyi há­ború következtében Dél-Vietnamban 52 ezer hektár rizsföld termése veszett kárba. Kiderült, hogy az amerikai ka­tonai vezetés rendkívül elégedett a ve­gyi háború hatékonyságával, és há­romszorosára akarja emelni a hasonló katonai operációk számát. Az okozott károk igazi nagyságáról szóló adatokat 1967-ben tette közzé Jaicsi Fukusima, a Japán Tudomá­nyos Tanács mezőgazdasági szakértő­je, akit az amerikai hadvezetési mód­szerek kivizsgálásával bíztak meg. Adatai jelentősen eltérnek az ameri­kaiakétól: a vegyi akciók Vietnamban 1,5 millió hektár termőföldet tettek hasznavehetetlenné, mintegy ezer földműves halálát okozták, és 13 ez^r szarvasmarhát pusztítotak el. Egyes tudományos kutatók szerint a lombtalanítók bevezetése nemcsak közvetlenül okoz mérhetetlen szenve­déseket (különféle betegségeket), ha­nem évekre portengerré változtatja a termékeny mezőgazdasági területeket. AZ AGRESSZIÓ FEGYVERE A szóban forgó fegyverek közé nem csupán a növényzetet pusztító vegy­szerek tartoznak. Amerika létrehozta a vegyi- és bakteriológiai háború ki­meríthetetlen fegyvertárát. Az amerikai katonák 1964-ben Dél Vietnamban a szabadságharcosok el­len vetették be először a könnyfakasz­tó és hánytató gázokat. Amikor az er­ről szóló hírek világszerte nagy fel­háborodást váltottak ki, Washington azzal védekezett, hogy az 1925-ös genfi egyezmény (amely betiltja a bakteri­ológiai és vegyi fegyverek felhaszná­lását) csak a halált okozó gázok be vetésére vonatkozik, tehát nem a „rendbontók“ ellen alkalmazott szoká­sod anyagokra. A Pentagon 1964 elején kikérte a kongresszus és a szenátus vélemé­nyét, törvényes-e az előbb említett gá­zok alkalmazása Dél-Vietnamban. An­nak ellenére, hogy a törvényhozás im­már régebben szkeptikusan szemlélte a ve)gyi és bakteriológiai fegyverek alkalmazását., a Pentagonhoz intézett 'emlékiratban törvényesnek minősítet­te a különböző könnyfakasztó gázok 'alkalmazását. A második világháború után több (száz vegyi fegyverfajtát fejlesztettek I ki. Az US-Army fegyvertárában ennél i jóval kevesebbet találunk. E „néhány“ közé tartozik két idegrendszert táma­dó gáz is: a tabun és a zarin; továbbá egy bőrsérüléseket okozó gáz, amely harcképtelenné teszi az embereket (kódjelzése BS és a „rendbontók“ el­len alkalmazott három gáz: CS, CN és DM. Az utóbbi hármat már Vietnamban is bevetették). Ugyanakkor különféle gázokat és lobbanékony anyagokat állítottak elő, többek között napalmot és a „fehér foszfort“. Ezeket már nagyobb meny- nyiségben alkalmazzák Vietnamban is. William Sammerson, az Egyesült Államok hadserege vegyi kutató cso- . portjának volt parancsnoka még 1960- ban írta, hogy egyetlen zarin rakétá­val 1,5 kilométer hatósugarú területet lehet „ártalmatlanná“ tenni. Az ellen­gázokkal nem rendelkező lakosság 33 százaléka elpusztulhat. A Pentagon különösen becsben tartja az ún. pszi- cho-fegyvereket, azaz olyan szereket, amelyek harcképtelenné teszik az el­lenfelet. Ezeket a „humánus háborúve­zetés“ eszközeként prezentálják. 1960- ban Sammerson doktor kijelentette', hogy alkalmazásuk a nukleáris fegy­verekkel összehasonlítva „csökkenti az emberáldozatokat“. Szerinte azok­ról a vegyszerekről van szó, amelyek lényegében nem halálosak, „csupán“ elmezavart, öntudatlanságot, bódultsá- got és a látás ideiglenes elvesztését okozzák. Ma már senki előtt sem ti­tok, milyen tüneteket váltanak "ki a BS jelzésű gázok a vizelet megállítása, székrekedés, fejfájás, szédülés, a tájé­kozódó képesség elvesztése, fáradtság és veszettség a következményei. A „rendbontás“ felszámolására elő­irányzott CN, DM és a CS kódjelzésű gázok pillanatnyi elmezavart okoznak. Ezt a három gázt Dél-Vietnamban többször is felhasználták. E gáztrióból legveszedelmesebb a DM. Azonos az adamsittal, amelyet a németek még az első világháborúban állítottak elő. Na­gyobb mennyiségben halált is okoz­hat. Az Egyesült Államokb'an kizárólag vietnami bevetésre állították elő a DN és CM vegyületet. Ennek előállítását az „Indokolja“, hogy míg a DM mini­mális hatásához néhány perc szüksé­ges, a CM-mel kombinálva sokkal ha­tékonyabb. Az amerikai vegyi fegyvertárban kü­lön helyet foglal el a napalm és a fehér foszfor. Mindkettőt sűrűn alkal­mazzák Vietnamban. A napalm vegyi jellemzésében az áll, hogy „növeli a tüzvetők rádiuszát“, lassabban ég el, ragacsos halmazállapotú és még a leg- hozzáférhetetlenebb helyekre is eljut. A foszfor ejtette égési sebek ne­hezen gyógyulnak, a mérgező kipárol­gás a csontok felbomlását okozza. Semmilyen gyógyszer sincs az ember birtokában ellene. A foszfor nemcsak a bőrt égeti át, hanem az izomzatot is egészen a csontig. Ma kézigránáto­kat, aknákat, rakétákat töltenek meg fehér foszforral. A vegyi fegyverek hatékonyságának végső határát még korántsem érték el. Az amerikai katonai szakemberek újabb és újabb gyilkos szerek előállí­tásán fáradoznak. „MOZGÓSÍTOTT“ BACILUSOK Még nagyobb hatású fegyverek ki- fejlesztésének érdekében a Pentagon óriási összegeket áldoz a kígyó- és nö­vénymérgek kutatására. A svéd polgá­ri védelem egyik kiadványa már 1964- ben említést tesz egy titokzatos „F“ jelzésű gázról, amely hússzorta mér­gezőbb a zarinnál és negyvenszerte a tabunnál. Beavatott amerikai katonai szakértők azonban „nem akarnak tud­ni létezéséről“. Még 1960-ban kilátásba helyeztek a folyékonynál sokkalta koncentráltabb és nagyobb pusztító erejű ún. „száraz biológiai fegyvert“. Hat év sem telt el, s a száraz biológiai fegyverek nagy mennyiségben készen álltak. Megtalál­juk köztük a váltőlázt (maláriát) ki­váltó szert is. Erre a fertőző vírusos betegségre különösen az ázsiaiak haj­lamosak. Az 50-es évek végén kísérleteket folytattak pl. a tularémia, marhakole­ra és egyéb -betegségek okozóinak tö­meges előállítására. Az utóbbi évek kí­sérletei kimutatták, hogy a biológiai háború legveszélyesebb eszközei, amelyekkel amerikaiak kísérleteznek, a baktériumok kiváltotta betegségek, köztük a középkorból ránk maradt két szörnyű járványos betegség a ko­lera és a marhakolera, valamint több vírusos megbetegedés. A baktériumok által terjesztett betegségek közé tar­tozik még a rendkívül fertőző tularé­mia. A Fort Detrick-i orvosok szerint a baktériumok okozta betegségek közül legborzalmasabb a tüdőkolera (a kole­ra fertőzött levegő által terjedő fajtá­ja). Fort Detrickben különösen intenzí­ven foglalkoznak a marhakolerával. E betegség „előnyei“ közé tartozik hordozóinak bámulatos életképessége. Tudvalevő, hogy a földben több mint húsz évig is megőrzik életképességü­ket. Ezzel kapcsolatban meg kell je­gyeznünk, hogy a marhakolerával az angol kormány utasítására végezték az első kísérleteket a Skócia nyugati partjai közelében fekvő Gruinardi- szigeten. A sziget talaja azóta Is fer­tőzött; 1966-ban ellenőrizte a brit hon­védelmi minisztérium mikrobiológiai tudományos kutató intézetének négy kutatója, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a sziget még 100 évig fertőzött lesz. VIETNAMI „KÍSÉRLETEK" A dél-vietnami hadseregnek 1962- ben két könnyfakasztó gázt bocsátot­Loniuialanitási akció a vietnami dzsungelekben .. tak a rendelkezésére: a CN gázt és egy „újdonságot“, az adamsitot (kódjelzé­se DM) 1964-ben alkalmazták először Vietnamban. Az amerikai katonai elő­írások az adamsitot a „rendbontók megfékezésére alkalmazott“ gáznak minősítik, a valóságban azonban a DM mérgező vegyi fegyver. A dél-vietnami zsoldosok 1964." nov. 2-án Saigonban a buddhisták felkelésének elnyomásá­ra használták fel a CS-t és a CN-t. A következő hónapokban a dél-vietnami hadsereg az amerikai tanácsadók ve­zetésével a szabadságharcosok ellen vetette be a DM, és CN kődjeteésű gázokat. A szigorú titoktartás ellenére is a világ közvéleménye tudomást szerzett e szörnyűségről. Magasra csapott a felháborodás hulláma. Washington az­zal védekezett, hogy nincs semmi kü­lönös abban, ha a „rendbontók“ ellen gázt alkalmaznak. Ugyanakor McNa- amara, az akkori honvédelmi miniszter egyértelműen a világ tudomására hoz­ta, hogy az Egyesült Államok nem mond le a partizánok elleni gázháború­ról. Igyekeztek tehát a közvéleményt hozzászoktatni a könnyfakasztó gázok gyakori alkalmazásához. 1966 február­jában Saigon közelében a dzsungelek- re helikopterekből több száz könnyfa­kasztó gázzal töltött kézigránátot dob­tak le, majd megkezdték a bombázást. A gáztámadás célja az volt, hogy a partizánokat kikényszerítsék rejtek­helyeikről, és robbanó bombák tüzébe űzzék őket. Az amerikai gyalogság gáz- védelini gyakorlata során, 1966 május 8-án az amerikai repülők Kambodzsá­val határos területeket 12 tonna CS gázzal árasztották el. A gázháború kiterjesztése Vietnam­ban elsősorban a Pentagon műve, amely újabbnál újabb tömegpusztító fegyverek előállítását szorgalmazza. „HUMÁNUS" HÁBORÚ A tabunt és a zarint „klórként“ vit­ték ki Németországból az Egyesült Államokba. Az első ezer tonna akkor került az USA-ba, amikor Speer, Hit­ler hadigazdálkodásügyi minisztere bevallotta a nürnbergi bíróságnak, hogy Hitler a fronton akarta alkal­mazni ezeket a gázokat. Rövid időn belül, a 60-as évek elején a biológiai és vegyi fegyverek már fontos helyet foglaltak el az amerikai fegyverkezési tervekben. A katonai szakemberek közkedvelt érve: a bakteriológiai és vegyi fegyve­rek alkalmazása — a háborúvezetés „humánus“ módja. Nézzük azonban, hogyan határozza meg ezt a „huma­nitást“ /. H. Rotshild nyugalmazott tábornok, a vegyészeti kutató csoport volt parancsnoka: „Az egyik csendes­óceáni szigeten harcoló japánok le­győzése négy napot vett igénybe, 1026 ember elesett. Ha a szigeten nem rob­banó bombákat, hanem iperitet vetünk be, az ellenség két három nap alatt harcképtelenné vált volna, s az elfog­lalt terület sem hevert volna romok­ban“. A háborúvezetés „humánus“ módjá­nak tehát elsődleges célja, hogy ne kockáztassák az amerikai katonák éle­tét, és biztosítsák az elfoglalandó te­rület épségét. Az ezzel kapcsolatos publicisztikai kampány is meghozta „gyümölcsét". Amíg az 50-es években a vegyi és bakteriológiai fegyverek fejlesztésére évente 50—75 millió dol­lárt fordítottak, 1962-ben ez az ösz- szeg 100 millió dollára emelkedett, s Kennedy elnöksége idején már elérte a 300 milliót. Jelenleg a marylandi, ar- kansas, indianai, colorádói és yuccai bázisokon több ezer katonai szakértő és mintegy 10 ezer polgári alkalma­zott dolgozik a Pentagon megrendelé­sein. E bázisok építése hozzávetőlege­sen egymilliárd dollárba került. A Vietnammal kapcsolatos háborúel­lenes hangulat az amerikai közvéle­mény figyelmét fokozatosan a vegyi és bakteriológiai fegyverkezésre irá­nyította, és erélyes tiltakozást vál­tott ki. A közvélemény nyomása Ni- xont e téren már bizonyos intézkedé­sekre kényszerítette. Mindez még nem jelenti azonban a „galambok“ végső győzelmét a „héják“ között. (Z. R.) jmm _ r. _ . ____________________._______ cn onii

Next

/
Oldalképek
Tartalom