Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-26 / 22. szám, péntek
A DÖNTŐ NAPOK A köztársaság nemzetközi helyzetének megszilárdításáért 1973. I. 26. A dolgozó nép 1948 februárjában elért győzelme megalapozásában nagy része volt annak a küzdelemnek, amit a CSKP vezetésével a haladó erők vívtak a köztársaság nemzetközi helyzetének megszilárdításáért, külpolitikai irányzatának meghatározásáért, a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk elmélyítéséért. A háború utáni időszakban a néptömegek még közvetlen hatása alatt álltak a csehszlovák burzsoázia és a nyugati hatalmak müncheni tragédiához vezető árulásának és minden szörnyű következményének. Ugyanakkor tudták, hogy a Szovjetunió a végzetes pillanatban is készen állt, hogy testvéri segítséget nyújtson Csehszlovákiának, soha nem nyugodott bele a müncheni egyezménybe, a háború alatt lehetővé tette a csehszlovák néphadsereg alapjainak lerakását, s a szovjet hadsereg internacionalista feladatát megvalósítva kiűzte köztársaságunkból a fasiszta megszállókat. A Szovjetunióból a háború után is minden segítséget megkaptunk hazánk életének normalizálásához, gazdaságunk megújításához. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikai munkájában eredményesen gytimölcsöztette ezeket a tényeket, s a köztársaság külpolitikai irányzatáért a burzsoázia képviselőivel vívott ádáz összecsapások során sikeresen kihasználta a néptömegeknek a Szovjetunió iránt megnyilvánuló természetes ro- konszenvét. A Rudé právo 1947. november 7-1 száma közölte Klement Gottwald beszédének szövegét, melyet a prágai óvárosi téren a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 30. évfordulójának ünnepsége alkalmából mondott. Gottwald elvtárs beszédében részletezte a Szovjetunió jelentőségét Csehszlovákia szempontjából. A jelenlevők nagy megelégedése mellett jelentette ki: „A háború előtti, alatti és utáni tapasztalatainkból levont következtetés csak egy lehet: a Szovjetunió ereje és legyőzhetetlensége egyben a mi erőnk és legyőzhetetlenségünk is, a Szovjetunióval való legszorosabb együttműködésünk és szövetségünk egyben szabadságunk, függetlenségünk, előrehaladásunk, nyugalmunk és boldogságunk záloga. Ezért hűségesen állunk a Szovjetunió oldalán mindig, mindenütt, minden pillanatbanI" Gottwald elvtárs ebben a beszédében nyíltan rámutatott, hogy a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk meggyengítésére és aláásására irányuló minden kísérlet gaztett. A csehszlovákiai burzsoázia és más népellenes erők képviselői ezt a gaztettet a második világháború utáni időszakban szüntelenül elkövették, mindent megtettek azért, hogy köztársaságunkat a nyugati imperialista hatalmak érdekszférájába vigyék. Ugyanakkor, amikor erre törekedtek, egyben farizeus magatartásra is kényszerítette őket a néptömegeknek a Szovjetunió iránti szeretete. A burzsoá pártok képviselőinek ez a kétarcú, álszent magatartása arra késztette I. Lebegyevet, a Szovjetunió akkori prágai nagykövetét, hogy nyíltan a szemébe mondja H. Ŕipka nemzeti szocialista miniszternek: „Önök minduntalan a Szovjetunió iránti hűségüket bizonygatják, Ugyanakkor abban reménykednek, hogy az amerikaiak egy nap legyőznek bennünket.“ A Szovjetunió nagykövetének kijelentése módfelett indokolt volt. Megcáfolhatatlan tények bizonyították, hogy a nemzeti szocialista, néppárti, demokratapárti vezetők és más reakciósok szüntelenül a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink gyengítésén és egyszersmind a nyugati hatalmakkal való kapcsolatok erősítésén mesterkedtek. A háború után a Szovjetunió nagyméretű gazdasági segítséget nyújtott Csehszlovákiának gazdasági élete megújításához. A Szovjetunió ily módon megkezdte az 1943-ban megkötött baráti, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködésről szóló egyezmény következetes megvalósítását. 1946- ban a Szovjetunió vált Csehszlovákia legjelentősebb külkereskedelmi partnerévé; az összforgalomban 12,5 százalékkal részesedett. A Szovjetunióval való ígéretesen induló együttműködés alapozta meg népgazdaságunk tervszerű távlati fejlesztését. Csakhogy ezt a fejlődést nem nézte jó szemmel a reakció, amely a népi demokrácia vívmányainak nem megerősítésére, hanem aláásására törekedett. E célból minden erejével a nyugattal való kapcsolatok fejlesztését szorgalmazta és ellene szegült a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk fejlesztésének. Aknamunkájuk következtében már 1947-ben jelentősen csökkent a csehszlovák—szovjet külkereskedelmi forgalom, amely akkor az összforgalomnak már csak 5,8 százalékát tette ki. A reakció képviselői hasonló igyekezetei fejtettek ki a nemzetközi politikai kapcsolatok fejlesztése terén is. Szembeszálltak a szovjet—csehszlovák, valamint a kialakuló népi demokratikus államokkal való kapcsolatok terén minden előrehaladással, egyúttal azonban foggal-körömmel harcoltak a kapitalista Nyugat felé való orientációért. Különösen megnyilvánult ez a csehszlovák— lengyel és a csehszlovák—francia szövetségi szerződéssel kapcsolatos álláspontjukban. A szomszédos Lengyelországban fokozatosan megszilárdult a népi demokratitkus rendszer. A két ország közti szövetségi szerződés megkötése kétségkívül előnyösnek mutatkozott mind hazánk, mind Lengyelország szempontjából. Ez azonban nem állt összhangban a burzsoázia képviselőinek terveivel, éppen ezért szívós ellenállást fejtettek ki a szerződés megkötésével szemben. Klement Gottwald miniszterelnök és a kommunista miniszterek csak nagy erőfeszítéseik árán tudták keresztülvinni a szerződés elfogadását. A lengyel kormány- küldöttség 1947 július elején érkezett hazánkba a szerződés ratifikációs leveleinek kicserélésére. A delegáció elutazásakor mondott beszédében Gottwald elvtárs kiemelte: „Most közös feladatunk tovább művelni ezt a televényt, hogy meghozza gyümölcsét népeinknek. Meggyőződésem, hogy e törekvésünknek semmi sem áll útjában, és hogy együttműködésünk gyümölcsei a legdúsabbak lesznek. Hangsúlyozni szeretném, hogy tárgyalásaink és egyezményeink nemzetközi politikai szempontból is nagyszerű eredményt jelentenek.“ Amilyen ellenállást tanúsítottak a reakciós erők a csehszlovák-lengyel szerződés megkötésével szemben, annál nagyobb buzgalommal bábáskodtak a csehszlovák—francia szerződés létrehozásán. A csehszlovák kormány még 1946-ban javasolta a francia kormánynak a szövetségi szerződés megkötését, javaslata azonbari hosszú időn keresztül válasz nélkül maradt. Amikor azonban alapvető változás következett be a francia bel- és külpolitikai irányzatban és a kommunistákat teljesen kiszorították a kormányból, a francia kormány ellen javaslatot juttatott el a csehszlovák kormányhoz és javaslata elfogadásának határidejét ultimátumszerűén egy hónapban állapította meg. Eltekintve ettől a sértő feltételtől és a Francia- ország helyzetében bekövetkezett lényeges változásoktól, a szerződés feltételei sem voltak elfogadhatóak a kommunisták és a becsületes hazafiak számára. A köztársaság elleni támadás esetében ugyanis a rögtöni segítségnyújtás helyett csupán a segítségnyújtás módjáról szóló tárgyalásokat helyezte kilátásba, azt is csak a Németország részéről jövő támadás esetére, kirekesztve ebből Németország szövetségeseit. A müncheni diktátum azonban elegendő tanulságul szolgált, hogy a kommunisták kötelességüknek tartsák a hozzá hasonló nemzeti tragédia megismétlődésének megakadályozását. Ezzel szemben a kommunistaellenes erők, beleértve Beneš köztársasági elnököt is, minden igyekezetüket latba vetették a Csehszlovákia szempontjából nagyon kedvezőtlen francia szerződés- tervezet elfogadásáért. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a haladó erők képesek megakadályozni a francia indítvány elfogadását, Eduard Beneš levélben fordult a szovjet kormányhoz, azzal az átlátszó szándékkal, hogy a Szovjetunióra hárítsa a felelősséget a csehszlovák—francia szerződés meghiúsításáért. A Tribúna tavalyi 46. száma ezzel összefüggésben ismerteti /. V. Sztálin nagyon higgadt és egyértelmű válaszlevelét a Szovjetunió álláspontjáról. „Az elnök leveléből arra következtethetünk — hangzott Sztálin válasza —, hogy elutasítónak tartja a Szovjetunió álláspontját a Csehszlovákia és Franciaország közti kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének kérdésében. Nem értek egyet a szovjet álláspont ilyen magyarázatával és szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a Szovjetunió a Csehszlovákia és Franciaország közti kölcsönös segítség- nyújtási szerződés megkötése mellett áll, mert ilyen szerződés hasznos lenne Csehszlovákia számára. Ami Csehszlovákiának hasznos, azt annak kell tartania a Szovjetunió számára is." A szovjet kormányfő levelében a továbbiakban rámutat, hogy a szóban forgó szerződés feltételeinek legalább olyannak kell lennie, mint amilyet Csehszlovákia a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Jugoszláviával kötött. E szerződések alapvető jellemvonásai egyrészt a kölcsönös segítségnyújtás a Németország és szövetségesei részéről történő agresszió esetén, márészt a haladéktalan segítség a készülő és megkezdett agresszió esetében. „A franciák mindkét jellemvonást kizárják — hangzik tovább a levél — és ezzel rontani akarják Csehszlovákiának azokat a pozícióit, amelyeket a már több országgal megkötött szerződéssel elért. A szovjet kormány nézete szerint a csehszlovák kormánynak nem szabad megengednie a Csehszlovák Köztársaság pozícióinak ilyen rosszabbodását.“ A levél továbbá rámutat, hogy Németország szövetségesei is veszélyesek lehetnek Csehszlovákia számára, az automatikus segély kizárása pedig olyan kis ország részére mint amilyen Csehszlovákia, semmiképpen nem engedhető meg, hiszen ha az ellenség negyven kilométer mélyen behatolna területére, akkor Csehszlovákia már halálos veszélybe kerülne. „A franciák egyszer már elárulták Csehszlovákiát, amikor a haladéktalan segítségnyújtásról volt szó. Nem engedhető meg, hogy Csehszlovákia ne okuljon ebből a leckéből“ — figyelmeztetett a szovjet kormányfő. Csak természetes, hogy a CSKP és vezetésével a népi demokratikus állam további megerősítésén fáradozó haladó erők nem engedték meg a köztársaság belpolitikai és nemzetközi helyzetének rosszabbo-' dását, hanem ellenkezőleg annak sokoldalú megszilárdítására törekedtek. A kommunisták és minden igaz hazafi mélységes meggyőződését és akaratát fejezte ki Klement Gottwald, amikor leszögezte: „A csehszlovák—szovjet szövetséges együttműködés megszilárdítása a csehszlovák politika és egész nemzeti létünk alapvető feladatát jelenti, mivel csak ez a politika biztosítja nemzeti és állami szabadságunkat, köztársaságunk függetlenségét, biztonságát és békés fejlődését." GÁL LÁSZLÓ FEBRUÁR HARCOSA LÖRINCZ GYULA RAJZA Számvetés és mérleg A lučeneci (losonci) járási pártbizottság plenáris ülése elemezte ós értékelte a járásunkban kifejtett ideológiai munkáit. Megállapította, az alap- szervezeteik céltudatos munkájával elértük azt, hogy emelkedett az ideológiai munka színvonala és befolyása az emberekre. Megkülönböztetett gondot fordítottunk az eszmei munkára, a pártpropagandára és a politikai tömegmunkára. A pártoiktatáshan megszüntettük a kampányszerűséget, a túlzott egyoldalúságot. A párttagok tanulás iránti érdeklődése megnövekedett. Ehhez hozzájárult a pár toktat ás egységes, szilárd rendszerének bevezetése, amely a gyakorlatban igen jól bevált. Ezt bizonyítja a pártoktatás látogatottsága is, amely 85—90 százalékos. Különös dicséretet érdemelnek a füleki Kovosmalt, a lučeneci Poľana pártszervezetei. Akadnak a járásban alapszervezetek, ahol emelni kell a pártnevelés színvonalát és növelni hatásfokát. Éppen ezért a központi bizottság határozata szellemében figyelmünket a propagandistáik és a lektorok munkája minőségének megjavítására összpontosítjuk. A járási pártbizottság plenáris ülésén behatóan foglalkozott az agitációs és a politikai tömegmunkával. Ez a munka járásunkban egységes terv alapján valósul meg. A választások előkészítése idején 110 agitációs központ és 7542 agit- kettős működött, melyek jelentős szerepet töltötteik be a dolgozók megnyerésében a párt által kitűzött feladatok teljesítésére. A választások után redukáltuk az agitációs központok létszámát, s nem tudtuk megtartani munkájuk aktivitását, rendszerességét sem. Ezzel kapcsolatban a járási pártbizottság elnöksége alapvető intézkedést foganatosított. Az alapszervezetek a személyes és a szemléltető agitációs munkába bevonjáik a kommunistákat, a tömegszervezetek vezetőit, és a gazdasági tisztségviselőiket. Az intézkedés helyesnek bizonyult: az agitációs munka a falvakon, de főleg az üzemekben a kommunisták munkájának szerves része lett. Luče- necen, Poltáron, Mýtnán, Rad- zovcén és több más községben, üzemben, az agitációs munka igen tervszerű, átgondolt. Az üzemekben, az efsz-ekben és az állami gazdaságokban faliújságokon és hirdetőtáblákon népszerűsítik a legjobb dolgozók munkaeredményeit és az áltlami tervfeladatok teljesítését. Ugyanakkor nem hiányzanak a szégyentáblák sem, amelyeken bírálják a fogyatékosságokat. Járásunkban a személyi és a szemléltető agitációban részt vesznek a nemzeti bizottságok és képviselőik, a tömegszervezetek, a műszaki-gazdasági dolgozók, akik tevékenységükkel fokozzák a dolgozók és a lakosság mu n kak e zdemé n ye zé - sét. A jelen időszakban az üzemekben a szocialista munka- brigádok, az egyének és a kollektívák újabb kötelezettségeket vállalnak a februári győzelem 25. és az SZNF 30. évfordulója tiszteletére. Ezzel válaszolnak a Banská Bystrica-1 és a martini járás felhívására. A járási pártbizottság plenáris ülése elsőrendű feledatként jelölte meg a dolgozók szocialista hazafiasságra és proletár nemzetköziségre való nevelését. Járásunk feltételeihez igazodva, ahol szlovák és magyar nemzetiségű állampolgárok élnek, a proletár nemzetköziségre való nevelés egyik döntő tényezőjének a nemzetiségi kérdés lenini megoldását tartjuk. Abból indulunk ki, hogy a nemzetiségi politikában a lenini alapelvek érvényesítése csakis céltudatos ideológiai és nevelőmunkával lehetséges. Ügyelünk arra, hogy a társadalmi élet területén a szlovák és a magyar nemzetiségű állampolgárok megtalálják az utat önreailizálésükhöz, és biz-* tosítsuk életszínvonaluk szüntelen emelkedését. Ebben a szellemben irányítjuk járásunk gazdasági fejlődését, a közök* tatást és a művelődést. A káderek kiválasztásánál és elhelyezésénél megtartjuk a politikai és az osztályszempontokat, tiszteletben tartjuk a nemzetiségi képviseletet minden szervben és szervezetben, gazdaság!» kulturális és társadalmi szakaszon, ugyanakkor szigorúan elítéljük a nacionalista és a sovinizta jelenségeket, megnyil* vánulásokat. Továbbra is fö feladatunknak tartjuk a szlovák és a magyar nemzetiségű állampolgárok együttélésének elmélyítését minden területen. A plenáris ülésen több szó esett a kulturális és a népművelési munkáról. Járásunkban tovább növeljük e tevékenységet, elsősorban a falvakon. A’ kulturális, népművelési intézmények és a Szocialista Akadémia munkája fokozatosai* mind szorosabban kapcsolódik össze az egyes falvak és üzemek életével, konkrét problémáival. Jó eredményeket értünk el a nép- és alkotóművészet terén is. Városaink és községeink többségében tánc-, ének- együttes, vagy színjátszó csoportok működnek. Ezek až együttesek megőrzik és továbö fejlesztik a népszokásokat és hagyományokat. Ezen a térért több községben értékes munkát végez a CSEMADOK szervezete. Külön említést érdemei a fülekpüspöki „Fialóc“-együt- tes, amely az utóbbi években egyre színvonalasabb műsoraival szórakoztatja a népművészetre vágyó közönséget. Többet kell tenniük a kulturális és művelődési munka területéli a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi klubjainak. A plenáris ülés után megtartott járási ak t í vaérteke zleteii hangsúlyoztuk, Ihogy a pártalap s ze rveze tek nek je len té kény igyekezetei kell kifejteniük á CSKP KB plénuma határozatának realizálására, az ideloógiai munka továbbfejlesztése érdekében. Elsősorban le kell bontaniuk a KB határozatát sajáť feltételeikre úgy, hogy irányításuk alatt az ideológiai munka a gazdasági és a társadalmi élet minden szakaszán hathatósabb legyen. TANKINA ISTVÁN, a Lučeneci Jpb titkárä
