Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-24 / 20. szám, szerda
A Nemzeti Front politikájának érvényesítése a népi demokratikus Csehszlovákia politikai életében mélységes beavatkozást jelentett a társadalom politikai struktúrájába. Ez a politikai szervezeti rendszer mindenekelőtt nem engedte, hogy a burzsoázia áttérjen az ellenzék platformjára és a München előtti köztársaság burzsoá demokratikus parlamentarizmusának hírhedt praktikáihoz folyamodjék. A Nemzeti Front politikája így népünk egysége megszilárdításának, az alkotmányos szervek, a kormány és a többi állami gépezetnek a népi demokratikus köztársaságban a forradalmi átalakítások megvalósítására szolgáló fontos eszköze lett. A népi demokratikus hatalom tényleges támaszaivá és fő pilléreivé a nemzeti bizottságok váltak. A nemzeti bizottságok megalakulása a nemzeti és demokratikus forradalom nagy vívmánya volt, mert történelmünk folyamán első ízben váltak a nép, az államhatalom egyedüli forrásaivá. A nemzeti bizottságok az államigazgatás és a hatalom tényleges szerveivé váltak, és semmi közük sem volt többé a burzsoá államapparátushoz és a München előtti képviseleti testületekhez. A nép új képviseleti szerveinek fennállása, azok a tapasztalatok, amelyeket a munkásosztály az államapparátus és a képviselőtestületek tevékenysége során a München előtti köztársaságban szereztek, és természetesen a košicei kormányprogramnak az összes árulő és kollaboráns megbüntetésére irányuló intézkedései megakadályozták azt, hogy ismét azok az erők kerüljenek nálunk hatalomra, amelyek Münchenhez vezették a köztársaságot. A népi képviseleti szervek létrehozásával összefüggésben a népi demokratikus hatalom megkezdte fegyveres erőinek kiépítését. Néphadseregünk építésének alapja az 1. csehszlovák hadtest lett, amely a dicső Vörös Hadsereg oldalán részt vett a német fasizmus elleni harcokban, továbbá a nyugati fronton harcolt csehszlovák egységek katonái és a partizán alakulatok tagjai. A hadsereg jellegéért azonban a CSKP-na.k egészen Februárig nagy harcot kellett megvívnia a reakciós pártokkal, mert arról volt szó, hogy véget vessenek a hadsereg úgynevezett apolitkusságának, és hogy a hadsereg teljes mértékben a népi demokráciát szolgálja. Egészen más alapon alakították ki a Nemzetbiztonsági Testületet, amelynek kezdettől fogva döntő része volt a belső rend és a népi demokratikus köztársaság biztonságának biztosításában. A nemzeti és demokratikus forradalom teljesen új alapokra helyezte a München előtti köztársaság egyik legbonyolultabb kérdését — a nemzetiségi kérdést. Annak a sokéves küzdelemnek — amelyet a kommunista párt a burzsoáziával vívott a nemzetiségi kérdés helyes megoldásáért — eredményeképpen sor került a csehek és a szlovákok kölcsönös kapcsolatainak az egyenjogúság és a két nemzet önálló léte alapján történő rendezésére. A CSKP-nek a košicei kormányprogram tervezetéről folytatott tárgyalások során is el kellett utasítania a burzsoázia, főként a nemzeti szocialisták, által továbbra is szorgalmazott csehszlovakiz- mus elméletét. A csehek és a szlovákok jövő együttélése helyes elveinek elfogadásához jelentős mértékben hozzájárultak a szlovák kommunisták, élükön dr. Gustáv Husák- kal, akik a tárgyalásokon jelen voltak a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségében. A košicei kormányprogram VI. cikkelyének megfogalmazása így a csehek és a szlovákok kapcsolatai jövő megoldásának, valamint az egységes csehszlovák államban való testvéri együttélésüknek alapjává vált. A csehek és a szlovákok új kapcsolatait mindenekelőtt a cseh és a szlovák nemzet fokozatos gazdasági és kulturális kiegyenlítődése útján oldották meg. A košicei kormány- program elveinek szellemében fokozatosan sor került a nemzetiségi kisebbségek helyzetének igazságos megoldására is. A német kisebbség kérdését — amellyel népünk keserű történelmi tapasztalatokat szerzett — kívánságának megfelelően, s a Hitler-ellenes koalíció nagyhatalmai kormányfőinek potsdami értekezlete döntésének alapján a néppel és a köztársasággal szemben vétkes németek tömeges kitelepítésével oldották meg. A népi demokratikus Csehszlovákia programjának egyik fő alapelve a külpolitikai orientációra vonatkozott. A košicei kormányprogram kimondta: „A kormány kifejezve a cseh és a szlovák nemzet végtelen háláját a Szovjetunió^ nak, a csehszlovák külpolitika rendíthetetlen irányvonalának a győztes keleti szláv nagyhatalommal való legszorosabb szövetséget fogja tartani. Az 1943. december 12-én megkötött csehszlovák—szovjet kölcsönös segítségi, barátsági és háború utáni együttműködési szerződés fogja meghatározni államunk külpolitikai helyzetét az egész jövőben ...“ A történelmi tapasztalatokból, főként a müncheni időszak tapasztalataiból tanulva munkásosztályunk és többi dolgozóink többé nem engedték, hogy külpolitikánk más legyen, mint a Szovjetunióval való szilárd barátság és szövetség politikája. Ez a politika fontos biztosítéka volt annak, hogy népi demokráciánk a szocializmus irányában fog tovább fejlődni. Még a háború idején, az 1943. évi csehszlovák-szovjet szerződés megkötése után Klement Gottwald így értékelte kapcsolatunkat a Szovjetunióhoz. „A Szovjetunió hatalma... biztosíték számunkra, hogy München és minden, ami utána következett, már nem fog megismétlődni. Nemzeteink, amelyek már évszázadok óta küzdenek puszta létükért, fellélegezhetnek és elégedetten nézhetnek egy új, boldogabb jövő elébe. Nemzeteink legnemesebb gondolkodóinak álmai beteljesültek: szláv hársfánk a hatalmas orosz, szláv tölgyóriásra támaszkodik. (Klement Gottwald Művei, 11. kötet, 335. oldal.) Gottwald elvtárs még találóbban fejezte ki a Szovjetunióhoz való viszonyunkat a már felszabadított hazában: a Szovjetunióval örök időkre és soha máskéntl Annak ellenére, hogy a népi demokratikus Csehszlovákia külpolitikai orientációját a kormány első programdokumentuma oly egyértelműen lerögzítette és Klement Gottwald kormányának 1946. évi építő programja azt újból hangsúlyozta, munkásosztályunknak szívós harcot kellett vívnia e program megvalósításáért. A burzsoá pártok gyakorlati politikájában egyre jobban megmutatkozott az, hogy a kormányprogram aláírása részükről csak taktikai manőver volt. A burzsoázia egyre nyíltabban lépett fel Csehszlovákiának a Szovjetunióval való barátságra és szövetségre támaszkodó külpolitikája ellen. Ez szemmel láthatóan megnyilvánult az úgynevezett hídkoncepció érvényesítésére irányuló kísérleteikben, amely szerint Csehszlovákia hidat alkotott volna a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokban, megnyilvánult továbbá a külkereskedelemnek a tőkésállamok iránti orientációja és a Marshall-terv körüli spekulációk stb. terén is. A burzsoázia eljárása szemmel láthatóan arra irányult, hogy a külpolitikai irányzat csupán bizonyos változata legyen a München előtti Csehszlovákia külpolitikájának. Országunk haladó erőinek a Szovjetunióval való barátság és szövetség politikája érvényesítésére irányuló erőfeszítése-; a február előtti időszakban részét alkották a munkásosz tály és a burzsoázia közötti forradalmi osztályküzdelemnek Csupán a munkásosztály és a többi dolgozó 1948 februári győzelme döntötte el azt, hogy Csehszlovákia teljes mér tékben bekapcsolódhatott a Szovjetunió vezetésével kialakuló szocialista országok közösségébe. A népi demokrácia jelentős mértékben beavatkozott a társadalom gazdasági struktúrájába. A fasiszta megszállók és árulók vagyonát nemzeti igazgatás alá helyezték. Kár pótlás nélkül elkoboztak 2 946 395 hektár földet, amelyet a paraszt-bizottságok a cseh és a szlovák nép kezébe adtak át. Ezáltal létrejöttek a munkás-paraszt szövetség megteremtésének alapvető feltételei. Ebben az időszakban azonban a párt és a társadalom összes haladó erői a döntő harcot a kulcsipar — a bányák, az energetika, a pénzügy, az ásványi kincsek stb. államosításáért vívták. 1945 októberében az államosítási törvények elfogadása következtében az állami szektor foglalkoztatta az ipari munkásság 61 százalékát, amely az ipari termelésnek mintegy három negyedét állította elő. Az államosítás tulajdonképpen már meghaladta a košicei kormányprogram keretét s a munkás- osztály hatalmának további erősítéséhez, másrészt pedig a burzsoázia általános gazdasági és politikai pozícióinak gyengítéséhez vezetett. Ugyanakkor hatására tovább éleződ tek a munkásosztály és a burzsoázia közötti ellentétek. Azt mondhatjuk, hogy az államosítástól kezdve forradalmunk5
