Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-21 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
1 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532 20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 09308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda, Josenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII, esetében is, —, előbb utóbb kiállítás a vége. Azt minden csapat a saját bőrén tapasztalhatta, mit jelent, ha a szovjet együttes emberelőnyhöz Jut. A legtöbbször szinte pillanatokon belül a megfogyatkozott ellenfél hálójában táncol a korong. Ha mégsem Így történne, — bár ez ritkán fordul elő, — az emberhátrányban lévő csapat játékosaiból u szovjet emberfölény nyomása annyit vesz ki, hogy perceken át nem tud szokott ritmusába visszazökkenni a büntetéssel sújtott együttes. Az is mindenfelé ismert tény, hogy a szovjet játékosok mesterei az emberhátrányos játéknak is. Ez annak a következménye, hogy rengeteget és alaposan gyakoroltak. Hány esetben lehettünk annak szemtanúi, hogy a szovjet együttes még ebből a helyzetből is gólt tudott szerezni, mert roppant fegyelmezett és pontos játékával megtalálta az itt-ott kínálkozó rést a velélytárs fellazult védelmében, amely szinte vérszemet kapva, gólra éhesen a saját csatárai „nyakára ment“, annyira égett a vágytól, hogy gólt üthessen ilyen nagyszerű csapat hálójába. Az is roppant nagy előnye a szovjet csapatnak, hogy játékosai pszichikailag Is alaposan fölvértezve állnak ki egy-egy, még a legnagyobb találkozóra is. Nem ismernek elveszett korongot, reménytelen helyzetet és csak nagyritkán elégelik meg a gólszüretet, mintegy kiméivé az ellenfelet. Hogy leginkább gólképesek, ahhoz nem fér kétség, de még a gólszerzés felett érzett üröm urai is tudnak lenni, s ez határozott plusz minden ve- télytárssal szemben. A kikapcsolódásra, — nagyon helyesen, — a jégfelületen, vagyis a küzdőtéren kívüli helyet tartják a legmegfelelőbbnek ... Téved, aki azt hiszi, hogy a szovjet csapat támadásai csupán a jól begyakorolt megoldási változatokból állnak, mert egyéni képességek terén is olyan kiválóságok játszanak e hármasfogatokban, akik bravúrra is bármikor képesek, betéve ismerik a jégkorongozás nagy ABC-jét, de rendelkeznek egyéni virtuozitással és rögtönzőképességgel is. Mindezek fölött még tanulékonyak is. Erre alkalom volt a profikkal folytatott párviadalok során, de egyéb nemzetközi erőpróbákon is. A jégkorongozók, mint már említettük, magas szinten olyan gyakran találkoznak, hogy eléggé ismerik egymást, szinte a legapróbb részletekig elemezték már az ellenfelek erősségeit, gyengéit. Ezért hat különös erővel újra, meg újra az esetleges meglepő megoldások váratlan alkalmazása, de mindenek fölött a páratlan erőbedobás a siker, a győzelem érdekében. A FELKÉSZÜLÉS IDEJE Egyre inkább közeleg március 31-e, amikor Moszkvában kezdetét veszi az április 15-ig tartó újabb világbajnokság. A közelmúlt nagy nemzetközi erőpróbái után az „A“ csoport válogatott játékosai klubjaikban küzdenek az egyes országos bajnokságok során, igyekeznek megfelelő formába lendülni a kellő időre. Csehszlovákia a világbajnoki cím védője ezúttal több lehetőséget, időt biztosít a válogatott felkészülése számára. Ez remélhetőleg az együttessé ötvözést segíti elő. Erre különösen Moszkvában lesz nagy szükség, hiszen nyílt titok, hogy a szovjet válogatott mindent megtesz majd a Prágában elvesztett világbajnoki cím visszaszerzése érdekében. A közelmúlt tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy a szovjet együttesnek szinte kizárólag a csehszlovák válogatott tud egyenrangú ellenfele lenni. A svéd bizonyítani akarás évről-évre ígéret marad, nagyon sok esetben a játékosok hozzáállása miatt is. Mintha érdeklődésüket nem tudná mindvégig lekötni ilyen nagy esemény. A finnek túl sok erőt szoktak elfecsérelni a skandináv rangadókon, meg a Szovjetunió elleni, a nagy sorozat legelején sorra kerülő találkozón, — s ezek az általában sikertelen kísérletek —, ugyancsak rossz hatással vannak további szereplésükre. A nyugatnémet együttes Prágában a különösebb játékerőt nem képviselő svájciakkal szemben még biztosítani tudta további „A“ csoport jogosultságát, de ugyanez Moszkvában már sokkal nehezebbnek látszik. A lengyel csapat az Izvesztyija tornán bebizonyította, hogy nagyon sokat fejlődött és nem csak egy idényre bérelt magának helyet a legjobbak mezőnyében. A BÍRÁSKODÁS A jégkorongsport az utóbbi évek során rengeteget fejlődött, de a csapatok teljesítményével nem tud teljes mértékben lépést tartani a játékvezetés. Ezen a téren talán még nálunk állunk a legjobban, bár a szovjet játékvezetők ellen sem lehet kifogás, de hovatovább általános és megkerülhetetlen követelménnyé lesz, hogy a világ- bajnokság minden játékvezetőjének kiváló korcsolyázónak, gyorsnak, határozottnak, a szabályokat tökéletesen ismerőnek és alkalmazónak kell lennie. Ha valaha és valahol, akkor az ezévi világbajnokságon olyan légkörben működhetnek, amely elősegíti a tárgyilagos bíráskodást, a sportszerű játék kialakulását. A szovjet szurkolók ugyanis nagyon fegyelmezettek és bármennyire biztatják is saját csapatukat, ezt sportemberhez méltó módon teszik. Elismerik az ellenfél képességeit is, s arról nem a rendezőknek kell gondoskodniuk, hogy az esetleges nemtetszés nyilvánítás után bedobált tárgyakat kell a jégtükörről eltávolítani, az ilyesmi ott nem fordulhat elő. Bízunk abban, hogy a kanadai profikkal végbement történelmi találkozókból a játékvezetők is tanultak és okultak. Ha így lesz, a jégokorong kedvelőinek hatalmas tábora látja majd hasznát. ZALA JÓZSEF Mozzanat a prágai jégkorong világbajnukság csehszlovák—svéd mérkőzéséről. Akcióban Jirí Holík, aki nemcsak a hazai válogatott, de az egész világbajnoki mezőny egyik legkiemelkedőbb játékosa volt. A zokban az országokban, — de nemcsak ott, — ahol általában szigorúbb a tél, s a fagyos hónapok során szünetel a labdarúgás, a szurkolók érdeklődése a jégkorongozás felé fordul. Nálunk, különös tekintettel jégkorongsportunk fejlettségére, az őszi és tavaszi hónapokban úgy kell a jégkorong és labdarúgó események időpontjait egyeztetni, hogy azok ne ütközzenek, mert nem biztos, hogy minden esetben a kerek bőrlabda rajongói kerekednének felül. A jégkorongozás kemény, férfias, gyors, változatos, üres járat nélküli játék. Az első gongszótól az utolsóig izgalomban tudja tartani a nézőket, s ráadásul a koraesti órákban veszt át birodalmát, amikor az üzemekben, gyárakban, a munkahelyeken általában rég túl vannak a munka dandárján. Á jégkorongsport abban a szerencsés helyzetben van, hogy a labdarúgással ellentétben évente megrendezik világ- és Európa-bajnokságát, s az olimpia évében hagyományos tornáját, amelyet az elmúlt esztendőben újításként, — állítólag először és utoljára —, megtoldották a világbajnoksággal is... Népszerűsége hallatlanul nagy és szurkolóinak száma még évről-évre növekszik. Ebben a nagyszerű játékon kívül természetesen jelentős szerep jut a televíziónak is, amely mindig ott van a világbajnokságok EB, olimpiai torna színhelyén és az egyre fejlődő híradástechnika segítségével olykor még a valóságnál is izgalmasabbá teszi a változatos küzdelmet. JÖ MEGOLDÁS Sokáig keresték a jégkorong világbajnokságok legmegfelelőbb lebonyolítási rendszerének mikéntjét, míg a jelek szerint végre megtalálták. Az a tény magában is kézenfekvőnek bizonyult,^ hogy csupán hat tagú lett a világbajnokság „A“ csoportjának a mezőnye. Ez különösen Kanada kiválása után érthető és indokolt. Esztendőkig tartotta magát az a megoldás, hogy a mezőny csapatai csak egyfordulós alapon mérkőztek egymással, míg 1969-ben Stockholmban már mindenki kétszer, tehát oda-vissza alapon viaskodott. Így lett valósabb és igazságosabb a megrendezés, a lebonyolítás. VISSZAPILLANTÁS Most már az azóta eltelt esztendők távlatából kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy ez a legeszményibb megoldás. Ezt annak ellenére állítjuk, hogy éppen ez a lebonyolítási forma idő-, és erőnlét- igényesebb, mint előző társai voltak. Azóta tapasztalható a szovjet csapat nagy erőnléti előnye, amely úgyszólván azonos erőbedobással tudja végigküzdeni ezt a hallatlan sorozatot, sőt néha az az érzésünk, hogy ugyanolyan ütemben még folytatni tudná. Ezen a téren nem találjuk párját az illusztris mezőnyben. Sokan azt hitték, hogy az említett körülmények folytán egyhangúvá lett a világbajnokságok megrendezése, mert a szovjet csapat erőnléti, taktikai, gyorsasági és határozottsági fölényt vívott ki magának, s a többiek csak tisztes távolságból követhetik, úgymond osztálykülönbség van közte és volt vetélytársai között. Ezt a nézetet sokan vallották, de a világbajnoki mezőny részvevő csapatainak szakemberei szerencsére más véleményen voltak. Egyre inkább igyekeztek minden részletében követni a szovjet példát, s ma már ott tartunk, hogy erőnlét terén a csehszlovák, a svéd, s a finn válogatott is lényegesen jobban áll, mint valaha. Ezen a téren nagy fejlődés tapasztalható az „A“ csoport újoncánál, a lengyel válogatottnál is, s ezen nem is csodálkozhatunk, mert északi szomszédainkat szakavatott szovjet kiválóság irányítja, készíti fel a nagy küzdelmekre. Hogy milyen sikerrel és eredménynyel erre a kérdésre a decemberben sorra került hagyományos Izvesztyija torna lényegében már meg is adta a választ. SZOVJET POZITÍVUMOK A szovjet válogatott hatalmas ereje játékosainak mesés összeszokottságában van. Szinte még egymás gondolatát is ismerik. Hogy valahányan önzetlenek, arról talán kár is cikkezni. Sohasem az volt a fontos a szovjet játékosok számára, hogy egyik a másikat a gólkirályi címhez segítse, vagy valamelyik a társa elől elkapkodja a végrehajtási feladatot, s így magának tulajdoníthassa a gól érdemét. Számukra egy a fontos: a csapat az akcióból gólt szerezzen, lényegtelen, hogy sze- mélyszerint kinek a jóvoltából, s lehetőleg mindig többet, mint az ellenfél. Az összjáték és a lövési kísérlet terén nincs szembetűnő különbség a csapat mezőnyjátékosai között, s szinte teljesen mindegy, hogy melyikük kerül helyzetbe, vagy melyiküknek kell védő feladatot is ellátnia, mert a jégfelület minden pontján feltalálják magukat. Az is roppant érdekes, hogy ha két játékos küzd a korongért és együtt esnek el, mindig a szovjet fiú az, aki előbb eszmél, előbb ugrik talpra, folytatja az akciót, önfeláldozóan ment, vagy szinte lehetetlen helyzetből is megkísérli az ellenfél kapujának veszélyeztetését. PÉLDAADÖ MÓDON Már sokszor és sokan megállapították, elmondták és leírták, hogy azonos számú küzdőfelek esetében is az az ember érzése, mintha a szovjet csapat emberfölényben volna. Ez a nagyszerű helyezkedés! készség, az állandó, ésszerű és váratlan helycserék következménye. A szovjet válogatott keményen, de tisztán játszik. Nagy nyomásának az ellenfél a legtöbbször meg nem engedett eszközökkel akar ellenállni. Ennek, — még az eléggé türelmes játékvezetők
