Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-04 / 3. szám, csütörtök

Az amerikai légierő a 20. szélességi körtől délre mind a mai napig folytatja a VDK békés falvainak, városainak barbár bom­bázását. íme, a B—52-es óriásbombázók berepülésének eredmé­nye (CSTK — VNA) ZAVARGÁSOK A KAIRÓI EGYETEMEN (Folytatás az 1. oldalról] hogy az amerikai légitámadá sok okozta károk helyreállítá­sára 5 millió koronás emberba­ráti segítséget ajánl fel a de­mokratikus Vietnamnak. A ja­vaslatot jóváhagyásra a parla­ment elé terjesztik. Stockholm — A háború súj­totta VDK segélyezésére alakult két svéd bizottság úgy döntött, hogy január és február hónap­ban 90 millió svéd korona ér­tékben küld segélyszállítmányt Hanoiba, s ezenkívül 70 millió svéd koronát fordít a VDK fő­városa két lebombázott kórhá­zának felépítésére — közölték hivatalosan Stockholmban. Washington — William Fulb- i;ight arkansasi demokrata pár­ti szenátor, az amerikai szená­tus külügyi bizottságának el­nöke gyerekes magatartással vádolta a Nixon-kormányzatot, amely közölte Svédországgal: ne küldjön új nagykövetet Washingtonba, mert Olof Pal­me svéd miniszterelnök bírálta az indokínai amerikai bomba­támadásokat. Az amerikai vá­laszt a szenátor „éretlennek és gyerekesnek“ nevezte. Párizs — Párizsi diplomáciai körökben feltűnést keltett, hogy Pompidou elnök szakítva az Elysée által eddig hangoztatott „diszkrécióval“ — az eddiginél élesebben állást foglalt a VDK ellen intézett amerikai bomba- támadások ellen. Az elnök — a diplomáciai testület tagjait fogadva — ki­jelentette, mélységesen sajnála­tosnak tartja, hogy még nem jött létre megegyezés a viet­nami kérdésben, és „ismét bru­tálisan a fegyverekhez folyam modtak“. „Most azonban új táv­lat nyílik, — tette hozzá — s minden erővel hinni akarom, hogy reményeinket nem éri má­sodszor is csalódás.“ Az elnök hangoztatta, a megegyezés ké­sése annál is sajnálatosabb, mivel azt lehetett hinni, hogy a vietnami megegyezés hatása más területeken is megmutat­kozik, és e „láncreakció“ hatá­saként a közel-keleti kérdésben is lassanként kibontakozik a megoldás. Az elnök előzőleg közölte az újságírókkal, hogy a vietnami kérdésben levélváltást folyta­tott Nixon elnökkel, annak tar­talmát azonban nem ismertette. A francia kommentátorok ezzel kapcsolatban rámutatnak: Schu- man külügyminiszter is hangoz­tatta, hogy a francia kormány a VDK bombázása idején „élénk diplomáciai tevékenységet fej­tett ki“, s így közvetve Párizs közvetítő szerepére utalt. Illetékes francia körökben azonban továbbra is hangsú­lyozzák, hogy — bár ismét megindultak a tárgyalások a vietnami kérdésben — a nehéz­ségek továbbra is nagyok, s nem tartják valószínűnek azt az amerikai hírügynökségek által közölt hírt, amely szerint máris kialakult volna a megegyezés alapját képező kompromisszum, s közvetlen küszöbön állna a megállapodás aláírása. Párizs­ban ezzel kapcsolatban azt a véleményt hangoztatják, hogy a tárgyalások újrafelvételét első­sorban a világközvélemény nyo­mása kényszerítette ki, de a két fél álláspontja a döntő vi­tás kérdésben még változatlan, s így egyelőre nincs helye a túlzott optimizmusnak. Franciaországban a félmilliót is meghaladja. Ez azzal magyaráz­ható, hogy a külföldi munkások kisebb béreket igényelnek, a kedvezőtlenebb munkafeltéte­lekkel, szociális juttatásokkal stb. is beérik. így a vállalkozók­Vendégmunkások Nyugat-EurópÉan nak előnyösebb külföldiek fog­lalkoztatása. Elsősorban a ne­héz és szakképzettséget nem igénylő munkákat bízzák rájuk. A vállalkozóknak megfelel, hogy az idegen munkások rend­szerint hajlandók sokat túlóráz­ni és egyik helyről a másikra vándorolni. Különösen az épí­tőipari cégek és a szolgáltatási vállalatok foglalkoztatnak sok idegen munkaerőt. Túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy a nyugat­németországi műutak egyes szakaszai hiányoznának, ha nem építették volna fel őket külföldi munkások. A lakásépí­tés terén is hasonló a helyzet, éspedig nemcsak az NSZK-ban és Franciaországban, hanem más nyugat-európai államokban is. Svájcnak például hatmillió­nál alig több lakosa van, de egymillió külföldi munkás dol­gozik itt. Minden negyedik dol­gozó külföldi származású. A vállalkozók nagyon hevesen szembehelyezkedtek azokkal a javaslatokkal, hogy adminiszt­ratív úton korlátozzák az ide­gen munkaerők számát. Ausztria, Svédország és Nyu- gat-Berlin is sok idegen műn­A SZOVJET—CSEHSZLOVÁK BARÁTI TÁRSASÁG központi ve­zetősége jókívánatait fejezte ki a Szovjetunió összes csehszlo­vákiai barátjának. Az újévi jó- kívánatokat Alekszander Bulga- tov, a társaság elnöke nyújtot­ta át a csehszlovák hírközlési szervek képviselőjének Moszk­vában. ROMÁBAN tegnap tárgyalá­sok kezdődtek a Német De­mokratikus Köztársaság és Olaszország kormánya közölt a diplomáciai kapcsolatok felvé­teléről. PETRE BORILA, a neves ro­mán forradalmár, a Román Kommunista Párt képviselője tegnap 66 éves korában hosszú betegség után elhunyt. TÖRÖK hivatalok bejelentet­ték, hogy mintegy egymillió tö­rök állampolgár — a lakosság­nak több mint 2 százaléka — vár kiutazási engedélyre, hogy külföldön keressen munkát. AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ január utolsó napjaiban európai biztonsági és együttmű­ködési konferenciát rendez a finn fővárosban. SANTIAGÖBAN ünnepi nagy­gyűlést rendeztek a győzelmes kubai forradalom 14. évforduló­ja alkalmából. BORISZ PONOMARJOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára Moszk­vában fogadta William Kast- hant, a Kanadai Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkárát. BILBAÓBAN elbocsátották az Astilleros Espanoles társaság 2000 munkását, mert sztrájk- megmozdulásokban vettek részt. KLAUS WILLERDING külügy­miniszter-helyettes vezetésével Kampalába érkezett a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége, hogy a diplo­máciai kapcsolatok felvételéről tárgyaljon az ugandai kormány képviselőivel. A JUGOSZLÁV sajtó részlete­sen Ismertette Tito pártelnök­nek és államfőnek Titogradban mondott beszédét, amely a Crna Gora-Í tagköztársaság politikai aktivistái előtt hangzott el. kást foglalkoztat. Svédország­ban 230 ezer, Nyugat-Berlinben 130 ezer, Ausztriában pedig 300 ezer idegen munkás dolgozik. Egyre több a külföldi munkás Spanyolországban is, abban az országban, ahonnan az NSZK és Franciaország hagyományos „vendégmunkásai“ toborzódnak. Éppen ezen a példán látható jól, milyen nagy szerepet ját­szik az egyenlőtlen gazdasági fejlődés kérdése. A spanyol munkásoknak nincs otthon elég munkaalkalmuk és egyes felkí­nált helyeket az igen rossz munkafeltételek és alacsony bé­rek miatt nem fogadhatják el. Ezért mennek az NSZK-ba és Franciaországba, ahol mégis­csak jobban fizetik őket. Spa­nyolországba viszont egyes af­rikai államokból érkeznek mun­kaerők, olyan emberek, akik számára a szegényes spanyol viszonyok is jobbak a hazaiak­nál. A „vendégmunkások“ foglal­koztatásával sok súlyos problé­ma függ össze. Kellő okmányok és munkaengedélyek nélkül ér­keznek idegen munkások az NSZK-ba, Ausztriába, Nyugat- Berlinbe és Franciaországba, sőt Spanyolországba is. Az ilye­nek számát például Bécsben 40 ezerre teszik, Nyugat-Németor- szágban 50 ezer illegális ott tar- tózkodású törököt lepleztek le stb. Az NSZK-ban, Ausztriában és Nyugat-Berlinben közvetítők csoportjai működnek, amelyek az „illegális“ munkásokkal úgy kereskednek, mint rabszolgák­kal. Nyomban megérkezésük után elveszik útlevelüket és egyéb okmányaikat. Bérüket ők veszik fel, s ennek csak egy ré­Kairó — A kairói egyetemen az utóbbi napokban foganatosí­tott letartóztatások miatt ki­robbant diákzavargások lecsilla­pítására a kairói főügyész ta­lálkozott az egyetemisták kép­viselőivel. Részletesen megindo­kolta a letartóztatásokat és megígérte a kormány nevében, hogy a lehető legrövidebb időn beiül vizsgálatot folytatnak le a diákzavargások ügyében. Anvar Szadat egyiptomi elnök Mahmud Szalem belügy-, San- szeddin El-Vakil, felsőoktatás­ügyi és Ahmed Magid ifjúsági miniszterrel tanácskozott. S bár a részletek nem ismeretesek, általános vélemény szerint a ta­nácskozás az egyetemista meg­mozdulásokkal függött össze. Hírügynökségi jelentések sze­rint eddig 45 egyetemistát vet­tek őrizetbe — köztük ötöt ked­den — mert tüntetést szervez­tek a kairói egyetem környé­kén. Ugyancsak kedden a ható­ságok letartóztattak egy ame­rikai állampolgárt, mert propa­ganda célokra fényképfelvéte leket készített a kairói diák­megmozdulásokról. A MENA hírügynökség szer­da reggeli kommentárjában megállapítja, hogy „ellenséges országok rádióadói és hírközlő szervei Egyiptom elleni lélek­tani hadjárat szítására próbál­ják felhasználni a diákzavargá­sokat“. Az eddigi vizsgálatok során megállapították. hogy szét juttatják nekik. Az ilyen munkásokat egyáltalán nem biztosítják, s így betegség vagy szerencsétlenség esetén nem kapnak segélyt. Gyakran a leg- roszabb feltételek között szál­lásolják el őket, de olyan lak­bért kell fizetniük, mintha első­osztályú lakásban laknának. Bárki élősködhet rajtuk, s ők nem tudnak hatásosan védekez­ni, mert ha felkeltenék a hiva­talok figyelmét, akkor a pana­szosnak ej kellene hagynia az országot, amelyben engedély nélkül él és dolgozik. Ám a legálisan dolgozók helyzete sem rózsás, mert a la­kosság tartózkodóan, sőt ellen­ségesen viseltetik a külföldi munkásokkal szemben. Viszony­lag nagyarányú a bűnözés a „vendégmunkások“ körében, s különféle szokásaik még inkább rosszabbítják helyzetüket a vendéglátó országban. A világsajtóban néha napvilá­got látnak olyan hírek, meny­nyi devizát visznek haza a vendégmunkások. Ezek a pusz­ta adatok azonban többnyire el­fedik azt a valóságot, hogy a devizabevétel rendszerint nem egyenlíti ki azt, amit az egyes országok a munkaerők tömeges elvándorlása következtében ve­szítenek. Az utóbbi időben hi­vatalos jugoszláv helyeken is rámutattak erre. A „vendég­munkás-rendszer“ a valóságban az európai államok közti gaz­dasági egyensúlyhiány fenntar­tására és fokozására hat és fé­kezi a vendégmunkások hazá­jának fejlődését. Ez a rend­szer főként az idegen munkáso­kat befogadó országok vállalko­zóinak kedvez. JÁN BLANSKÝ „egyetemen kívüli elemek az egyetemisták maroknyi csoport­jával illegális akciók végrehaj­tását tervezték, s ezeket január elsején akarták megkezdeni“ — írja a MENA. Kadhafi nyilatkozata Kairó — Izrael elleni arab összefogásról szólva Kadhafi lí­biai elnök kifejtette azt a vé­leményét, amennyiben nein jön létre valamennyi arab állam összefogása az Izrael elleni há­borúban, akkor minden egyes országnak jogában áll, hogy sa­ját belátása szerint rendezze viszonyát Izraellel. Egy „korlátozott háború“, amelyben csak néhány arab ál­lam venne részt — eleve el­vesztett háború lenne — han­goztatta Kadhafi. Egyiptomi diákzavargások'kal kapcsolatban Kadhafi azt a né­zetet fejtette ki, hogy az egye­temisták jobban tennék, ha be­hatóan megvitatnák saját ügyei­ket, ahelyett, hogy türelmetlen­ségükben holmi „döntő csatát“ követelnek. A palesztinai geril­lák pedig jobban tennék, ha „küzdelmük színterét Izrael szí­vébe helyeznék át“. Mint a DP A hírügynökség kai­rói tudósítója megjegyzi, a lí­biai államfő beszédének legfi­gyelemreméltóbb vonása, hogy közvetetten jóváhagyja mind Egyiptom, mind pedig Jordánia izraeli politikáját. a véleményük ezeknek az or­szágoknak arról, hogy a viet­nami háború befejezése után meg kellene kezdeni az előké­születeket egy az európaihoz hasonló ázsiai és csendes-óceá­ni béke és biztonsági értekez­let létrehozására. Szigorítás Manila — Marcos Fülöp-szi- geti elnök megvonta a kijárási tilalom alól felmentő igazol­ványt a szenátoroktól, kongresz- szusi képviselőktől, kormány­zóktól és más politikusoktól. Ezután csupán diplomaták, ka­tonák és rendőrök tartózkod­hatnak éjfél és hajnali négy óra között az utcákon. A kijárási tilalom megszigorításával Mar­cos a bűnözést akarja letörni a szigetországban. A még most is folyó politikai hátterű letartóz- tatási kampányban ötezer gya­núsítottat tartóztattak le. Mint bejelentették, a lefogottakat ha­marosan Mindoro-szigetre szál­lítják, egy büntető telepre. Bí­róság elé egyet sem állítottak közülük. Változik a divat Tanaka körútra indul A JSZP „offenzívája" Tokió — Japán kormánykö­rökben megkezdték az előké­születeket Tanaka miniszterel­nök korábban jelzett ázsiai kőr­útjának lebonyolítására. Tana­ka utazására minden valószínű­ség szerint a májusban befeje­ződő parlamenti ülésszak után kerül sor. A körút célja, hogy a miniszterelnök személyesen oszlassa el azokat az aggodal­makat, amelyek a Japánnal szövetséges ázsiai országok ve­zetőiben uralkodtak el a japán —kínai megbékélés kapcsán. • * « A Japán Szocialista Párt „diplomáciai offenzívára“ ké­szül annak érdekében, hogy va­lóra váltsa egy ázsiai és csen­des-óceáni béke és biztonsági értekezlet megvalósítására vo­natkozó tervét. A párt küldött­séget kíván meneszteni Auszt­ráliába és 0j-Zélandra, valamint számos ázsiai országba. A kül­döttség feladata: kipuhatolni mi (f IB — AKTUELTJ Kommentárunk Az egyes európai országok egyenlőtlen gazdasági fejlődése következtében egyes államokban viszonylagos mun­kaerőfölösleg, más államokban meg munkaerőhiány van. A gazdaságilag fejlett és gyorsan fejlődő államok több munkaerőt képesek foglalkoztatni, mint amennyi a hazai munkaerőpia­con a rendelkezésükre áll. A gazdaságilag fejletlenebb orszá­gokban viszont százezrek nem jutnak munkaalkalomhoz. A nem szocialista országokban részben azzal oldják meg eze­ket az ellentéteket, hogy a gazdaságilag fejlett országok azokból az államokból foglal­koztatnak munkaerőket, ahol fölösleg van belőlük. Ez a „ven­dégmunkás-rendszer“ a máso­dik világháború után alakult ki és főként az NSZK-ban és Fran­ciaországban megváltoztatta a munkaerőpiac helyzetét, lehető­vé tette egyes olyan tervek ki­vitelezését, amelyeknek megva­lósítása idegen munkások nél­kül elképzelhetetlen volna. Ez a rendszer azonban egyszersmind sok súlyos problémát okozott a vendéglátó országoknak, főként pedig a „vendégmunkásoknak“. A köztudatban idegen munká­sok alkalmaztatása főként Nyu- gat-Németországhoz fűződik. A valóságban azonban nem az NSZK, hanem Franciaország foglalkoztatja a legtöbb idegen munkást. Tavalyelőtt három és fél millió idegen munkás dol­gozott Franciaországban, vi­szont Nyugat-Németországban valamivel több mint három­millió. Jellemző, hogy mindkét országban éppen elég hazai munkanélküli van. Számuk INVÁZIÓ KAMBODZSÁBA

Next

/
Oldalképek
Tartalom