Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-15 / 12. szám, hétfő

RÉGI CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN MEC AMOR 1973. I. IS. A z örmény mecamor szó nagy kiterjedésű mocsa­rat jelent. Ma azonban hiába keresnénk mocsárnak akárcsak a nyomait is az Ara- rátnak ebben a völgyében. Ehe­lyett a dombról, amely a mo­csárról vette nevét, ameddig a szem ellát, mindenütt termé­keny mezőket látni. Mi azonban nem azért indultunk el Jere­vántól nyugatra a török határ irányában, hogy megismerked­jünk az itteni parasztok mun­kájával. Nem is olyan régen, néhány évvel ezelőtt, történészeink megírták a korai középkorban a régi Örményország területén fennállott Urartnu történetét. A korábbi időket homály takarja — magyarázta útközben két kí­sérőnk, Asoth Grasi örmény költő és Borisz Mkrcsjtcsjan, az Izvesztyija tudósítója. A meca- morban feltárt régészeti leletek segítségével a tudósoknak si­került behatolniuk a sokkal tá­volabbi történelem titkaiba — rekonstruálniuk több ezer év­vel ezelőtt megtörtént esemé­nyeket . .. Ecsmiadzin után, ahol az Aj- varang templom a középkori építészetnek ez a remeke ta­lálható, elhagyjuk az autópá­lyát, s poros földútra térünk le, egy lusta folyócskán átívelő két hídon haladunk át, majd fsmét aszfaltozott út követke­zik és a Volga gépkocsink csakhamar megáll egy vörös- barna tufával borított falú mo­dern épület előtt. Itt kaptak helyet a mecamorban feltárt ré­gészeti leletek. „öt évvel ezelőtt az Ararát- völgy vízkészletének kutatásá­val foglalkozó geológusok na­gyobb mennyiségű salakra buk­kantak ezen a dombon. Ez ugyan még nem sokat mondott, mert a salakot máshonnan is ide lehetett hozni, de a lelet volt határozottan az ösztönzője a további ásatásoknak. A fia­tal geológusok ehhez Kajrun Mkrtcsjanon és Szűrén Ajvaza- non kívül meghívtak engem is“ — dicsekszik Borisz Mihajlo- vics. Egy idő után a ráhordott földréteg alatt megtaláltuk az első bronzolvasztó kemencéket. Alul egy méter átmérőjű, felfe­lé keskenyedő, süveg alakú építmények voltak ezek, ame­lyekben megmaradtak az ott olvasztott fémek nyomai. E kkor a fiatal geológusok­nak, akik az első feltá­rásokat saját kezdemé­nyezésükből végezték, segítsé­gére jöttek az örmény Tudomá­nyos Akadémia Régészeti és Néprajzi Intézetének, s az ör­mény SZSZK Minisztertanácsa Földtani Intézetének munkatár­sai. Kétévi kutatómunka után kiástak egy erődítményt, ame­lyen belül több mint negyven kör alakú kemencét és hat nagy, nézet alakú falazatú ke­mencét találtak; mindegyik 10 —12 négyzetméter nagyságú volt. Igen nagynak kellett len­nie — az akkori viszonyokhoz képest — az itteni kohászati műhelyek termelésének. Talál­tak itt gazdag foszfortartalmú csontliszttéglákat is, amelyek meggyorsították az olvasztást, és csaknem háromezer eszten­deje feküdtek a föld alatt. Fel­fedezték azonkívül öntőműhe­lyek nyomait is, mégpedig kü­lönböző formákkal, amelyekről szakemberek megállapították, hogy arany- és bronztárgyak öntésére szolgáltak. Különösen figyelemre méltók azok a formák, amelyek a koz­mosz szimbolikus modelljét áb­rázolják, s a három isteni ős­elemet — a földet, a vizet és az eget — fejezik ki, éspedig három egymásba záródó kör formájában. A domb egyik nyúlványán újabb meglepetés várt ránk — egy szilárd tető alatt két gon­dosan konzervált a^yagoltár, s kissé távolabb félig feltárt oltároknak egy másik csoport­ja. Ezek egyike különösen nagy. Régészek eddig nem találkoz­tak még hasonlóval a környé­ken. A nagyobb oltár homlok­zati részén egy hétágú agyag­kandeláber áll, itt mutatták be a tűzáldozatot a hét istenség­nek. Az őskori keleti népek kultuszának igen elterjedt for­mája volt ez: tisztelték a Na­pot, a Holdat és a szabad szem­mel is jól látható öt állócsilla­got. Nem messze innen találtak egy tűzhelyet, amely áldozati célokra szolgált. A talajt itt ki­hűlt láva alkotja, amelybe az ősi mecamor papjai bevésték az égitestek és a csillagképek jeleit. Itt találtak egy primitív kompaszt is. A bjurakani ob­szervatórium csillagászai meg­vizsgálták és megállapították, hogy a kompasz észak-déli irányba volt tájolva, éspedig mindössze egy fok eltéréssel. A bjurakani csillagvizsgáló aszt- rofizikusai azt is bebizonyítot­ták, hogy valamennyi csillag­kép a Sýrius állásához viszo­nyítva volt ábrázolva. Ez azt jelenti, hogy a Mecamor ősi la­kói asztronómiai számításaikat abban a pillanatban végezték, amikor a Sýrius megjelent a horizonton. K ísérőink megismertetnek egy csoport fiatal tudós­sal és munkással, akik nagy türelemmel és óvatosan távolítják el fém- és faeszkö­zökkel, ecsetekkel és kis sep­rűkkel a földet, amely évezre­dek folyamán befödte a régi civilizáció és az itteni erődít­ményben lejátszódott tragédia nyomait. A nap kegyetlenül tűz, de mindez nem zavarja az itt foglalatoskodókat, akik szabá­lyos domborművű díszítést vise­lő valamiféle agyagedény szét­tört maradványai fölé hajolnak. Emma Hanzadjan, a történelem- tudományok kandidátusa fehér teveszőrkalapot visel a nap el­len, s nyakát is bolyhos gyap­júsálba burkolta. Tudományos kíváncsisága a friss leletek iránt erősebbnek bizonyult, mint az orvos rendelkezése, aki kellemetlen mandulagyulladás­sal ágyba parancsolta. Egy órá­val később Emma Hanzadjan a múzeum termeiben a macamor- ban talált eddig legfigyelemre méltóbb kerámialeletekkel di­csekszik. Itt láttuk a vadászat istennőjének kis agyagszobrát, meg mindenféle formákat, ame­lyekkel több mint háromezer évvel az itteni iparosok nyom­ták bele jelüket az általuk ké­szített kenyérbe, agyagedények­be, amelyekről nehéz elhinni, hogy fazekaskorong nélkül ké­szültek. A tudományos dolgozó szenvedélyesen magyaráz azok­nak az embereknek életmódjá­ról, akik az erődítmény falá­hoz tapasztott kunyhókban él­tek, és akiknek létezésükről a tudomány eddig kereste a bizo­nyítékokat. Kelta és más forrásokban vannak ugyan utalások arra, hogy Urartu állam létezése előtt ezen a területen voltak hajász, aza és más államalaku­latok, de hiányoztak a bizonyí­tékok. Egyébként magának az államnak a fogalmát is igen szabadon kell felfogni. Az ak­kori történelemírók rendszerint az ország nevét említették. Aza ország, Hajászország, Najor- szág ..ami azonban nyilván csak azt a területet jelölte, ahol az akkori primitív nép­törzsek éltek, s nem jelentet­hette szervezett államalakula­tuknak megnevezését. A tudó­soknak erre még meg kell ta­lálniuk a pontosabb választ. Említettem, hogy a mecamor- erődben valamilyen tragédia történt. Csaknem valamennyi feltárt olvasztókemencében ott maradtak megolvadt fémek nyomai, mintha az olvasztási folyamat váratlanul megsza­kadt volna. A mecamor-romok között találtak urarnui típusú nyílhegyeket, s megtalálták egy urartnui harcos bronzövét is. Ez arra a következtetésre ve­zette a tudósokat, hogy a me­camor urartnui hódítók betö­rése következtében pusztult el. A mecamor felfedezése és a szintén urartnui eredetű ar­cheológusok és történészek ta­nulmányozni kezdték a pre- urartnui korszak anyagi kultú­ráját, Örményország legősibb lakosainak kultúráját. A mecamor szó nagy kiter­jedésű mocsarat jelent... Nem messze innen el­kezdték Szovjet-örményország ilső atomerőművének építését. Az atomerőmű neve — Meca­mor lesz. JOSEF MAŠIN ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Méltó utódok... Az ezred kaszárnyájában csend uralkodik. Csupán az őr lába alatt ropog a jeges hó. A századügyeletes álmos szem­mel kémlel ki az ablakon, de a sötétben alig látja a lakta­nya udvarának körvonalait. Gondolataiból a tábori telefon éles csengése ébreszti fel. A készülékhez ugrik, katonásan jelentkezik. — Itt az ezredügyeletes tiszt. Hallatszik a drót másik végé­ről. — Egységének rendeljen el harci riadót. Az ügyeletesnek csak annyi ideje marad, hogy azt mondja: értettem, s máris megszakad az összeköttetés. A szabályzatot ismerve visszahívja az ezred- ügyeletest, s miután az meg­erősíti az elrendelt riadót, megnyomja a sziréna gombját. Riadó!... Riadó!... Ria­dó! ... Visszhangzik a lak­tanyában. A katonák kedvetle­nül, de fürgén ugranak ki az ágyból. Tompított fény mellett összecsomagolják az előírt fel­szerelést, s öt perc múlva a laktanya udvara hangyabolyhoz hasonlít, mégis minden olyan pontosan történik, mintha egy láthatatlan kéz irányítaná, ve­zényelné. Még néhány másod­perc, s a motorra szerelt soro­zatvetők szép sorban állanak egymás mellett, előtte kettes sorban kezelőik. Aztán kemény vezényszavak hangzanak el, felberregnek a motorok, majd a felderítők kocsija elhagyja a laktanyát, s rövid időn belül az egész üteg útnak indul. A várost már régen elhagy­ták, amikor elhangzik a pa­rancs: A domb alján tüzelőál­lást foglalni. A kezelőszemély­zet, de a gépkocsivezetők is ki­tesznek magukért. Ezt abból is látni, hogy a stopperórát kezé­ben tartó vezénylő tiszt elége­detten mosolyog. S pirkadatig jónéhányszor megismétlődik az előbbi jelenet, és mindig Old­rich Zadek szakaszvezető soro­zatvető raja jelenti elsőnek, hogy tüzelésre készek ... — Űjonc koromban féltem e bonyolult berendezéstől, a má­sodik világháború híres katyu- sáinak utódjától — mondja a szakaszvezető. — Aztán meg­szoktam, s most az egyik soro­zatvető parancsnoka vagyok. Pár hét múlva visszatérek a polgári életbe. A katonságnál eltöltött idő jó iskola volt szá­momra. Sokszor fogok vissza­gondolni rá, főleg a kezelősze­mélyzetre, a barátokra, Vlasta Mechurára, Tichelkára, Pavel Hermanra. Zadek szakaszvezető a közel­múltban megtartott SZISZ évzá­ró közgyűlésig az elnöki tiszt­séget töltötte be. Jó katonaként jó kollektívát hagy maga után. S addig is, amíg az egyenru­hát civilre cseréli fel, felve­szik a párt tagjelöltjeinek sorá­ba. Mint az üteg agitátora min­den munkából kiveszi részét, mindig ott található, ahol a leg­nagyobb szükség van rá. Véget ért a gyakorlat. A ka­tonák parancsnokuk köré gyü­lekeznek. Rágyújtanak, beszél­getnek, nevetgélnek. Jól sike­rült gyakorlat volt, amelyen arról volt szó, hogy megmutas­sák, méltó utódjai az egykori jaslói csata résztvevőinek. —nj— Egy pilóta vallomása František Vejda őrnagy na­gyon szerény ember. Nem sze­reti a nagy szavakat, a felesle­ges gesztusokat. Éppen úgy mint azok az emberek, akik előnyben részesítik a szürke hétköznapok kötelességeit. Immár húsz éve annak, ami­kor a pŕelouči Tesla üzemben az elektrotechnikus szakma megszerzése után elhatároz­ta, hogy a katonai pályát vá­lasztja. Ez nem olyan hosszú idő, mégis elég ahhoz, hogy mérlegeljen, emlékezzen. Mond­juk a tiszti iskola első napjai­ra, a repülő-távíró szaktaninté­zetben töltött hetekre. Eredeti­leg szárazföldi specialista akart lenni. Ehhez, az előző szakmá­ját tekintetbe véve, megvolt minden előfeltétele, de egyre csábította őt a messzeség, az égbolt. Pilóta szeretett volna lenni. A régi dolgokról beszélve felelevenítette az emlékeket. Mesélt a repülős tanintézetben végzett első repülésről, majd a harci alakulathoz való bevo­nulásról. Ebben van az eltérés más pilóták fejlődésétől, akik könnyebb úton jutottak el a ki­tűzött célhoz. Először a MÍG— 15 jelzésű szovjet vadászgépen szolgált. Ezt követte a MÍG— 19-re való áthelyezés. Nem egy válságos percet, álmatlan éj­szakát ólt át, amíg biztonság- érzettel ült be a gépbe. Majd újra áthelyezték. A helyzet mintha csak ismétlődött volna a szuperszónikus technikára való iskolázáskor. Ennek kere­tében több mint 550 órát, ed­dig összesen 1400 órát repült. Az élmények és az egybeve­tések összehasonlítása a való­sággal elgondolkoztató. A légi­erőnél töltött évek azonban az Megfelelő képzettség A bolgár néphadsereg magas képzettségű, a munkásosztály pártjához, népéhez, hazájához hű tisztikarral rendelkezik. A tisztek 83 százaléka a Bolgár Kommunista Párt tagja, több mint 40 százalékuk főiskolai, vagy akadémiai végzettséggel rendelkezik. Többen két diplo­mát is szereztek. b. L élet nagyszerű iskolájává vál­tak. Saját magán érezte és ész­lelte az ifjú pilóta minden problémáját, a gyakorlatban minden tisztséget betöltött, az idősebb pilótától kezdve egé­szen a repülőszázad parancs­nokáig. Tud az emberekkel bán­ni, tudja, hogyan kell velük dolgozni. „E pár év alatt elég sok tapasztalatot szereztem. Igyekeztem a lehető legtöbbet elsajátítani parancsnokaimtól, megfigyeltem mit hogyan szer­veznek, milyen az emberek iránti viszonyuk, s azt is ho­gyan működnek együtt a párt- szervezettel. Mert egy parancs­nok számára ez nagyon fontos. Ha meg tudja győzni a kommu­nistákat és megnyeri teljes tá­mogatásukat, akkor sokkal job­ban tudja irányítani a kollektí­vát. És én ehhez az elvhez tartom magam.“ A beszélgetés folyamán kü­lönböző témákra terelődik a szó. Amint az már lenni szokott, felmerült a mindig élő problé­ma — a pilóták biztonságos és színvonalas kiképzése. „Ennek titka nemcsak a pilóta felké­szültségében és az akciók tel­jesítésében rejlik, hanem álta­lában az egység egész életrend­szerében, tehát a szervezési és az irányító munkában is. Nem szabad lebecsülni a dolog egyik oldalát sem, ha az emberektől azt követeljük, hogy mindegyik teljesítse a tisztségéből adódó kötelességét, főleg, hogy a rajparancsnok és a repülőszá­zad repülősei önállóan irányít­sák és szervezzék munkájukat. Szabad kezet adok nekik, nem avatkozok be jogkörükbe, csak kivételes esetekben.“ Elbeszélgethetnénk még azok­ról a további intézkedésekről, amelyeket az ifjú pilóták fej­lődése, mesterségük elsajátítása érdekében foganatosítottak. So­kat lehetne írni az alakulat törzskarának segítségéről, ame­lyet az új pilóták kiképzésének nyújtanak; a készenlét biztosí­tásáról, a légi térség éberségé­ről. Tény azonban, hogy Fran­tišek Vejda őrnagy repülőszá­zadának pilótái nemcsak isme­rik feladataikat, hanem ezeket becsülettel teljesítik is. Ennek tanújelét adták a „Pajzs 72“ nevű szövetséges hadgyakorla­ton is.-dfk— Január 15 a csehszlovák tüzérség ünnepe Jaslo — a harci hagyományok élő üzenete A szovjet hadsereg négy frontjának katonasága 28 év vei ezelőtt Lengyelországban és Kelet-Poroszországban ha­talmas csapást mért a jól fel­készült és kiépített védelmi állásokban csoportosult ellen séges erőkre. 194S. január 15 én, a reggeli órákban táma­dásba lendült a Kárpátoktól északra a szovjet katonaság utolsó hadcsoportja is — a 4. ukrán front. A 38. hadsereg parancsnoka K. Sz. Moszkalen ko vezérezredes volt, 9,50 óra­kor 85 perces tüzérségi előké­szület után, Jaslo lengyel vá­roskától keletre, támadást In­dított. Ezt követte a német vé delem sikeres áttörése és a szovjet gyalogság gyors előre nyomulása. E sikerhez jelentős mérték­ben hozzájárultak a Szovjet­unióban alakult I. csehszlovák hadtest tüzérei is, akik Jaslo mellett jelesre vizsgáztak. A feladatok sikeres teljesítésé ért a 2., 4. és 5. csehszlovák tüzérezrednek a szovjet hadse reg főparancsnoksága napipa­rancsban a „Jaslói“ megtiszte­lő címet adományozta. A csehszlovák tüzérek er­kölcsi és harci felkészültségé­nek legnehezebb vizsgája volt részvételük a 38. szovjet had sereg és az 1. csehszlovák hadtestnek a kárpáti—duklai hadműveleteiben. A jaslói had műveletben való részvételnek sajátos szerepe volt a cseh szlovák tüzérség harci útján, amely teljes mértékben részt vett a fasiszta védelem áttöré. sében ott, ahol egy aránylag szűk szakaszra nagy erőket és a hadi eszközöket összpontosí­tották. Tüzéreink a többi cseh­szlovák alakulattal és köte­lékkel együtt a szovjet hadse­reg oldalán tették meg a har­ci utat a Dnyeper partjától egészen Prágáig. A csehszlovák tüzérségnek a jaslói hadműveletekben való tömeges bevetése emlékezetes maradt. Ez a nap lett a cseh­szlovák tüzérség és rakétaegy. ségek napja. Tüzéreinknek a Jaslo melletti harci bevetése a csehszlovák néphadsereg tör- ténetének egyik legjelentősebb fegyverténye. A háborút követő időszak­ban a tUzérség hadi techniká­ja rohamos fejlődésnek indult, ami bizonyos mértékben befo­lyásolta a tüzérség nagyméretű bevetését. A szovjet hadsereg segítségével valósult meg a csehszlovák néphadsereg raké­taegysége, amely a Varsói Szer­ződés hadseregeivel együtt őr. zi az NOSZF eredményeit, a szocializmus vívmányait, a nemzetközi biztonságot és a világbékét. A jaslói harcosok hősiessé­ge, a kristálytiszta hazafiság, állhatatosság, a hadászat és a fegyver iránti szeretet örök emléke, példája. Ez marad a szovjet hadse­reghez fűződő szilárd és meg bonthatatlan barátság és sző vétség kifejezője, amely hadse­reg vállalta a második világ háborúban a fasiszta Német­ország ellen vívott harc leg nagyobb terheit és rendkívüli érdeme volt hazánk felszaba dításában. JÄN M1ČÄTEK, alezredes Forgalomirányítókra (felvéte­lünkön) a hadseregben is szük­ség van, főleg nagyobb hadgya­korlatok alkalmából. Űk ügyel­nek arra, hogy a menetoszlop a helyes irányban vonuljon és az útkereszteződéseknél ne le­gyen torlódás, biztonságos le­gyen a közlekedés. (Németh J. felv.J-A. BÉKE

Next

/
Oldalképek
Tartalom