Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-17 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

A z utóbbi időben nagyon sokan és sokat vitatják labdarúgásunk jelenlegi helyzetét, s ennek kapcsán sok szó esik minden mérkőzés olyany­nyira fontos személyeiről, a játékve­zetőkről is. Sok minden sok minden­nal összefügg, s így van ez a labdarú­gás és a játékvezetés viszonyával is: labdarúgásunk most nem tartozik földrészünk élvonalába, s ugyanezt mondhatjuk el futballbíiáinkról ís. Nem különösebben kapósak, s ezen a helyzet ismerete alapján nem is cso­dálkozhatunk. Labdarúgásunk felelős vezetői ter­mészetesen nem térnek napirendre a Jelenlegi helyzet fölött, mindent meg akarnak és kívánnak tenni annak ér­dekében, hogy mind élfutballunk, mind játékvezetésünk már a közeljö­vőben olyan szerepet játszhasson földrészünkön, amilyenre nagy hagyo­mányai alapján hivatott. Együttműködés a szomszédokkal Sok panasz hangzott el ligamérkő­zéseink után a játékvezetésre, gyak­ran hallhattuk, olvashattuk, hogy a párviadalok csapatainak felelős veze­tői hibáztatták a bírót, azt állították, hogy tévedéseivel, helytelen ítéletei­vel befolyásolta az eredmény kiala­kulását. Talán ezért is határozott úgy a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség vezetősége, hogy az NDK és Lengyel­ország labdarúgó szövetségeivel együttműködve játékvezető-cserét hajt végre, vagyis nálunk NDK-beli és len­gyel játékvezetők irányítanak majd fontos, mondhatnánk rangadő-találko­zókat, s e két országban viszonzás­ként csehszlovák futballbírák segíte­nek biztosítani a bajnoki sportszerű légkör kialakítását. Hasonló megegyezés várható a cseh­szlovák és a magyar fél között, még­pedig az 1973/74-es bajnoki esztendő­től fogva. Az persze a jövő zenéje, hogy ez a kölcsönösségen alapuló megoldás va­rázsvesszőként megoldja-e a játék­vezetés kérdését. Ez nem lehet az egyedüli járható út, elvégre kell, hogy nálunk is akadjon a játékvezetés so­kat vitatott posztjára elég tehetséges és rátermett egyén. Talán a régi la­tin közmondást tartjuk még mindig szem előtt, amely azt állítja, hogy senki sem lehet próféta a saját hazá­jában?! Ha ennek az állításnak labda­rúgásunk játékvezetése tarén még min­dig létjogosultsága van, mi ennek az oka? Az okozatok okai Nemrégiben olvashattuk, hogy ná­lunk eléggé idősek a labdarúgó-játék­vezetők, s így mozgáskészség terén sem bírják a megerőltetést, nem tud­ják olyan mértékben nyomon követni a küzdelmet, mint ahogy az kívánatos volna. Ha ez így igaz, akkor a fiata­labb évjáratok tagjai között kell ke­resni — és mielőbb — az érdeklődő­ket, az arra alkalmasakat és kiképzé­süket megfelelő alapossággal kell biz­tosítani. Eddig a játékvezetők legmagasabb szinten a bajnoki pontküzdelmek után a házigazda vezetőségi tagjától vették át a bíráskodásért kijáró pénzellenér­téket. Ezen a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség vezetősége nagyot akar vál­toztatni. Ogy határozott, hogy a játék­vezető a bíráskodásért járó összeget ezentúl majd magától a szövetségtől kapja. Ezzel akarja biztosítani, hogy a játékvezető még látszólagosan se le­gyen függőségi viszonyban a házigaz­da csapatával szemben. Sajnos, a sajtó képviselői sem min dig segítették elő a tárgyilagos játék­vezetéshez szükséges feltételeket. Olyan hangú bírálatok jelentek meg egyik-másik játékvezetőről, amelye­ket ösztökélő szándékúaknak semmi­képpen sem lehetett minősíteni. Sok­szor éppen az értékelő részrehajlásá­nak mikéntjét fejezte ki a vélemény, amely nem egy alkalommal a filmfel­vételre, a-tv-közvetítés egy-egy mozza­natára hivatkozott, pedig minden bírá­ló jól tudhatja, hogy a zöld gyepen a helyzet egészen más, minden mozza­natra azonnali reagálást igényel, a pillanat töredéke során kell a játék­vezetőnek döntenie, így véleményében természetesen lehet hibás meglátás, észrevétel nyoma is. Itt jegyezzük meg, hogy élcsapa-~ taink edzői is megpróbálhatnának más elfogadható okot találni csapatuk gyengébb teljesítményére, s ne unos­untalan a hibás játékvezetést hozzák föl indokul. Minden ligatalálkozőnak van hivatalos megfigyelője, aki a szö­Bizony, nem is kell hozzá szóbeszéd: ha a játékvezető valamelyik játékosra mutatva, a sárga cédulát húzza elő a zsebéből, tudjuk, hogy ez figyelmez­tetést jelent, ha pedig a piros cédu­la kerül elő, ez kiállítást von maga után. Nem tudjuk, vajon a mérkőzés kezdete előtt minden alkalommal ott van-e a sárga és a piros cédula a já­tékvezető zsebében, mert nemrégiben láthattuk, hogy az egyik kupamérkő­zés során a bíró sokáig keresgélt a zsebében, láthatólag a sárga cédulát akarta előhúzni, de azután, főleg a vendéglátócsapat egyik tagjának kér­lelő mozdulatai után, csak rosszállő­an fenyegette meg a vétkest, s mutató­ujját használta mintegy felkiáltójel­ként. A cédulákról lévén szó, egy meg­jegyzést a játékvezetők margójára: a türelemnek is legyen határa. Súlyos szabálytalanság, szándékos durvásko­dás, szántszándékkal okozott sérülés során ne nyúljanak a sárga cédulá­hoz, ne játsszanak fenyegetősdit, ha­nem habozás nélkül vegyék elő a ki­állítást jelentő piros cédulát. Aktív labdarúgóból játékvezető Az aktív labdarúgó tevékenység be­fejezése után sok játékos igyekszik magának edzői képesítést szerezni, hogy így továbbra is e népszerű játék tényezője maradhasson. Sokan egész életükre eljegyzik magukat a labdarú­gással. Nem minden kiváló labdarúgó­ból lesz ugyanolyan szintű edző, a nagyszerű tanítványból néha nem lesz kiváló mester. Sokkal kisebb azoknak az élvonal­beli Labdarúgóknak a száma, akik az aktív szereplés befejezése után, tehát még aránylag fiatalon, játékvezető­ként akarják folytatni kapcsolatukat a futballal. Ezek közé tartozik Palo­tai Károly, a győriek volt kiváló lab­darúgója, aki tagja volt az olimpiai bajnokságot nyert magyar csapatnak is. Palotai játékvezetői tanfolyamot végzett, méghozzá nagyon sikeresen, s hamarosan egyre rangosabb mérkő­zések irányítását bízták rá. A leg­utóbb, éppen december 3-án vezette a Ferencváros—MTK úgynevezett örök rangadót, méghozzá hibátlanul. Ez­úttal is teljes erejével küzdött a sport­szerűtlenségek ellen, csakúgy, mint aktív játékos korában. Jó volna, ha Palotai példáját nálunk is követnék az olyan volt aktív labda­rúgók, akik idejében gondoltak későb­bi polgári foglalkozásukra is, s amellett játékvezetőkként kívánják szolgálni a fordulatos, érdekes sport ügyét. Az olyan játékvezető eszén nehéz túljárni, átlát minden színészkedésen, megjátszott sérülésen, mert játékoskorából az ilyesmit na­gyon jól és gyakorlatból ismeri. Védelmet a játékvezetőknek Néhányszor már nálunk is felszólítot­ták a játékvezetőket, hogy szigorú mércét alkalmazzanak, engedjék meg a férfias Játékot, de ne tűrjék az alat­tomos durváskodást, a kíméletlensé­get, bármi legyen is a tét. Ha a játék­vezető valóban e kapott utasítás szel­lemében jár el, védelemre szorul, s leginkább a rendező, a vendégcsapat részéről. Általában előre lehet tudni, melyek az úgynevezett „rázós mérkő­zések", ezekre úgyis rutinos, jó szemű bírákat jelölnek ki, s hogy valóban a szabályok szellemének megfelelően működhessenek, hathatós biztonsági intézkedéseket kell foganatosítani, a rendezőgárdának feladata magaslatán keli állnia. Bárhogy alakuljon is egy­egy mérkőzés a vendéglátók szem­pontjából, a játékvezetői hármasnak és a vendégcsapatnak is úgy kell biz­tosítani a távozást, hogy bántódás ne érhesse őket. Láttunk már jó néhány olyan mér­kőzést, amelyen a játékvezetői hármas úgy működött, hogy szinte észre sem lehetett venni őket a pályán a szó rossz értelmében. Minden megmozdu­lásuk, ítéletük a játék folyamatossá­gát segítette elő. Minél több ilyen já­tékvezetőt szeretnénk látni minden pályánkon. Meg vagyunk róla győződ­ve. hogy a feladatuk magaslatán álló bírák működése is elősegíthetné lab­darúgásunk színvonalának emelését. Szeretnénk már a zöld gyep szegé­lyén tapsolni a labdarúgók nagyszerű teljesítményének csakúgy, mint a já­tékvezetők korrekt, nagyvonalú bírás­kodásának. ZALA JÚZSEF A játékvezető jobb kezében a piros, a balban pedig a sarga cédulát tartja. Itt már hiába a 7-es számú játékos heves mozdulattal kísért érdeklődése: a vét­kesnek el kell hagynia a játékteret... mára mindkét küzdő félnek azonosnak kell lennie. A játékvezetők nagyon jól tudják, hogy ugyanazért a szabálytalanságért, amelyért a mezőnyben szabadrúgás jár, a 16-oson belül 11-est kell ítélni. Nálunk a gyakorlat azt mutatja, hogy a hazaiak javára ez többnyire így is van, de ha a vendégeket lehetne eh­hez az előnyhöz juttatni, akkor a lab­dát kihozzák a 16-os vonalára, vagy még azon is túlra, illetve a büntetőn belülről ítélnek közvetett szabadrú­gást. Volt alkalmam olyan játékvezetők­kel beszélnem, akik néhány alkalom­mal partjelzői szerepet töltöttek be kollégájuk segítségére kívánván len­ni. A játékvezető nem egy esetben tudtukra adta, hogy csupán a szöglet­rúgásokat és partdobásokat intsék be, esetleg jelezzék a lesállást ls, bár ez utóbbi esetben fenntartja magának a felülbírálás jogát. Igaz, ezt a jogot senki el nem veheti a játékvezetőtől, de az ilyesmi a nézők szemében szál­ka, és látszólag nem a játékvezető­hármas tagjai között uralkodó megér­tésről, harmóniáról tanúskodik. Aki közelebb áll az adott esethez, nyilván jobban láthatja, mi történhetett, mint aki távolabb volt tőle. Sárga és piros cédula A legutóbbi labdarúgó-világbajnok­ságon már sikerrel mutatkoztak be a játékvezetők segédeszközeiként a cé­dulák, a sárga és a piros „kártyák". Azóta elindultak világhódító útjukra. A határozottság, s ami .Mgötte van A játékvezetőnek a találkozó első percétől kezdve határozottságot kell tanúsítania, méghozzá meg nem kü­lönböztetett módon, mindkét csapat játékosaival szemben. A feleselést, a megjegyzéseket nem szabad tűrnie, azokat meg kell torolnia. Minden já­tékosnak meg kell értenie, hogy nem szónoki vagy vitázó készségére, ha­nem labdarúgó-teljesítményére kíván­csiak. A találkozó 90 perce során csak egy vélemény a döntő és az irányadó, a játékvezetőé, s minden tényezőnek e vélemény tárgyilagossága kialakítá­sát kell elősegítenie. Nagyon sok helyen, ha nem Is mondják, mégis a régi áligazsághoz tartják magukat. Szinte elvárják, hogy a játékvezető a már szokásos 10, vagy még több százalékos előnyt biztosítsa a házigazda számára. Sokan azt állít­ják, hogy ez íratlan szabály, s ahol a gyakorlat más képet nyújt, azzal vá­dolják a bírót, hogy a vendéglátóval szemben szigorúbb volt, mint vendé­gével szemben. Soha sehol sem mondta ki labdarú­gószabály, hogy a vendéglátó csapat többet megengedhet magának. Ha ez így volna, kár is lenne beszélni a sportszerűségről. A iátékvezető szá­vetség képviseletében alkot és ír vé­leményt magáról a találkozóról, és természetesen a játékvezetőről, aki­nek a teljesítményét osztályozza is. Mmpi Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőság: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 169, 312 52, 323-01, főszerkesztő 532-20, titkárság 550-18. sportrovat 505-29. gazdasági ügyek 506-39. Távíró 09308 Pravdo Kiadóvállalat, Bratislovo, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava. Štúrova 4. H'rdetőiroda. Jesenského 12. Telefon 551-83. Előfizetési dlj havonta 14,70 kotlina. o Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálat Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézb«lt& <ülföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Bratislava. Gottwaldovo námestie 48'VII. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom