Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-27 / 305. szám, szerda

••0ODODDDOOODDDBD -OJ FILMEK­••••••••••••••••n OROSZ FÖLD A mai szovjet falu életét tük­rözi Nyikolaj Moszkalenko leg­újabb filmje, melynek legna­gyobb pozitívuma éppen a té­maválasztás. Az alkotó nem félt, nem viszolygott a mai valóság ábrázolásától, a problémák nyílt és bátor feltárásától, a „kol­hoztémáktól". A Mihail Aleksze­(szovjet) telt asszony is. Fedoszja nem plakáthőssé magasztosult ' te­remtés, aki sikeresen teljesíti a tervet és felhőtlen az élete. Számos megpróbáltatáson megy át, saját bőrén kell éreznie a sors kegyetlenségét; tizenkét évi házasság után elhagyja a férje, megsebzetten, megtörten Jelenei az Orosz föld című szovjet filmből; balra Nonna Morgyu­kova — a film főszereplője fev forgatókönyve alapján ké­szült film ugyanis falusi kör­nyezetben, egy Volga menti fa­luban játszódik. Itt élnek, dol­goznak a film hősei, akik sze­retik földjüket, szeretik a vidé­ki életet, ezt az életmódot. A film hősei egyszerű embe­rek, apró-cseprő gondokkal küz­dő halandók. Hibáik, emberi fogyatékosságaik és gyarlósá­guk ellenére szeretetre méltó egyéniségek, akik már a film első kockáin rokonszenvesek számunkra. Köztük van a film központi alakja Fedoszja, ez az életerős, őrömmel és bánattal L. B. JONES MEGVÄLTÄSA Kemény, kíméletlen ez a film a faji megkülönböztetés értel­metlenségéről, az amerikai tár­sadalom fajgyűlölő politikájá­ról. De miről is szól voltaképpen a film, ki az az alkotó, aki ilyen súlyos vádat mond a fék­telen négergyűlöletről? magára marad fiával, de rövi­desen őt is örökre elveszti. Fedoszja sorsában asszonysor­sok sűrűsödnek, a szenvedő­győtrődő anyák fajtájából va­ló 6, s talán éppen ezzel ma­gyarázható, hogy közelférkőzik a nézők szívéhez. Ez nem utol­sósorban a Fedoszját megsze­mélyesítő Nonna Morgyukova érdeme, aki kitűnően megbir­kózott az igényes feladattal, és mélyen átélt játékával le­nyűgözi a nézőt. Jó alakítást nyújtanak partnerei is: Szergej Plotnyikov (a férj), Inna Maka­rova, Vlagyimir Tyihonov (Fe­doszja fia), Leonyid Markov. (amerikai) üldöztetésekre, ahogy a nem­rég visszaérkezett Sonny boy válasza a bosszú, hogy aztán utazzon tovább, ismét egy vo­naton a kezdő ügyvéddel, aki a négerkérdésből fakadó hétköz­napi kompromisszumokat nem vállalva távozik abból a kisvá­rosból, ahol a kérdés mindig Az L. B. Jones megváltása című amerikai film egyik kockája Abban a dél-amerikai kisvá­rosban, ahová a kezdő ügyvéd és a hajdani, gyermekkori sé­relmekért bosszút állni vissza­térő néger fiatalember megér­kezik, mindenki a négerkérdés­sel kerül szembe. S a film en­nek a szembekerülésnek a tel­jességét mutatja be, azt, hogy mennyire mindent átható, min­denütt jelenlevő az ún. néger­kérdés, emberek üldözése, ki­rekesztése, „megkülönbözte­tett" figyelemmel követése, s mennyire jelen van ott is, aho­vá egykor talán elbújni, visz­szahúzódni szeretett volna L. B. Jones, a gazdag néger vállal­kozó — magánéletében, családi házában. L. B. Jones egykor még el­futott a handabandázó úr elől, aki bőre színe miatt lelövéssel fenyegette. Most abban az au­tótemetőben, ahol két fehér bő­rű rendőr áldozata lesz, már nem fut, addigi meneküléseinek tanulságaképpen hagyja, szó nél­kül tűri, hogy lemészárolják. Ez a néma tiltakozás a válasz az és mindenütt jelen van... Az amerikai társadalom faj­gyűlölő politikáját kegyetlenül leleplező filmet William Wyler, az amerikai film „nagy öregje" rendezte. Egyike azoknak a rendezőknek, akik alkotásaik­ban bátran szembenéznek az amerikai valósággal és egy igazságosabb társadalmi rend­ért szállnak síkra. A ma már 70 éves rendező filmjében egy­értelmű állást foglal a néger­kérdésben. Az alkotó érdeme, hogy a haladó mondanivalót ügyesen és fordulatosán goin­bolyított cselekményből, izgal­mas történetből fejtette ki. A szereplők közti konfliktusok a filmben társadalmi drámában csúcsosodnak kl. A konfliktust kidomborító rendezés lehetővé tette a Dél Jellegzetes viszo­nyainak a bemutatását, Illetve a négerellenesség éles bírála­tát. A rendkívül hiteles és szug­gesztív film provokáló, a né­zőt gondolkozásra ösztönzi, fel­rázza esetleges közönyéből — s ez a legnagyobb erényei —ym—• TUBOHiMm i mm ®.T INFORMÄCIÓTÔMKELEG CSEPPNYI FILMEN A világ valamennyi nyomtatott dokumentumá­val befedhetnénk egész glóbuszunkat, így a könyv­tárak és a dokumentációs központok képtelenek tárolni többé a töméntelen mennyiségű nyomtatott információt. A mikrofilmtechnika parányi mére­tekre zsugorítja a könyvek, műszaki leírások ol­dalalt, s ezzel új távlatokat nyit az információk tárolásában. A mikrofilm a „halott" dokumentá­ció „élő" hírközlő eszközévé vált és a poros ar­chívumokból az űrkorszak átfogó rendszerévé tört fel. Az utolsó mondat ugyan kissé túlzásnak tűnik, mégis kétségtelen, hogy napjainkban a mikrofényképezés hihetetlen népszerűségnek ör­vend és alkalmazási lehetőségei még koránt sin­csenek kiaknázva. A mikrofényképezés pályafutását elsősorban az határozza meg, hogy a világot elárasztó pa­pírtengert végre gátak közé kell szorítani. Sta­tisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban 16, Angliában pedig 8 óv alatt készereződik meg a könyvtári állomány. Hasonló a helyzet a Szov­jetunióban és a többi szocialista országban is. Ilyen hihetetlen mennyiségű nyomtatott informá­ció már nem fér el a legkorszerűbb könyvtárak­ban sem. Mikrofényképezéssel viszont egy „po­hár vízbe" sűríthető a papírtenger, ami rendkí­vüli költség-megtakarításhoz vezet. A mikrofényképezés „divatja" a könyvtárakból indult el. Az ismert keskenyfilmet kezdték használni, amelyre 24X36 mm-es képkockák fényképezhetők normál fényképezőgéppel. De a hagyományos film lyuksora sok helyet foglal el, ezért később feltűntek a nagyobb helykihasz­nálásé perforálatlan filmszalagok, és polgárjo­got nyert a 16 milliméteres film is. A folyamatos filmszalagokon nehezebben ke­reshető meg a kívánt képkocka. Ezért más irány­ban is megindult a fejlődés — megjelentek a mikrokártyák. A Nemzetközi Szabványügyi Szer­vezet két méretet ajánlott (75X125 mm és 105X148 mm), de hevesen vitáztak két millimé­ter körüli Egyes szakértők szerint 148 helyett 150 mm hosszúnak kellene lennie egy-egy szab­vány-mikrokártyának. A lefényképezett dokumentumok kicsinyítése általában a film feloldóképességtől függ. Az úgy­nevezett fotokromogén anyagokon 1200-2400­szoros lineáris kicsinyítés érhető el. Az ameri­kai szabványügyi hivatal ellenőrzése például megállapította a KODAK-filmekről, hogy 1200­szoros lineáris kicsinyítést is elviselnek anél­kül, hogy összemosódna rajtuk a kép, ami terü­letegységre átszámítva 1,44 milliószoros kicsi­nyítésnek felel meg! Ezt a számot jól érzékel­teti, hogy egy nyomtatott, 1,4 mm magas e-betü kb. 1,2 mikron (mikron — a milliméter ezred­része) átmérőjű ponttá zsugorodik a mikrofil­men, de a kivetítéskor ismét élesen jelenik meg. Hogy mennyi dokumentumot lehet tárolni a mikrofilmrendszerekkel, ennek szinte a vég­telenbe nyúló határai vannak! A Kodak-gyár Mi­nicard-rendszerének kisméretű irodaszekrényé­ben például 2000 millió oldalnyi dokumentum­nak megfelelő mikrofilmkártya tárolható. Ha vi­szont mikrofilmcsíkokkal dolgoznak, egymással párhuzamosan, hosszú szalag „zsebeibe" csúsz tatva őket, ahogy a töltények sorakoznak a gép­puska hevederjében, húsz ilyen szalagon három­millió képkockát őrizhet az amerikai AMFIS­rendszer. A dokumentumok fényképezésére két készülék­típus alakult ki. Az egyik szakaszos felvételi technikával dolgozik. A Camera to Reader típusú készülékkel például óránként 2200 A4 formátu­mú könyvoldal fényképezhető le és 120 méter hosszú mikrofilm-szalagján összesen 10 ezer koc­kát rögzíthet 6X9,3 milliméteres kockanagyság­ban. A folyamatos rendszerű gépek teljesítménye még ennél is nagyobb: van olyan berendezés, amely másodpercenként több mint nyolc doku­mentumot kap „lencsevégre". Ez már csak úgy valósítható meg, hogy a készülékben forgó do­bon péregnek át a dokumentumlapok és közben a felvevő lencserendszer mögött is folyamatosan siklik tovább a film. Az elektronikus számítógépek korszakának be­köszöntésével felvetődött a gondolat, hogy a komputereket is fel kellene használni a mikro­film-technikában. A 3M amerikai vállalat pél­dául ötévi kutatómunkával kidolgozta az EBR­rendszert, amely szédítő eredményekre képes. Elektronágyúval „lövi" ki az eredményeket, vagyis különleges szárazezüst mikrofilmre raj­zolja villámgyorsan a betűket és a számokat A berendezés másodpercenként 60 ezer betűt számot rajzol, vagy másodpercenként 30 ezer sort ír le mikrofilmre. Másodpercenként 8 koc­ka sebességgel készíti a berendezés az egyes mikrofilmábrákat és a szárazézüst film rögtön megtekinthető az elektronsugaras „nyomtatás" után. A gépből 720 méter hosszú tekercset emel­nek ki, ekkor a tekercsen 45 ezer ábra vagy nyomtatott betűs oldal sorakozik. A nyomtatott világ parányításáért folyó „üt­közetben" csak úgy állhat helyt a mikrofilm, ha a rajta felhalmozott töméntelen adat rövid idő alatt ki ls kereshető. A legegyszerűbb esetben a felvevőasztalon helyezik el a jelzőszámot és a dokumentum képével együtt a számok is a mik­rofilmre kerülnek. Így 60 ezer mikrokocka kö­zött egy másodperc alatt megtalálható a kívánt oldal, s gombnyomásra egy perc alatt másolatot is készíthetnek a felnagyított képről. A szovjet VINITI dokumentációs intézetben 35 mm-es mikrofilmre dolgoztak kl olyan keresőrendszert, amely másodpercenként egy méter filmet perget tovább és keresi meg a kívánt dokumentumoldal kicsinyített képét. Később számok helyett különböző jelkulcsrend­szereket dolgoztak ki, amelyek különleges mo­zaikmintához hasonlóan rögzítik egy-egy mikro* filmkocka tartalmának információit. A Kodak Minicard rendszere például kockánként 42 bit információ-egységet tárolhat, a CRIS módszer pedig olyan eredményesen használja a jeleket, hogy 500 ezer dokumentumoldal közül 20 má­sodperc alatt kiválasztható a keresett kocka, s a nagyítás után azonnal másolható is. Más úton jár a Magnacard rendszer. Az információs jele­ket magnószalaghoz hasonló vasoxidcsíkokon rögzítik a mikrofilmtekercs szélein, s keresés­kor a készülék villámgyorsan „lehallgatja" eze­ket. A mikrofilmekről 1:1 arányú másolatokat is készítenek, de ez csak a sokszorosítás vagy a biztonságos tárolás miatt kell. Gyakoribb az olvasókészülékkel láthatóvá tett oldalak le* fényképezése, vagyis az eredeti dokumentum előállítása. A diazo-papírokkal tetszés szerinti nagyságú másolatok készíthetők, de megjelent már a mikrofilm-világban a Xerox-másolás is, amely villamos töltéseket használ a dokumen­tumlapok gyors sokszorosítására. A mikrofilmtekercsek és a mikrofilm lyukkár­tyák érdekes kombinációját dolgozta ki az IBM cég. A tekercsekről készített diazofilmes máso­latokat lyukkártyákba rögzítik, így az eredeti felvételek is megmaradnak, a lyukkártyás fil­mek pedig az eddig kialakult lyukkártyás techni­ka szerint kezelhetők. A nagy repülőgépgyárak ma már mikrofilmen rögzítik egy-egy géptípus teljes dokumentációját ami hihetetlenül könnyebb a szobanagyságú terv­rajzok kezelésénél. Ilyen módon akár 200-szoros felületmegtakarítás is elérhető. Az USA Signal Corps például 220 ezer dokumentációs rajz mik­rofilmesítésével kereken 158 tonna papírt taka­rított meg. A párizsi CNRS dokumentációs központ is mikrofilmlapokon küldi szét a legfontosabb mű­szaki és tudományos lapok tartalomjegyzékeit Az intézetek között is egyre inkább a mikrofilm tölti be az információs „forró drót" szerepét. Az Egyesült Államokban például 90 kutatóintézet együttműködése alapján az összes doktori dísz­szertációkat mikrofilmen publikálják s évente kb. 35 ezer mikrofilmkockát küldenek szét. A vatikáni könyvtár világhírű gyűjteménye ls hoz­záférhetővé vált a kutatók számára, amióta szí­nes mikrofilmtekercseken adták ki a középkori kódexek és botanikai munkák teljes anyagát. A mikrotechnika jóvoltából tehát betűink éj rajzaink lassan elsüllyednek a mikroszkópi vi­lágban, s ez a fejlődés kétségtelenül tovább folytatódik. A tökéletesen kidolgozott rendszerek most már csak arra várnak, hogy a mindennapi életben is elterjednek. Légkondicionálás testmeleggel Ha valaki fűtetlen szobában didereg, testének sugárzó hője nem melegíti fel a szoba levegő­jét. De egy irodaépületben, ahol például 120a ember dolgozik, már tekintélyes mennyiségű hő termelődik ezen a módon. A fűtéstechnikai szak­emberek csak a legutóbbi években kaptak észbe, mennyi energiát lehetne megtakarítani azzal a hővel, amelyet az izzólámpák, a működő iroda­gépek és az ott dolgozók teste kisugároz! A bi­zarr ötletet gazdasági számítások követték, s ki­tűnt, hogy saz új elven megvalósított légkondi­cionálás jelentős energiamegtakarítást ígér. Az ötlet már nemcsak papíron létezik, hanem néhány újonnan épült irodaházban azóta a gya­korlat próbáját is kiállta. Angliában például a MANWEB vállalat központi irodaházában 1200 ember testmelege és az irodai lámpák, gépek sugárzó hője „támogatja" az óriás Y-alakú épü­let fűtő-hűtő rendszerét. Az irodák maximális mérete 30X16 méter és kettős üvegablakok szi­getelik az épületet. Az új hőszabályozó hálózat alapköltsége sem­mivel sem kisebb a hagyományos légkondicioná­ló rendszerekénél, de folyamatos üzemben már érezhetően jelentkeznek a gazdasági előnyök. Amíg senki sem tartózkodik az épületben, ugyanannyi hőt kell a szobákba juttatni, mint st hagyományos légkondicionálás esetében. Amikor azonban benépesülnek az irodák, kigyulladnak az asztali lámpák, a szobák levegője mele­gedni kezd kisugárzó hőjüktől. Ezt a hőt nem hagyják elveszni, hanem a kiszívott levegőt lég­kondenzációs toronyba vezetik, s a szabadból beáramló friss levegő már ezzel a „hulladékhő­vel" előmelegítve áramlik a fűtőhálózaton át a szobákba. Nagy melegben külön hűtővízrendszer vezeti el a felesleges hót; a víz a főépület mellett ál­ló hűtőtoronyban hül le. Nagy hidegben viszonl a befúvatott levegő villamos hevítésével tartják állandóan 21 fokon a szobahőmérsékletet Az irodaépület kettős ablakai az egész falfe­lület 40 százalékát borítják, de a hőszigetelés még így is tökéletes, és mínusz 21 fokos hideg­ben is biztosítani lehet az irodák kellemes hő­mérsékletét. A számítások szerint az épületben keletkező hasznos hő 45 százalékát az iroda! lámpák termelik, 40 százalékát az irodagépek és a hűtőgépek hőcserélő rácsai „lehelik" a kör­nyezetbe, 15 százalékát pedig az irodai dolgozói testmelege szolgáltatja. Ebben az épületben nyil­ván örülnek, ha minél több ügyfél fordul meg az irodákban, mert testmelegük annál olcsóbbá teszi a fűtést. Hasonló fűtő-hűtő rendszerrel épül a Westing­house Electric vállalat 23 emeletes központi Iro­daháza is Pittsburgban, azzal a különbséggel hogy az éghajlati viszonyoknak megfelelően iti mínusz 28 fokos hidegre is számítanak. (dj]

Next

/
Oldalképek
Tartalom