Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-07 / 289. szám, csütörtök

fi CSEMADOK gbelcei (köbölkúti) helyi szervezetének honismereti kiállítása Példamutatás Köbölkút, a forradalmi múltjáról közismert falu népe méltóan ünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulásának az 50. évfordulóját. Az esemény alkalmából a CSEMADOK helyi szervezete nagyméretű honismereti kiállítást rendezett. A helyi nemzeti bizottság, a helyi egységes földművesszövetkezet és a helyi üzemek anyagi és erkölcsi támogatásával megrendezett tájjellegű bemutató négy részre oszlik, és a legrégibb időtől napjainkig tekinti át a vidék tárgyi kultúr.'jának a fejlődését. Kovács Ferenc mérnök, a helyi szövetkezet főkönyvelője, a rendezvény egyik értelmi szerzője a megnyitón többek között elmondta, hogy a CSEMADOK helyi szervezete megalakulásától kezdve támogatja Csehszlovákia Kommunista Pártjának marxista—leninista politikáját, és tagságát a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében neveli. A honismereti kiállítást is azért rendezték, hogy bemutassák, hogyan élt a falu népe egykor, hogyan él ma, és mit köszönhet a felszabadulásnak, Csehszlovákia munkásosztálya februári győzelmének, a CSKP marxista—leninista szellemű nemzetiségi politikájának. A nemrégen épült, korszerűen berendezett magyar tanítási nyelvű Kilencéves Alapiskola négy termében és előcsarnokában elrendezett több száz kiállítási tárgy az Így éltünk, az Így laktunk, az Így dolgoztunk és a Szocialista jelen című témakörökhöz kapcsolódva fejezi ki a rendezők elképzelését, és ad képet Gbelce (Köbölkút) és környékének múltjáról, jelenéről. Az első helyiségben az ősök életét mutatják be, ahogyan azok e hali;an, vadban gazdag vidéken, a nádas, mocsaras területen vadászattal, halászattal foglalkoztak. Az ásatások során felszínre került és összegyűjtött leletekkel bizonyítják, hogy e vidéken már évezredekkel ezelőtt is emberi település volt. A kiállítás második része a falu évszázados lakáskultúrájával ismertet meg. Az ízlésesen elrendezett teremben jellegzetes szobai-, konyhai- és kisudvari berendezések, valamint népviseleti és háztartási kellékek láthatók. A harmadik helység a múlt iparát szemlélteti. Itt a kender és nádmegmunkálő gépeket állították ki, és bemutatják a vidéken termesztett növények megmunkálásának régi módját. A negyedik teremben a munkásmozgalom dokumentumait helyezték el. A kiállított okmányok arról vallanak, hogy a kommunista párt köbölkúti helyi szervezete először 1919 őszén, a Magyar Tanácsköztársaság idején alakult meg. A társadalom- és párttörténeti dokumentumokat az iskola diákjainak a kézimunkái, és a falu festőjének, Linter Istvánnak az alkotásai egészítik ki. Az előcsarnokban elhelyezett grafikonok a helyi szövetkezet, a téglagyár és a többi üzem fejlődését tárja a látogató elé. Itt tekinthetők meg a munkakollektívák, a szocialista brigádok és az egyének diplomái, elismerő oklevelei, kitüntetései: a szocialista építésben tanúsított helytállásért elnyert dokumentumok. A kiállítás nemcsak az egyszerű nézőknek, hanem a szakembereknek is megnyerte a tetszését. Elsősorban azért, mert a bemutatásra került értéktárgy között számos olyan is látható, amely eddig ismeretlen volt. — A kiállításhoz — mondotta Kovács Ferenc — sok jó tanácsot kaptunk a komáromi Dunamenti Múzeum dolgozóitól. A kiállítás megrendezésének a munkájából egyébként az egész falu részt vett. A Kilencéves Alapiskola tanulói minden házat felkerestek és gyűjtötték a kiállítandó tárgyakat. A polgártársak szívesen bocsátották rendelkezésünkre az értéktárgyakat. Jóval több anyag összegyűlt, mint amennyit kiállítottunk. Az iskola pedagógusai és Régi munkaeszközök a honismereti kör tagjai Gedai Sándorral az élen hetekig dolgoztak a rendezvény elkészítésén. Dobai Lajos igazgató a helyiségek rendelkezésünkre bocsátásával segített sokat. A kiállítás érdekében sokat fáradoztunk, ám úgy véljük, hogy megérte. Az összefogás valóban gyümölcsözött. Köbölkúton példát mutató honismereti kiállítást sikerült rendezni. Az összegyűjtött anyag jó alap a készülő állandó jellegű falumúzeumhoz. Népművelésünknek a Köbölkúton most beszédesen testet öltött formája az utóbbi években honosodott meg. A honismereti körök tulajdonképpen egyidősek az irodalmi színpa^ dokkal. Más-más eszközzel dolgoznak, de céljuk is azonos: a mai viszonyoknak megfelelően széléseit, szólás-mondásait, öszszeírják a környék nevezetességeit, fényképeket készítenek természeti jelenségekről, vidékük jelentősebb eseményeiről: megőrzik, ápolják a múlt és jelen történelmi, kulturális értékeit. Munkájukkal felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak egyrészt a múzeumoknak, másrészt a nép művészetét feleleveníteni és továbbfejleszteni szándékozó népi együtteseknek. A honismereti kör nagy szolgálatot tesz az iskoláknak és a történészeknek is. Az ismeretgyarapító-népművelő irányzatú honismereti kör társadalmi küldetést teljesít, és szintén fontos szerepet játszik. Tagjai tanulmányi kirándulásokat szerveznek, rendszeresen látogatják a különféle kiállításokat, az üzemeket, a szövetHimzések nevelni, gyarapítani az ismereteket. A CSEMADOK helyi szervezeteiben egyre népszerűbbé váló mozgalom, a honismereti kör, a szakköri munkának és általában a népművelésnek nagyon tág és nagyon életképes lehetőségét teremtette meg. A jól dolgozó körök munkája általában két irányba terjed ki. Az egyik a gyűjtő-kutató, a másik az ismeretgyarapító-népművelő munka. A gyűjtő-kutató munka során a honismereti kör tagjai feldolgozzák vidékük politikai és kulturális eseményeit, összeszedik az ezzel kapcsolatos cikkeket, fényképeket, gyűjtik a régészeti leleteket, a népdalokat, a népszokásokat, a nép elbekezeteket, a sztrájkok és munkástüntetések, valamint a felszabadításért folytatott dicső harcok színhelyeit, és még sok más gazdasági, történelmi, kulturális és földrajzi nevezetességet. Más alkalommal előadásokat, kérdés-felelet esteket, ismeretterjesztő összejövetelt rendeznek. Munkájuk során felhasználják az üzemi és járási újságokat, röplapokat, tablókat, vitrineket, honismereti térképeket szerkesztenek. A honismereti kör tagjai akár a gyűjtő-kutató, akár az ismeretgyarapítő-népművelő munka szakaszán dolgoznak, legfontosabb feladatuknak azt tekintik, hogy az embereket a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra neveljék. Ezzel amellett, hogy elősegítik a helyes irányú politikai tájékozódást, nagyszerűen szolgálják népeink közeledésének az ügyét is. Feltárják és bemutatják a szlovákok és a magyarok közös harcát, az évszázados együttélés beszédes emlékeit: népeink egymásra utaltságának tárgyi bizonyítékait. A köbölkúti rendezvény arról győzött meg, hogy a honismereti körök tevékenységét érdemes számontartani és támogatni. Konyhaberendezés tPrandl Sándor felvétele) BALÁZS BÉLA SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A FENYÍTÉS FORMÁI A KOMENSKÝ című cseh pedagógiai lap hasábjain 1970 és 1972 között széles körű vita folyt a testi fenyítésekről. Mivel úgy gondoljuk, hogy iskoláinkban és valljuk be őszintén, sok családban ma sem ismeretlen ez a szocialista nevelés alapelveivel összeegyeztethetetlen „nevelési módszer", alább összefoglaljuk a vita tanulságát. Akárcsak az élet más területein, az iskolában és a családban is rendnek és fegyelmezettségnek kell uralkodnia. Csakis ilyen körülmények között fejlődhet és virágozhat a közösség és a tanuló munkája. Az iskolában legtöbbre becsülendő a fegyelem azon fajtája, amely a tanulók és a tanító közös, tudatos erőfeszítésének eredményeként jön létre. Oktalan az a nevelés, amely minden áron és mindent fegyelmezni akar. Ez megfeledkezik a nevelés alanyának, a tanulónak az életkori és lélektani sajátosságairól; ahelyett, hogy a gyermek természetes aktivitását és tudásvágyát a helyes mederbe terelné, elfojtja azt. Egészséges nevelési légkörben (a családban, az iskolában) a gyermek azon van, hogy elnyerje szülője, tanítója tetszését és rokonszenvét. A családnak és az iskolának ís a gyermek és a felnőtt kölcsönös bizalmára, megértésére, tiszteletére és szeretetére kell építenie. Ha a tanító az iskolában észreveszi, hogy valamelyik gyermek nem figyel, nem dolgozik, zavarja a többieket, elsősorban önmagát kell megkérdeznie: mindent megtett-e azért hogy a tanuló figyelmét lekösse? S miután válaszol erre a kérdésre, a tanulóhoz fordulhat, hogy negatív viselkedésének okait kifürkéssze. Semmilyen esetben sem büntethet elhamarkodottan, felindultságában. Ha felteszi magában az előbb idézett kérdést és megvizsgálja magát, egészen biztos, hogy higgadtan fog cselekedni. Mondjuk ki bátran, aki nem képes magát a gyermekkel szemben fegyelmezni, az nem jó szülő, nem jó tanító: nem igazi nevelő. A kitűnő nevelők az egyéni megközelítés hívei. Már a kisdiák is kiérzi nevelője viselkedéséből a feléje sugárzó szeretetet, megértést, a megkülönböztetett bánásmódot. Kérdezzük meg őt és megtudjuk, hogy melyik a jő és melyik a rossz tanító. Az ideges tanító bünteti a tanulókat, sőt nem riad vissza a testi fenyítéstől sem. A gyermekek félnek tőle és így egy elvarázsolt kör jön létre. A gyermek fél a büntetéstől, szorong, lemerevedik, a jó eredmény elmarad, a nevelőnek nincs semmi öröme. Marad a fegyelem és a rend: üres forma — tartalom nélkül. S hogy testi fenyítés nélkül is lehet fegyelmezni, előttünk áll a makarenkól nevelés példája. Az egyik gyermekgondozó (nevelőintézet) igazgatója meséli, hogy a nevelteket, egykori tolvaj-, betörő- és szélhámosjelölteket egy idő után valamilyen megbízatással és anynyi pénzzel, amennyi a szökést megkönnyítené, bevásárolni küldik. Máskor egy idősebb tanuló kíséretére bízva kisebb csoportokat sétálni engednek. A neveltek sosem élnek vissza a bizalommal, és rendre visszatérnek. Dicsérétre méltó, ha a tanító büntetés nélkül is tud fegyelmezni. Az erkölcsi nevelés és főleg a fegyelmezés esetenként megköveteli a büntetés alkalmazását. A büntetésnek minden alkalommal a jellemformálást, az egészséges fegyelmet kell szolgálnia. A tudatos fegyelem nem zárja ki a büntetést, így kell tudtára adni a tanulónak, hogy helytelenül viselkedett. A megfelelő helyzetben alkalmazott büntetés hozzásegíti a gyermeket a helyes és a helytelen cselekedetek megkülönböztetéséhez. Figyelemre méltó, ha büntetésről esik szó, többségünk testi fenyítésre gondol. Am a testi fenyítésnél léteznek hatásosabb büntetési formák is: felelősségre vonó tekintet, figyelmeztetés, megrovás stb. Nagyobb büntetésnek számít az osztályfőnöki vagy igazgatói megrovás, illetve intő, a magaviselet osztályzatának rontása, más osztályba esetleg iskolába történő áthelyezés és végső soron a kizárás. (A kizárás nem vonatkozik az alapiskolákra.) A tanulót nem szabad munkával büntetnil A munka, mint .büntetés teljesen ellentétes a szocialista iskola szellemével, amelynek feladata éppen a testi és szellemi munka megszerettetése, megbecsülése. Elhibázott nevelési felfogást tükröz az is, amikor másolni vagy „büntetést" kell írnL Fontos, hogy a büntetett tudatában legyen büntetésének., annak, miért büntették. Ellenkező esetben teljesen értelmetlen a büntetés. A túl gyakran alkalmazott büntetés elveszti nevelői értékét. Igen helytelen, ha a tanító ironikusan viselkedik, sőt a tanulót nevetés tárgyává teszi vagy megszégyeníti. Néha előfordul, hogy egész osztály, vagy egy csoport követ el valamilyen helytelenséget. Ilyen esetben, ha valamennyiüket egyformán büntetjük, ellenkező nevelői hatást érünk el, mint amilyent várunk. A helyes eljárás az, hogy megkeressük az akció szervezőit és értelmi szerzőit. Továbbra is hangsúlyozni kell, hogy a dicséret, az elismerés társadalmilag sokkal hatékonyabb nevelési módszer, mint a büntetés. A nevelőn múlik, hogy több alkalmat talál-e a jutalmazásra, mint a büntetésre. Gyakori, hogy a vétkest az osztályfőnök az egész osztály előtt hallgatja ki. A megszégyenülés elkerülése végett az illető tagad, s az osztály két részre oszlik: vannak, akik társuknak szurkolnak (legtöbbször a többség), a másik rész különböző meggondolásokból a tanítóknak. Ilyen esetekben a leghelyesebb a tanulóval négyszemközt, esetleg néhány osztálytársa jelenlétében eltársalogni. S így elkerülhető, hogy a vétkes megszégyenülésnek lesz kitéve sőt a tanító is megőrzi tekintélyét. A testi fenyítések, alkalmazzák azokat akár a családban, akár az iskolában, semmit sem oldanak meg. Az egyetlen eredmény a félelem. Az ilyen fajta büntetések ellenszenvet váltanak ki a tanulás iránt, lázadáshoz, iskolakerüléshez, agresszivitáshoz és neurózisokhoz vezethetnek. A testi fenyítés célja, hogy félelmet keltsen: a félelem pedig lehetetlenné teszi az ésszerű gondolkodást. A meggyötört gyermek olyan dolgokat is hajlandó bevallani, amelyeket soha el sem követett. A szülőknek és a nevelőknek le kell mondaniok a testi fenyítésről. Bebizonyosodott, hogy azok a szülők verik leginkább gyermeküket, akiket gyermekkorukban is vertek. Azok a tanítók, akik ezeket a helytelen nevelési módszereket alkalmazzák, ártanak a gyermeknek, maguknak és az iskolának, sőt szocialista pedagógiánk jó hírnevét is rontják. A. NAGY LASZLÖ Az Angara-folyőn 1966 ban üzembe helyezett Bratszki vízerőmű kapacitását 400 000 kilowattal növelik. Az erőmű 4,1 millió kilowattos teljesítményével 1970-ig, a krasznojarszki hőerőmű felépítéséig az első helyen állt a világon. Képünkön a vízerőmű gátja. (ČSTK — TASZSZ felv.)