Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-05 / 287. szám, kedd

ö • E • a Q • Q • D • a D D • g • - Ö J FILMEK• ••••••••••••••Hü HOMOLKÄÉK (cseh) Fol> ..atásos filmcsalád lett Homolkáékoól: az Ecce homo Homolka, valamint a Homo fogo Homolka sikere után Jaroslav Papoušek rendező ismét „feltámasztotta" a Homolkacsaládot, hogy görbe tükröt tartva eléjük, megmutassa, milyenek a valóságban napjaink kispolgárai. Az író rendező a sorozatban filmekben megismert egymás közötti cívódásaiknak. A film néhány epizódjában ugyan mulatságos, de egészét tekintve elég vontatott, sok benne az üresjárat, következésképp: a vártnál kevesebbet kapunk. Míg a korábbi két szatirikus hangvételű történet kemény és kegyetlen ítélet, „telitalálat" volt, ez a mostani túlrészleteÉÍSÍI^ÍM jelenet a Homolkáék című szatirikus vígjátékból a kispolgári életforma kinövéseit rendkívül találóan gombostűhegyre tűzve a kicsinyességet, az ürességet, a felszínességet pellengérezte ki. Remek típusokat vonultatott fel, s kegyetlenül leleplezte a nyárspolgári szemléletet, a „homolkaságot", a kispolgáriság jellegzetes „szappanbuborék" voltát. A kiinduló ötlet ebben a folytatásban is kitűnő: Homolkáék téli üdülésre Spindlerüv Mlynbe érkeznek. A család tagjai semmit sem változtak, szemléletük, életmódjuk megszokott. Ismét szemtanúi lehetünk újabb 'kalandjaiknak, a korábbi TRISTANA ző, sok benne az előző filmekből ismert és talán elcsépelt helyzetkomikum; az az érzésünk, mintha a rendező nem győzte volna szusszal, s ennek következtében keserű humorú film helyett vidám, nevetésre (helyenként ásításra) ingerlő művet láthatunk, mely ugyan mulattatja a nézőt, de nem készteti mélyebb gondolkodásra, hogy a látottak alapján megborzadjon és felismerje a „homolkaság" veszélyét. A vígjátékban régi ismerőseinket láthatjuk viszont: Mária Mottlovát, JoseJ Sebánekot, Helena Rüíitkovát, František Husákot és Iva Janíurovát. (spanyol) A sajátos légkörű pszichológiai dráma alkotója az emigrációban élő spanyol Luis Buňuél, rendkívüli művészi alkat. Gazdag életművéből néhányat megismerhetett a hazai közönség is, mint a Viridiánát, A romlás angyalát, az Egy szobalány felszínességéről és képmutató voltáról, érzékeltesse a vallási és társadalmi előítéletekből táplálkozó szokások és erkölcs anakronizmusát. A kerettörténet ugyan a század elején Toledóban játszódik, a szimbólumokba burkolt mondanivaló Catherine Deneuve és Fernando Rey (balra) a Tristana című spanyol dráma egyik jelenetében naplóját. A forradalmi szemléletű rendező a húszas évek egyik legnagyobb szürrealista alkotója, aki a fasiszta Francorendszer miatt külföldre kényszerült, ám 1970-ben visszatért Spanyolországba, hogy filmre vigye Benito Pérez Galdos, a századfordulón élt „spanyol Balzac" Tristana című regényét. Bufiuel a művet a saját elképzeléseihez „igazította", a regényből talán csak a szereplőket hagyta meg; a sajátos, sőt igen különös szerelmi történet ürügyül szolgált számára, hogy érzékeltesse a húszas évek erkölcsi és társadalmi viszonyait, azt a légkört, melyben az emberek közti kapcsolatokat a pénz, a szenvedély, a gyűlölet, az álszent magatartás határozza meg. A jelképeket alkalmazó rendező számára ez a motívum lehetővé teszi, hogy ítéletet mondjon a burzsoá erkölcs időszerűsége azonban vitathatatlan. Általános a vélemény, hogy B. P. Galdos eme regénye nem tartozik az író legjobb művei közé. Luis Butiuel ennek ellenére rendkívül figyelemre méltó alkotást kreált belőle; a film mentes mindennemű sallangtól, ábrázolásmódja mértéktartó, a tartalom és a forma szinte-tökéletes egységet alkot. A klaszszikus egyszerűséggel megkomprnált műből erőteljesen kicseng a mester ellenszenve, megvetése és gyűlölete a pusztulásra ítélt társadalmi renddel szemben. A címszereplő Catherine Deneuve tökéletesen kelti életre a bufiueli figurát: Partnerei: Fernando Rey — drámai erővel formálja meg szerepét — és Franco Nero, aki realista játékstílusával tűnik ki. —t/m— TUDONIUNIUy oV é ® T A száloptikáknak engedelmeskedő fénysugár „Háry János XX. századbeli utódai gyakran meséltek a »saroklövő« puskáról, amelynek 90 fokkal görbített csövével a gangszter vagy a mesterdetektív váratlanul, a sarok mögül támadhat áldozatára". így kezdte az egyik népszerű-tudományos írás a vékony üvegszálakból vagy átlátszó műanyagszálakból összeállított nyaláb gyakorlati érvényesülésének ismertetését. Bármennyire is lehetetlennek tűnt ugyanis ez a „találmány", ha nem is puskagolyókkal, de fénysugarakkal ma már sikerült megvalósítani: a fénynek nem kell feltétlenül egyenes vonalban terjednie, hanem tetszőleges irányban, akár körben is áthaladhat. Mindez az ún. száloptikák jóvoltából vált lehetségessé. Bizonyos vonatkozásokban azt mondhatjuk, hogy a mikrohullámú hullámvezetős (csőtápvonalas) technikától vették az ötletet az optika történetét forradalmasító új találmányhoz. Mint a modern technikában oly sok esetben, a száloptikáknak a kifejlesztéséhez is számos tudományág együttműködése volt szükséges. A klasszikus optika mindössze az alapokat szolgáltatta; az újfajta anyagok jelentős részben a mfianyagtechnika fejlődésének köszönhetők, mig az ilyen furcsa új optikák iránti kereslet jelentős mértékben az elektronikai fejlesztés eredménye. A hatás nem maradt el, hiszen alig néhány év óta, amióta ezekkel a száloptikákkal kísérleteznek, rohamosan fejlődik az optikai minőségi követelményeket kielégítő üveg- és műanyagszálak gyártása és egyre több tudományos kutatómunkával igyekeznek feltárni a száloptika törvényszerűségét. A száloptika lényegében vékony üvegszálakból vagy átlátszó műanyagszálakból összeállított nyaláb. Egy-egy szál átmérője 5 és 50 mikron (azaz 0,005—0,05 mm) között lehet. Hadd jegyezzük meg mindjárt, hogy egy átlagos emberi hajszál vastagsága 60 mikron. Ha az ilyen optikai szálakból összeállított nyalábot sikerül oly módon elkészíteni, hogy az egyes szálak mindkét végén tökéletesen azonos módon vannak elrendezve (de természetesen középen is), akkor ezt koherens (összefüggő) nyalábnak nevezzük. Optikai szempontból, ezek a koherens nyalábok a legértékesebbek. Gyártásuk természetesen nem egyszerű és nem is olcsó. A legfinomabb műszerek segítségével kézzel kell összeválogatni és összeszerelni őket, ami időben és költségben egyaránt jelentős. Ha viszont a nyalábban levő szálak rendezetlenül, össze-vissza helyezkednek el, akkor a száloptika alkalmazásából nem származik különösebb haszon. Először akril műgyantából (a plexi-üveg rokonából) készítettek ilyen finom optikai szálakat. Az akrilgyanta szálak gyártásának technológiája meglehetősen egyszerű, közönséges extrudálás vagy húzás. Ezek a szálak azonban nem túlságosan szilárdak; ezért amikor nyalábbá illesztették össze őket, egyes szálak elszakadtak és a szálak többségének külső felületét karcolások fedték, márpedig mind a karcolások, mind a helyi igénybevételek gyökeresen megváltoztatták (lerontották), ezeknek a műanyag szálaknak az optikai tulajdonságait. Ezért visszatértek az optika klasszikus anyagához: az üveghez. Az üvegszálak gyártási technológiája az utóbbi években óriási arányban fejlődött. Jól tudjuk, hogy pl. ilyen üvegszálakat használnak azoknak az üvegszöveteknek stb. a gyártásához, amelyekkel a poliésztergyanta szerkezeteket erősítik meg. Ezért szükségessé vált, hogy optikai üvegből, tehát fénytani szempontból pontosan meghatározott tulajdonságokkal rendelkező üvegből gyártsanak jó minőségű szálakat. Az üveg nagy előnye, hogy átlátszósága kitűnő, meglehetősen nagy a szilárdsága és hajlékony is. Egy-egy ilyen optikai szál nem csupán egyszerű, vékony, finom üvegszál. Ha finom, vékony üvegszálat veszünk, és ennek a végét mikroszkopikus nyíláson keresztül fényforrással megvilágítjuk, akkor az üveg és a környező közeg (a mi esetünkben a levegő) törésmutatóinak különbsége folytán a fizikából „teljes visszaverődés" néven ismeretes jelenséget figyelhetünk meg. Ekkor a fény a szál belsejében fog tovahaladni, még akkor is, ha a szálat meghajlítjuk. Ez akkor következik be, amikor a szál anyagának törésmutatója lényegesen nagyobb, mint a környező közeg törésmutatója. Az üvegszál törésmutatója 1,5 körül jár, vagy még annál is több, a levegő törésmutatója viszont ennél sokkal kisebb, úgyhogy megvan a teljes belső visszaverődés feltétele. Ahhoz, hogy a finom, vékony üvegszálak, amelyekből a száloptikát felépítik, minél nagyobb fényt engedjenek át, kell hogy levegő vagy valamilyen más aránylag kis törésmutatójú közeg vegye körül. A modern száloptikákat ennek megfelelően finom, vékony, kétrétegű szálakból készítik. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a nyalábon belül az egyes szálaknak pontosan, párhuzamosan kell elhelyezkedniük, és az elrendezésnek a nyaláb két végén és bármely keresztmetszetben azonosnak kell lennie, akkor mindenesetre képet alkothatunk magunknak a szerelés során fellépő nehézségekről. Éppen e technológiai problémák azok, amelyek miatt a száloptika egyelőre a legdrágább berendezések közé tartozik. A száloptika felbontóképességét egyebek között a szálak átmérője határozza meg. Nyilvánvaló, hogy a felbontóképesség annál nagyobb, minél finomabb szálakból van felépítve a száloptika. Tulajdonképpen azt mondhatnók, hogy a száloptika olyan, mint egy méhsejtszerkezet: minden egyes szál egy-egy fénypontot visz át Minél finomabb szálakból épül fel a száloptika annál közelebb jutnak egymáshoz ezek a fénypontok, annál jobb, annál finomabb a feloldóké pesség is. A száloptikák alkalmazási területe már ma ií meglehetősen kiterjedt, annak ellenére, hogy eze ket az anyagokat mindössze néhány év óta vizs gálják és gyártják. Egyelőre a legnagyobb sikert a katódsugárcső vek aratták, amelyek ernyője ilyen optikai szá lakból készült. Az ilyen képcsövek a legkisebl (3 cm átmérőjű) ernyőmérettől kezdve egészei kb. 20 cm-es méretig készülnek. Alapvető elő nyük, hogy a feloldóképesség jelentékenyen meg nő, a kép fényereje és kontrasztossága is sokká' jobb lesz. Ennek főleg akkor van nagy jelentősé ge, ha nem egyszerűen szemlélni, hanem valamilyen fényképészeti úton regisztrálni is kívánjul a képernyőn bemutatott görbéket, egyenesekei vagy képet. Kontakt felvétel készítése esetén a száloptikás katódsugárcső képernyője 40-szei fényerősebb, mint egy közönséges fényporral fe dett képernyőjű (lumineszkáló) katódsugárcső például tv-képcső. A száloptika alkalmazása a katódsugárcső ernyőjével kiküszöböli a parallaxisnak nevezett káros jelenséget is. Ez — mint a tv-ernyőjén magunk is sokszor láthatjuk — meglehetősen sok torzítást okoz. A száloptika mindezt teljesen kiküszöböli, a kapott kép teljesen parallaxismen tes. Ha egy ilyen optikai berendezésben lencserendszert használunk, akkor az átbocsátott fény ritkán ér el többet, mint a bemenő fénymennyiség 6—7 százalékát. A száloptika alkalmazása esetén viszont a bemenő fényenergia 85—90 százaléka végighalad, átjut az optikán, és ha pl, foszfort (fényport) közvetlenül a száloptika felületére hordtuk fel, akkor a kép élessége és fényereje rendkívüli mértékben megjavul. Az ilyen száloptikákból orvosi műszereket is felépítettek — ezeket fibreszkópoknak nevezték el. Egy centiméternél kisebb átmérőjű, vékony fibreszkóppal az emberi test különleges üregeit lehet közvetlenül, vizuális úton megfigyelni. Készítettek például ilyen száloptikával gyomorvizsgáló szondát, amelyet ötletesen úgy építettek fel, hogy a szálnyaláb [a keresztmetszet) egyik fele a gyomorüreget megvilágító fényvezető szerepét tölti be, míg a nyaláb másik felére nem adnak fényt kívülről, hanem az továbbítja a gyomor üregének képét a vizsgáló orvos szeméhez. Felhasználják a száloptikát különféle közlemények, üzenetek, információk kódolására, vagy rejtjelzésére is. Ha a szálnyaláb egyes szálai nem párhumazosan haladnak, akkor a fibreszkóp túlsó végére eljutó kép annyira eltorzul, hogy a be nem avatott ezt a képet helyreállítani, rekonstruálni nem tudja. Ha viszont a dekódoló egységbe ugyanolyan fibreszkópot helyeznek el, mint amilyennél előzetesen az átvitt fényt (információt) eltorzították, akkor helyre lehet állítani az eredeti képet. A száloptikák fejlesztésének ma még a legelső időszakában járunk. Az első használható száloptikák csak nemrégiben kerültek ki a kísérleti laboratóriumokból, és a gyárak is csak a legutóbbi időben rendezkedtek be ilyen furcsa, finomszálas optikák gyártására, de már ma is láthatjuk, hogy a száloptikák bevezetése új, eddig soha nem remélt lehetőségeket tárt fel az optikában, a híradástechnikában, a műszertechnikában és a tec

hnika sok más területén. AZ ÁLLATOK ILLATNYELVE Különösen a társas rovarok között fejlődött ki az illatnyelv. A táncoló méh a fellelt legelő távolságán és irányán kívül illatnyelvvel közli társaival a virág fajtáját is. Időnként félbehagyja a táncot, és társait mézhólyagja nektárjával kínálgatja. A virágport gyűjtő méh a szőrén vagy a lába kosarában levő virágpor illatát terjeszti. Kirepülve a gyűjtők megkeresik azt a virágot, amelynek illatát a kaptárban érezték. A hangyák világában a vegyi úton lefektetett lllatnyomok helyettesítik bizonyos mértékig a méhek táncát. Számos hangyafaj egyedei, amikor megtalálták a táplálékot és izgatottan rohannak vissza a fészekbe, mirigyeikből vegyi anyagot bocsátanak a földre. Ezek a jelek hamar elveszítik hatékonyságukat. A tűzhangya illatnyomal például 100 másodperc után felszívódnak és elpárolognak. A hatékonyság rövid ideje természetesen korlátozza az illatnyom hosszát, de mégis biztosítja, hogy a takarmánygyűjtő hangyák fölösleges kitérők nélkül azonnal a helyes irányba Induljanak el. Az illatnyelv bonyolultabb információk közlésére is alkalmas. Ha ugyanis az illatnyom nem folyamatos, hanem egymástól megkülönböztethető szakaszokra oszlik, az élelem távolságára és irányára nézve is tartalmazhat lényeges adatokat. Ogy találták, hogy ilyen módon a hangyák éppen annyi Információt tudnak közölni, mint a méhek táncszerű mozdulataikkal. A tűzhangya nyomjelző vegyi anyaga ingerlő anyagként hat nagyobb koncentrációban. Ha több hangya mirigyének kipréselt váladékát a fészek bejáratánál helyezték el, a bentlevő hangyák kiözönlöttek. Egy másik hangyafaj olyan vegyi anyagot termel, amely kis koncentrációban vonzó hatást, nagyobb koncentrációban izgató hatást fejt ki. Ez utóbbi esetben a hangyák tipikusan agresszív helyzetet foglalnak el és körbe szaladgálnak, ami jellegzetes riadőtünet. Ha a vegyi anyag hosszabb ideig van jelen, a hangyák ásni kezdenek. Valószínűleg a vegyi anyag ingerlő hatása készteti a hangyákat arra, hogy betemetett társukat kiássák. (dj)