Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-05 / 287. szám, kedd

Egyiptom biztosítékot kér Az indokínai harctereken egyre komolyabb szerepet tölt be a szabadságharcosok tüzérsége. Mind a Dél-Vietnamban, mind Kam­bodzsában átütő sikereket érnek el a felszabadító erők tüzérségi ütegei. (ČSTK—VNA) TÜZÉRSÉGI PÁRBAJ SAIGON TÉRSÉGÉBEN Kissinger ismét Párizsban Saigon — A dél-vietnami né­pi felszabadító erők hétfőn — négy nap alatt már a második alkalommal — heves tüzérségi tüzet zúdítottak a Saigontól mindössze 15 kilométerrel észak­keletre lévő Bien Hoa-i légitá­maszpontra. Hétfőn hajnalban tíz 122 milliméteres rakétájuk csapódott be az ellenség e fon­tos bázisába. Múlt pénteken 30 rakétát lőttek e támaszpontra. Sikeres akciót indítottak a dél-vietnami forradalmi erők a Saigontól 130 kilométerrel északnyugatra lévő Can Tho (Phong Dinh tartomány) kato­nai célpontjai ellen ls. A hely­ségbe több aknájuk csapódott be. A Központi Fennsíkon az el­múlt 24 órában a leghevesebb harcok Kontumtól 10 kilométer­rel északnyugatra dúltak. A hétfő reggeli haditudősí­tások szerint az amerikai lé­gierő az elmúlt 24 órában is folytatta Vietnam mindkét ré­szének bombázását. A nyolc hajtóműves, B—52-es repülő­erődök támadásainak fő cél­pontja — saigoni tájékoztatás szerint — Észak-Vietnamban a Dong Hoi kikötővárostól mint­egy 40 kilométerrel délre lévő térség, Dél-Vietnamban pedig a Quang Tri, Kontum és Sai­gon körüli felszabadított kör­zet volt. Bangkok — Kittikacsorn, a thaiföldi katonai junta vezető­je hétfőn kijelentette: „Az Egye­sült Államok a vietnami tűzszü­neti megállapodás aláírása után is csapatokat és harci repülö­gepeket fog tartani Thaiföl­dön." Különös logikával azt erősítgette, ez azért szükséges, hogy elejét vegyék a vietnami Kommentárunk tűzszünet esetleges megszegé­sének. Párizs — Henry Kissinger Nixon amerikai elnök nemzet­biztonsági főtanácsadója, aki szombaton a floridai Fehér Házban kapta meg az „utolsó eligazítást" Nixontól — hétfőn a francia fővárosban folytatta bizalmas megbeszéléseit Le Duc Thoval, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjával. Ez az eszmecsere az Egyesült Államok és a VDK magas rangú képviselője huszonkettedik bi­zalmas tárgyalása. A két tanács­adó utoljára november 25-én találkozott. Saigon — Hétfőn hazaérke­zett Saigonba Nguyen Phu Duc, Thieu elnök különleges külpo­litikai tanácsadója, aki előzőleg Washingtonban több megbeszé­lést tartott Nixon amerikai el­nökkel és Kissinger nemzetbiz­tonsági főtanácsadóval. A saigoni repülőtéren nem nyilatkozott az újságíróknak, hanem egyenesen az elnöki pa­lotába hajtatott, hogy jelentést tegyen Thieunak. Thieu Washingtonban járt személyes megbízottja beszá­molójának meghallgatására hét­főn összehívta a rezsim nem­zetbiztonsági tanácsának rend­kívüli ülését. A DIFK nyilatkozata Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere és a pá­rizsi négyes értekezleten részt vevő küldöttségének vezetője a sajtóhoz eljuttatott nyilatkoza­tában azzal vádolta az indonéz hatóságokat, hogy több alka­lommal „célzatos kijelentése­ket tettek a vietnami probléma békés rendezéséről". Golda Meir nyilatkozata New York — Mohamed Hasz­szán El-Zajjat egyiptomi kül­ügyminiszter az amerikai ABC televízió kamerái előtt kijelen­tette: országa elfogadná a kö­zel-keleti (egyiptomi—izraeli! konfliktus részleges — a Szue­zi-csatorna megnyitásával együtt járó — megoldását, ha biztosí­tékot kapna területi integritá­sára vonatkozóan. Más kérdésekről szólva Zaj­jat elmondotta, hogy Egyiptom az ENSZ-közgyűlés most folyó közel-keleti vitájában nem föl­tétlenül törekszik szankciók megszavaztatására Izrael ellen. Beéri azzal, ha a Biztonsági Ta­nács határozatának végre nem hajtásáért járó szankciók előtt Izrael a nemzetek közösségétől „figyelmeztetést" kap. Időközben jeruzsálemi kül­ügyminisztériumi körök olyan értesülést szivárogtattak ki, hogy az Egyesült Államok, a nyugat-európai országok, vala­mint a dél-amerikai államok egy része nem támogatna ka­tonai és gazdasági szankciókat Izrael ellen, mert ez „több" volna, mint amit a Biztonsági Tanács határozata tartalmaz. El-Zajjat kijelentette még, hogy Egyiptom kész felvenni a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, ehhez azonban az kell, hogy Amerika megszűnjék „partner" lenni az egyiptomi területek megszállá­sában, azaz ne szállítson Izrael­nak olyan fegyvereket, ame­lyek nem az ország védelmét, hanem „hódításaínak megtartá­sát" szolgálják. Zajjat nyilatkozatával egyidő­ben a tekintélyes Time-Magazin Golda Meir izraeli miniszterel­New York — Az ENSZ-köz­gyűlés 27. ülésszakához kapcso­lódó csendes, de messze muta­tó történelmi jelentőségű ese­mény: megérkezett a világfó­rum színhelyére az NDK hat­tagú megfigyelő missziója, dr. Horst Grunert nagykövet, az NDK állandó ENSZ-megfi­gyelője vezetésével. A szocialis­ta német állam nemzetközi el­ismerésének új magasabb szint­jét fémjelző küldöttség üdvöz­lésére a repülőtéren megjelen­tek a baráti szocialista orszá­gok ENSZ-képviselői. Dr. Horst Grunert nagykövet sajtónyilatkozatában meggyőző­dését fejezte ki, hogy az NDK megfigyelő küldöttségének je­lenléte a világfórumon előmoz­dítja és meggyorsítja az NDK teljes jogú tagállamként való felvételét az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe. nőkkel közölt interjút. Meir új­rafogalmazta a békével szem­ben támasztott izraeli feltétele­ket. Kijelentette, hogy sor ke­rülhet a békeegyezmény aláírá­sára, ha Izrael arab szomszé­dai elfogadják „az 1967-es ha­tárok helyre nem állíthatóságá­nak elvét". Az átfogó rendezés­re vonatkozó feltételt az izra­eli miniszterelnök kiegészítet­te a részleges rendezésre vo­natkozó másik feltétellel: az izraeliek „egy kis darabon" vo­nulnának vissza a Szuezi-csa­tornától, ugyanide viszont az egyiptomi haderő nem vonul­hat be. Meir egy Nagy-Britanniából ŕrkezett delegáció előtt — ki­jelentette: véleménye szerint az amerikai kormány közel-kele­ti politikája nem változik, mi­vel „mind Nixon, mind a kor­mányzat tudja, hogy a jelen­legi politikája helyes". Ugyan­akkor — mondotta Meir — az izraeli arab tárgyalások eshető­ségére utalva —, „nem lennénk meglepődve, ha az amerikai kormány megkísérelné tárgya­lóasztalhoz ültetni a feleket, hogy velük magukkal oldhassa meg problémáikat". Bejrút — Ugyancsak a közel­keleti béke esélyeiről nyilat­kozott Husszein jordániai ki­rály. Interjújában, amelyet a bejrúti „Al-Aszbu Al-Arabi" cí­mű magazin közölt, kijelentet­te: koncentrált nemzetközi erő­feszítéseket vár a válság békés megoldására. A megoldás alap­ja — hangsúlyozta — a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i határozata, amelyet Jordá­nia, „a testvéri Egyiptommal együtt" továbbra is támogat. A megfigyelői státus a világ­szervezet gyakorlatában azokra az országokra terjeszthető ki, amelyek valamilyen oknál fog­va ugyan nem tagjai az ENSZ­nek, de már felvételt nyertek valamely szakosított szerveze­tében. Az NSZK-nak 1952 óta van megfigyelője New Yorkban. Ha­sonlóképpen megfigyelője van még Svájcnak, a Vatikánnak, Monaconak, Dél-Koreának, Dél­Vietnamnak és Bangla Desh­nek. Az ENSZ diplomáciai körei­ben feltételezik, hogy az NDK megfigyelői státusa viszonylag rövid életű lesz, mivel a köz­gyűlés 1973. őszén kezdődő kő­vetkező ülésszaka minden bi­zonnyal mindkét német államot felveszi majd az ENSZ teljes jogú tagállamai közé. . Történelmi jelentőségű esemény A múlt héten Olaszország­ban közigazgatási válasz­tásokat tartottak. Az olasz vá­lasztási rendszerben ugyanis a parlamenti választások időbeli­leg nem esnek egybe a regioná­lis, közigazgatási választások­kal, ami lehet ugyan hátrány, de van annyi előnye ls, hogy a két választás eredményeit ösz szehasonlítva bizonyos követ­keztetéseket lehet levonni az erőviszonyok alakulását ille­tően. A májusi parlamenti vá­lasztásoktól a mostani közigaz­gatási választásokig fél év telt el, tehát alkalom van az And­reotti-kormány félévi hivatalos működésének mérlegelésére. A választások eredményeiről kiadott hivatalos Jelentés alá­húzta, hogy nem történt elto­lódás az erőviszonyokban, a közigazgatási választások alátá­masztották a májusi parlamenti választások eredményeit, vagy­is „úgy mennek a dolgok, aho­gyan erről a nép májusban dön­tött". A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még az olaszországi burzsoá viszonyok között is mások a parlamenti és mások a helyi, közigazgatási választá­sok. A politikai pártok teljes erőbedobásával rendezett par­lamenti választásokon — min­1972. ,j e n visszásság ellenére — a XII 5 választópolgárok viszonylag fel­szabadultabban járulnak az ur­3 nák elé, aszerint, hogyan befo­lyásolják őket az egyes pártok vagy képviselőjelöltek, a regio­nális, helyi közigazgatási vá­lasztások során viszont egészen más szempontok érvényesülnek; nem utolsó sorban a helyi kis­királyok önkénye. Nem vitás, hogy a szocialisták nélkül kor­Mérlegen mányzó kisebbségi keresztény­demokrata párt helyi exponen­sei, a szélsőjobboldali, neofa­siszta elemek segítségét, terror­ját ls igénybe véve mindent el­követnek, hogy a keresztény­demokraták embereit erősítsék meg a választások, mert ez nemcsak a helyi korrifeusokat erősíti meg, hanem országos vi­szonylatban a párt tekintélyét is. Különösen szembetűnő a közigazgatási választások ma­nipulálása délen és Szicíliában, Ha Andreotti olyan választási látszateredményeket akart, ame­lyek kormánya politikája he­lyességének bizonyításaként tűnnek fel, akkor talán elérte célját, de ez nagyon is csak a látszat műve. A közigazgatási választások ugyan a májusi vá­lasztások általános irányzatát erősítették meg, nüanszokban azonban van eltérés, mert a kereszténydemokraták valamit veszítettek, a szocialisták pedig nyertek, s pozitívum az is, hogy megszűnt a neofasiszták előre­törése. Ma elégedett is Andreotti a közigazgatási választások ered­ményeivel, van elég dolog, ami aggaszthatja. Először ls kormá­nya átmeneti jellegű, színtelen kormánynak mutatkozik, amely eddig még semmilyen önálló külpolitikai kezdeményezéssel vagy akcióval nem hívta fel magára a figyelmet. A múltból örökölt megoldatlan belpoliti­kai problémákat továbbra is tétlenül szemléli. Erélytelennek mutatkozott a neofasiszta ille­gális szervezetek garázdálkodá­sával szemben, sőt úgy látszik, hogy még kacérkodik is velük, a baloldallal szemben alkalma­zandó lélektani terror érdeké­ben. Egyelőre még nem tudato­sítja, hogy aki a tűzzel játszik, könnyen megégetheti magát, s végül a neofasiszták kiüthetik a nyeregből kereszténydemokra­ta pártfogóikat. Andreottit még valami figyel­mezteti arra, hogy nem lehet önelégült a közigazgatási vá­lasztások látszateredményeivel. A szocialisták visszautasították a kormánnyal való, felkínált együttműködést, s nem kétsé­ges, hogy a kereszténydemokra­táknak van szükségük a szocia­listákra, mint fordítva. A szo­cialista párt most tartott geno­vai kongresszusa ugyanis a párt sorai rendezésének jegyében ülésezett. Érezhető volt a szám­belileg ugyan kisebbségben le­vő baloldal hatása, amely Nenni elnökké jelöltetésének elutasí­tásában is visszatükröződött. A párt élére főtitkárként De Mar­tino, a szocialista párt centrista politikusa került, aki ha nem is ért egyet a baloldali szocia­listákkal, követeléseiket nem meri kereken visszautasítani, hanem kompromisszumos meg­oldást keres. így történt, hogy a kereszténydemokraták, illet­ve Andreotti személyes együtt­működési ajánlatára a párt­kongresszus olyan álláspontra helyezkedett, hogy esetenként lehet szó a két párt együttmű­ködéséről, ám kizárt dolog a szocialisták egyszerű csatlako­zása a kormánypárthoz. Az Andreotti-kormányt a kö­zeljövőben megrázkódtatások fogják érni a szociálpolitika te­rén elmaradt reformok miatt. Időszerű az egyes domináns iparágak munkásai kollektív szerződéseinek megkötése is. E kérdésben a kormány össze­tűzött a szakszervezetekkel, amelyekkel szemben sokkal el­lenségesebben lép fel, mint a régi balközép kormányzat. En­nek a következménye csakis a dolgozó rétegek elégedetlensé­gének fokozódása, sztrájkok, tüntetések szervezése lehet. A kereszténydemokrata kisebbsé­gi kormánynak nincs kire tá­maszkodnia, hacsak nem a szél­sőjobboldali neofasiszta erőkre, amivel aztán végképp kompro­mittálná magát és a polgárhá­ború szélére sodorná az orszá­got. L. L. A KGST Végrehajtó Bizottsá­gának küldöttsége, amelyet František Hamouz, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kor­mányának alelnöke, a KGST Végrehajtó Bizottságának elnö­ke vezet, folytatja megbeszélé­seit Kubában. BULGÁRIÁBAN tegnap emlé­keztek meg az ország első al­kotmánya elfogadásának 25. évfordulójáról. Ez az alkotmány rögzítette törvényes formában első ízben, hogy az országban az összes hatalmat a dolgozó nép vette a kezébe. ALLENDE chilei elnök befe­jezte látogatását Mexikóban, ahonnan New Yorkba, az ENSZ székhelyére utazott. Allende be­szédet mond a világszervezet közgyűlésén, majd a Szovjet­unióba utazik. Külföldi körútja befejező állomása Kuba lesz. A KNDK kormánya azzal vá­dolta az Egyesült Államokat, hogy a Dél-Koreába irányuló — és egyre fokozódó — fegyver­szállítmányaival szándékosan gátolja a két országrész békés egyesülését. AZ ANGLIAI sztrájkmegmoz­dulások ebben az esztendőben rekord-szintet értek el. A brit munkaügyi minisztérium adatai szerint az év első tíz hónap­jában 1 473 000 dolgozó sztráj­kolt, mintegy 430 000 munkás­sal több, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Felszámolják az IRA-t? Dublin — Eamon de Valera, az Ir Köztársaság elnöke aláír­ta azt a törvényt, amelynek célja a betiltott ír köztársasági hadsereg felszámolása. A rendőrség előreláthatólag a héten kezdi meg akcióit az IRA ellen, amikor a törvény megjelenik a hivatalos közlöny­ben, és ezzel jogerőre emelke­dik. Calley-iigy Washington — Hétfőn a wa­shingtoni katonai fellebbviteli bíróság elé állt William Calley hadnagy, az 1968-as My Lai-i vérengzés egyetlen elítélt tette­se. Calley ügyvédjei azt akarják elérni, hogy a hadnagyot bo­csássák szabadon, mert állítása szerint annak idején bűnbakként ítélték el olyan bűnökért, ame­lyeket feljebbvalói követtek el. Calley parancsnokai, mint is­meretes, büntetlenül úszták meg a tömeggyilkosságot. Svájci „igen" Bern — A svájciak döntő többsége jóváhagyta a Közös Piaccal kötendő szabadkereske­delmi szerződés gondolatát a háromnapos népszavazáson. A hivatalos végeredmény szerint 1 345 057 választópolgár a szer­ződés megkötése mellett, míg 509 350 szavazásra jogosult el­lene szavazott. A népszavazáson svájci mér­cével mérve viszonylag magas volt a részvételi arány; a sza­vazásra jogosultak 51,2 százalé­ka jelent meg az urnáknál. A berni szövetségi kormány szóvivője elégedetten nyilatko­zott a népszavazás eredményé­ről. Marcos „engedékeny" Manila — Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek köztársasági elnöke hozzájárult, hogy egyes „biztonságosabb" körzetekben megszüntessék az éjféltől haj­nali 4 óráig tartó kijárási ti­lalmat — jelentette be a maní­lai televízió. Az elnök azért tette az en­gedményt, hogy a lakosság „szabadon és háborítatlanul" vitathassa meg az új alkot­mánytervezetet, amelynek elfo­gadásáról január 15-én szavaz­nak majd az ország választó polgárai. Ferdinand Marcos szeptem­ber 22-én hirdette ki a rendkí­vüli állapotot és rendelt el ki­járási tilalmat annak nyomán, hogy előző nap sikertelen me­rényletet követtek el Juan Pon­cé Enrile hadügyminiszter el­len.

Next

/
Oldalképek
Tartalom