Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

jiMlndig irigyeltem a tudo­A rí mányos-fantasztikus író­kat, mert ők pontosan meg tud­jak mondani, milyen lesz a földi elet, mondjuk, 2000-ben vagy 2500-ban. Nekik az sem­mi. Pontosan leírják: milyen lázakban fogunk lakni, milyen lesz a ruhánk, mit fogunk en­ni, hogyan közlekedünk, és mi­lyenek lesznek az emberi kap­csc'atok. A sci-fi írók mindent tudnak, mert ők — mint mon­dani szokták — megálmodják a jövőt. Tudományos-fantaszti­kus vízióik vannak, és ezekben a víziókban fellázadt gépekkel, Istent helyettesítő, mindent tu­dó elektronikus agyakkal és beprogramozott fejű emberek­kel ijesztgetnek minket. Engem is érdekel a jövő szá­zad, a holnapután, de olyan .ritkán vannak vízióim, hogy in­kább elmentem a XXI. századba és személyesen ellenőriztem a dolgokat. Első utam egy kávéházba ve­zetett, ahol megismerkedtem Z. úrral. Beszélgetésünk során elmondtam neki, hogy honnan jövök — nem is nagyon lepő­dött meg —, és azt kérdeztem tőle: vannak-e beprogramozott fejű emberek? — Ne röhögtesse ki magát — mondta Z. úr. — Miért len­nének? Látszik, hogy sok tudo­mányos-fantasztikus regényt ol­vasott ... Ezek az írók telje­sen megbolondították... — A mi korunkban nagyon népszerű volt a sct-fi — mond­tam Z. úrnak. — Mindenki fal­ta őket.. . — Igen, erről hallottam ... A dédnagyapámnak még volt egy ilyen könyve... Egyszer megpróbáltam elolvasni, de nem tudtam ... Túlságosan pri­mitívnek és unalmasnak talál­tam ... MIKES GYÖRGY: — Aztán azt olvastam egy sct-fiben, hogy létrehoztak egy olyan mindent tudó elektroni­kus agyat, amelyet tstenként tiszteltek az emberek. Z. úr először nem is értette, mit mondok, kénytelen voltam újra elismételni a mondatot. — Hogy miket találtak kl a XX. századbanI — csóválta meg a fejét. — FantasztikusI Nyugalmas korszak lehetett, uram, különben nem találtak volna ki ilyen marhaságokat. — Es a gépek? Nem lázadtak fel a gépek? — Nagyszerű, okos gépeink vannak — felelte Z. úr —, de nem hallottam, hogy valaha is fellázadtak volna ... Ezt vala­mi pihent agyú ember találhat­ta ki annak idefén ... Látja, ezért szerettem volna élni a XX. században, akkor még min­denre volt idő, még ilyesmivel is ráértek foglalkozni. Mi már gyorsabb ritmusban élünk, a XXI. század gyorsabb tempót követel az emberektől, és ami a legfontosabb: szigorúan tu­dományos gondolkodást. — S vannak még tudomá­nyos-fantasztikus regényírók? — Sci-fi írók már nincsenek. Ezt, látja, elmesélheti odahaza, a XX. században. Van viszont egy „sci-fi" nevű tablettánk, amely akkora, mint egy ing­gomb, és ha ezt valaki lenyelt, maga előtt látja a jövőt, és kü­lönböző fantasztikus kalando­kat él át a XXII. században. — Mennyibe kerül egy Ilyen tabletta? — Fillérekbe. — S hol lehet kapni? — Mindenütt. Ha tíz darab „sci-fi" tablettát vesz, a tizen­egyediket ingyen kapja. — fis ml lett a sct-fi írók­ból? A dús fantáziájú sct-ft írókból? Z. úr rágyújtott egy szivar­ra, majd azt felelte: — Mit gondol, uram, miből csináltuk a tablettákat? VAGYLAGOS Egy interjú során feltet­ték a kérdést Igor Sztravin­szkijnak: vajon nehéz do­log-e a zeneszerzés? — Egyáltalán nem — vá­laszolta Sztravinszkij. — Vagy könnyű, vagy lehetet­len. AZ OK Varese egyik kávéházában házaspár ül az egyik asztal­nál. A férj egyszerre csak igy szól: — Nézd azt a csinos, bar­na nőt, annál a sarokasztal­nál! Rám mosolygott! — Nem tesz semmit — vág vissza a feleség. — Ami­kor én először megláttalak, harsány nevetésre fakadtam! GAVALLÉRIA Két texasi milliomos be­megy egy autószalonba, ahol Luxus Cadillacokat árulnak. Az egyik megkérdezi az eV* adót: — Mibe kerül a legújabb modell? — Tízezer dollár. A texasi már nyúlna a zsebébe, de társa visszatart­ja: — Szó sincs róla, most rajtam a sor. Te a konyakoi fizetted. TERVMÖDOSÍTAS — Tavaly még azt mond­tad, hogy én jelentem szá­modra az egész világot. — Igen, de azóta jelentő­sen bűvültek a földrajzi is­mereteim. . Szereplók: PATIKUS VENERANDA ŰR Csilingelő, ajtónyitásjelzO készülék hangja. PATIKUS: ParancsolV VENERANDA: Azt szeretném megkér­dezni. gyógyszerész úr, hogy van-e valamije ... fejfájás ellen? PATIKUS: Természe tesen I Különféle, nagyon hatásos tablettákat és poro­kat Jrtok! VSNERr.NDA: Talán fáj a feje? ÍATIKUS f csodálkozva): Nekem? Ne­kem nemi VENERANDA. Nem fáj a feje! Milyen szerencsés fickói Egy migrén min­dig irtó kellemetlen! Vagv nem ez a /éleménye? PATIKUS: De, persze. Azonban ha fáj a feje, vegyen be valamelyik tab­lettámból, és azonnal elmúlikl VENERANDA: Csakhogy nekem nem fáj a I iem! Miért kellene, hogy fájjon a fejem? Egész kitűnően meg­vágj ak anélkül is! PATIKUS: Akkor nem értem, mit akar? Nem fejfáiás elleni tablettát kért tőlem? VSNEiiANDA: Nem! LITÖI szó sincs! Én csupán azt kérdeztem, hogy van-e fejfájás elleni tablettája? S maga azt válaszolta rá, hogy hogy­ne, különféle hatásos tablettái és 1 vannak ... Sőt, azt is hozzá­tette, hogy magának nem fáj a fe­je. Szerencsére, az enyém sem fáj. Csak azt nem értem, hogy miért kellene, hogy az én fejem fájjon, ós a magáé meg ne? PATIKUS (erősködve): De hát maga fejfájás elleni tablettát kért... VENERANDA: Félreértett. Én nem kértem... És mert nem fáj a fe­jem, éppen ezért nincs ls szüksé­gem a maga csodagyógyszereire, amiket ide rakott elém! Ugye, hogy maga teli van fejfájás elleni tab­lettákkal, pedig nem is fáj a fejel PATIKUS (zavartan): Most már vég­Idg neim értem ... VENERANDA: Nem érti, nem eitil Kezd annyi marhaságot összeka­rattyolni itt nekem, hogy a .égén még tényleg megfájdul a fejem! Ebből pedig nem kérek! Inkább el­megyek! Volt szerencséml Megcsörren az ajtónyitásjelző ké­szülék, ajtócsapódás CARLO MANZOnl otazz humorista, a Bertoldo című olasz szatirikus lap alapító, volt. Nagy sikert arattak hu­moros „szuper-krimijei" is, de legnép­szerűbb könyve a 100 X Sígnor Vene­randa (100-* or Veneranda úr), amely­ben Veneranda úr szenvedélyesen a sz, vak valódi es elsődleges, ősi értei­lét keresi, a megmerevedett, közhely­lyé vált szólásmondásokat fricskázva meg. A jenti humoros jelenet ts e kö­"etből való. & gg r (PÉMS91 A nagy duhajok (Elek Tibor rajza) UTOLSÖ KÍVÁNSÁG A halálraítélt már a villamosszékben dl, amikor megkérdezik, mi az utolsó kívánsá­ga. — Szeretném, ha végső perceimben az ítélőbíró úr fogná a kezemet. ALOM Kovácsné mosolygós arccal ébred. — Csodás álmom volt, szívem — mondja a férjének. — Azt álmodtam, hogy a titkár­nőd voltam ... ÉRTESÍTÉS A tanító beírja az intökönyvbe: ••„Grisa rengeteget fecseg" Másnap Grisa visszahozza az intökönyvet az apa válaszával: „Ha hallanná az any­ját!" HIVATAL — Születési he­lye? — Nagy-Britan­nia. — Nem az anyja nevét kérdeztem! TAPASZTALATCSERE („Sztrsel" — Szófis) TOL DRÁGA Az ismert, diva­tos orvos telefonon áthívja fiatal kol­légáját, hogy gyógykezelje meg­fázás ellen. A fiatal orvos a megtiszteltetéstől elfogódottan kérdi a vizsgálat után: — Szívesen jöt­tem, higgye el, de nem értem, miért nem kezeli önma­gát? A híres orvos kö­zelebb hajol kollé­gájához: — Arra én túl drága vagyok... Magvas gondolatok szilveszterre Gyakran előfordul, hogy az emberek úgy keresik a boldog­ságot, mint a szemüveget, amely éppen az orrukon van. Albert Einstein « « « Unalmasnak lenni az iroda­lomban — csak a klasszikusok­nak megengedett. Erwin Str itt mater A házasság az alkalmazkodás művészete. Csak az a baj, hogy ennek a műfajnak kevés a sztárja. Szinetár György .* * • Ha már idegen babérokon akarsz pihenni, legalább addig várj, amíg mások fejéről leke­rül. Wieslaw Brudziňskt Azok a jó utánzatok, amelyek leleplezik az eredetiek nevet­séges voltát. Frangols de la Rochefoucauld • • • A boldogság az egyetlen do­log a világon, amelyet akkor is osztogathatunk, ha magunk­nak szemernyi sincs belőle. Pablo Casals * « « Ha az embernek másoktól kellene tűrnie mindazt, amit magának megenged, az élet ki­bírhatatlan lenne. Georges Courteline « • • A tudás gyakran elrejti a te­hetségtelenséget, a tehetség meg a tudatlanságot. Artúr Lundkvist INTERJÜ Csincsákot meginterjúvolja az italboltban egy riporter. — Aztán mondja csak, öre­gem, meg tudná indokolni, mi­ért iszik maga egyáltalán? — Már hogyne tudnám! Elő­ször is azért, mert az ital be­szédessé teszi az embert, én pedig rnpnant szeretek beszél­ni. — S mi jó van abban, ha az ember sokat beszél? — Az, hogy a sok beszédtől kiszárad a torok, s akkor mu­száj rá megint inni. KÉSG — Hol jártál Kovács? — Későn indultam el hazul­ról, tanár úr. — Miért nem indultál el ko­rábban? — Már késő volt korábban elindulnom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom