Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

F ialalnfcra i S F ialalntaialt Élménybeszámoló előtt RAFFAI PIROSRA azok közé a szerencsés emberek közé tar­tozik, akik már jártak a Szov­jetunióban. Méghozzá nemrégen töltött ott két teljes hetet. Egyebek közt Moszkvába és Szaratovba látogatott el egy barátsági vonattal, melyen egyedül képviselte a dunaszer­dahelyi járást. A nagy megtisz­teltetésben és kitüntetésben a járási pionlrház részesítette ki­váló munkájáért. A rendkívül értelmes és csinos Piroska ugyanis pionírvezetőként dol­gozik Ekecsen. Munkáját nem­csak a legkisebbek között vég­zi mindenki megelégedésére, hanem a SZISZ helyi szerveze­tének is egyik legaktívabb tag­ja. Azt Is mondhatnánk, hogy mindene a SZISZ-munka. Az ifjúsági szervezet rendez­te azt az összejövetelt is, me­lyen Piroska számolt be utazá­sa élményeiről. Beszélgetésünk­re éppen az élménybeszámoló előtt került sor. Bevallom, Pi­roskát öröm hallgatni: megfon­toltan, higgadtan és okosan be­szél. Ezért meglepődtem, ami­kor elárulta, hogy tulajdonkép­pen izgalommal tekint útbeszá­molója elé. Ezt annál megle­pőbbnek találtam, mivel azok­nak a fiataloknak kellett be­számolnia, akik előtt soha sincs lámpaláza, hiszen az if­júsági szervezet gyűlésein Pi­roska rendszerint felszólal. — Mitől izgul hát? — érdek­lődtem csodálkozva. — Attól, hogy nem fogom tudni elmondani mindazt, amit láttam és átéltem. Azt nem is lehet szavakban elmondani. Például amikor megérkeztem, s otthon be akartam számolni, nem tudtam, a sok szép élmény közül miről ls beszéljek. — Kezdjük talán az elején, hogy könnyebb legyen — java­soltam. — Hány utasa volt a barátság vonatának? — Háromszáztíz. Ebből 25 Utas a nyugat-szlovákiai kerü­letből. Én voltam a legfiatalabb a vonaton: 20 éves vagyok. — Szaratov hogy került bele Ötiprogramjukba? — Oda csak a nyugat-szlo­vákiai kerület küldöttjel utaz­tak. Szaratov ugyanis a baráti kerületünk. Moszkváig vala­mennyien együtt utaztunk. A Szovjetunió fővárosában a vo­nat utasai csoportokra oszlot­tak, s más-más Irányban foly­tatták útjukat. — Szaratovi élményei közöl mire emlékszik a legszíveseb­ben? r ­— Talán arra a fogadtatásra, melyben a pionírpalotában ré­szesültünk. Százharmincöt csa­patvezető fogadott bennünket. Lenyűgözően szép a szaratovi pionírok 1967-ben átadott ott­hona, melyben 40 szakkör mű­ködik. Hatalmas a város gyer­mekkönyvtára is — a moszkvai és a leningrádi után a harma­dik legnagyobb az országban. A Szovjetunióban minden ta­nuló igazán büszke arra, hogy pionír lehet. A pionírok nagyon aktívak. A pionírmunkát szinte mindenki a szívügyének tekin­ti. Mindenki segíti a szerve­zet tevékenységét. Tetszett, hogy a csapatvezetők hatásköre és tekintélye sokkal nagyobb, mint nálunk. Tetszettek a tanu­lók egyenruhái, a kislányok fe­hér kötényei. — Gondolom, nemcsak a pio­nírházban fogadták a küldött­séget ... — Fogadtak bennünket a já­rási pártbizottságon és azon az egyetemen, melyen Jurij Gaga­rin tanult. Ellátogattunk arra a helyre — a várostól mintegy 50 kilométernyire —, ahol Gagarin sikeresen leszállt a világ első űrutazása végén. — Mire gondolt ezen a he­lyen? Űj lendülettel Javorka Imre, a SZISZ biňai (Bény) szervezetének elnöke, nemrég tért haza a katonaság­tól. Mintha őrségváltás lett volna a biňai szervezetben. A leszerelt katona a SZISZ-szer­vezet élére állt, a volt elnök pedig bevonult katonának. Az elmúlt évben végzett tevé­kenységről az új elnök helyett helyettese, Diósl Gyula tájé­koztatott. Tőle tudtam meg, hogy az 1971 februárjában alakult 35 tagú Ifjúsági szer­vezet főleg a megalakulás utá­ni időszakban nagyon jól mű­ködött. Járási méretben az el­sők közé kerültek. A munka minden területén derekasan helytálltak. Népviseletbe öltöz­ve farsangi felvonulást rendez­tek, betanultak egy esztrádmű­sort, amit saját falujukon kí­vül még két másik faluban is sikerrel mutattak be. A szűkös helyiségben — amit közösen használnak a faluban működő többi társadalmi szervezettel — táncdélutánokat rendeztek, s a brigádmunkákbői se vonták ki magukat. Azonban a fellendülés után pangás állott be. Annak reményében, hogy a szervezet újra fellendüljön, kétszer vá­lasztottak új vezetőséget. A szervezet új munkatervét már közösen az új elnökkel, Javorka Imrével dolgozták ki. Céljuk, hogy munkájuk után a közeljövőben legalább olyan eredményt érjenek el, mint a megalakulás utáni időszákban. — Több akciót terveztünk — mondja Javorka Imre —, brigá­— Arra, hogy milyen nagy­szerű dolog a tudomány. Meg arra, hogy az ember megszüle­tésekor még nem tudni, mi lesz belőle. Gagarin szülei sem gon­dolhatták, hogy fiúk lesz a vi­lág első űrutasa. Meghatódva álltunk azon a helyen. Egy rö­göt felvettem és magammal hoztam. Azóta már ki is állí­tottam az iskolában. — Moszkvai élményeiről ls hallhatnánk valamit? Gondolatai, emlékei közt ke­res, mintha csak egy albumot lapozna. — Vonatunk minden utasa részt vett az elesett katonák sírjának és az örök mécsesnek a megkoszorúzásán. A Vörös té­ren egy órát vártunk a mauzó­leum kinyitására. Nagyon hideg volt, fáztunk. Mégis úgy érez­tük, hogy akár egy napot is megérte volna várni. Nem is tu­dom megmondani, mit éreztem, amikor Lenint megláttam. — Elárulná azt ts, mit ho­zott a nagy útról? — Rengeteg ajándékot kap­tunk: könyveket, jelvényeket, hanglemezeket, pionírkendőt, babákat. Mindennek nagyon örülök. Az ajándékokat már ki is állítottam az iskolában, hogy minden pionír lássa. Egyre jobban megnyílik Raf­fai Piroska emlékeinek zsilipje. Meg-megvillanő szemmel beszél a számtalan élményről. — Ott-tartózkodásom alatt tudatosítottam igazán, hogy megéri dolgozni. A számtalan kisebb-nagyobb kudarc, bosszú­ság ellenére is megéri, hiszen azzal, amit végzek, egy nagy mű megvalósításához járulok hozzá. Nagyon-nagyon jólesett az az őszinte barátság, melyet a Szovjetunióban tapasztaltam. Erről a barátságról csak az győződhet meg igazán, s csak az nyer teljes képet a Szovjet­unióról, aki ellátogat oda. Őszintén kívánom, hogy minél többen részesüljenek ilyen sze­rencsében — mondja befejezé­sül. — Meggyőződésem, hogy mind a SZISZ tagjai, mind a pionírok szívesen fogják hall­gatni Raffai Piroska élménybe­számolóját. FÜLÖP IMRE Az évzáró taggyűlés jó alkalom a visszapillantásra, az egész évi tevékenység értékelésekor. Ilyenkor fény derül ar­ra, ki hogyan dolgozott, mivel járul hozzá a szervezet tevé­kenységéhez, hogyan teljesítette a konkrét feladatokat, me­lyeket korábban maga vállalt. Ennek tudatában érthető, hogy egyik este kíváncsian In­dultam el a Košice-vidéki járásban levő Cestice (Szeszta) községbe a SZISZ évzáró taggyűlésére, melyet a hnb Ülés­termében tartottak. A teremben kellemes meglepetés ért. Több sorban piros posztóval leborított asztalok mell°tt leányok, fiúk ültek, akik a társasdalmi szervezetek helyi vezetőivel beszélgettek. Jól előkészített évzáró lesz — volt az első benyomásom. Ebben nem is csalódtam, viszont Bődi Jánosnak, a SZISZ helyi szervezete elnökének egész évi munkájukról szóló beszámolója után már szomorkás kép tárult elém a szervezet életéről. Egész évi tevékenységük 418 brigádóra ledolgozásában merült ki. (Ebből sem vette ki részét minden tag!). Alakítottak egy beat-együttest, megvásárolták a szük­séges hangszereket, zenekari felszerelést, de az együttes csak a megalakulásig működött. A megvásárolt zenekari felszere­lést már el is adták. Megkezdték egy színdarab betanulását is. Nem volt könnyű, de megbirkóztak vele. A bemutató előtt azonban az egyik szereplő megsértődött, lemondta a szerep­lést, ezért a darabot nem is vitték színre. Kulturális tevé­kenységük néhány teaest megrendezéséből állt. Szeszta nem nagy falu, de így is közel 80 fiatal él ebben a községben. Ezek közül 21 regisztrált és 24 állandó tagja van a SZISZ helyi alapszervezetének. Váljon tettekké az akarat A SZISZ cesticei alapszervezete évzáró taggyűlésének margójára Az évzáró taggyűlés nemcsak visszapillantást, hanem előre­nézést, tervezgetést is jelent. Ezzel kapcsolatban Zsiga Lász­ló, a SZISZ járási bizottságának képviselője a következőket mondotta: — Nagy előrehaladást akarunk elérni az é'rdektevékenység terén. A SZISZ KB következő plenáris ülésein elsősorban mérlegelni akarjuk a sport, a turisztika, a természetjárás, a kultúra stb. további fejlesztésének lehetőségeit. Nem enged­• hető meg, hogy a felsoroltakból bármi is hiányozzék az ajajs­szervezetek munkájából. Kezdeményezéseitek elsősorban a? alapszervezeteket szolgálják, de szívesen támogatjuk a tapasz­talatok kicserélését, esetleg szélesebb mértékben való érvé­nyesítését. Valamennyiünk kezdeményezése jelentős mérték­ben befolyásolja az egész szövetség munkáját. Amint arról az évzáró taggyűlésen személyesen is meggyő­ződhettünk, a társadaliri szervezetek helyi vezetői a jövőben a fiatalok minden problémájának megoldásában készségesen segítenek, csak bizalommal kell hozzájuk fordulni. A szesztal fiatalokban van tenniakarás, csak olyan vezetőkre van szük­ségük, akik ezt a tenniakarást ki tudják bontakoztatni és tettekké tudjáK fejleszteni. A Košice-vidéki járásban, Szeszta szomszéd községeiben ís vannak jól működő ifjúsági szervezetek. Építsetek ki velük baráti kapcsolatot, vegyétek át tapasztalataikat! Rendkívül sok múlik az alapszervezetek munkáján, a vezetőség ráter­mettségén, mert az a biztosítéka Szocialista Ifjúsági Szövet­ségünk jó munkájának. Már most azzal a tudattal végezzétek munkátokat, hogy idővel belőletek, a SZISZ tagjaiból lesznek kommunista pártunk tagjai és aktív dolgozói. SZÁSZAK GYÖRGY dókat szervezünk, és a munká­ért kapott pénzen tanszereket vásárolunk a vietnami tanulók­nak. Tánccsoportunk népi és mo­dern táncok tanulásával már készül az új kultúrház megnyi­tására. Ünnepi taggyűlésen emléke­zünk meg a Szovjetunió meg­alakulásának 50. évofrdulőjáról. Januárban Petőfi-emlékestet tervezünk, amelyre hazai költő­ket is szeretnénk meghívni. A lányok kézimunkakört akarnak szervezni. Vannak olyan terveink is, melyekkel még csak gondolatban foglal­kozunk. De ezek a tervek nem alaptalanok. Az új kultúrház, amelyben nekünk is külön he­lyiséget biztosít a hnb vezető­sége, megoldja eddigi helyiség­problémánkat. Javorka Imre a katonaságnál ls megállta a helyét. „Példás katona" kitüntetést kapott, s mint tizedes szerelt le. S mert bíznak benne, most, hogy haza­jött, újra az ifjúsági szervezet élére választották. A fiatalok megbíznak az új vezetőben, amit az is bizonyít, hogy a fa­luból azok a fiatalok, akik más­hol tagjai az ifjúsági szerve­zetnek, szívesen kapcsolódnak be a biňai fiatalok munkájába. Legutóbbi gyűlésükön a tagság­nál jóval többen, összesen öt­venketten vettek részt. Remél­hetően ez a kölcsönös bizalom és tenniakarás meghozza gyü­mölcsét. KREMMER LASZLÖ Hű maradt a falujához Horné Semerovcén (Felsőszemeréd), az Ipolyságtői alig néhány kilométernyire fekvő rendezett, szép kis falubar jól működő SZISZ-szervezet dolgozik. E szervezet munkí járói beszélgettünk Mojzes Edittel, a SZISZ felsőszemeréd szervezetének egyik alapító tagjával és tisztségviselőjévé' A szerény és lelkes kislány kérdéseinkre a következőke válaszolta. • Mi a titka sikereinek? — Nincs ebben semmi ti­tok. Annak ellenére, hogy mint mindenütt, így nálunk is mutatkoztak kezdeti ne­hézségek, nem torpantunk meg, hanem nagy lelkese­déssel láttunk munkánkhoz. Az volt a fő célkitűzésünk, hogy falunk fiatalságának állandó színvonalas szóra­kozást biztosítsunk. Tevé­kenységünket azonban nem korlátoztuk csupán szórako­zásra. Ezért gondoltunk az ismeretterjesztésre, a szín­játszásra, ünnepélyek, vetél­kedők rendezésére ls. Az ifjúsági szervezet keretében irodalmi, tánc- és sportkört létesítettünk, melyeknek munkájában fiataljaink ér­deklődésüknek megfelelően kapcsolódhattak be. Fiatalok vagyunk és szórakozni is sze­retünk, ezért havonta meg­rendezzük a rendszeresített teadélutánjainkat, s van két hagyományos szórakoztató jellegű rendezvényünk, mely­re a SZISZ rendezésében év­ről évre sor kerül: a „Pót­szilveszter" és a farsangi álarcos bál. • Ügy hallottuk, 'a társr dalmi munkából is kiveszi!: a részüket... Ifjúsági szervezetünk meg alakulása óta magáénak tartja falunk problémáit is Ezért természetes, hogy bekapcsolódunk a faluszépí­tésl akciókba. Dolgoztunk már az utak kiépítésénél, részt vettünk a sportpálya és a park szépítési munká­lataiban, és rendszeresen segítünk az efsz-nek a csúcs­munkákban is. Ez az együtt­működés egyébként szá­munkra is hasznos, mert a földművesszövetkezet a se­gítségért labdarúgóinknak sportfelszerelést ajándéko­zott. • Mondjon valamit saját magáról is! — Ipolyságon, a mező­gazdasági műszaki középis­kolában érettségiztem. Az iskola elvégzése óta a Fol­sőszemerédi Efsz könyvelő­nője vagyok. Hű maradtam a falumhoz és nem bántam meg. Feladatom a pénzügyi könyvelés. Ezt a munkát egyre jobban szeretem. Ta­lán azért, mert állandó át­tekintésem van a szövetke­zet gazdasági helyzetéről. Munkatársaimat gyermekko­rom óta ismerem és általá­ban jól megértjük egymást. Szabad időm nem sok van, és azt sem tölthetem el min­dig úgy, ahogyan szeretném. Legkedvesebb szórakozásom az olvasás és a kézimunká­zás, de zongorázom is, mert a zenét kedvelem. Szeretek táncolni, gyűjtöm a divatúj­donságokat. Végezetül még annyit: szeretnék nagyon boldog, kiegyensúlyozott éle­tet élni. Szívből kívánjuk, hogy ez sikerüljön! SÁGI TÓTH TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom