Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-03 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

* tEiDQaooa IHRSHDHIDN * A NŐMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL A nőhizottságokról A nök között végzett politikai nevelőmunka és szervezési formái a felszabadulás óta jelentősen változtak. 1945—1952 között a nők tömegszervezete, a Živena — a Csehszlovákiai Nőszövetség — volt. Ez a szervezet jelentős szerepet játszott abban, hogy a háború utáni években a nőket megnyerték azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyeket szocialista hazánk fejlesztése megkívánt. Ebben az időszakban ugrásszerűen növekedett a nők részvétele a politikai és a gazdasági életben. Ekkor fogtunk hozzá azoknak az intézményeknek a létesítéséhez, amelyek az anyákról való gondoskodást, a gyermek- és a családvédelmet szolgálták, s amelyek végső fokon a nők egyenjogúságának gyakorlati alkalmazását is szolgálták. Ez a sikeres kezdet a nők új helyzetét illetően — mind a családban, mind a társadalomban — lassanként annak a nézetnek a kialakulásához vezetett, hogy a szocialista társadalom a törvény által szavatolt politikai jogok — a munkára és a művelődésre való jog stb. — gyakorlása mintegy automatikusan meg is oldja a nőkérdést. Ennek következtében olyan vélemény is kialakult, miszerint már nincs is szükség a nők között végzett speciális munkára még egy önálló társadalmi szervezet keretében sem. Ebből kifolyólag 1952-ben meg is szűnt a Csehszlovákiai Nőszövetség. Ezután a nőkkel és általában a nőkérdéssel mindössze a kerületi, a járási és a helyi nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok foglalkoztak. Itt meg kell jegyeznünk, hogy nem alakultak meg a nőbizottságok a városi nemzeti bizottságok mellett, s kevés kivételtől eltekintve a munkahelyeken sem. A nőbizottságok, mint a nemzeti bizottságok segédszervei, tevékenységüket a nemzeti bizottságok munkatervéhez igazították. Segítettek megnyerni a polgárokat, elsősorban a nőket, hogy tegyenek eleget beadási kötelezettségeiknek, községfejlesztési akciókat, s a mezőgazdaságban brigádokat szerveztek. A polgári ügyek szervezésében úgyszintén említésre méltó munkát végeztek a nőbizottságok. Ahhoz, hogy még hatékonyabb munkát fejthessenek ki, s hogy az egész társadalmat érintő valamennyi problémával foglalkozhassanak, szükséges volt egy csúcsszerv, a Csehszlovák Nőbizottság létrehozása. A Csehszlovák Nőbizottság szervezte meg többek között a Földmüvesasszonyok Téli Iskoláját, amelyet folyóiratainak közvetítésével és a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságokkal együttműködve bonyolított le. Ebbe a 8-éves akcióba minden esztendőben ezer és ezer falusi asszony — szövetkezetek és állami gazdasdágok dolgozói — kapcsolódott be, ennek az akciónak a keretében versenyeztek az állattenyésztés és a növénytermesztés színvonalának az emeléséért, ennek keretében rendezett tanfolyamokon, tanulmányutakon, előadásokon gyarapították szakmai és politikai tudásukat. Hasonló tömegakció volt a Dolgozó Nők Fóruma, amelyet úgyszintén a nőbizottság a szakszervezetekkel karöltve szervezett. Ez az akció főleg az iparban dolgozó nők aktivitását növelte az üzemekben, s így elősegítette a jobb munkaeredmények elérését, jobb munkafeltételek megteremtését és nem utolsósorban a dolgozó anyákról való gondoskodást. A Csehszlovák Nőbizottság tevékenysége során a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok segítségével több említésre méltó rendezvényt szervezett. Ezek közé tartoztak azok a találkozók is, melyekre a munkásmozgalmi és az ellenállási harcok színhelyein került sor, továbbá azok az előadások, melyeket az üzemekben, a városokban, a falvakban a társadalomtudományoki ól tartottak. Mindez azt mutatja, hogy a nőmozgalom fokozatosan más irányba fordult, szélesebb körben hatott a nőkre, mint ahogy azt a nőbizottságok megalakulásakor feltételezték. Am a nők között végzett munkának ez a formája nem felelt meg teljes mértékben a követelményeknek, annak ellenére, hogy a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok 15 éves fennállásuk alatt tekintélyt vívtak ki maguknak, és jelentős mértékben hozzájárultak a nők bevonásához a szocializmus építésébe. Azonban olyan szervezési formát kellett találni, amely jobban megfelel a társadalmi szükségleteknek, amely hatékonyabban járul hozzá társadalmunk minőségi változásaihaz, s amely erősebben hat a nők gondolkodásmódjára, magatartására, a nőkérdés időszerű problémáinak a megoldására. Ezért a CSKP XIII. kongresszusának határozatából kifolyólag 1967-ben megszűnt a Csehszlovák Nőbizottság, megszűntek a nemzeti bizottságok mellett működö nőbizottságok, és egy új társadalmi tömegszervezet alakult meg — a Nőszövetség ZLATICA FUNKOVA Az otthon dicsérete Az otthon a mai civilizációtól elfáradt ember menekülési lehetőségének egyik mentsvára. Az otthon a rév, ahová a viharoktól megtépett vitorlákkal hajózó tengerész megérkezik. Egy szoba-konyhás lakásban egyszer azt mondta szégyenkezve egy fiatalasszony: — Tetszik tudni, nincs ebben a lakásban semmi, csak a boldogság. Ez a legpregnánsabb meghatározása az otthon értelmének, — amit valaha is hallottam. A fiatalasszony nevét fel kellett volna jegyezni és megóvni a feledéstől. De akkor még nem volt fontos semmi, a szobakonyhás lakás látogatója is fiatal volt. Csak később bújt elő ez az emlék a gondolat-feledés tengeréből, és nyerte el a fiatalasszony fogalmazása a megfelelő értékelést. Akkor, amikor az otthon a látogató életében is egyre nagyobb jelentőséget nyert. Biztos, hogy ez a szoba-konyhás lakás azóta benépesült, a sarokba odakerült a televízió is, de a bútorok, a tárgyak bizonyára nem szorították ki a boldogságot. Az otthon mindenkor egy vagy több ember lelki világának hiteles vetülete. Nemcsak a bútorok, a szőnyegek, a képek elrendezése az, ami a benne élőkről árulkodik, hanem a légkör, amelyet ő vagy ők teremtettek meg közöttük. Lehet, hogy a lakás nagyon szép, de ha lakói önmaguk előtt is zárva tartanak mindent, hatalmas kulcscsomót zörgetve a kezükben, az már baj, mert az őrzés a rabság egyik jele. Lehet, hogy a lakás nagyon tiszta, de ha a vendégnek papucsba kell bújnia, hogy a gondosan kikefélt rojtú szőnyegre lépjen, az már ellenszenvessé teszi a legkáprázatosabb berendezést is. Lehet egy lakás nagyon szegényes, de ha apró jelekben mégis az ízlés és az a törekvés mutatkozik, hogy minél lakályosabb legyen, a vendég máris jól érzi magát. Az otthonnak tehát lelke van, amely emberi szóval ugyan megmagyarázhatatlan, de létezik. A vendég kellemes vagy kellemetlen emlék gyanánt viszi magával, ha eltávozik. Végső konklúzióként leszögezhetjük, hogy két ember harmóniája teremti meg a boldog otthon csodáját. Sajnos, ma a fiatalok még nehezen jutnak önálló lakáshoz, és legtöbbször arra kényszerülnek, hogy a szülői házban húzódjanak meg. Ez a megoldás természetesen nem ideális, mert a szülők bármennyire is szeretik gyermeküket, az együtélés — különösen ha már a kicsi is megszületik — sok-sok súrlódás forrásává válhat. Ennek az az oka, hogy az együttélés művészetéből történő vizsgán általában sem a szülők, sem a fiatalok nem felelnek jól. A szülők szeretnék bőséges élettapasztalatukat átadni a fiataloknak, akik azonban saját kárukon óhajtják megszerezni azokat. Ez az érthetetlennek tűnő magatartás idővel szakadékká mélyül a családban, s megzavarja mind a szülők, mind a fiatalok életét. A türelem és a megértés itt is csodát művelhet, de csak akkor, ha gyakorlásából a család minden tagja kiveszi részét. A szülőkkel való együttélést — még ha minden jól megy is — csak átmeneti megoldásnak tekintik a fiatalok. Minden törekvésük arra irányul, hogy a legnagyobb áldozatok árán is megteremtsék saját otthonukat. Dr. MARÉK ANTAL így öltözködtek elődeink A divat szorosan kötődik a társadalmi történéshez, s minden történelmi korszakban az öltözködést az ember szépérzékén kívül a képzőművészet, az építészet, de a gazdasági és politikai helyzet is befolyásolta. S minden történelmi korszak meghozta a maga áj elemeit, ami tulajdonképpen a mai modern ember öltözködésének az alapja. A román stílus korszaka első telének (10—13. század) az öltözködésére az a legjellemzőbb, hogy az anyagok minőségétfii eltekintve nem volt különbség az egyes társadalmi osztályok, rétegek között. A ruha készítése a nök dolga volt, tekintet nélkül társadalmi hovatartozásukra, s minden ruhadarabot otthon készítettek el. A ruha szabása ebben a korban lényegében egyszerű és igénytelen volt. Rajz: Slosarová Szöveg: J. Krížik Minél több vitamint és fehérjét! A bratislavai Krím-szálloda konyhája nagy népszerűségnek örvend. S hogy itt milyen kitűnően főznek, arról a kereslet tanúskodik a legjobban. Aligha akad olyan ínyenc, akit Polakovič Emil főszakács és harminctagú kollektívájának főztjei ne tudnának kielégíteni. A főszakács ebben az üzemben sajátította el a szakácsmesterséget, s főszakácsi minőségben 1965 óta dolgozik. — Miért olyan hírneves az Önök konyhája? — kérdezzük Emil Polakovicsot? — Bizonyára azért, mert az étlapot a kereslet szerint állítjuk össze. De az étlap összeállításánál megtartjuk a helyes táplálkozás aranyszabályait is. — ??? — Például nálunk bármilyen húst zöldségkörítésse! tálalunk s abban az esetben, ha a körítés burgonya, zöldségsalátát adunk hozzá. Az étlap összeállításánál figyelembe vesszük azt is, hogy az emberek ízlése különböző. Van aki szeret kiadósan „lakmározni", van aki csak „bekap" valamit. Ez bennünket arra kötelez, hogy többféle ételt kínálunk, amelyek közül nem egy „nehéznek" számit. Ámbár ezek elkészítésénél is igyekszünk lehetőleg minél több vitamint és fehérjét felhasználni. — Tehát az Önök tapasztalatai szerit az emberek nem étkeznek helyesen? — Sajnos, a tapasztalat ezt mutatja. Sok az olyan vendégünk, aki délelőtt nyilván semmit sem eszik és ebédidőben azt sem tudja, hogy mivel csillapítsa éhségét.-^S rendeléskor azt nézi, hogy az étel sok legyen és kiadós. Márpedig a „kiadós" ételek senki egészségének sem válnak hasznára. Szerintem az lenne a helyes, ha az emberek naponta ötször étkeznének. S ha a könnyebb: zöldséges, tejes ételeket. baromfit és a többi húsfajták közül csak a soványát fogyasztanák. Azt is megfigyeltem, hogy vendégeink közül kevesen rendelnek halat. — Milyen halételeket főznek? — Sült, kirántott, grillezett, alobalban sült hallal szolgálhatunk. A pisztrángot például többnyire hagyományos módon készítjük el, de vannak egyéni receptjeink is. Az egyiket elárulom: A megtisztított és előkészített pisztrángot olajban kisütjük, majd reszelt burgonyából, sampinyonból, hagymából és olajos piros paprikából készült keverékkel megtöltjük, és alobalba csomagolva puhára sütjük. Hozzá zöldségsalátát adunk. Az így elkészített pisztráng valóságos csemege. A szokásos karácsonyi ponty helyett ajánlom. [OZEF SLUKA