Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-29 / 307. szám, péntek

Orvosi tanácsadó Kínzó gyermekbetegség l V A N O L B R A C H T:* A Fekete Kéz öt óra múlt öt perccel. Ötszáz lépéssel arrább, a külváros irányából az eleddig elhagyatott utca egyszeriben megtelt lármával. A zajt inasgyerekek csapták, akik a munkaidő leteltével elsőnek száguldottak ki a Lőszergyárból. Kifutottak, harapták a friss levegőt, szétszóródtak, és hajrá, már nyargaltak is Annáék felé. Rögtön ezután újabb csoportokat dobott ki magából a gyár, előbb ezek is fekete gomolyagban nyüzsögtek, aztán utolérték a többieket, és az élcsapat gyorsan haladt lefelé a Jeseniova utcán. A gyárkapu most sűrűn ontotta az emberáradatot, s az utca telezsúfolódott, és teljes szélességében feketéllett. A kapu egyre újabb élő fekete gomolyagokat és hullámzó, tömött sorokat lökött kifelé, s ezek ahelyett, hogy elszéledtek volna a szomszédos utcákban, tömött rendben nyomultak előre, a bútorral megrakott taliga irányában. A csapat éle már Annához ért: három fiú, kék zubbonyukon átvetett kabátban, kormos arccal és kamaszosan jóképűen. — Mi van itt? Költözködés? Nem akarják beengedni? — kérdezték csaknem egyszerre. — A háziúr, az a nyomorult bitang, feketén kiadta a lakást raktárnak, nem akarja ideadni a kulcsot, és azért van itt az utcán ez a szerencsétlen, csak nézzetek rá! — magyarázta Kotrba, aki mintha egyszeriben most megelevenedett volna. A fiűk elmosolyodtak, részint együttérzésük jeléül, részint jókedvükben, és megvillogtatták fehér és kamaszosan falánk fogukat. Az a középső, kócos szőke gyerek pedig a nyomukba tóduló tömeg felé fordult, mutatóujját s a gyürűsujját bedugta a szájába, és füttyentett egy hatalmasat. Majd megsüketültek. A legkisebb és a legmaszatosabb meg tölcsért formált a kezéből, és úgy kiáltotta bele az utcába: — Gyerekeeekl Költözködés waaan, gyerteeekl A kaput őrző rendőr eltűnt a házban, és magára zárta az ajtót. Csak néhány szaporább lépés, és az első csoportok máris körülfogták Annát. — Mi a baj? — Mi a baj? — Kötözködés? — A Fekete Kéz? És nevettek. Kotrba elvtárs magyarázott. Mintha agitációs beszédet mondana. — Az a patkány feketén kiadta a lakást raktárnak. Neki öt szobája van, és kövér, mint a disznó. Nem akarja beengedni ezeket a szerencsétleneket. Már két órája lopják ott benn az időt, s az az uzsorás idecsődített egy rendőrfelügyelőt meg két közrendőrt is. Megint egy éles, két ujjal füttyentett fütty hasította át a levegőt. És még egy, a második, az ötödik, a tizedik. Anna és a taliga már az élő és ringató tömeg ölében volt. — Gyertek, kikészítjük £Z ipfcétl — kiáltotta valaki. — Ott ni! Hő-rukkl — és a csapat elözönlötte a ház kapuját. Valóságos emberfürt akaszkodott a kilincsre. De a kapu zárva volt. Kiáltás harsant. Rövid és dühös. A kilincs zörgött, mert két ököl is verte. És recsegtek a kapudeszkák, mert hatan is rugdosták. De a kapu erős volt. Ez volt az a pillanat, amikor a žižkovi Lőszergyár százötven munkása egységes tömeggé alakult át. Ez a rengő és döngő akadály, ez a kőris, fa kapu, amely ellene szegült akaratuknak, ez verte ki belőlük a csak önmagával törődő egyént, ez ébresztette föl ben• Húsz éve, 1952. december 30-án halt meg Ivan Olbracht, neves cseh író. Az évforduló alkalmából részletet közlünk Anna című re. génvéből, amely a cseh szocialista irodalom egyik legkiválóbb alkotása. nük az emberi nem minden öröklött erejét, és forrasztotta őket egységbe. És micsoda tömeg volt ez! Medvebőrbe burkolózó őskori férfiak, asszonyok és gyerekek ádáz tömege, ott settenkedve a verem körül, amelyben egy óriási testű mammut esett csapdába, a közeli lakmározás reményében ujjongó, az utolsó akadálytól nekivadult, örömében és az éhségtől zajongó s a vadállatra sziklatömbökét görgető és gyomrába hegyesre faragott nyírfadorongot döfő tömeg. Ugyanaz a szenvedélyesen igazságkereső tömeg volt ez, mint Isten harcosaié, amely a prágai városháza ablakain keresztül hányta ki az áruló városi tanácstagokat a huszita nép lándzsáinak és alabárdjamak hegyére. Ugyanaz a bátor tömeg volt, mint ama polgártársaké és polgártársnőké, akik a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavait kiáltozva szétmarcangoltak volna mindenkit, ha azt meri hazudni nekik, hogy a Bastille falainak és tornyainak gránitkockái útjukat állhatják, és nem tudják bevenni könynyedén. Ugyanaz a halálmegvető, lelkes tömeg volt, mint azoké az elvtársaké és elvtársnőké, akik egy októberi napon puskával lőtték a moszkvai Kreml vörös kapuit, miközben e kapuk mögött felsorakoztak a cári hadsereg hadapródjai. Most született ez a tömeg, itt a žižkovi utca háza előtt. És benne kavargott évezredeknek minden öröksége: a szenvedély és az akaraterő, a harag és az éhség, az önfeláldozás és az emberi nem legszebb java, az Igazságosság vágya. A kilincs nyögött, és a kőrisfa gerendák recsegtek. A Lőszergyárból újabb áradat ért ide. A térség zsúfolásig megtelt emberrel. A környező házak ablakaiban virágcserepek és ablakpárnák fölött megjelentek a kíváncsiskodók. Némelyek mosolyogtak, mások komoly és szigorú arcot vágtak. — Adjátok csak ide azt a kígyót, majd mi elbánunk vele! — Gyalázat. Pfúúúj! — bömbölte az utca. Az emberboly közepén egy idősebb munkásasszony fölismerte Anna állapotát. Felugrott a taliga kerekére, és a férfiak vállába kapaszkodva kiáltotta a fejek fölött, izgatottan és beesett arcán gyúlt vörös foltokkal: — De hiszen ez a szerencsétlen másállapotos, kilencedik hónapban van, s az a kutya kidobta az utcára! — Gyalázat! Pfúúúj! — harsogta az utca. — Gyertek, kikészítjük a bitangot! — hasított bele egy éles hang a zsivajba. És ez jelszó volt. Mert a tömeg szereti, ha vezetik! Kiabálással és füttyögéssel fogadták, és csak úgy mennydörgött és süvöltött a szörnyű jeladás: „Kikészíteni! Kikészíteni! Kikészíteni!". A környező házak ablakait becsukták. Az ellenséges erődítmény kapuja azonban egyszer csak megnyílt. S a nyitott kapuban ott állt három elvtárs, és egyikük, a tömeg felé fordulva, magasra emelte a kezét. A tömeg nyomban elnémult. Mert évezredek óta mindig így szokás, ha a várfokon fehér zászlót lengetnek. Ezúttal az elvtárs jobbja volt a zászló. — Válasszatok küldöttséget, munkáselvtársak, s az tárgyaljon a háziúrral! — kiáltotta dörgő hangon az öreg Cermák. A felszólítás betöltötte a térséget. Erre méltóságteljes komolyság ült az arcokra. A kapuban álló elvtársak mögött feltűnt a rendőrtiszt, és eléjük lépett: — Uraim, ez az ügy merőben magánjogi természetű, a rendőrségnek semmi köze hozzá, és igyekezett elsimítani. Az ügy el lesz intézve. Mégpedig békésen! Valaki felvihogott. Világos, hogy el lesz intézve. Elvégre az első perctől kezdve tudják ezt mindnyájan, a felügyelő úr is, nemde? A rendőrtiszt folytatta: — De a rendet meg kell őriznünk, mindenáron! Holmi csődületeket nem tűrhetek el, és Senkinek sem érdeke, hogy kénytelen legyek a végső eszközökhöz folyamodni! Ha a rendőrtiszt valóban békésen akarta elintézni az ügyet, akkor most taktikai hibát követett el. Megsértette a népfelséget. — Ne locsogj itt, te csibész! — ordított rá valaki. — Ezzel akarsz szétugrasztani bennünket, te fajankó? — Menj már a fenébe, te hátulgombolós! — De ez már gorombán hangzott. A túlsó járdán az Inasok és néhány munkáslány a csomagolóból, elnevették magukat. A rendőrfelügyelő tokája enyhén megremegett. — Küldöttséget! — harsogta megint egy hatalmas hang a kapualjból. De a tömegben már furakodott is előre egy öttagú csoport. — Miféle küldöttséget? — kiáltotta egy fiatal munkás, akinek a haja a homlokába hullott. — Dobjátok ki az utcára! — És mellette a barátja: — Adjátok ide azt a patkányt! — De ezek csak amolyan szórványos hangok voltak, s valahogy kiríttak az általános fegyelmezettségből. A küldöttség már éppen eltűnt a kapualjban. Minden szem odaszegeződött. És csönd lett. A hullámok elsimultak. A tömeg? Mintha vasból öntötték volnál Egyetlen várakozás volt minden. Az ilyen üres csöndet a tüdő nem bírja ki tovább egy percnél. De nem is tartott tovább. Egyszerre csak felujjongott az utca. A ház kapujában ott állt Tonik, Cermák, Vik, mögöttük a munkásküldöttség, és mindnyájan mosolyogtak, és a sugárzó arcú Cermák fölemelt kezében a kulcsot markolta. Egyszerű, a fején a sok forgatástól fényesre csiszolódott kis kulcsocska, amilyen a vaskereskedőnél három koronáért kapható. De most jelképpé nőtt. Soha még színészt a színpadon és soha még népvezért az emelvényen nem fogadott ilyen fergeteges tapsvihar és lelkesedés. S e diadalittas kiáltás és kacagás megrázta mindenkinek a rekeszizmait, megremegtette a Jeseniova utca ablakait, betöltötte a lakásokat, és öles hullámokban hömpölygött a háztetők felett a kormos égbolt felé. Mert bevették a Bastille-t. Ujjongás és nevetés. Amely a győzelemnek szólt, de szólt a megvert burzsoának és a megvert rendőrségnek is. SZŐKE ISTVÁN fordítása KULTURÁLIS HÍREK • A MÜNCHENI operafesztiválon mutatták be Isang Yun koreai származású zeneszerző Sim Tjong című operáját. A librettó (szerzője: Harald Kunz) ősi koreai legendát dolgoz fel. Sim Tjong tündér, aki a megváltást hozza az embereknek. Vak és bölcs apja szeme világa visszanyeréséért háromszáz zsák rizst ígért egy kolduló barátnak — ennek előteremtése végett Sim Tjong a szörnyek királyáé lesz. Az apa visszanyeri látását, de elveszti a benső megvilágosodás képességét. A zene a távol-keleti folklór és a nyugati avantgarde törekvések ötvözete. • F. H. LUDLAM a Times Literary Supplement hasábjain meteorológiai szempontból bírálja Shelley híres költeményét, az Oda a nyugati szélhez címűt. Megállapítja, hogy a különböző légmozgások leírása tudományos szempontbői kiválónak mondható, és rekonstruálható belőle a korabeli olasz klíma sok sajátossága. P. Józsefné p-i olvasónk kétes ötéves gyermeke még nem esett át a szamárköhögésen. „Többször is költözködtünk az utóbbi években", — írja — „s így nem is tudom, beoltották-e gyermekeimet a betegség ellen. Szomszédunk kisfia igen köhögött, s nem szeretném, ha az enyémek is ennyire kínlódnának ..." A szamárköhögést (szaknyelven pertusszisz-tj ma már az enyhébb fertőző betegségek közé számítják. Azelőtt a gyermekek csaknem 80 százaléka 15 esztendős koráig átesett e betegségen. Leggyakoribb a megbetegedés a 2. és 5. életév között, de nem ritkaság pl. egyéves vagy kilencéves, sőt felnőtt korban sem. A betegség okozója a pertuszszisz-baktériuni, amely cseppfertőzés útján, pl. köhögés, tüsszentés, köpködés, sőt beszéd révén is terjed. A fertőzés forrása a megbetegedett ember, legtöbbször gyermek. A lappangási idő — az egészséges ember megfertőzésétől a betegség kirobbanásáig — 1—3 hét. Ennek az időnek a vége felé, valamint a tünetek megjelenése idején környezetére nézve a legfertőzőbb a beteg. Jelentéktelennek látszó tünetcsoporttal jelentkezik a betegség, azt hihetnénk a hőemelkedés, a nátha, a köhécselés és étvágytalanság alapján, hogy a felső légutak hurutos megbetegedéséről van szó. E hurutos szakasz 7—10 napig tart. A láz pár nap múlva csökkenhet; vannak esetek, amikor a beteg mindvégig láztalan. E bevezető szakasz tüneteivel folyhat le a szamárköhögéses fertőzés idősebb gyermekek és felnőtt emberek esetében, tehát éppen a legveszélyesebb, a fertőző szakaszban szinte felismerhetetlenül, ami nagyban elősegíti elterjedését. Elég, ha az egészséges gyermek csak rövid ideig tartózkodik a beteg közelében és megbetegszik. A következő szakaszban már változik a köhögés jellege. Gyakori, egyre kínzóbb rohamokban jelentkezik, húzó, sivító, szamárhangra emlékeztető a köhögés. — Az utolsó, a hosszan tartó enyhülés a rekonvalenszcencia (lábadozás) szakasza, midőn a rohamok ritkulnak és eliíiúlnak, de megtörténhet, hogy hónapok után viszszatérnek. A szamárköhögés eredményes gyógyítására Chloramfenikol gyógyszert rendel az orvos. Fontos, hogy a betegséget mielőbb felismerve adagolni kezdjük az orvosságot. Hatására általánosan csökken hazánkban a Bárányhimlő E betegség a fertőző betegségek közé sorolható, amelyen úgyszólván minden gyermek előbb vagy utóbb átmegy. Vírusbetegség. Ugyanaz a vírus okozza a bárányhimlőt, mint az ajkakon keletkező úgynevezett herpes simplexet, vagy a borkaközi idegek mentén keletkező herpes zostert. Amíg az egyik betegnél herpes fejlődik ki, addig a másiknál bárányhimlő. Az átvitel többnyire cseppfertőzés útján történik a légzőutakon át, de a szem nyálkahártyáján keresztül is lehetséges. A beteg által kilélegzett levegő tartalmazza a vírust, amely a kilélegzett levegővel 10 m-re is eljut, és így a beteg fertőző képessége Igen nagy. Harmadik személy, vagy tárgyak nem közvetítik a fertőzést. A beteg addig fertőzőképes, amíg rajta a hólyagok be nem száradnak. A fogékonyság általános, és majdnem minden ember átesik a bárányhimlőn. Leggyakoribb a 3. és a 10. életév között. Néha járványok formájában szokott megjelenni. A lappangási idő 14—21 nap. Az első tünet a kiütés, amely gombostűfej nagyságú, de lencse nagyságú is lehet. Elszórtan jelenik meg a kiütés a fejbőrön, a testen. Néhány óra múlva a piros kiütés vizenyős hólyaggá alakul, amely ismét pár őra múlva gennyes hólyaggá, majd megint néhány óra múlva beszáradt pörkké változik. A pörkök leválása nem hagy maga után_ nyomot. A bárányhimlőnél a*" kiütések minbetegség szövődményeinek száma. A szamárköhögés újszülött korban jelenti a legnagyobb veszélyt, a hurutos időszak igen rövid, hamar kifejlődik a rohamok szakasza, amikor a csecsemő nem kap levegőt, belekékül, elveszti eszméletét és ha azonnal nem segítünk, meg is fulladhat. A pertusszisz már a bevezető szakaszban étvágytalansággal jár, s a kínzó köhögés hányást is előidézhet. A gyermeket ez az állapot igen legyengítheti, ami késlelteti a gyógyulást és utókövetkezményekkel jár. Ezért kell itt foglalkoznunk a beteg táplálkozásával is. Általában táplálóbb, vitamindúsabb, de fűszernélküli ételt adunk a szamárköhögéses gyermeknek, gyakori, kisebb adagokban. A beteg csecsemőt nem szabad elválasztani, hogy ne romoljon az állapota. Ha nem akar szopni, az anyatejet kiskanállal etessük. Az előzőleg már elválasztott csecsemő is kapja meg a korának megfelelő ételt, amit vitaminokkal dúsítunk. Ha a rohamoknál a gyermek hány, inkább eltekintünk a rendszeresség elvétől és a köhögés, hányás után, amikor lecsillapodik, újra etetjük. Nagyobb gyermekeknek ilyenkor azt adjuk, amire étvágyuk van. Mellőzzük az ingerlő, száraz ételeket, mint pl. a kenyér, keksz, piskóta stb. Köztudott, hogy a szamárköhögésnél a jó levegő igen hatásos gyógytényező, ezért fogadjuk meg az orvos tanácsát, s a betegség lezajlása után környezetváltozással legalább rövid időre biztosítsunk gyermekünknek jó levegőt. Olvasóinknak azt tanácsoljuk, tekintet nélkül arra, hogy a család többször költözködött az apa munkahelyének változása miatt, őrizze meg a gyermekeivel kapcsolatos egészségügyi lapocskákat; a rajtuk levő bejegyzések később is igen hasznosak. Lakásváltoztatásnál kérje ki a körzeti rendelőben gyermekei egészségügyi borítékját és adja át az új helyen működő orvosnak. Gyermekei minden valószínűség szerint oltva vannak, mert minden gyermek kötelező jellegű védőoltásokat kap. A védőoltások kombinált vakcina formájában kerülnek a szervezetbe, s szamárköhögés, torokgyík és tetanusz ellen nyújtanak fokozott védelmet. Amióta a védőoltásokat alkalmazzák nálunk, hazánkban is, mint világszerte a legfejlettebb országokban nagy arányban csökkent a pertusszisz-megbetegedések száma. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY — varicella den stádiumát megtalálhatjuk egymás mellett a pirosodástól egészen a varig. Az igazi himlőnél a kiütések egyidejűleg mind egy jellegűek és mindjárt leesésük után erős nyomokat hagynak, amelyek egész életen át megmaradnak. Ugyanilyen hólyagok, pörkök képződnek a báránxhimlőnél a nyálkahártyákon is. Ezek nagy viszketéssel járnak. A betegség 3—4 napi 37—38 C fokos lázzal szokott jönni. A bárányhimlőnél a kiütés körülbelül egy hétig tart, lefolyása enyhe, nem befolyásolja a közérzetet, csak a viszketés teszi a beteget nyugtalanná. Nagyobb veszélyt jelent a másodlagos fertőzés a vakaródzás következtében, amikor komoly bőr- vagy nyálkahártyagyulladások jöhetnek létre. Nagyon komoly szövődmény a bárányhimlős agyhártyagyulladás, amely sokszor halállal is végződhet. A esetek mintegy 10 százalékában a vizeletben fehérje mutatható ki. Fontos tudni, hogy a bárányhimlő gyengíti a szervezet ellenállóképességét egyes betegségekkel szemben, de főképpen a tuberkulózissal szemben. Sok esetet ismerünk, amikor a varicella hatására a lappangó tuberkulotikus állapot súlyosbodott, és sokszor halálosan végződött. A kezelés nyugalmat, vitamindús táplálékot, enyhe nyugtatókat, viszketés elleni kenőcsöt, szeszt, vagy folyékony púdert igényel. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN