Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-03 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ IDEOLÓGIA MLETÍ „Egész pártunk, v összes párt, állami és gazdasági szerv, a tudományos, ideológiai és kulturális intézmények irányzatában bátran hozzá kell látnunk, ami megoldatlan és új feladatok megoldásához a szocialista öntudat területén és társadalmunk egész felépítményében. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége szükségesnek tartja, hogy társadalmi életünk valamennyi területén intenzív ideológiai nevelőmunka folyjon, melynek célja a jobboldalnak az ideológia területén elszenvedett vereségének betetőzése — amint ezt a XIV. kongresszus határozata megszabja, valamint az ój ember — a fejlett szocialista társadalom öntudatos építőjének rendszeres kialakítása." (Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének az ideológiai plénumon előterjesztett jelentéséből.) A

szovjetek országa mögött álló fél évszázados fit a proletár internacionalizmus életerejéről és legyőzhetetlenségéről tanúskodik. Csak a proletár internacionalizmus elveihez való hűség biztosítja a szocializmus sikeres, sokoldalú fejlődését. Mint maga az élet bizonyítja, ezeknek az elveknek a jelentősége egyre növekszik, ahogyan az emberiségnek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenete világméretűvé válik. Ez a folyamat történelmileg szükségszerű. Nagy megelégedéssel üdvözöltük az SZKP XXIV. kongresszusát, merész lenini programját. E program sikeres megvalósítása újból meggyőzően tanúskodik a szovjet nép erkölcsi-politikai egységének hatalmas erejéről, a szovjet nép kimeríthetetlen alkotói lehetőségeiről, kedvező hatással van az egész világ forradalmi mozgalmára, az imperializmus elleni elszánt harcra lelkesít. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott program sikeres megvalósítása elősegíti a szocialista világrendszer államainak egybeforrását és fejlődését, a szovjet népek, az SZKP és a szovjet állam tapasztalatainak alkotó alkalmazására lelkesít. Az első szocialista állam mindig példát mutat a marxista—leninista elmélet alkotó továbbfejlesztésében. Az SZKP XXIV. kongresszusa általánosította a szovjet társadalomban, valamint a világ kommunista mozgalmában felhalmozódott tapasztalatokat. A kommunista építés fő kérdéseinek megoldásával a Szovjetunió megmutatja a fejlődés perspektíváját más országoknak is. Mindnyájan tanúi vagyunk a szovjet békeoffenzíva konstruktív hatásának. A Szovjetunió ebben a vonatkozásban is az egész emberiség érdekében cselekszik. A béke és a biztonság megszilárdítására, a háborús tűzfészkek és feszültséggócok felszámolására, s különösen a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányuló külpolitikája példája az elvi következetességnek, amelynek révén még nagyobb lehetőségek nyílnak meg a forradalmi mozgalom előtt, a szocialista közösség és mindegyik szocialista állam fejlődése előtt, az erőknek a kommunista építés útján való további, egyesítése előtt. Ezért talál visszhangra a Szovjetunió politikája az egész világon, ezért támogatják a békeszerető népek, minden haladó ember. JÄN FOJTlK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára IDEOLÓGIA MUNKÁNK EREDMÉNYE A SZOVJETUNIÓ TEKINTÉLYE NÖVEKSZIK ÉS ERŐSÖDIK Lenin mondotta, hogy a szovjet köztársaságok szoros szövetsége nélkül nem lehet megvédeni létüket a világimperializmussal szemben, nem lehet megvédeni és megszilárdítani a Szocialista Köztársaságok Szövetségét, ugyanakkor erre a szoros szövetségre „szükségünk van — az egész világ kommunista proletariátusának a világ burzsoáziájával vívott harcához, a burzsoázia cselszövései elleni védekezéshez". (öszszes Művei. 45. köt. 360. old., oroszul.) Felmérhetetlen az a segítség, amelyet a Szovjetunió a forradalmi erőknek, mindazoknak az erőknek nyújt, amelyek az imperialista elnyomás alól való teljes felszabadulásért harcolnak, amelyek új életet akarnak felépíteni a kizsákmányolástól mentes társadalomban, mindazoknak, akik népük létszükségleteivel összhangban építik ezt az új életet. Az antikommunizmus ezért nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ebben a kérdésben félrevezesse a világ közvéleményét. Aljas rágalmakat terjeszt a Szovjetunióról, következetesen internacionalista politikáját, az osztályszolidaritás és az osztálytestvériség alapján álló politikáját úgy tünteti fel, mintha az az imperialista hatalmak politikájához hasonlóan fenyegetné más államok szuverenitását. Ugyanezt a módszert alkalmaztál közelmúltban a jobboldali opportui ták, akik a dühödt szovjetellenes irányvonalát követve kísérletet tet arra, hogy kezet emeljenek a szói lizmusra Csehszlovákiában, ami 1968-ban közös blokkot alkottak a s cializmussal szemben álló elemek! Ez a blokk, miközben képviselői I sány frázisokat pufogtattak a „szói lizmus újjászületéséről", az „embei cú szocializmusról", és a „demokr kus szocializmusról", veszélybe soc ták a reális szocializmust Csehszlc kiában. A hangzatos frázisok möf ugyanis olyan tettek húzódtak ni amelyek a szocialista társadalmi re szer bomlasztására, a munkásoszt hegemóniájának, hatalmának likvi lására, a párt vezető szerepének, demokratikus centralizmus, a nem: és internacionalista egység elvein t puló szocialista államiságnak a számolására irányultak. Ezeket a népeink alapvető érdekei ellentétes mesterkedéseket úgy tün ték fel, hogy a szocializmus nemz valamiféle cseh és amellett szlo\ „modelljét" akarják felépíteni, de a valóságban híján volt a szocializr általános és elengedhetetlen vonás nak. Mivel mindez az ideológiai vi keretein belül maradt, a naiv és tť /•-ehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának az ez év október 26— 27-én megtartott ideológiai plénuma egy egész sor, igen fontos kérdést állított az érdeklődés középpontjába. A gyűléseken és a különféle megbeszéléseken mostanában Ismét arról folyik a legtöbb szó, hogy milyen fontos a következetes eszmei harc, az ellenséges nézetek leleplezése és visszaverése. Az elméleti munka kérdéseiről azért is szükséges egyre többet beszélni, mert a világszocializmus és a világimperializmus között vívott osztályharc fő frontvonala az ideológia területe. Mindkét részről szívós küzdelem folyik nemcsak a hatalom kivívásáért és megszilárdításáért, hanem az osztálycélok érvényesítéséért is. Az ideológia nálunk ls, másutt is a meghatározott osztályhelyzetet fejezi ki, a valóságot meghatározott társadalmi, illetve osztályérdekeknek megfelelően tükrözi. Mindebből az következik, hogy az osztálytársadalmakban nincs osztályoktól független vagy osztályok feletti ideológia. Igazunkért, az osztálycélok — a munkásosztály érdekének — érvényesítéséért folytatott küzdelemben a marxista—leninista ideológiának az a szerepe, hogy tudományosan kidolgozza a harc célját és módszerét; mozgósít a feladatok gyakorlati megvalósítására, elméletileg általánosítja a harc tapasztalatait, leküzdi az ellenséges nézeteket és előremutatóan megválaszolja a társadalmi haladás által napirendre tűzött kérdéseket. Annak ellenére, hogy az 1968-ban és az 1969 elején széles körben aktivizálódott revizionizmus és jobboldali opportunizmus a marxisták eszmei offenzívája következtében vereséget szenvedett, társadalmunkban ma is létezik a nemzetközi imperializmus propagandája által tudatosan támogatott burzsoá és kispolgári ideológia maradványa. Az elméleti munkát nehezíti, hogy a téves nézetek ma már a legtöbbször nem nyíltan, hanem a feltételekhez alkalmazkodva, rejtetten, álcázva jelentkeznek. Az ideológiai munka — a CSKP tevékenységének egyik legfontosabb alkotórésze — magában foglalja a marxista—leninista elmélet alkotó elsajátítását, alkalmazását, egységének és tisztaságának védelmét, a szocialista építőmunka szükségletének megfelelő továbbfejlesztését. Fogalmába beleértjük a kommunista és minden dolgozó nevelését, a tudomány, a közoktatás, a közművelődés, a művészeti és tömegtájékoztatási intézmények eszmei-politikai irányítását. Lényegéhez tartozik a jobboldali és szektás törekvések, a valamennyi burzsoá és kispolgári nézet elleni szívós, meg nem alkuvó küzdelem, a marxista—leninista ideológia hegemóniájának érvényesítéséért folytatott harc. Régi igazság, a marxizmus—leninizmus klaszszikusai is gyakran hangoztatták, hogy a gyakorlat maga vakká lesz, ha útját nem világosltja meg a forradalmi elmélet. A hatvanas években, különösen 1968-ban és 1969 elején azonban erről az alapigazságról mégis igen sokan megfeledkeztek. Számosan, még a párt tisztségviselői közül is lebecsülték az ideológiai munka fontosságát. Gyakorlatilag átvették a burzsoázia teoretikusainak azt a még ma is gyakran hangoztatott nézetét, hogy korunk az ideológiák válságának a kora. E hamis felfogás azt szolgálta a múltban, és azt szolgálja ma is, hogy a haladás erőit megtévessze, lefegyverezze és kilátástalanná tegye a munkásosztálynak az elnyomók ellen vívott osztályharcát. Mi, tapasztalatból tudjuk — 1968 és 1969 eleje intő példa —, hogy az úgynevezett „dezideologizálás" hova vezet, mit jelent a gyakorlatban. Az ideológiai munka lebecsüléséért drágán fizettünk. Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja nem véletlenül hangsúlyozta már a XIV. kongresszuson elfogadott határozatában, hogy növeljük a szocialista ideológia hatását, emeljük a kommunisták elméleti tudásának színvonalát, szilárdítsuk a dolgozók erkölcsi és poIttikai egységét. A CSKP Központi Bizottságának a most lezajlott ideológiai plénuma megerősítette a XIV. kongresszuson elfogadott irányelvek helyességét és Az ideológiai munka fő feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után címmel elhangzott beszámoló meghatározta, hogy az elméleti munkára milyen feladatok várnak a jövőben. A legfontosabb teendő, hogy terjesszük és továbbíejlesszük tudományos világnézetünket: a marxizmus—leninizmust. A jelenkori világnak e legforradalmibb és leghaladóbb tudománya — ahogy a Központi Bizottság jelentése is egyértelműen meghatározza — főként a proletariátus forradalmi tapasztalatának az általánosításaként született meg. Korunk szintézisigényű világnézete, tudománya és módszere aiapja és kiindulópontja a kommunista pártoknak az ember felszabadításáért és az osztálynélküli társadalom megteremtéséért vívott harcban. A marxista—leninista világnézet tulajdonképpen a szociális, a gazdasági és a politikai nézeteknek, a természetről és a társadalomról nyert tudományos ismereteknek a komplex rendszere. A materialista filozófiából: a dialektikus és történelmi materializmusból indul kl. Részét alkotja az esztétikai és etikai normák rendszere is. A marxizmus—leninizmus a társadalmi gyakorlat szilárd bázisa, a cselekvés irányvonala. Megmutatja, mit kell tenni annak érdekében, hogy a kommunista párt által vezetett munkásosztálynak érvényesüljön az elvesztette h korszakában nyolás, a gy kedés, a gyí ségeskedés é politikája. Fc mon azért is szocialista oi ban a nacioi szerepet. A kommur hoz tartják l Al on d ól a tok a C S akarata és — a társadalmi fejlődésnek megfelelően — örökösen összhangban legyen egymással az elmélet és a gyakorlat. A jelentés foglalkozott a nemzetiségi kérdés megoldásának a fontosságával is. Aláhúzta, hogy „Nem szabad felesleges bizalmatlanságot tanúsítani kicsinyes okok miatt, nem szabad kölcsönösen nacionalizmussal vagy sovinizmussal vádolni egymást, de azt is meg kell látni, hogy még mindig léteznek nacionalista és soviniszta előítéletek és hogy ezt egyesek különféle okokból tartósítani és ösztönözni akarták." A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában, amikor a burzsoázia érdekelt volt a nemzetek kialakulásában és a nemzeti államok létrehozásában, vagyis amikor forradalmi volt, a nacionalizmus haladó szerepet játszott. A gyarmati és volt gyarmati országokban az imperializmus ellen harcoló nemzeti burzsoázia ideológiájaként és politikájaként a nemzeti mozgalmakban haladó szerepet játszhat ma is. Más vonatkozásban a nacionalizmus széf ér het etlei igazságosabb< legcivilizáltai mus minden

j ternacionaliz sok is többss örökösen erő ritást, a kom győzhetetlen! fellépni „a k ség, elzárkó azért, hogy figyelembe, rendeljék az A párt rég másodrendű puszta propi mus elveine; nálta, illetve Az elmélet ták lefegyve dal ml élet zűrzavarhoz