Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-24 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

(Az SZKP programjából) mellett élés ÍZ igázod fk, iz egyenjogúa belügyekbe : — más tőgazdasági és bfejlesztésére országhoz fűtős, eddig kilak a kölcsöôťlés elmélyíkapcsolataink kezdeményerőpai Teszült irópal bizton érdekében zintű kölcsö parlamentjei lml szerveze ezések útján jrópai biztonronal elsinki nagyiszlovák külmielőbbl öszentette, hogy al együtt — »y fontosságú rozta, hogy a késekre kell sünk békéjéitjáből iöntő Srumon ls újI: Szocialista támogatta és oal feszültség 5ttt kapcsolafeltételetnek lennyi konstnem csekély socialista köDehangolt poízetközi kapérvényesítse zerű államok k politikáját, enyhítéséhez ; javulásához. DTICS JOLÁN • • II 0 A JOlfOERT - AZ EMBERERT ENSZ-közgyűlés és szocialisto diplomácia # Peking negatív szerepe # Nagyobb lendületet a leszerelésnek % Dekolonizáció a figyelem középpontjában Szeptember tizenkilencedikén a hagyományos percnyi csenddel, az elnök megválasztásával megkezdődött az Egyesült Nemzetek Szervezetének 27. közgyűlése. Mindjárt elöljáróban le kell szögeznünk: a világszervezet idei közgyűlése olyan időszakban végezhette munkáját, amely bizonyos vízválasztó szerepet ls betöltött a második világháborút követő nemzetközig politikai fejlődésben. Ebben a vonatkozásban a küldöttségek egyre gyakrabban mutattak rá az európai helyzet alakulására, s az a tény, hogy a lengyel Stanislaw Trepczynski foglalhatta el a közgyűlés elnöki székét, mintegy szimbolizálta a tanácskozások légkörét. Erezhető volt ugyanis, hogy a békés egymás mellett élés alapelvei, amelyekért a szocialista társadalomközösség országai élükön a Szovjetunióval oly sok éven át küzdöttek, mély gyökereket eresztettek, sftt a nemzetközi kapcsolatok terén meghatározó tényezővé léptek elő. Békeoffenzíva A közgyűlésen magától érthetően rendkívül nagy érdeklődést keltett az a szovjet javaslat, amely kizárja a nemzetközi kapcsolatokból az erőszak alkalmazását, és indítványozza a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltását örök időkre. Ennek az indítványnak az elfogadása abban az esztendőben, amikor a szovjetek földje a világ első szocialista állama megalakulásának 50. évfordulójára emlékezik, végeredményben azt a politikai koncepciót igazolta, amelyet a Szovjetunió első nemzetközi politikai lépései, kezdeményezései immár fél évszázaddal ezelőtt egyértelműen körvonalaztak. A szocialista diplomácia iniciatív fellépésének köszönhetően — amely ezúttal ls a leszerelést, mint a biztonság és a tartós béke megszilárdításának egyedüli alternatíváját helyezte előtérbe — az ENSZ politikai és biztonsági bizottsága a közgyűlés leghatékonyabb munkát végző szerve volt. A tizenkét elfogadott határozat közül a legnagyobb figyelmet a Szovjetunió által már a múlt közgyűlésen is javasolt leszerelési világértekezlet összehívását jóváhagyó javaslattervezet „érdemelte ki". Bár a leszerelési világértekezlet összehívásának időpontjáról és helyéről az ENSZ 28. közgyűlése dönt majd, a javaslat továbbra is a figyelem központjában marad, akárcsak a vegyi fegyverek eltiltását célzó konvenció, s általában a genfi leszerelési tárgyalásokon elfogadott dokumentumok. A fegyverkezési verseny megfékezésére irányuló törekvések azonban Immár a világűrre is kiterjedtek, de érintették azt a kérdést is, vajon milyen elvek szabályozzák majd a távösszeköttetési mesterséges holdak gyakorlati kihasználását. Imperialistaellenes tömb Az ENSZ közgyűlésének Idei ülésszakán felfigyeltető momentumként hatott, hogy a kapitalista államok viszonylag kevés indítványt, javaslatot terjesztettek elő. Bár támogatták az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának a gondolatét, a Jelentősebb javaslatok közül csupán a terrorizmus megfékezését indítványozó amerikai tervezet emelhető ki, amelyet viszont az arab országok fogadtak bizalmatlanul. Mindez abból a megalapozott gyanúból eredt, hogy az Egyesült Államok tulajdonképpen egy zsákba szeretné varrni a terrorszervezeteket és terroristákat a nemzeti felszabadító mozgalmakkal általában. A pillanatnyi helyzetben, amikor a fejlődő országok elsődleges érdeke a kolonializmus teljes és végleges felszámolása, a népi-nemzeti felszabadító mozgalmak erőteljes támogatása és a fajüldözés elleni harc, valóban helyet lehetett adni az idegenkedésnek, a bizalmatlanságnak az amerikai javaslattal szemben. A világszervezet talaján kialakult imperialistaellenes front össztüze természetesen a gyarmattartó Portugália és a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság ellen irányult, ám felettébb kényelmetlen helyzetbe kerültek az ökonómiai expanziót folytató kapitalista hatalmak, különösképpen a NATO-tagországok. Ennek az irányvonalnak megfelelően természetesen a szavazásnál elsöprő győzelmet arattak a dekolonializációról, a fajüldözés megszüntetéséről szóló határozatok. Az egység ellen... Ha tekintetbe vesszük, hogy mintegy huszonöt esztendeig tartott, amíg a Kínai Népköztársaság a világszervezet tagjává válhatott, s hogy Kína belépőjéért a szocialista társadalomközösség vívta meg a harcot — annak ellenére ls, hogy Peking eltávolodott a proletár nemzetköziség elveitől — ma kissé keserű szájízzel veszi tudomásul a világ haladó közvélemér nye a tényt: a pekingi vezetés az ENSZ talaján is folytatja egység-, bontó törekvéseit. A maóisták tehát a világszervezetet nem a nemzetek békés egymás mellett élése szocialista koncepciójának a megerősítésére használják fel, hanem éppen fordítva: saját hatalmi és soviniszta koncepciójukat helyezik előtérbe. Így kerülhetett sor arra, hogy a Kínai Népköztársaság az Egyesült Államokkal együtt a ler szerelési világkonferencia összehír vása ellenzőinek a táborába került, de általában negatív álláspontot foglalt el a leszereléssel összefüggő kérdéseket Illetően. Peking a világszervezet talaján, a harmadik világ vezető hatalmának szerepében szeretett volna tetszelegni. Ugyanakkor szovjetellenes alapállásának tulajdonítható, hogy Kína a Biztonsági Tanácsban megvétózta a Bangla Desh Népi Köztársa-, ság tagfelvételi kérelmét. Röviddel a kínai vétót követően határozatot fogadott el az ENSZ-közgyűlés, amelyben amellett foglalt állást, hogy Bangla Desh váljon a világr szervezet teljes jogú tagállamává. Bizalmi válság? Az utóbbi időben több szó esett arról is, hogy megrendült az ENSZ iránti bizalom. Nos, kérdéses, vajon kinek a bizalma rendűit meg. Nyilván az olyan erőké, amelyek hozzászoktak elképzeléseik auto^ matlkus érvényesítéséhez. Ugyanezek az államok nyújtanak azonban támogatást szövetségeseiknek ahhoz ls, hogy bojkottálják a világszervezet legmagasabb szervének a határozatait. Tehát nem be-! szélhetflnk általános bizalmi válságról, inkább arról, hogy a világszervezet sgyes küldöttségeinek több felelősséggel kell a munkáját végeznie. A szocialista társadalomközösségek országainak célkitűzései világosak. Érdekeik azonosak az emberiség, a boldogabb jövő érdekeivel. ENGELBERT MERKI, iLLEMÉBEN [, hogy a in reagállemzetközl írlatl pollseket. Volnék ilyen is sokan, clának az a mindenIlyen ki•serin, Vo<>, ManuilSzoboljei» ak lerakáílakuh ki, amikor az ében volt, pétervári ügyminisztl platforini a népépbiztosok n ellenséforradalml lami hivaárt kapott ítériumban jelentette, ;ellett felisításainak íl vata Iában tettessel a ása kérdésgszüntetőSk mögötti •n a béke. Nyeratov ezt megta{, mindentülpolitikai ;ban olyan nisztériumt a csak az ették, csak el posztját 'minisztere, endő munkatársaihoz, a főtisztviselők szóra sem méltatták, s Tatyiscsev, a protokollügyekkel megbízott főtiszt még azt a felvilágosítást is megtagadta tőle, hogyan hozza hivatalba lépését az Oroszországban akkreditált diplomáciai képviseletek tudomására. Miután híre járt annak, hogy Nyeratov a kérdéses titkos iratokat eljuttatta az antant-államck képviselőihez, a Katonai Forradalmi Tanács kény • telen volt beavatkozni. 1. Zalkindot küldte a minisztérium kézbevételére. Nyeratovot már nem találta hivatalában, Idejében kereket oldott. Uruszov pedig monoton hangon elkezdte olvasni a külügyi tisztviselők leköszönő levelét. Zalkind ügyet sem vetett rá, s rövid Idő múlva távozott. Másnap a Katonai Forradalmi Bizottság rendeletére N. G. Markin balti tengerész külügyi titkári kinevezéssel egyidejűleg harci megbízatást kapott, hogy teremtsen rendet a külügyminisztériumban, hogy „minden szükséges intézkedés történjék meg a Külügyi Népbiztosság munkájának megszervezésére". A minisztérium főtisztviselői egy ideig rejtőzködtek, vagy beteget jelentettek, de a legnagyobb csodálkozására november 17-én a megadott időben minden tisztviselő a helyén volt. A röpgyűlést Zalkind nyitotta meg. Azaz kereken kijelentette: „A munkás-paraszt kormány nevében vagyok Itt, hogy véglegesen tisztázzam a külügyi tisztviselők viszonyát szolgálati kötelességeik teljesítéséhez. Háborús időket élünk, s a minisztérium funkciói azon teendők közé tartoznak, amelyek az ország érdekében nem tűrnek semmilyen szünetet." Két nap múlva, Nyeratov letartóztatása után a titkos széfek kulcsai ls előkerültek. Közben egymás után szenvedtek vereséget a fehérgárdista lázadók... A népbiztos Trockij gyengének bizonyult tisztségében, sőt mint kiderült, szabotálta Lenin útmutatásalt. A helyzet konszolidálódásával egyidejűleg felmerült az új külügyi népbiztos kijelölésének kérdése A szovjetország a polgárháború időszakát élte, a párt számos kiváló személyisége még külföldön élt, nem tudott hazajutni. Az emigránsok életét élte Georgij Vasziljevics Csicserin, az a régi bolsevik diplomata ls, akire végül is Lenin választása esett. Csicserin cári diplomata családban született éppen száz évvel ezelőtt. A tehetséges, arisztokrata származású fiatalember, végzett történész és filozófus 1898-tól a külügyminisztérium levéltárában dolgozott. Intellektüel érdeklődési körében nagy helyet foglalt el a zene iránti rajongása, különösen Mozart életművének kutatása vált „második foglalkozásává". Egy Mozart-esten összeismerkedett egy Nauburg nevű orvostanhallgatóival, aki őt marxistákkal hozta össze. Ez majdnem állásába került, de a kínos ügy rendezése után összeköttetései révén külföldre távozott. Berlinben Liebknecht és más szocialisták körében vált igazi marxistává, s aktív szerepet vállalt a forradalmi mozgalomban. Illegális néven. Ornatszkij néven szerepel, de a titkosrendőrség tud kilétéről és minden lépéséről. 1908ban kizárják őt a külügyminisztériumból. A forradalom idején Londonban tevékenykedik. Mindenáron elő akarja segíteni a forradalmárok legjobb erőinek hazaküldését, hogy segítsék a forrádalmat. Egy eszer azonban lebuktatja őt, mert „antimilitaristák hazaküldésétől félti az Ideiglenes kormányt". Augusztusban Csicserint letartóztatják, de a szovjet kormány követelésére, Buchanan pétervári angol nagykövetnél tett közbenjárására és erélyes fellépésére végre hazaengedik, hogy elfoglalhassa hivatalát. Csicserlnnek, a miniszternek és diplomatának két nagy tette örökre híres marad a külpolitika történetében, amellett , hogy 6 kötötte meg a breszt—litovszkl békét. Először ls Ázsia-poétikájával kapcsolatos lépései, a fiatal szovjet kormánynak az afgánokkal, Irániakkal, törökökkel, egyenlő az egyenlővel alapon kötött megállapodásai, másodszor pedig a rapallól szerződés megkötése, amellyel újszerűen rendeződött Németország és egy szocialista állam kapcsolata, kölcsönösen lemondtak a Jóvátételről és egy imperialista állam elismerte Szovjet-Oroszországot. Csicserin tevékenységéről, munkaszorgalmáról, szívósságáról Lenin a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, példaképül állította munkatársai elé. Kristálytiszta logika, dialektikus elemzés és marxista elvhűség jellemezte Csicserin külpolitikai tevékenységét. A békés egymás mellett élts politikájának lenini gondolatát így fogalmazta meg korábban munkatársa, Vorovszkl] számára: „Számunkra célszerű baráti kapcsolatokat teremteni más társadalmi-gazdasági rendszerű államokkal és a kormányaikat vezető pártokkal, és e baráti kapcsolatokat mi különféle reálts érdekekre. kereskedelmiekre vagy másfélékre alapozzuk. Ez nem zavarhatja sem ml, sem partnerünk társadalmi politikai körülményeit. E magatartás sohasem állíthat szembe bennünket sem programunkkal, sem nézeteinkkel. Arról van szó, hogy a gyakorlatban olyan területen tartózkodunk, amelyen számunkra elengedhetetlenül szüksége- * sek a jó kapcsolatok a tőkés kormányokkal." A XXIV. kongresszus mutatta úton Csicserin idejében még csak 28 állam tartott g fenn diplomáciai kapcsolatokat Szovjet-Oroszor-* i szággal. Ma 101 állammal van a Szovjetuniónak j diplomáciai viszonya, ezenkívül mintegy 350 nem-i 4zetközi szervezetben érvényesíti hatását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának tavalyi XXIV, kongresszusán meghirdetett békeprogram a nini békepolltika nagyszerű győzelmeit eredmé-. nyezte eddig is, különösen a háború utáni ren* dezetlen európai kérdések megoldásában, s bi* zonyára nagy diadala lesz a jövőre tervezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartása. E program végrehajtásában nagy szerepe van a szovjet diplomáciai Iskolánck, amely kiváló nemzetközi képviselőket nevelt a dolgozó nép fiaiból. L. L, Csicserin (Jobbról az első) VorovszkiJ és Da** tyan társaságában a genovai értekezleten :