Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-24 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

IOO szolgálatában Száz éves a bratislavai G. Dimitrov Vegyi Müvek ití " í . •WfK^FT*'' •'* 'i •• J--A gépi számító központ 24 tagű szocialista munkabrigádja már 1960 óta vesz részt a mozgalomban, tevékenységüket Mária PolakoviCová vezetésével 1970 őszén újították tel. Az Ontőde 42 tagű szocialista mnnkabrigádja Ferdinand Mihfil vezetésével valóban áttörő munkát véges. Hozzájárultak az egész csehszlovák vegyipar technikai alapjának fejlesztéséhez. év történelmi szempontból is terjedelmes időszak s bizony az emberiség újkori történelmének utolsó száz éve ugyancsak bővelkedett világot formáló, romboló és építő eseményekben. A történelemkönyv e korszakkal kapcsolatban rendkívüli jelentőségű felfedezésekről, a kapitalista társadalom gyors ütemű kibontakozásáról, •ellentmondásainak kiéleződéséről, két világégésbe torkolló vajúdásáról, a proletariátus történelmi győzelméről és a két társadalmi rend közötti viszonyok hullámzó fejlődéséről számolhat be az utókornak. Mindez egy ázáz évet megélt üzem életében is visszatükröződik, különösen olyan üzem életében, amelynek termelése a történelmi helyzettől függően hol a rombolást, hol az építést szolgálta, hogy aztán a szocialista társadalomban végleg az építőmunka mellstt maradjon. Mindezt bátran elmondhatjuk a megalapításának századik évét jövőre ünneplő, bratislavai G. Dimitrov Vegyi Müvekről. Amikor Alfréd Nobel, a dinamit feltalálója részvénytársaival világszerte építeni kezdte robbanóanyag-gyáralt, az Osztrák—Magyar Monarchia vezető katonai személyiségeinek támogatásával 1873-ban Bratislava mellett is lerakták az új üzem alapjait. Hogy milyen jó üzlet volt ez annak idején a vállalkozó szellemű svéd feltaláló számára, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a századfordulón a bratislavai üzem 6 millió koronás alaptőkéje évente 1,8 millió korona értékű, tehát 30 százalékos nyereséget hozott A jóvátenni akarás szülte 50 millió frankos Nobel-alapítványhoz tehát a bratislavai üzem dolgozói nem kis mértékben járultak hozzá. Az első világháború idejére az üzem alaptőkéje csaknem 10 millió koronára növekedett, s a háborús készülődés, majd a háború éveiben az üzem gazdái számára valóságos aranytojásokat hozó tyúkká változott. Ezek az aranytojások azonban a pusztulás csíráit hordozták magukban. Az alapító, Alfréd Nobel akkor már húsz éve nem volt az élők sorában, de találmánya a részvényesek kezében a hatalom- és nyereségszerzés pusztító eszközévé vált. Elképzelhetjük, milyen gazdasági és karhatalmi elnyomásban volt részük a gyár dolgozóinak ezekben az években. A munkásság és a gyár tulajdonosai közötti feszültség már 1910-ben kirobbant. Egy májusi pénteki délelőttön" a gyár 700 dolgozója 10-tagú küldöttséget menesztett a vezetőséghez, mely csak annyit követelt, hogy a napi munkaidő ne haladja meg a 14 órát, a fizetést folyósítsák rendszeresen minden szombaton, szüntessék meg az önkényes bírságolást, bánjanak emberségesen a munkásokkal és létesítsenek nyugdíjalapot. A vállalat vezetősége a munkásság követelésére jellemző módon reagált. Hétfőn a követeléseket előterjesztő tíztagú küldöttséget azonnali hatállyal elbocsátotta, s a védelmükre szervezett sztrájk elnyomására csendőrséget és katonaságot vezényeltek az üzembe. Tudnunk kell, hogy ebben az időben a munkásmozgalmat erősen fékezte az osztrák szociáldemokrata vezetők oppor. tunizmusa és az egész mozgalom nemzeti érdekeket követő szétforgácsolódása. A gyár dolgozóinak életkörülményeiben az első világháborút követő időszak sem hozott javulást. A gyár továbbra is a régi tulajdonosok kezén maradt, s ráadásul a dinamit sem kellett már senkinek. Ezért a dolgozók létszámát háromezerről négyszázra csökkentették. A békés célokat szolgáló termelésre való áttérés sem járt sikerrel, a szlovákiai ipar általános leépítése következtében a cukorgyártást beszüntették, s a gazdasági krízis éveiben a műtrágya iránt sem volt érdeklődés. A világ azonban más irányban sokat változott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom vonzó példája nyomán, s az új, forradalmi kommunista pártok vezetésével világszerte aktivizálódott a munkásosztály politikai harca. Ezt a harcot a fasizmus csak rövid időre, s azt is csak az első világháború veszteségeit többszörösen felülmúló pusztulás árán tudta megfékezni. Az újabb háborús konjunktúra azonban ismét csak a gyár gazdáinak kedvezett, akik között ebben az Időben már ott találhatjuk a német nagytőkéseket és a Gestapo embereit. A német hadigépezet összeomlása után a gyár berendezéseinek jelentős részét Németországba hurcolták, s csak a munkások körében megszervezett illegális mozgalomnak köszönhető, hogy az aláaknázott épületek viszonylag épségben maradtak. Klujev őrnagy egységei 1945 április 3-án szabadították fel a gyárat. A gyár új történelme tulajdonképpen ezzel a nappal kezdődött. Az, hogy a felújított üzemben az oxigén termelését már április közepén, a kénsav gyártását pedig augusztus végén elindíthatták, elsősorban annak tulajdonítható, hogy a munkások a felszabadulás első napjától kezdve magukénak érezték a gyárat, bár a tulajdonképpeni államosításra csak 1946 január elsejével került sor. Ekkorra már a szuperfoszfát, a szénkéneg és az Iszapolt kaolin gyártása ls megkezdődött. Már az államosítás első évében megkezdték a növény védőszerek; a Solbar, a Ceresan és a Diametan gyártását, amelyek nagy segítséget Jelentettek akkor a háborús sebekből gyógyuló mezőgazdaságnak. A termelés felújítása után további nagy feladat várt az üzem dolgozóira. Népgazdaságunk fejlesztése egy új műselyemgyártó üzemet igényelt, melynek létrehozásához a sok próbát kiállt Dinamit-Nobel nemzeti vállalat mutatkozott a legalkalmasabbnak. A békés építés lelkesedését azonban hamarosan lehűtötte a hidegháború Amerikából fújdogáló szele. A gyár falai már a magasba emelkedtek, ám az fgért gépek szállítását megakadályozta az USA kormányának határozata, amely embargót rendelt el a „vasfüggönyön túli" országokba Irányuló árukra. Az illetékes szervek azonban nagyon Jól választottak, amikor az ú] üzem felépítését a „dinamitkásokra" bízták. Már-már úgy alakult a helyzet, hogy az egész vállalkozás kudarcba fullad, fiatal államosított iparunk azonban kiállta a próbát és csodával határos tettet hajtott végre: a hiányzó berendezéseket az üzem épületlakatosi munkákra létesített gépipari részlege hihetetlenül rövid Idő alatt legyártotta, és a Béke-üzemben 1951 augusztus 29-én, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján megindulhatott a termelés. A Dinamit-Nobel vállalat dolgozói már korábbi munkásmozgalmi múltjukkal is kiérdemelték, hogy a békés célokat szolgáló termelési irányzatnak megfelelően az Özem felvehesse a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyik élharcosának a nevét, és ezzel a tettükkel még méltóbbakká váltak arra, hogy a vállalat Georgi Dimitrovnak, a világszerte ismert forradalmárnak és békeharcosnak a nevét vegye fel. Ez ls 1951-ben történt, amivel véget ért egy 78 évig tartó küzdelmes korszak, hogy a gyár ettől kezdve Szlovákia iparosítási programjának megfelelően csak a békés építést, szocialista társadalmunk gazdasági és kulturális fellendülését szolgálja. A régi dinamitgyár az utóbbi 22 év alatt több termelési részlegből áUo nagyüzemmé fejlődött. Termékei, főleg a műtrágyák, a szelektív gyomirtó vegyszerek, a gumiiparban használt vegyi anyagok, a mťselyem, és legújabban a polipropilén fonalak a mezőgazdasági termelés és a közszükségleti ipar nélkülözhetetlen alapanyagai. A vállalatnak azonban nagy gondot okoz, hogy környékén új lakónegyedek létesültek és egyes termelési ágazatok jelentős mértékben szennyezik a levegőt. Ezen a termelési program átszervezésével és a nemzetközi munkamegosztás adta lehetőségek kihasználásával igyekeznek már a közeljövőben segíteni. A századik évébe lépő vállalat itthon is, külföldön is nagy megbecsülésnek Brvend. Dolgozóinak munkasikereiröl, társadalmi, kulturális és sportéletéről bőven lesz majd mondanivaló ebben a jubileumi évben. MAKRA! MIKLÓS