Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-24 / 304. szám, vasárnap

Diktatúrák válsága a sajtóirodák jelentéseiben a héten egy hír látott napoilá­/*. got, amely szerint Bolíviában Banzer elnök kormányá­nak megdöntésére irányuló összeesküvést lepleztek le s ez­zel kapcsolatban letartóztatásokat jelentettek be. Eddig 2* el­lenzéki személy letartóztatásáról érkezett hír, de nagyon va­lószínű, hogy a több mint egy éve jobboldali katonai puccsal hatalomra került junta az állítólagos összeesküvés való vagy koholt tényét a baloldal elleni megtorlásokra használja ki, ami Latin-Amerikában már megszokott jelenség. Ezzel egyidő­ben érkezett az a hír is a szomszédos Argentínából, hogy Pe­rón, az exelnök nem tudott megegyezni a kormányzó juntával, s a peronista Juszticialista Párt Hector /. Campora személyé­ben más peronista vezetővel indul a márciusi elnökválasztá­son. A két latin-amerikai országot nemcsak a földrajzi közel­ség kapcsolja össze, hanem az is, hogy az események hátte­rében felfedezhető Washington árnyéka. MITŐL FÉL BANZER? Hazaérkezett a csehszlovák párt-és kormányküldöttség Moszkvából (CSTKj — A cseiiszlovák párt­ás kormányküldöttség, amely Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának a vezetésével részt vett Moszkvában a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójá­nak alkalmából rendezett ün­nepségeken, december 22-én az esti órákban visszaérkezett Prá­gába. A küldöttség tagjai voltak: a CSKP KB Elnökségének tagjai — Ludvík Svoboda hadseregtá­bornok, köztársasági elnök, Ľu­bomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke, Vasil Bilak a CSKP KB titkára és Karel Hoff­mann. A küldöttséggel együtt érke­zett hazánk fővárosába Sztye­pan Vasziljevics Cserwnyenko, a Szovjetunió prágai nagyköve­te. A ruzynéi repülőtéren a kül­döttség fogadására megjelentek: a CSKP KB Elnökségének tagjai — Alois Indra, Antonín Kapek, Josef Kempný, Josej Korfák és Jozef Lenárt, továbbá Václav Hüla, á CSKP Elnökségének póttagja, MííoS fafceš, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, fan Főj­ük, Václav Svoboda és Oldfich Švestka, a CSKP KB titkárai, Miroslav Moc, a CSKP KB tit­kárságának tag ja, František Ha­mouz és Jindrich Zahradník, a szövetségi kormány alelnökei, a kormány más személyiségei, * CSKP KB osztályvezetői s poli­tikai és közéletünk képviselői. A fogadáson részt vett Szer­gej Ivanovics Praszolov, a Saov jetunió csehszlovákiai diplomá­ciai ügyvivője. Megérkezése után Gustáv Hu­sák elMárs rövid nyilatkozat­ban ismertette az újságírókkal a Szovjetunióban, szerzett benyo­másait. — A Szovjetunióban rende­zett ünnepségeken szerzett leg­nagyobb benyomás a Szovjet­unió valamennyi nemzetének és köztársaságának igazi hatalmas egysége, az az. egység, amelyet nemcsak a központi gyűlés fe­jezett ki, hanem az ország vala­mennyi határterületén, köztár­saságában és kerületében ren­dezett ünnepségek is. A második legnagyobb benyo­más az volt, hogy az ünnepsé­geken részt vett a kommunista és munkáspártok, a nemzeti fel­szabadítást mozgalnuik körülbe­lül 115 külföldi küldöttsége, részt vettek a különféle állami küldöttségek, tehát az ember saját szemével győződhetett meg arról, hogy milyen tisz­teletnek örvend a Szovjetunió a világban, a szó legszorosabb értelmében óéve v •!amennyi földrészen, és meggyőződhetett arról is, milyen befolyásuk van azoknak az eszméknek, ame­lyekből a Szovjetunió megszü­letett és amelyeket képvisel. Husák elvtárs a Leonyid Il­jics Brezsnyev elvtárssal foly­tatott beszélgetéssel kapcsolat­ban jelentette: foglalkoztunk azokkal a problémákkal, ame­lyek mind Csehszlovákiát, mind a Szovjetuniót érintik. Így pél­dául néhány nemzetközi kér­déssel. Megállapítottuk, hogy az alapvető kérdésekben a szov­jet bel- és külpolitikának, va­lamint a csehszlovák politiká­nak is azonosak a nézetei. A beszélgetés légköre nagyon őszinte és szívélyes volt — ál­lapította meg a CSKP KB fő­titkára. A VILÁG NÉPEIHEZ [ HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK [Folytatás az L oldalról) kel rendelkezik. A tudományos és a műszaki forradalom hal­latlanul meggyorsítja a terme­lőerők fejlődését, tágítja az is­meretek horizontját. A népek egyre türelmetleneb­bül tapasztalják, hogy a mo­dern világ számos, fontos prob­lémájára nem találnak megol­dást, a kapitalizmus szülte szo­ciális bajok nemcsak hagy nem szűnnek, hanem még növeksze­nek. Hiszen mindmáig szerte a világon hatalmas területeken uralkodik a holnaptól való fé­lelem, a társadalmi igazságta­lanság, a nemzeti és a faji el­nyomás. Egy jelentéktelen ki­sebbség fényűzése párosul mil­liók nyomorával. A gyengéntáp­láltság egész népek sorsa. Min­dez a gyarmati rendszer és az imperialista elnyomás következ­ménye. jóllehet az emberiség több mint negyedszázada mentes a világháborútél, de önelégült ségnek nincs helye. Folytató­dik az Egyesült Államok szé­gyenteljes agressziója Vietnam­ban. Az amerikai imperializmus szándékosan halogatja a hábo­rú beszüntetéséről szóló meg­állapodás aláírását, felújította a VDK terütetéoek barbár faoaa búzását. Ártatlan és békés la­kosok százezrei pusztulnak. Még mindig izraeli megszál­lók lába tapossa az arab lei­det, gyarmati és fajüldöző rend­szerek rútítják földünket. Miad­ez pedig a XX. század utolsó harmadában történik. A szovjet nép, a világ vala­mennyi békeszereta népébe* hasonlóan, erélyesen tiltakozik az amerikai imperializmus viet­nami földön elkövetett bűncse­lekményei ellen. Ismételten vál­tozatlan szolidaritásunkról 4a határozott támogatásunkról biz­tosítjuk a bős vietnami népet, valamint Laosz és Kambodzsa népét, ás szilárd meggyőződé­sünket fejezzük ki, hogy igaz ügyük győzelemre jat. Kijelentjük, bog y határozot­tan támogatjuk az arab-keleti imperialista agresszió ellen küzdő lakosokat, azokat a né­peket, amelyek a gyarmati ura­lom ellen harcolnak. A népeknek sokmilliárdos adót kell fizetniük a militariz­musnak. Ezt a pénzt, amelyre oly nagy szükség lenne békés, építő célokra, a dolgozók élet­színvonalának emelésére, annak a hadigépezetnek a kiszélesíté­sére és modernizálására fecsér­lik, amely az imperializmus ke­zében továbbra is komolyan ve­szélyezteti a békét. Az emberiség szempontjából mind nagyobb jelentősége van annak a küzdelemnek, amely a természeti körülméayek rosz­szabbodásával, a levegő, a ten­gerek és a folyók elmérgező­désével, a városok elszennyező­désével kapcsolatos veszély el­len folyik. Mi, a szovjet nép képviselői, azzal a felhívással fordulunk a világ népeihez, minden em­berhez — nemzetiségi, vallási és faji hovatartozására való te­kintet nélkül —, hogy egyesít­sék erőiket e megérett problé­mák megoldása érdekébea. Felhívjak a népeket, egyesít­sék és aktivizálják erőfeszíté­seiket, hogy fennmaradhasson és szilárduljon a béke, meg­szűnjék a háborús veszély, meg­szűnjenek az imperialista ag­ressziós tűzfészkek, megvalósul­hassanak a nemzeti kapcsola­tokban az erőszak alkalmazá­sának elutasítását, a nukleáris fegyverek és más tömegpusz­tító eszközök végleges betiltá­sát kimondó ENSZ határozatok. Felhívjak a népeket, egyesít­sék és aktivizálják erőfeszíté­seiket a szocializmus pozíciói­nak további szilárdítása, a gyarmati bilincsektől megszaba­dult országuk függetlenségének erősítése és annak erdekében, hogy teljesen szűnjék meg a gyarmati elnyomás. Felhívjuk a népeket, egyesít­sék és aktivizálják erőfeszíté­seiket annak érdekében, hogy megszűnjék az éhezés, a nyo­mor, a társadalmi igazságtalan­ság, a nemzeti elnyomás és egyenlőtlenség. Felhívjak a népeket, egyesít­sék és aktivizálják erőfeszíté­seiket aaaak érdekébea, hogy a reakciós ideológiától, a faj­A SZ0VJETDN1Ű KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Hanoi — A VDK hírügynök­ségének jelentése szerint a haiphongi kikötő légvédelme szombaton reggel két B—52-es légierődül lőtt le. Ezzel a VDK légvédelme december lfl-a és 23-a között összesen 42 ameri­kai repülőgépet semmisített meg, közöttük 17 B—52-est és ét F-lll-es változtatható szárnyállású vadászgépet. A VDK-ban lelőtt amerikai gépek száma összesen 4120-ra emelkedett. Az AFP saigoni tudósítója szerint a dél-vietnami amerikai parancsnokság továbbra is tel­jes hírzárlatot tart a „légi had­műveletek"-kel kapcsolatban Jere F árgus, a parancsnokság szóvivője kijelentette, hogy nem közölnek többé adatokat a B — 52-es bombázók személyzetéről. Mint már jelentettük, az ame­rikai katonai körök szerint er­re a megszorításra azért volt gyűlölet, a sovinizmus és a fa­sizmus mérgétől megvédhessék az emberiség kulturális és er­kölcsi értékeit. Felhívjuk a népeket, egyesít­sék és aktivizálják erőfeszíté­seiket a természeti környezet megvédése és helyreállítása ér­dekében. A szovjet nép nevében és az egész emberiség színe előtt ün­nepélyesen kijelentjük, hogy urszágunk a jövőben is tánto­ríthatatlanul hü marad a népek barátsága, a szabadság és a szo­cializmus nemes eszményképei­hez. Az SZKP XXIV. kongresz szusáa elfogadott békeprogram alapján fáradhatatlannl harco­lunk tovább a szocialista kö­zösség szilárdításáért, a nem­zetközi feszültség további eny­hüléséért és a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett éléséért, a népek nemzeti függetlenségé­ért, a népek közötti kölcsönös megbecsülésért és barátságért, a dolgozó emberek jobb életé ért és az egész emberiség tár­sadalmi haladásáért. Diadalmaskodjék földünkön a tartós béke, a népek szabadsá­ga és nemzeti függetlensége! Vegyen részt mindenki e nemes és humánus célokért folytatott harcban! Járuljon hozzá min­denki az emberiség dédelgetett vágya megvalósításához, ahhoz, hogy a béke, a szabadság és a társadalmi haladás körülmé­nyei között élhessen) A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGÉNEK LEGFELSŐ TANÁCSA szükség, hogy az ellenfél ne értesülhessen a B—52-es légi­erődök változó létszámú sze­mélyzetéről. A Reuter hírügynökség érte­sülése szerint a DIFK, a saigoni kormány is karácsonyra és új­évre fegyverszünetet jelentett be, de az amerikai parancsnok­ság nem nyilatkozott arról, hogy ezt a fegyverszünetet be­tartja-e. A saigoni kormány szó­vivője kijelentette, hogy a dél­vietnami erők december 24-én, déli kezdettel 24 órás fegyver­szünetet tartanak. KÜWAITBAN bejelentették, hogy az ország területén mű­ködő nyugati olajtársaságok ós Kuwait képviselői jövő héten egyezményt írnak alá az új olajárakról, a kétoldalú együtt­működésről, valamint az olaj­társaságok vagyonában történő részesedésről. Bolívia az a latin-amerikai ország, amelyben szüntelen fe­nyeget az ismétlődő katonai puccsok veszélye. A hadsereg állandó szilárd hatalmi erőt képvisel, ugyanakkor a bolíviai tisztikart az jellemzi, hogy nem egységes, az egyes tiszti klik­kek egymást tartják sakkban, s így egyetlen junta sem volt hosszúéletű. A fennálló kor­mányzat mindenkor tarthat tő­le, hogy egy radikálisabb irány­zat megbuktatja. Sajnos, Bolí­viában az ilven radikalizálódás rendszerint jobbratolódást je­lent. Vajon nem elég jobboldali-e Banzer, hogy még neki is szá­molnia kell egy, még jobbol­dalibb puccs lehetőségével? A kérdés nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, s így a válasz is bonyolult. Banzer személyét illetően nincsenek kétségek. Az Egyesült Államok­ban kiképzett katonatiszt, aki a katonai akadémia parancsno­ka volt, s akinek vetélytársá­val, Andres Selichcsel együtt oroszlánrésze volt a bolíviai „zöldsapkások", azaz a parti­zánellenes hadviselésre külön­legesen kiképzett „rangerek" megszervezésében. Mint tudjuk, az ő kezükhöz tapad a hős for­radalmár. Ernesto Che Guevara vére is. Banzer jobboldalisága és Amerika-hősége vitathatat­lan. A katonai diktatúrának meghatározatlan időkre való fenntartása azonban sziszifuszi A bolíviai diktatúra válságá­val kapcsolatban utalnunk kell az argentin diktatúra helyzeté­re is. Itt te keresik a nyers re­zsim kozmetikázásának útját, s arra a következtetésre jutot­tak, hogy a hatalmat át kell adni a civileknek. Már mint „alkalmas" civileknek. Ez az alkalmasság egyrészt a s fő­ként a junta céljainak, érdekei­nek kiszolgálását jelenti, más­részt feltételez bizonyos nép­munka, a tömegek elégedet­lenségének állandóan újabb és újabb formában kirobbanó je­lenségével keli szembenéznie. Bolíviában az irányzatok sze­rint megosztott gerillamozgalom is erősödik, eszközeit a parti­zánháborútól az egyéni terro­rig váltogatja, a diktatúra pe­dig a haladó erők e'leni terror fokozása ellenére sem tudja felszámolni a fegyveres ellen­zéki mozgalmakat. Abban, hogy bizonyos ideje egy újabb készülő puccs híre terjed Bolíviában, reális lehe­tőség is van. nemcsak ürügy a haladó erők üldözésére. A bo­líviai oligarchia és nagybirto­kos klikk ugyanis rájött, hogy el kell terelni a forradalmi 15­meg figyelmét a pillanatnyilag fennálló rendszerről, erre pe­dig a legjobb mód szabad folyást adni az egymással versengő katonai klikkek ha­talmi ambícióinak, mert a jun­ták váltakozása bizonyos vál­tozást, újdonságot visz a politi­kai életbe. Ha a tartalma, lé­nyege nem is változik, egy ide­ig eltart, míg a forradalmi el­lenzék alkalmazkodik a hely­zethez, megválasztja új straté­giáját és taktikáját. A nép elnyomói az ellenzék sorainak rendezetlenségére, az egység hiányára számítanak, s ezt kihasználva próbálják elkerülni a chilei és a perui példa bolíviai megismétlődését. szerűséget a tömegek körében. Ezt a szerepet szánták a peró­nizmusnak, s hogy hatásosabb legyen, még az exdiktátor 17 év utáni hazalátogatását is en­gedélyezték, hogy Perón nevé­vel fémjelezze a junta terveit. Ogy látszik, ez nem megy oly simán, mint elképzelték, s a katonai kormány májusra jel­zett leköszönése után még sok kérdőjel következik ... „A világ népeihez" felhívást az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának 1972. december 22-i együttes ünnepi ülésén egy­hangúlag elfogadták. SAIGON IS FEGYVERSZÜNETET TART AZ AMERIKAIAK TOVÁBB BOMBÁZNAK CSAKIS A NÉPPEL Amikor évekkel ezelőtt bolí­viai tisztek csoportja megdön­tötte Ovando Candia tábornok­elnök diktatúráját, szinte a vé­letlenen múlott, hogy a hatal­mat átvevő tisztikarban nem­zeti érzelmű tisztek kereked­tek felül fuan fosé Torres ve­zetésével, s a hatalomátvétel nem vált jobboldali puccsá. Tor­res kormánya szolid nemzeti programot körvonalazott: a nemzetgazdaság fejlesztését, munkaalkalmak teremtését, az észak-amerikai monopóliumok­tól való függőség enyhítését, a természeti kincseknek foko­zatosan nemzeti tulajdonba vé­telét. Torres kormánya minden jószándéka mellett elkövetett egy nagy hibát: a döntésekből kihagyta a tényleges nagy erőt képviselő néptömegeket. A nép­nek, a munkásosztálynak való­jában nem volt képviselete, még a „népi gyűlés" néven ösz­(Srehívott parlamentféléből is kiszorultak a dolgozók. A fele­más álláspontra helyezkedő bo­líviai Torres-kormánynak nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy a chilei, vagy a perui pél­dát követve megalapozza rend­szerét a tömegek körében, meg­nyerje támogatásukat, bogy ve­szély esetén a felfegyverzett nép a rendszer megmentésére siessen, mint ezt Chilében lát­hatjuk. Torres megbuktatása és Banzer hatalomra .jutása tgy az­tán könnyűszerrel történt. Banzer csak annyit okult elődei példájából, hogy a terror mellett megpróbált ravaszabb módszereket vinni a kormány­zásba. A kényszernek engedve „nagylelkűséget" színlelt, hogy bevonja a szakszervezeteket a kormányzásba, illetve lehetővé teszi részvételöket. A valóság­ban azonban csak látszatde­mokratizálásról volt szó, mert a bolíviai szakszervezetek nem képviselik a munkásság érde­keit, mivel Banzer csak a Fran­coék által manipulált spanyol szakszervezetekhez hasonló hi­vatalos „munkásképviseletet" tűr meg. így aztán nem sike­rült az elégedetlenség enyhíté­sét célzó törekvése, annál is inkább, mert tovább romlott a gazdasági helyzet, s a pesót már 66,6 százalékkal értékel­ték le. Ez természetesen ked­vez az észak-amerikai érdekek­nek. r A Jobboldal szélső köreiben nem táplálnak illúziókat Ban­zer rendszerének fennmaradá­sa iránt. A politikai élet ura­lásában különösen a reakciós Nemzeti Forradalmi Mozgalom és a vele rivalizáló szélső jobb­oldali Bolíviai Szocialista Fa­lanx hatalmi versengése dom­borodik ki. Valószínűleg ezzel függnek össze a Banzer ellen irányuló puccsról elterjedt hí­resztelések. A hatalmi versengés hátteré­ben azonban még egy körül­ményt kell látnunk. Azt, hogy Bolívia nagy szomszédai — Bra­zília és Argentína közé ékelő­dik, s ezeknek mindenképpen érdekük, hogy kemény rezsim maradjon fenn Bolíviában, hogy ne terjedjen a chilei példa. El­lenkező esetben intervencióra ls készek. MERRE TART ARGENTÍNA?

Next

/
Oldalképek
Tartalom