Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-23 / 303. szám, szombat

EGRI VIKTOR: AZ ÚJARCÚ BERLIN Molnár János felvétele Január 1-tol bevezetjük a postai irányító számokat Sajtóértekezlet a szövetségi miniszterelnökségen A CSSZSZK miniszterelnöksé­gének sajtóértekezletén Vlasti­mil Chalupa mérnök, szövetsé­gi postaügyi miniszter a Cseh­szlovák Posta racionalizációs Intézkedését ismertette. Kijelen­tette, hogy a postai küldemé­nyek mennyiségének gyors nö­vekedése — számuk a CSSZSZK-ban évente meghalad­ja a kétmilliárdot — és a postával szemben támasztott egyre fokozódó igények meg­bízható, gyors kielégítése új, korszerű rendszert, a postai irányítószám bevezetését teszi szükségessé. Csehszlovákia tehát az NDK és a Szovjetunió után a har­madik szocialista ország, mely a küldemények csoportosításá­nak egyszerűbbé tételével a küldemények gépi, illetve auto­matizált feldolgozását teszi le­hetővé. Az 1973. január 1-től érvényesítendő új rendszer to­vábbi előnye a már-már válsá­gos munkaerőhiány enyhítése. Az új rendszer lényege ab­ban rejlik, hogy minden szám­helyneic és minden számjegy­nek külön jelentése van. A ha­zánkban ötjegyű postai irányí­tószám számjegyei a rendelte­tési helyet, a kerületet, illetve a gócterületet (a járások he­lyett), az irányítási területet és a kézbesítő körzetet jelöli. A feladónak a címben ezt az ötjegyű számot a helységnév előtt kell feltüntetni, vele egy sorban, hogy a posta dolgozói eszerint osztályozhassák a kül­deményeket. A lakosság tájékoztatására a posta 2,5 millió példányszám­ban árusítja a postai irányító­számok jegyzékét. Ezen kívül a posta kiadja az irányítószá­mokkal ellátott kézbesítő kör­zetek jegyzékét és tájékoztató röplapokat. Az irányító számok beveze­tésének nem az a célja, hogy a posta kötelességének egy részét a feladókra hárítsa. A járások­nak a küldeményeken való fel­tüntetése helyett azonban egy­szerűbb megoldásnak bizonyul­nak az irányító számok. A járá­sok nevét tehát ezentúl csupán átmenetileg kell feltüntetnünk a küldeményeken addig, amíg az irányító számokat meg nem szokjuk. -km-' Karácsonyi idojárásjelzés Színházi esték A z új Komische Oper Ber­lin szívében, az Unter den Linden közvetlen szomszéd­ságában, szovjet segítséggel 1947-ben épült a háború folya­mán romba dőlt Metropol Thea­ter helyén. Ma ez a huszonöt esztendeje fennálló, nemrég ki­bővített és átépített, külsejében kockaszerű, teljesen korszerű, belsejében viszont hagyományo­san tündöklő fehér-arany csil­logású operaház Berlin zenei életének központja. Intendán­sának, Walter Felsenstein pro­fesszornak neve ugyanolyan fo­galom a zenei világban, mint századunk első negyedében a német drámai színház történe­tében a stupavai (stomfai) szü­letésű Max Reinhardt volt, a salzburgi Ünnepi Játékok meg­alapítója. Felsenstein évente legfeljebb egy zenedrámát vagy operafil­met rendez, de mindegyik ren­dezése valami teljesen egyénit és újat hoz. Mesés gázsikkal megfizetett sztárokat nem sze>­repeltet színpadán, nem is tud­ná ezekkel a világjáró éneke­sekkel rendezéseinek legfőbb célját megvalósítani: az operát igazi zenedrámává emelni. Bizet Carmenját, amelyet 1969-ben a moszkvai Sztanyisz­lavszkij—Nyemirovics—Dan­csenko zenei színházban rende­zett meg, idén szovjet vendé­gekkel Berlinben is bemutatta. Ottlétem alatt sajnos nem lát­hattam, csak a kritikákat isme­rem, s ezek magával ragadó művészi élményről beszélnek. A Német Írószövetség segít­ségét kellett igénybe vennem, hogy a Komische Oper előadá­saihoz jegyhez jussak. Az első alkalommal látott Aida díszlet­megoldása csalódást okozott. A fáraó palotájának és Izisz templomának semmiféle egyip­tomi, de még keleties jellege sem volt; a szín hátterét egy gyárszerűen ható, hol fémesen villogó, hol bronzosan elsötéte­dő félköralakú alumíniumépít­mény foglalta el, melyből szük­ség szerint lépcsők vezettek le, hol meg alul vagy fent széles­re tárult, majd újból bezárult. Sehogy sem tudtam megérteni a szín közepét elfoglaló, szele­tekre osztott, a nagy jelene­tekben talmi színességgel meg­világított kupacféleség funkció­ját. Az operát kitűnően megren­dező Götz Friedrichnek, a tán­cokat betanító Tom Schilling­nek alighanem sok fejtörést okozhatott ez a minden áron újat mutatni akaró moderneske­dés. Az opera befejező képében a sírkamra helyett a homályba borított kupacon borultak össze a halálukat váró szerelmesek és Amnerisz, a szerelmében csa­lódott királylány nem a sírkam­ra felett, hanem — teljesen ér­telmetlenül — a fémes oldal­portáléhoz dőlve rebegte el az operát befejező Béke-béke só­haját. Mindezzel szemben a Nílus­parti jelenet díszletmegoldása minden eddig látottnál hatáso­sabb volt. A fákat jelző, felül­ről lógó indaszerű fonatok fé­lelmetes őserdői jelleget adtak a színnek, és erősen fokozták a jelenetek drámaiságát. Izisz temploma ködös homályba bo­rult, s minden egyszerre értel­met nyert: a fények és színek sejtelmes játéka a zenéhez si­mulóan emelte a hatást, az ope­ra egy csapásra vergődő em­berek szenvedéllyel teli tragé­diájává vált A z Undinét, Hans Werner Henze balettjét is a szenvedélyes drámai játék teszi emlékezetessé. Henze muzsikája nem különösebben eredeti, de Jó lehetőséget ad az ismert sellő-monda új variánsának színes kibontá­sához. Az angol Tom Schelling koreográfiája és rendezése tele van ötletekkel, a színpadképek ragyogóan szépek, és a sellőt alakító Hannelore Bey tünemé­nyes táncosnő. A szovjet szín­házművészet most soron lévő napjaiban bemutatásra kerülő Prokofjev balettnek, a Rómeó és Júliának 6 lesz a Júliája, a nagyszerű orosz Jurij Pirogov pedig a Rómeója. A nagy élmény Felsenstein legújabb rendezése, a Hegedűs a háztetőn. Ez a musical nyolc évig volt műsoron a New York-I Broodwayn és 3242 előadást ért el. Felsenstein rendezésében a musical címéül választott cha­galli figura, a tetőről lekerül a színpadra, s ott nemcsak hege­dül, hanem songokat is énekel, amelyek az eredeti zenei anyagban nem szerepelnek. Joachim Hentschel, a zenekar tagja, Felsenstein vezetésével szinte lehetetlent produkál: ze­nél, énekel, és átélten játszik. Felejthetetlen színpadi látvá­nyosság a péntekesti gyertya­gyújtás. Egy Prágából elszer­ződtetett baritonista, Rudolf As­mus remekel a musical főszere­pében. Berlin másik, operaházában, Deutsche Staatsoperben Verdi vígoperáját, a Falstaffot láttam. Sztárok nélkül ha nem is dísz­előadásban, de egy összeforrott együttes kitűnő összjátékában, és olyan ötletes rendezésben, amelyen meglátszott, hogy a rendező képzeletét megtermé­kenyítette Felsenstein művésze­te. Nem érdektelen, hogy Berlin két operaháza cseh zenedrámá­kat tart műsorán. A Komische Oper októberben mutatta be Janáček Kata Kabanováját. (Ko­rábban műsorán szerepelt A ra­vasz rókácskája és Jenujája.) A hagyományosabb Deutsche Staatsoper Smetana Eladott menyasszonyát és Dvoŕák Ru­salkáját, a két legismertebb cseh operát játssza. B erlinben természetesen el kell látogatni Brecht színházába, a Berliner Ensemb­léba. Vendéglátóim a Galilei életéhez szereztek jegyet, mely­nek esztendőkkel ezelőtt Tibor Rakovský kitűnő rendezésében és Viliam Záborskýval a cím­szerepben emlékezetesen nagy sikere volt a Hviezdoslav Szín­háznak. A Galileit játszó Wolfgang Heinz ma Lessing Bölcs Náthán­jának legnevesebb alakítója. Brecht drámájának címszerepé­ben nem éri el elődjének, a nyugalomba vonult és emlék­iratain dolgozó Ernst Buschnak nagyságát. Talán a korának tu­lajdonítható — a művész het­venesztendős —, hogy túl he­ves, ám nem olasz vérmérsék­letre valló gesztusokkal játssza meg a még meg nem rokkant, a mártírhalált nem vállaló, s a kínzástól való félelmében tanait visszavonó tudóst. Az egész előadásban maradéktalanul csak a pápa felöltöztetésének nagyon dekoratív jelenete — a nagyszerű. Ekkehard Schell alakítja a pápát —, és a fi­rencei piackép látványos ka­vargása bilincselt le. Brecht tanítványának, Fritz Bennewitz­nek új rendezői felfogása nem hoz különösebb újat. A Berliner Ensemblet sűrűn felkereső színházi szakemberek már nem találják itt azt az összeforrott nagy együttest, ame­lyet Brecht halála után özvegye, Helene Weigel Brecht szellemé­ben oly magas színvonalon még évekig össze tudott fogni. Erről nem csupán a Galilei elő­adása, hanem Strittmatter Kat­zengraben)ének egyik bemutató­ja előtti főpróbája —a további­akban még szólok róla — győ­zött meg. kyj ax Reinhardt egykori • ' színházában, a Deutsches Teaterben huszonöt esztendő óta változatlan sikerrel és nagy visszhanggal játsszák Lessing Bölcs Náthánját. Nem véletlen, hogy a közel kétszáz esztendős dráma, amely mindenfajta val­lási türelmetlenség és faji elő­ítélet ellen szállt síkra, ma is hatásosan küzd a német fasiz­mus árnyai ellen, s ezért szín­padon tartása a szocialista né­met kultúrpolitika egyik kima­gasló tette. A legnevesebb német Reinhardt színészek, az utolsó évtizedekben Eduard von Win­terstein, Ernst Deutsch, és most Wolfgang Heinz öreg korukban mind a bölcs Náthán szerepe után nyúlnak, kitűnően szolgál­va ezzel azt a német kultúrát, amelyet Hitler leparancsolt a színpadokról. Két előadást láttam ebben a színházban, éspedig Jevgenyij Svarc A sárkány című játé­kát — hét éve van műsoron — és Csehov Ványa bácsi)&t. Svarz felnőttekhez is szóló me­sejátékát a berlini színpadok egyik legnevesebb színházi szakembere, Benno Besson ren­dezte. Besson rendezésével érdemes volna külön tanulmányban fog­lalkozni. Minden képe telitalá­lat. A háromfejű sárkányt le­győző Lancelotot mai fiatalem­bernek ábrázolja, bőrzsekiben és csizmában hozza a színre, Elzát, a sárkány soron következő ál­dozatát, Lancelot szerelmesét szecessiós ruhában. Az utolsó jelenetben a leány ledobja ma­gáról ezt a cukros fehér dísz­ruhát, és testhez simuló kön­tösben fogadja szerelmesét, mintegy külsejével is jelezve, hogy egymáshoz tartoznak. Kitűnőek a színpadképek, a tervező a város házait apróra zsugorítja, hogy ezzel a sár­kány nagyságát jobban kiemel­je. A küzdelem befejező képe után a színpadnak egész hátte­rét betöltő, szárnyát csattogta­tó, tüzet okádó hatalmas sár­kány vastapsot kap. Besson igen eredetien a hitleri hadije­lentések modorában közli a sárkánnyal folytatott küzdelem lefolyását. Amikor a sárkány két feje nagyot koppanva a színpadra hull, a polgármester fia szóvivőként bejelenti, hogy a harc lefolyása a sárkány elő­nyére válik: most egyetlen fej­ben összpontosul ereje, amely­lyel Lancelotot megsemmisíti. Ötletes a Sárkány elpusztítá­sa egyéves évfordulójának meg­ünneplése is. Kiderül, hogy akik a Sárkányt életében kiszolgál­ták, és Lancelot helyett legyő­zőjének vallották magukat, most az új rendben is az élre törnek demagógiájukkal. A bi­zarr mesejáték így válik csípős szatírává. Csehov Ványa bácsijának elő­adása nehezen bírja az össze­hasonlítást a Vígszínháznak előadásával, amelyet két esz­tendővel ezelőtt a Hviezdoslav Színházban megcsodálhattunk. Különösen a férfiak halványab­bak a pestieknél. Meghökkentett, hogy a szí­nésznek oly kiváló Wolfgang Heinz rendezésében teljesen Csehov-ellenesen disszonáns, ha­mis kicsengést adott a drámá­nak. Az utolsó képben az Aszt­rov doktorba oly szerencsétle­nül szerelmes Szónya a mun­kájába merülő nagybátyját meghitt szavakkal vigasztalni próbálja: „... drága Ványa bácsi... mostani boldogtalanságunkra meghatott szívvel fogunk visz­szanézni... Én hiszek, Ványa bácsi, hiszek forrón, szenvedé­lyesen ... Megpihenünk... és az életünk csendes lesz, gyen­géd, édes, akár a simogatás. Szegény Ványa bácsi, te sírsz . . ." Nem, Ványa bácsi elrontott és eltékozolt, boldogtalan éle­te felett nem sir hangtalanul, de gyors egymásutánban három pohár vodkát hajt fel, aztán hirtelen mozdulattal félresöpri az üveget és a poharat a föld­höz csapja. Közben a színen lévő Tyelegin halkan pengeti mandolinját, Marja Vasziljevna tovább olvas és jegyezget, Mar­ja, az öreg cseléd pedig tovább kötöget. Tiszta meghamisítása ez Cse­hov költészetének, amely látja, hoglyan „merül el minden földi rossz, minden szenvedés az ir­galomban, amely majd eltölti a világot." S zínházi beszámolóm teljes­ségéért hadd említsem meg, hogy a szovjet színművé­szet napjaiban az NDK színhá­zaiban 440 előadásban orosz és szovjet darabok kerülnek szín­re. Olyan kultúrpolitikai tett ez, amelynek párja nincs. A Volksbühne próbáján a Valen­tyin Katajev Avantgarde című színművét rendező Fritz Mar­quardt mondja, hogy az 1200 férőhelyes színház tizenöt elő­adására már elkeltek a jegyek. Igaz, hogy Katajevnek ez a já­padokon sem szerepelt, a szín­padokon se mszerepelt, a szín­házi archívumból kiásott darab berlini bemutatójának ez külön érdekességet ad. Hozzá kell még fűznöm, hogy jövőre a bolgár dráma feszti­válja van tervbe véve, 1974-ben pedig a magyar drámaírás és színpadi művészet mutatkozik be az NDK színházaiban. (ČSTK) — Az időjárás úgy látszik nem akar alkalmazkod­ni a karácsonyesti poézlshez, így hát fehér karácsonyt nem is remélhetünk. Prágában rend­szerint minden ötödik, sőt tize­dik évben van hó ezekben a napokban. Prágában legutóbb ikét évvel ezelőtt volt fehér karácsony. Jelenleg Közép-Európa időjá­rását egy ciklon befolyásolja, amelynek középső nyúlványa Dániából és Dél-Skandináviából Lengyelországon keresztül a Kárpátok fölé hatolt be. E cik­lon előtt északkeletről hűvös légáramlat nyomult be hazánk­ba, amelyet enyhe esőzés, köd­szitálás és havazás kísért. A komofanyi meteorológusok véleménye szerint e hét végén és a következő hét elején de­rült idő várható, havazás, eső­zés nélkül, az éjszakai és reg­geli hőmérséklet mínusz 5 és mínusz 8 fotk között alakul. A hőmérséklet a délutáni órákban a 0 fokra emelkedik. Az év vé­gén sem lesz téli az időjárás, sőt a meteorológusok felmele­gedést jósolnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom