Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-17 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

OJ SKÓT VICC — Kérek egy ötpennys bélyeget. — Tessék. — Most szíveskedjék a számot levakarni róla, mert ajándék lesz. KOR Mozartot felkereste egy ifjú zongorista, és megkérdezte, hogyan kell komponálni. — ön még nagyon fiatal ehhez, ráér zeneszerzéssel foglalkozni — válaszolt mosolyogva a zeneköltő. — De, hiszen ön, mester, már tízéves korában komponált. — Az más — mondta Mozart. Én nem kérdeztem senkitől. EGYHÁZKÖZSÉGI GONDOK A vonaton három idős hölgy egyházközségük helyzetéről beszélget. — A mi egyházközségünkben — mondja az egyik — legfeljebb harminc-negyvenen vesznek részt egy-egy instentiszteleten. — Az semmi — mondja a második —, nálunk gyakran előfordul, hogy csak öten-hatan. — A mi teplomunkban még rosszabb a helyzet — mondja a harmadik. — Valahányszor a pap megszólal: „Tisztelt egyházközségi" — elpirulok. NEM EGYSZERŰ — Hagyjon fel az ivással! Higgyen nekem, a mája hálás lesz önnek! — Az lehet, doktor úr, de mit szói majd a whisky? NEM PROBLÉMA Rösner betér a postahivatalba, átnyújt egy tízmárkást, és egy tízpfenniges bélyeget kér. — Nagyon sajnálom, de nincs aprópénzem. — Nem tesz semmit — válaszol hidegen a hivatalnok —, perceken belül kilencszázkilencven pfennig lesz a pénztárcájában. FIGYELMEZTETÉS M 1 — De aram, ez „Nem dohányzó"! (Hadnagy Gábor karikatúrája) — Sípoltam, a 11-es pontra mutattam ... és a többire már nem emlék, szem! (DAILY MIRROR) VIGASZTALÁS — Drágám, amióta nemet mondtál, nem tudok aludni többé — siránkozik a szerelmes ifjú. — Mi lesz így belők lem? — Talán meg kellene próbálnod, mint éjjeliőr ... TALALÖS KÉRDÉS — Mi az, hogy barna és kúszik a fűben? — Tűzszerész, aki keresi a rejtett robbanóanyagot. — Jó. Hát az mi, hogy barna és repül? — Megtalálta. IGÉNYESSÉG Válogatós hölgy óhajt osztrigát vásárolni. — Ne legyen túl nagy, de ne legyen túl kicsi sem, legyen friss, de ne jéghideg — és főként: ne legyen elsózva! — Gyönggyel vagy anélkül parancsolja, asszonyom? — kérdi udvariasan az elárusító. TEXAS A Houston Oilers szélsője megiramodik a portvonal mentén. Egyszerre dörrenés, egy revolvergolyó süvölt el a füle mellett. A játékos megtorpan. — Az ördög vigye el, úgy látszik, a bíró észrevette, hogy megint lesre szaladtam. VÉLEKEDÉS A hangverseny szünetében az osztályvezető felesége zenei fölényét akarja az ismerősök körében csillogtatni: — Nem értem, miért vannak úgy oda ezzel a Mozarttal. Megírta a Bűvös vadászt, s azzal vége. — De szívem, a Bűvös vadászt nem is Mozart, hanem Weber írta. — Akkor meg pláne, ha még azt sem! KARAMBOL UTÁN A két gépkocsivezető ugyanabban a kórházi szobában ébred, egymás melletti ágyon. — Bocsásson meg — nyögi az egyik —, nem láttuk mi már egymást valahol? — Ha láttuk volna, akkor nem lennénk itt! GYÓGYÍTHATATLAN — Professzor úr, gyógyítson ki. Nekem kisebbségi érzésem van. — És miben nyilvánul meg? — Gyötör a gond, mert nem érzem magam olyan szépnek, mint amilyen valóban vagyok. KI LEHET BÍRNI Az igazgató elmenőben így szól a titkárnőjéhez: — Munkaebédre megyek. Ha háromig nem jönnék vissza, akkor munkavacsora lett belőle. BESZÉLGETÉS — Mit csinál a felesége? — A második férje után vágyakozik ... — ön már a harmadik férje? — Nem. Az első. Pontosan a terv szerint. (Krokogyil — V. Sztarcsikova rajza) Ax agresszor („Pikker", Tallinn) ÉTTEREMBEN — Főúr, zárják már el azt a rádiót, rettenetesen üvölt! — Ez nem a rádió, hanem a vezetőnk. — Akkor zárják el a vezetőtl — Egy kis türelmet, uraml Hamarosan meglesz: éppen revízió van nála. SZERVEZÉS - A fiatalasszony feltárcsázza a közeli élelmiszerüzletet: — Kérem, van lisztjük? — Van. Felhívja a zöldség- és gyümölcsboltot: — Kérem szépen, van szilvájuk? — Van. Újra tárcsáz: — Mama, van egy kis időd? — Van. — Akkor gyere el hozzám úgy 11 körül! Az utolsó telefon a férjének szól: — Drágám, ünnepélyesen közlöm veled, hogy ma meglesz a beígért szilvás gombócl SZÓRAKOZOTTSÁG Az osztályvezető magához kéreti Novákot, és szemrehányást tesz neki: — Mit jelentsen ez, kérem? A felesége most telefonált, hogy ön beteg — közben itt van az irodában! — Bolond az az asszo~.y! Holnap kellett volna telefonál 'al ISKOLATÁRSAK Péter és Pál már az iskolában is ulálták egymást. Harminc óv után találkoznak az innsbrucki pályaudvar indulási oldalán. Pé. ter biborosi ornátusban, Pál pedig iábornoki egyenruhában várakozik. Megismerik egymást és Péter szólal meg először. — Mondja bakter úr, mikor indul a gyors? Pál végigméri és így válaszol: — Húsz perc múlva nagyságos asszonv? STANISZLAW JER Z Y LEC: Fésületlen gondolatok A sár néha a mélység látszatát kelti. A halhatatlanság első feltétele 72. a halál. • • « 17. Hej, ha a bűnbakot még fejni is lehetne! * * * Az árut házhoz szállítják a hallgatása is csak úgy hemzsegett a nyelvtani hibáktól. A pokolban az ördög a pozitív hős. A tény mindig meztelen, még ha ' a legújabb divat szerint van ls öltözve. Ugyebár tetszett hallani arról, ha valaki egy bútorüzletben vagy áruházban valami értékesebb, nagyobb terjedelmű vagy súlyú áruciket vásárol, akkor azt nem kell a saját hátán cipelnie a lakásáig, mert a kereskedelem hazaszállítja a cuccot, nehogy a kedves vevő megszakadjon. Ezt a kétségtelenül emberbarát (mert azért a vevő is ember j intézkedést nemcsak én ismerem, hanem kedves barátom, Paritytya Oóc Jeromos is, aki a minap a fentiekben bízva lépett be egy bútorüzletbe és vásárolt két fotelt. Azért vásárolt két fotelt, mert volt egy kis pénze, nem akarta a tőkét tezaurálni, és arra is gondolt, hogy az évek szállnak, ő már nemsokára 60 éves lesz, és szeretné a hátralevő 60—70 évet kényelmes, modern fotelben üldögélve eltölteni. Paritytya Góc Jeromos fizetett összesen 7900 f hétezerkilencszáz!) koronát, és kapott két fotelt. Mindegyik akkora volt, mint egy tengeralattjáró — és csupa bőr, meg csupa fém. Mondta is Parittya Góc Jeromos, hogy a ktskésit, tud ez az ipar valamit... mármint a finn ipar, mert a két fotel finn illetőségű. Ilyen szép fotelt az ember csak egyszer vásárol életében, de akkor is ütögeti a guta, amikor ki kell fizetnie, mert nem tudja, hogy mt a jó hideglelés kerül ilyen sokba ezen a két dög fotelen. Sebaj, gondolta magában duhaj nemtörődömséggel Parittya Góc Jeromos, majd ő leüli ezt a hatalmas összeget a fotelben, őt ebben a fotelben viszik ki a csalogányvölgyi temetőbe, és az lesz az utolsó kívánsága, hogy a fotelben ülve temessék el. Barátom illedelmesen megkérte a kereskedelmet, legyen szíves hazaszállítani a két óriást. A kereskedelem megnyálazta a plajbászt, kivont, osztott és szorzott, majd a négy számtani alapművelet elvégzése után közölte, hogy nagyon szívesen teljesíti Parittya Góc Jeromos kérését, és a vételár 1 százalékáért, vagyis 79 koronáért hazaszállítja a kiváló finn gyártmányokat. Parittya Góc Jeromos olyan jámbor lélek, hogy negyven év óta, amióta megnősült kozmás kávét iszik, és még dicsért is, de ekkor kiborult. Mert szó nélkül (bár vérző szíviel) számolt le az asztalra hetvenkilenc darab százast, de nem azt kérte, hogy a bratislavai bútorüzletből helikopterrel szállítsák az árut ugyancsak bratislavai otthonába, márpedig a kereskedelem nyilván helikopter-díjtételt számított. Ez: követően Parittya Góc Jeromos tehertaxit hívott, ami hazaszállította a finn ipar remekeit — összesen 37 (harminchét) koronáért! Parittya Góc Jeromos most már csak azt szeretné tudni, hogy a kereskedelem — amennyiben mm helikopterrel nagy Párizs érintésével akarta hazaszállítani a foteleket — mire költötte volna c fennmaradó 42 koronát? Véleményem szerint: jótékonykodásra. Ve lehet, hogy tévedek. PÍTERF1 GYULA Bwnw