Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-02 / 285. szám, szombat

JÓZSEF ATTILA:* Vé g ül Kazánt súroltam; vágtam sarjat; elnyúltam rothadt szalmazsákon; bíró elitélt, hülye csúfolt; pincéből tódult ragyogásom. Csókoltam lányt, aki dalolva ropogós cipót sütött másnak. Ruhát kaptam és könyvet adtam a parasztnak és a munkásnak. Egy jómódú leányt szerettem, osztálya elragadta tőlem. Két naponként csak egyszer ettem és gyomorbafos lett belőlem. Ereztem, forgó, gyulladásos gyomor a világ is és nyálkás, gyomorbeteg szerelmünk, elménk s a háború csak véres hányás. S mert savanykás csönd tölti szánkat, szívembe rúgtam, ordítson már! Hogyan is hagyna dolgos elmém feledtető, de bérdaloknál. Kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért, pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz! S tudtam, ki üres kézzel tér meg, baltát, kapát, meg köveket hoz. Villogó szívű, győzni bíró vagyok, kinek kell legyen kedve igazat tenni, pártot állni, ím, e szigorú emlékekre. De emlékhez mi közöm nékem? Rongy ceruzámat inkább leteszem s köszörülöm a kasza élit, mert földünkön az idő érik, zajtalanul és félelmesen. (1928) * Harmincöt éve, 1937. december 3-án halt meg József Attila, a magyar és a világirodalom egyik legnagyobb proletárköltője. A SZISZ utazási irodáinak tervei A SZISZ utazási irodái az egész ország területén megkez­dik a jövő évi külföldi utak szervezését. A lehetőségek az ér. deklődők számának arányában bővülnek. A fiatalok többsége elsősorban a szocialista orszá­gokba irányítja útját. A Szovjetunió a már ismert és népszerű utakon kívül szá­mos újdonságot tartogat az ifjú­ság részére, melyek közül min­dén bizonnyal csábító a Moszk­va—Alma Ata—Taskent—Buha­ra, Szamarkand—Dusanbe útvo­nal, továbbá a Volgán Moszkvá­ból Rosztovba, Volgográdba és Kazanyba vezető hajóút. Aki a tengeri utakat részesíti előny­ben, az két hajó kőzött is vá­laszthat, melyeknek egyikén megismerkedhet a Fekete-ten­ger kikötővárosaival is. A kom­binált utakat kedvelő ifjúság to­vábbi lehetőségei közé tartozik a Szovjetunióbői Mongóliába irányított kirándulás, vagy akár a Szovjetunióból Finnor­szágba, esetleg Lengyelországba vezető útvonalak. Sokan készülnek a Balaton partjára is, és nagy az érdek­lődés bulgáriai és romániai nya­ralás iránt ls. Az ifjúság egy része Egyip­tomba. mások Libanonba és Szíriába szeretne utazni. Van mit tennie a SZISZ utazásik iro­dának, hogy eleget tegyen a nagyszámú érdeklődőnek. -km­Többet, jobbat! Havonta 5 vagón sertéshúst adnak 0 Miért kevés a tej £ Kiváló baromfitenyésztés A táplálkozástudomány mű­velőt egyértelműen megállapí tották, hogy a fokozódó iparo­sodás és a vele együtt járó vá­rosiasodás nyomán egyre inkább átalakul az élelmiszerfogyasz­tás. Az étrendben kevesebb a zsiradék, a kenyér, a tésztane­mü, a rizs és a burgonya. Ugyanakkor jelentősen emelke­dik a magas fehérjetartalmuk miatt biológiailag értékes so­vány húsok, tojás, tej és tej­termékek fogyasztása Hogyan elégíti ki ezt az Igényt a Sókszelőcel Efsz állattenyész­tése? — kérdeztük a legilleté­'kesebbtől, Csicsman Tibor fő­zootechnikustól. Nem volt egy­szerű a válasz. Bejártuk a szö­vetkezet Északi és Déli elne­vezésű gazdasági telepét, s el­látogattunk a bábi baromfi­farmra. A tapasztalatok megad­ták a feleletet. SERTÉSTENYÉSZTÉSBŐL JELES Csak így lehet minősíteni. Havonta 5 vagon sertéshúst ad közellátásunknak a szövetke­zet. Megérdemlik a „jeles" mi­nősítést. A kedvező feltétele­ket persze már évekkel ezelőtt megteremtették. A sertéste­nyésztésre már 1955 óta rend­ikívül nagy gondot fordítanak. Korszerű ólakat építettek, gé­pesítették a takarmányozást. Így a sertéshús termelésére fordított 1 koronás költségből ma már csak 8 fillér a munka­díj. Kezdetben az elválasztott malacok száma alacsony volt. 1956-ban egy kocától évente átlag 7,62 malacot választottak el. Es az idén? Még nincs vé­ge az esztendőnek, de már át­lagosan 14,5 a választott mala. cok száma. Néhányan a gondo­zók közül már túlszárnyalták ezt az átlagos eredményt is. Gyepes László és felesége 16,72 malacot választott el. Brenkus Ferenc és felesége 15,75 ma­lacot. Az átlagot túlszárnyal­ta Vancsik János és felesége, valamint Gašparik Ján, hiszen ők eddig pontosan 15 malacot választottak el egy-egy kocá­tól. Mindkét hizlaldájukat gépe­sítették. Az egyikben úgyneve­zett nedves takarmányozással, a másikban száraz takarmányo­zással hizlalnak. Azután még egy 1000 sertést befogadó tel­jesen gépesített hizlalócsarno­kot is építettek. Itt Lelkes Gyu­la dolgozik. Már évek óta 0,54 kg-os az átlagos napi súlygya­rapodás ebben a csarnokban. Az idén 0,55 kg-os súlygyarapo­dást terveztek. A valóságban már 0,56 kg-os súlygyarapodást értek el. Az előbizlaldában Pre­szel Ferencné szintén „tartja" az állandósult eredményt. 0,54 kg-os napi átlagos súlygyara­podást ért el a 18—40 kg súlyú sertések hizlalása terén. NAGYOBB GOND A TEJTERMELÉS Nagyobb, mert a gümőkór miatt még a tervezett létszá­mot sem tudták biztosítani. A tervben 580 fejőstehén beállí­tásával számoltak, de a való­ságban csak 526 fejőstehenük van. Ügy próbálják pótolni a hiányt, hogy a növendékhízók­ból 60 üszőt fejőstehénnek ne­velnek. Ogy tervezték, hogy ebben az időszakban tehenenként 8,5 li­ter tej lesz a fejési átlag. Saj­nos, csak 8,04 litert értek el. Persze néhányan túlteljesítik a tervet. Ribánszky László és munkacsoportja fejési átlaga 8,77 literes. Szőcs Imre és mun­kacsoportja naponta 8,69 liter tejet fejt egy-egy tehéntől, Izsák József munkacsoportja pedig majdnem teljesítette a tervet, mert ők 8,46 literes fe­jési átlagot értek el. Sok a baj, sok a gond. Va­lamit tenni kellene. Tesznek is. A nyitrai kísérleti intézettel együttműködve már kidolgoz­ták a tehenészet fejlesztésének távlati tervét. Szlovák tarka és holland fekete-tarka tehenek­ből állítják össze az állományt. 800 fejőstehén beállításával számolnak, de az Istállókat úgy fogják építeni, hogy legalább 1000 tehenet befogadhassanak. Saját építőcsoporttal rendel­kezik a szövetkezet. Anyagilag is jól áll — hiszen csak az utóbbi három évben 7 millió koronát fordított beruházások­ra —, tehát a bővített újrater­melés keretében lehetősége van -arra, hogy építsen, moder­nül, beépített 'technológiát, ta­karmányozó-, itató-, fejő- és légkondicionáló berendezéseket alkalmazva. TOJÁS LESZ BŐVEN Lesz bizony, hiszen a .bábi telepen az épületeket, a tehén­szállást, a lóistállót, a magtá­rat, a nagyüzemi baromfitartás céljainak megfelelően átalakí­tották. Huszonhét baromfiólon kívül két új tojőesarnokot és két csarnokos baromfinevelőt is üzemeltetnek. Ez a telep eredetileg 28 000 baromfi be­fogadására készült. Két évvel ezelőtt azonban a T 7—01 tí­pusú tojócsarnokot 1 millió 700 ezer koronás költséggel átépí­tették, félautomata, háromszin­tes ketreceket helyeztek el ben­ne, s Így ahol azelőtt 6500 ba­romfi volt, most 16 500 tojó­tyúk található. A baromfifarm vezetője, Hof­bauer Iván, képzett és tapasz­talt szakember. Jól megszer­vezte a munkát. Az SSL tojók évi átlagos tojáshozama 240— 255 darab. A telepen egy to­jás kitermelésére átlag 170— 180 gramm takarmányt használ­nak fel. A hústermelő baromfitenyész­tés is eredményes. A hizlalás 56. napján átlagosan 1,75 kg­os élősúlyt érnek el, s ehhez a súlygyarapodáshoz 2,08 kg ta­karmányt használnak fel. Eredményesen foglalkoznak a tojó- és hústermelő naposcsi­bék keltetésével. A galántai já­rásban az országos átlaghoz viszonyítva lemaradt a barom­fitenyésztés, bár Jó feltételei vannak a járásban. Most ők ad­ják az alapot a fellendítéshez. A járás részére szülőpárokat, naposcsibéket nevelnek. Éven­te 1—1,5 milliót kér a járás a Pros 1 fajtából. Ennek a ké­résnek is eleget tesznek. Tojás mindenesetre lesz bő­ven, hiszen a távlati tervek — melyeknek megvalósítása na­gyon is reális — ilyen adato­kat tartalmaznak: 1980-ban a baromfifarmnak 50 000 tojós­tyúkja lesz, s évente 10 millió tojást ad majd a közellátás­nak. OKOSAN, CÉLSZERŰEN A szövetkezet állattenyészté­sét nem szakosították szűken egyetlen ágazatra sem. Főleg szarvasmarha-, sertés- és ba­romfitenyésztéssel foglalkoz­nak. Intenzitás szempontjából a tejtermelés terén úgy-ahogy el­érik a járási átlagot. Sertéste­nyésztés terén jók az eredmé­nyek. A tojók hozama szem­pontjából a járás legjobb me­zőgazdasági üzemei közé tar­toznak. Ezen a téren kitűnik, hogy járási viszonylatban is döntő szerepet vállaltak ma­gukra. Okosan, célszerűen irányítva az állattenyésztést, kielégíthe­tik a társadalmi igényeket. Ma még a fogyasztók társadalmi helyzetüket, jövedelmüket, be­vett szokásaikat tekintve az ét­rendben talán néha-néha előny­ben részesítik a zsiradékot, a kenyér, a tésztaneműek a rizs és a burgonya fogyasztását, de egyre inkább követelmény, hogy sovány húsból, tojásból, tejből és tejtermékekből töb­bet, jobbat adjanak a szövet­kezetek. Jogos igény ez, melyek kielégítése közösségi, társadal­mi kötelesség. HAJD0 ANDRÁS Hatásos nevelési forma A termelési értekezletek időszerűsége égető dolgozóinak tapasztalata A žiranyi mész­A múltban és ma egyaránt találkozunk olyan nézetekkel, hogý a termelési értekezletek már elavultak, a dolgozók nem érdeklődnek irántuk, és hogy a vállalat vagy az üzem gaz­dasági vezetősége számára nem jelentenek semmi segítséget. Az ilyen nézetek gyökere ab­ban rejlik, hogy a termelési értekezletek gyakran formáli­sak, öncélúak. E helyzet okát főleg a termelési értekezletek lebecsülésében, a szakszerve­zeti funkcionáriusok és a gaz­dasági dolgozók elégtelen elő­készítésében, nemkülönben az üzemi pártszervezetek elégte­len munkájában látom. A szocialista demokrácia fej­lesztése és a népgazdaság terv­szerű irányítása megköveteli, hogy a dolgozók széleskörűen részt vegyenek a termelés irá­nyításában és a problémák megoldásában. Gondosan elő kell készíteni a termelési érte­kezleteket, hogy teljesítsék kül­detésüket, hozzájáruljanak a dolgozók fokozottabb részvéte­léhez a termelés irányításában és a dolgozók nevelésének ha­tékony eszközévé váljanak. Az értekezletek színvonalát első­sorban a megvitatásra kerülő kérdések tartalma adja meg. Ugyanakkor fontos, hogy a ter­melés adott problematikáját a termelés olyan szervezési fo­kán ls megvitassák, ahol a leg­tökéletesebben meg tudják ol­dani, és hogy a termelési érte­kezletre meghívják azokat a dolgozókat, akik szakképzettsé­gükkel, a munkában szerzett is­mereteikkel és tapasztalataik­kal a megvitatásra kerülő prob­lémákat szakszerűen meg tud­ják Ítélni. A termelési értekezletek struktúráját a vállalat, az üzem, vagy munkahely struktúrájával összhangban kell felépíteni. Alapját az egyes munkahelyek munkakollektívái képezzék. A žiranyi mészégetőben ügye­lünk arra, hogy a termelési ér­tekezletek egész munkánk megjavításának hatékony esz­közei legyenek, értve ezalatt a termelés és a gyártmányok minőségének megjavítását, a balesetveszély csökkentését és a nem produktív költségek csök­kentését. Munkánk e téren bizo­nyos mértékben sikerrel jár, mi­vel a dolgozók széleskörűen be­kapcsolódtak azoknak a felada­toknak a teljesítésébe, amelyek a XIV. pártkongresszus határo­zataiból, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB februári plená­ris üléseinek határozataiból üzemünkre vonatkoznak. A Jól megszervezett és elő­készített termelési értekezle­tek, s ezeknek egybekapcsolá­sa a párt- és szakszervezetek politikai tömegmunkájával, üze­münkben kitűnően beváltak. A dolgozók érdeklödnek a terme­lési értekezletek iránt, nyíltan és bírátólag foglalkoznak a megvitatásra kerülő problé­mákkal, értékes javaslatokat és megjegyzéseket tesznek a fo­gyatékosságok megoldására, a munka megjavítására vonatko­zólag A dolgozók aktivitását nagymértékben befolyásolja hozzászólásaik és javaslataik idejében történő és az üzem gazdasági vezetősége, valamint az FSZM részéről való felelős­ségteljes megoldása. F. LlCÁK Közelebb a gyerekbe; Értékes nemzetközi szeminárium gusok tapasztalata Az óvodapedagó­A szocialista országok óvoda­pedagógiai szakembereinek nemrég tartott budapesti ta­nácskozása (VI. nemzetközi óvodapedagógiai szeminárium) az óvodai nevelési programok alapelveivel, kidolgozásuk mód­szertani kérdéseivel foglalko­zott. Olyan problémákról volt szó, mint például a társtudo­mányok képviselőinek (orvosok, pszichológusok, nyelvészek, ze­nészek stb.), valamint az óvodai neveléselmélet szakértőinek és gyakorlati művelőinek bevonása a programkészítésbe; a progra ­mok végleges kidolgozását megelőző kísérletek: az iskolai alapdokumentumok és az óvo­dai programok közötti összefüg­gés; az előkészítés különböző stádiumaiban történő kipróbá­lás módja; az óvónők, felügye­lők, tanítók, szülők előzetes tá­jékoztatásának szerepe a prog­ram propagandájában stb. A koncepciót meghatározó té­nyezők tárgyalásakor kiemelke­dett a pedagógiai és pszicho­lógiai szempontok együttes fi­gyelembevétele. Szinte minden előadás és hozzászólás — akár a korcsoportonként elérendő ne­veltségi szintek tartalmát, ru­galmas felfogását, akár az is­meretanyag kiválasztásához, a tervezéshez szükséges pedagó­giai önállóságot érintette, akár az óvodai közösségi nevelés is­kola-előkészítő feladatára, a közösségi tevékenységek rend­szerére, vagy az óvodai okta­tás korszerű felfogására vonat­kozott — mindig az óvónő pszi­chológiai felkészültségének el­mélyítését, a gyerek alapos megismerését, a beleélést ké­pesség fejlesztésének szükséges­ségét emelte ki. Ma, amikor a cél a nevelés hatékonyságának a fejlesztése, érdemes odafigyelni az óvoda­pedagógia törekvéseire. Az egész köznevelési rendszer fej­lesztése érdekelt abban, hogy mire az oktatásügy távlati kon­cepciója kialakul, a pedagógu­sok mindannyian érzékenyebbé váljanak: megtanulják és fon­tosnak tartsák figyelni és észre­venni a gyerek aprónak tűnő megnyilvánulásalt, az egyéni el­téréseket, a bontakozó képessé­geket és az esetleges elmaradás jelelt. Az óvodai és iskolai oktatás összefüggésének közvetlen je­lentőségét a szemináriumon egyebek között a lengyel dele­gáció összetétele is jelezte. A nemrég szervezett lengyel isko­lai programkutató intézet óvo­dai szektorának két munkatár­sa is részt vett a tanácskozá­son. Egyikük, dr. Maria Dmo­howska azt fejtegette, hogy ml a szerepe az erkölcsi és társa­dalmi nevelésnek a lengyel ne­velési programban. Szociál­pszichológiai megközelítése a társas kapcsolatok és a kreati­vitás fejlesztése szempontjából tanulságos számunkra. Közel áll hozzánk Anna Mihaflovna Leusinának, a Leningrádi Álla­mi Pedagógiai Intézet óvodai tanszékvezetőjének előadása, amelyben a gyerekek önálló gondolkodásának, képzeletük szárnyalásának ösztönzését hangsúlyozta: „Ezért nem adjuk az összes ismeretet kész álla­potban — mondotta. — Nem szabad a gyerekeket megfoszta­ni attól a lehetőségtől, hogy maguk gondolkodhassanak, ma­guk jöjjenek rá valamire." Vi­lágosan egybehangzik ez a mi óvodapedagógiai törekvéseink­kel: a mi nevelési programunk is a gyerekek megismerési vá­gyára, érzelmi beállítottságára, elsősorban önkéntelen figyelmé­re támaszkodva kívánja irányí­tani a megismerés folyamatát. Sok mozgást, cselekvést tesz le­hetővé, a gyerek tapasztalatai­ra, kérdéseire épít, a spontán és szervezett megismerés köl­csönhatását figyelembe véve ta­nítja tanulni őket. Arra kell tö­rekedni, hogy minden egyerek a maga képességei, fejlődési üteme, dinamikája szerint fej­lődhessen. Az iskolára való óvo­dai előkészítés tehát rugalmas gondolkodású, fogékony szemé­lyiség fejlesztését tűzi célul. Az eredmények sokszor csak ké­sőbb mutatkoznak, de egész életre szóló alapozást jelente­nek. Mindez persze nem könnyű, de az új program az óvónőket az eddiginél sokkal tudatosabb nevelőmunkára készteti, és ön­álló alkotómunkára inspirálja. Az ezzel járó nehézségeket szí­vesen vállalják, és örömmel ész­lelik az ilyen módon elért ma­gasabb ereipdényeket. A neve­lési program keretjellege, az óvónőket önellenőrzésre ser­kentő útmutatásai növelik ben­nük azt az állandó korszerűsí­tési igényt, amely a világon mindenütt tapasztalható. (M. H.f

Next

/
Oldalképek
Tartalom