Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-10 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

KÉT FÉRFI BESZÉLGET — Hogy eljár az idő! Felesé­gemmel együtt kiszámoltuk, hogy együtt éppen nyolcvan­évesek vagyunk. Találd ki, ho­gyan oszlik ez meg? — Könnyű. Feleséged a nyolc, te meg a nulla. HORGÁSZSORS — Próbálkozhatok itt min­dennel, nem akarnak ráharap­ni a halak a csalétekre! — Tegye talán borítékba ... 1Ö3W ÜJr r .' • • , ,• • • ;.•. *» W] Szöveg nélkül SZOKNYAVADÁSZ — Azt mondtam Mancikának, jöjjön fel hozzám, nézze meg a bélyeggyűjteményemet. — Felment? — Fel. Ennek negyven éve. Azóta nem tudom kitenni a la­kásból. (Vilém Reichmann karikatúrája) AÜTÖS Egy orvos szabálytalanul köz­lekedik, persze a rendőr meg­állítja, igazolványát kéri. Mi­közben a dolog tart, az orvos türelmetlenkedik: — Ha nem állít le, már ré­gen a kórházban lennék! — No, látja, kérem. Még há­lás is lehet nekem. KURÁZSI — Képzeld, amikor már az anyakönyvvezető előtt álltam, megszöktem! — Elment a bátorságod? — Ellenkezőleg: akkor szállt meg! PANASZ Két borát beszél­get ä családról, az otthonról. — Az én f e lesé'­gem, ; szegény, állan­dóan panaszkodik a házi munka miatt. — Ugyani — Azt mondja, hogy rosszul csiná­lom. LELTÁROZÁS — háromszázhuszonegy, háromszázhuszonkettő, három­százhuszonhárom ... (Smolmen rajza) HISTÓRIAI ESEMÉNY Adolfo Celi, olasz televíziós sztár egy na­pon azon a vi­déken járt, ahol annak idején Hannibál le­győzte a római­akat. Tréfál­kozva fordult az egyik helybe­li lakoshoz: — Azt mesé­lik, hogy itt ha­talmas háborús­kodás folyt. Igaz lenne? — Hát... — válaszolta az ember. — Azt azonban tudnia kell, hogy az a nyomorult asz­talos állandóan járkált a felesé­gem után, mire végül is eltán­gáltam. De ki mesélt erről magának...? Artúr Lundkvist aforizmáiból Ez teljesen egyszerű, mondják sokan, amikor zse­niális dolgot hallanak. • » • MAI LÁNY A nagymama ál­mélkodva kérdezi serdülő lányunoká­jától: — Mondd, te nem szégyellsz le­vetkőzni a doktor úr előtt? — Miért? ö sem más, mint a többi férfi... SZEZON — Osztályvezető kartárs, négy óra­kor temetik egy közeli rokonomat. Elmehetek három­kor? — Ha már ilyen szomorú a helyzet, menjen korábban, nézze meg az elő­mérkőzést is. JÓ TANÄCS Az absztrakt festő kiállításán egy nö töpreng: — Vajon mit ábrá­zol ez a festmény? — Ez a festő ön­arcképe — világosít­ják fel. — És ez mellette? — A felesége. — Remélem, utó­dot nem szándékoz­nak világra hozni! FELTEVÉS Többen állnak az állatkert­víziló ketrece előtt. Vala­v Kikérdezi az ápolót: lím, vagy nőstény ez az Ulai. Őszintén szólva — tűnő­dik ápoló —, nem is tudom. De azt hiszem, ez olyan rész­letkérdés, amely főleg egy má­sik vízilovat érdekel. OKSZERŰ — Főnök kartárs, a feleségem megparan­csolta, hogy kérjek fi­zetésemelést. — Rendben van. Én is megkérdezem a fe­leségemtől, hogy emelhetem-e... A KRf*8XUS SZEMÉVEL — Ogy látszik, az őskorban is volt irodalom ... ((„Krokogyil", Moszkva) KARINTHY-ANEKDŰTA Karinthy Frigyes kötelező látogatásra ment egy kiadó­hoz, akit szívből utált. — A vezérigazgató úr nincs otthon — fogadta az ajtót nyitó szobalány. — Hála isten — örvendett a humorista —, amikor előbb az ablaknál láttam, már féltem, hogy otthon lesz. MAGYARÁZAT Egy csupa ékszer amerikai hölgy belép Róma legismertebb régiségkereskedésé­be, és XIV. századi, francia elefántcsont szobrocskák között vá­logat. — Szépek, nagyon szépek — jegyzi meg —, csak az a kár, hogy megsárgultak. — Az az igazság, asszonyom — mondja hidegen a régiségke­reskedő —, hogy a nyersanyagot szolgái­tató elefánt erős do­hányos volt. PECH Két egyetemi hall­gató beszélget: — Emlékszem, hogy tavaly buktál joggya­korlatból. Mi van az utóvizsgáddal? — A múlt héten ke­rült rá sor, de ez sem sikerült. — Hogyhogy? — Ugyanazt kérdez­té*\ TOint tavaly. — Mi az, hogy én horkolok? Te horkolsz! (Quick) A hóhér annyira hozzá­szokott az akasztáshoz, hogy zavarba jön, ha meg kell kötni a nyakkendőjét. Amikor a vakond meg­látja a földalattit, büszkén gondolja: no, végrel i • , Az egyik nő hallgat, ami­kor meztelen, a másik fe­cseg, hogy takarja. • • • Amit elértünk, úgy elva­kít, hogy nem látjuk, amit elveszítettünk. ... A szamár ordítását nem kell megafonnal felerősíte­ni. Amikor vége a szünetnek, a színházlátogatást durván félbeszakítja a darab. A seb jobban fáj, ha a tükörben is látjuk. RUSZLÁN KIREJEV: Mikor már csak egy paraszt­hajszál választott el a haláltól, abbahagytam a dohányzást, a megszokott fekete tea helyett pe­dig átálltam a zöldre. Szomszé­dom, Zolotov könyvtáros ugyanis megmagyarázta, hogy a zöld tea megnyugtatja az idegrendszert. A nyugodt idegrendszer pedig biztosítja a jó alvást. Azelőtt mélyen és életörömtől eltelve aludtam. Most pedig haj­nalig a zöld tea hatását figyel­tem. A hatás valóban eredmé­nyes volt. Zolotov könyvtáros észrevette rákvörös szememet, és megcsó­válta a fejét. Megtudakolta, nem olvasok-e lefekvés előtt újságot. Lesütöttem a szememet. — Ahá — mondta maró gúny­nyal. — A hírek becsesebbek ne ked, mint az egészséged. Hogy bebizonyítsam az ellen­kezőjét, valamennyi előfizetett újságot átirattam Balasiha város­ba, egy kedves rokonom címére. Tranzisztoros rádiómat ízekre szedtem, és minden darabkát kü­lönkSlön, üres majonézes üveg­be csomagoltam. Amikor a könyvtáros észre­vette a temérdek üveget, elször­nyedt. Költői hangon ecsetelte a mértéktelen táplálkozás káros voltát. Ekkor áttértem a kefirre és a reszelt sárgarépára. Hogy megfeledkezzem magamról, a te­levíziót néztem. Valamennyi adás a táplálkozás problémájá­val foglalkozott. — Hagyd abba a televízióné­zést — attól csak romlik a sze­med — tanácsolta Zolotov szom­széd. Eladtam hát a televíztót. — Elkelne egy kis röntgenké­szülék — nyögött fel a sárgaré­pa-eledeltől elgyengült könyvtá­ros. Bn beleegyeztem abba, hogy a masina elhelyezésére feláldoz­zam a fürdőszobámat, mivelhogy a kádfürdő rossz hatással van a szív- és érrendszerre. Kemény ágyon feküdtem (a puha ágy ártalmas), és a meg­hibbant emberiségen bánkódtam, amely sült csirke alakjában te­mérdek koleszterint fal, munkahe­lyén tönkreteszi az idegeit, ká­vét vedel és tvisztet táncol. — Hogyan lélegzel, te? — sut­togta Zoiotov könyvtáros. — Az ilyen lélegzés tönkreteszi a tü­dőt. Azóta gyengébben lélegeztem, báoyadozó szomszédom azonban menint tárgyilagos bírálattal il­letett. Némi gondolkodás után véakévp felhagytam a lélegzés­sel. Zolotov könyvtáros végső ereiével kikapcsolta a gőzfűtést: a meleg uauanis lassította volna kihűlésemet. (LITV^RATURNAJA GAZETA — MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom