Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-11 / 267. szám, szombat

Ideológiai munkánk eredményei és feladatai (Folytatás a 3. oldalról) Ideológiai diverziójukkal arra töreked­nek, hogy kihasználják népünk egy ré­szénél a burzsoá és kispolgári csökevé­nyeket és szokásokat. Ezt szem előtt tartva dolgozzák kl elméleti és gyakor­lati eljárásukat is, mely a dolgozók Pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatai meggyőzően bi­zonyítják: csak egyetlen szocializmus létezik, hogy az igazi szocialista társa­dalom csak a marxista—leninista tanok általánosan érvényes elvei alapján épít­hető, úgy, hogy ezeket az elveket alko­tó módon kell alkalmazni az egyik vagy másik ország konkrét feltételei között. A következő kötelező erejű alapelvek­ről van szó: — a szilárd szocialista hatalom léte­zése, amely a kapitalizmusból a fejlett szocializmusba való átmenet korszaká­ban a proletariátus diktatúrája, és biz­tosítja, a szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel szövetkezett munkásosztály vezető helyzetét; — a munkásosztály élcsapatának, a kommunista pártnak a vezető szerepe a társadalmi élet minden területén; — a szocialista demokrácia fejlesz­tése a szocialista rendszer megszilár­dításával összhangban. A dolgozók egy­re szélesebb körű alkotó aktivitásának, valamint az olyan feltételeknek kialakí­tása, amely lehetővé teszi, hogy növe­kedjék részvételük a társadalmi ügyek irányításában; — a termelőeszközök szocialista tu­lajdonának létezése és ennek alapján az új szocialista viszonyok fejlesztése; — a kizsákmányolás felszámolása és a dolgozók anyagi és szellemi szükség­letének & „mindenki képességei sze­rint — mindenkinek munkája szerint" elv szellemében történő kielégítése; — a termelés folyamatos fejlesztése a tervirányítás alapján és a demokrati­kus centralizmus elveivel összhang­ban; — a marxista—leninista ideológia ve­zető helyzete, — a szocialista építés belföldi fela­datainak összefüggése a forradalmi vi­lágmozgalom feladataival, mindenek­előtt a Szovjetunió vezette szocialista világközösség következetes érvényesíté­se. Azok a szocializmusról szóló elméle­tek és jelszavak, amelyek tagadják ezeket az általánosan érvényes törvény­szerűségeket, nemcsak tartalmatlan frá­zisok. hanem az antiszocialista és el­lenforradalmi erők eszközei. Ez az úgy­nevezett új „demokratikus szocializmus modellje", vagy „emberi arcú szocializ­mus" lényege ls, amit hazánkban a vál­ságos időszakban a jobboldali opportu­nista erők képviselői propagáltak. Tö­rekvéseik fő célja az volt, hogy felszá­molják a munkásosztály és a kommu­nista párt vezető szerepét a társadalom­ban, és az úgynevezett értelmiségi elit­A CSKP KB októberi plenáris ülése ismételten kiemelte társadalmunk életé­ben a munkásosztály helyzetét és funk­cióját. Egyidejűleg azonban hangsúlyoz­ta, hogy nélkülözhetetlen a párt rend­szeres eszmei-nevelő munkája e döntő fontosságú társadalmi erő soraiban. Eme alapvető feladat teljesítése so­rán, a mi munkafeltételeink között szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy a szlovákiai munkásosztályt né­hány sajátosság jellemzi. A kapitaliz­mus időszakában — az ország mező­gazdasági elmaradottságából eredően — kis létszámú. Lényegesen csak a szo­cialista iparosítás korszakában növeke­dett meg. Tehát kis osztály, melynek jelentős része nem rendelkezik azok­nak az osztályharcoknak nagy tapasz­talataival, amelyeket a proletariátus ví­vott a tőkés rendszerben. A szocialis­ta építés éveiben a szlovákiai munkás­ság száma mindenekelőtt a paraszti la­kosság soraiból gyarapodott, amely a kisiparosokkal együtt nem tudott egy­szerre megszabadulni kispolgári néze­teitől és erkölcseitől. A munkásosztály­nak ez a része jelentős mértékben és szükségszerűen kapcsolatban állt és áll a faluval és a falusi lakosság mentali­tásával. A politikailag fejlett munkások jelentős része, — akik már a szocialis­ta forradalom győzelme előtt az ipari termeléshez kötődtek —, különféle po­litikai állami és gazdasági funkciókba, társadalmi szervezetekbe és intézmé­nyekbe került. A munkásosztály neve­lésével szemben támasztott igény foko­zását követeli meg az a tény is, hogy tekintettel a jelentős számú magyar és ukrán kisebbségre, nemzetiségileg he­terogén. A tőkés korszakhoz viszonyítva Szlovákiában jelentősen megnőtt a mun­kásnők száma is. A szocialista építés folyamán pár­tunk, szocialista államunk és a társa­szocialista tudatának bomlasztására tö­rekszik. Ezért kísérelik meg a szocializ­mus fiktív új „modelljének" propagálá­sát, amit a marxizmus—leninfr :mus el­veire épült reálisan létező szocialista társadalom alternatívájaként állítanak be. tel helyettesítették volna a revizionista és jobboldali opportunista csoportok kö­reiből, hogy ennek alapján felszámol­hassák a szocializmust. A proletariátus diktatúráját plurális politikai rendszer­rel akarták helyettesíteni. A termelőesz­közök össznépi tulajdonát a csonortos tulajdonnak, az úgynevezett vállalati tanácsok önigazgatási rendszerének kellett volna felváltania, amely egy lép­csőfok lett volna a magánvállalkozások felújítása felé. Ennek keretében az or­szágos népgazdasági tervet felesleges­nek mondották, és a gazdasági irányí­tás fő kritériumának „az önálló gazda­sági szubjektumok szabad játékát" tar­tották. Az egységes marxista—leninista ideológiával szemben kiemelték az esz­mei pluralizmust. A proletár és szocia­lista internacionalizmus elvét a nacio­nalizmussal és a kozmopolitizmussal akarták helyettesíteni. E koncepció közös alapja az volt, hogy lehetetlenné tegyék a munkás­osztály és élgárdája, a kommunista párt történelmi szerepének megvalósítását, céljainak elérését, hogy kialakítsák a feltételeket a kapitalizmus fokozatos felújítására. Az eszmei-nevelő munka fontos fela­data szüntelenül leleplezni a jobboldali opportunista és antiszocialista erők va­lódi szándékait és politikai platformjuk ellenforradalmi tartalmát. A párt ideológiai munkájának haté konysága szempontjából nagy jelentő­ségű, hogy helyesen értelmezzük a szo­ciális és osztályszerkezet változását a társadalmunkban és e változások befo­lyását a társadalmi tudatra. Abból a felismerésből kell kiindulnunk, hogy a szocialista tudat fejlődésének saját tör­vényszerűségei vannak, és a társadalmi viszonyok változásai nem vezetnek au­tomatikusan és közvetlenül a társadalmi tudat változásaihoz. Különösen jelentős az intenzív esz­mei-nevelő munka társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály soraiban. A szocializmus építésének évei a mun­kásosztály nagy mennyiségi növekedé­sét eredményezték. 1970-ben a munká­sok és családtagjaik képezték Szlovákia összlakosságának 58,8 százalékát. Dön tő fontosságú tény azonban, hogy a szo­cializmus építésének éveiben a mun­kásosztály minőségileg is változott. Az osztályszempontból és nemzeti szem­pontból kíméletlenül kizsákmányolt és elnyomott proletariátusból kialakult a számbelileg erős munkásosztály, amely képes teljesíteni az új társadalom épí­tésének legigényesebb feladatait, s amely élcsapata, a CSKP vezetésével a társadalmi áramlás vezető ereje. dalmi szervezetek céltudatos eszmei po­litikai-nevelő munkája kialakította a munkásosztályban az új szocialista ön­tudatot, és ezt szüntelenül* elmélyíti. Igaz, ez nem jelenti, hogy már a mun kásosztály valamennyi tagja a kor szín­vonalán áll, hogy egy részükben ném élnek tovább különféle csökevények és elavult nézetek. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a munkásosztály egész nevelésére. Politikailag nagyobb művelt­séget kell nyújtani, ideológiailag job­ban fel kell fegyverezni. Külön súlyt kell helyeznünk a munkásifjúság neve­lésére, mivel ezek gyarapítják a mun­kásosztály sorait és nagyon igényes fel­adatok várnak rájtlk. A fejlett szocialista társadalom építé­sének szakaszában tovább szilárdul a munkásosztálynak, mint vezető erőnek a helyzete. A tudományos-műszaki for­radalom vívmányai és a szocialista kö­zösségi rendszer előnyei szerves egysé­gével összefüggő feladatok megvalósí­tása nagy igényeket támaszt a munkás­osztály tagjaival szemben. A termelő­erők gyors növekedését és nemcsak a termelési, hanem a további társadalmi viszonyok tökéletesítését célzó erőfeszí­téseknek a társadalom anyagi és szel­lemi élete haladó változásai élén kell állniuk. Mint olyan döntő fontosságú társadalmi erőnek, amelynek objektív érdeke a tudomány és a technika gyors fejlődése, a munkásosztály, a tudomá­nyos műszaki forradalom feltételei kö­zött ls a társadalmi haladás fő hordo­zója. Falvaink a szocialista építés éveiben óriási történelmi változásokon mentek át. A falu szocializálás! folyamatában új osztály alakult ki — a szövetkezeti parasztság osztálya, aijtely a munkás­osztály fő szövetségese és a szocialista társadalom szilárd támasza. íz beiga­zolódott az 1968—69-es évek válságos időszakában is, amikor a szövetkezeti parasztság döntő többsége kitartott a szocializmus mellett és nem engedte meg a szövetkezeti gazdálkodás born­lasztását és a visszatérést az egyéni, magángazdálkodáshoz. A parasztság szociális helyzetében be­következett változásokkal együtt vi­szonylag nagyon rövid idő alatt válto­zott és tovább fejlődik szocialista öntu­data is. Felszámolják a magántulajdon csökevényeit, megszületett és erősödik az új viszony a köztulajdonhoz, a kollek­tív munkához, megszületett az új és a múltban ismeretlen viszony az egész falusi kollektívához. Változnak az em­beri értékelés kritériumai, és ezek alap­ja a szövetkezeti paraszt által végzett munka mennyisége és társadalmi jelen­tősege. Szlovákiában abból kell kiindulnunk, hogy a hegyvidéki területeken léteznek nemcsak egyének, hanem egész falvak, ahol a parasztok még egyénileg gazdál­kodnak. Ezek szocialista nevelésére rendszeres gondot kell fordítani. Mint ismeretes, jelenleg már az egyénileg gazdálkodó parasztok jelentős része a kollektív gazdálkodást választotta. Az új életmód megköveteli átnevelésüket, az új magatartás és szokások kialakítá­sát. A szövetkezeti parasztság gazdasági és szociális helyzetében, valamint tuda­tában végbement forradalmi változá­sok ellenére a parasztság és család­tagjaik jelentős része még képtelen volt teljesen megszabadulni a kispol­gári gondolkodásmód és cselekvés be­gyökerezett maradványaitól. Mindez át­gondolt, megközelítést, intenzív és rendszeres politikai-nevelő munkát kö­vetel meg mindazoktól a pártszervek­től, szervezetektől, és mindazoktól a kommunistáktól, akik a szövetkezeti pa­rasztság és az egyénileg gazdálkodó parasztok körében dolgoznak. A termelőerők rohamos fejlődése kö­vetkeztében gyors ütemben emelkedett társadalmunk két alapvető osztályának, a munkásosztálynak és a szövetkezeti parasztnak műveltségi színvonala és szakképzettsége. Ez a növekedés amely társadalmunk további fejlődésével kap­csolatban folytatódik, megköveteli az eszmei-nevelő munka minőségének rendszeres növelését is. Nagyon gyors ütemű mennyiségi és minőségi változásokon ment át értelmi­Szlovákia Kevés országban volt az utóbbi év­tizedekben olyan gyors a gazdasági, szociális, kulturális és általában a tár­sadalmi fellendülés, mint Szlovákiában — a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban. 1945-ben még Európa legelma­radottabb országai közé tartozott, 1948 Győzelmes Februárja után olyan forra­dalmi változások történtek, amelyek következtében Szlovákia gyors ütemben Iparilag fejlett szocialista országgá változott. Ez Csehszlovákia Kommunista Pártja irányvonala megvalósításának, társa­dalmunk szocialista átépítésének és annak a politikának az eredménye, amely Szlovákia gazdasági színvonalát a cseh kerületekével azonos színvonal­ra emelte. A szocialista iparosítás következté­ben jelentősen nőtt részesedése az or­szágos ipari termelésben: az 1945. évi 8,2 százalékról 1971-ben 24,4 százalék­ra. A szocialista termelési viszonyok győzelme a mezőgazdaságban a szocia­lista, mezőgazdasági, nagyüzemi ter­melés további fejlődésének döntő elő­feltétele lett, ami pozitív módon befo­lyásolta a gazdasági folyamatot és ál­talában az egész társadalmi életet. Ez különösen a termelőerők gyors növe­kedésében, a tudományos-műszaki ha­ladás elemeinek érvényesítési lehető­ségeiben, a termelés fokozatos össz­pontosításában és szakosításában, va­lamint a munka irányítása és szerve­zése új formáinak bevezetésében mu­tatkozott meg. Szlovákia viharos ütemű fejlődése, az Ipar növekedése, a mezőgazdaság fejlő­dése, a tudomány, a kultúra és a mű­veltség bővülése, az életszínvonal emel­kedése a cseh munkásosztály, a cseh tudósok, mérnökök és technikusok test­véri segítségének volt köszönhető. Szlovákia dinamikus fejlődése, gazda­sági ereje, nyersanyag- és emberi erő­forrása viszont egyike azoknak a dön­tő tényezőknek, amelyek jelentős mér­tékben hozzájárultak és továbbra is hozzájárulnak az egész köztársaság fejlődéséhez. Az ideológiai munka fontos felada­ta, hogy a dolgozókat és különösen az ifjúságot, olyan szellemben neveljük, hogy indokolt hazafiúi büszkeséggel tekintsenek azokra a nagyszabású ered­ményekre, amelyeket hazánk és annak keretében Szlovákia elért és elér. A termelőerők további fejlődése Szlovákiában sürgetően megköveteli a népgazdaság sokoldalú fejlődését, a ra­cionalizálás, a szakosítás és a nemzet­ségünk is. Számbelileg családtagjaival együtt a munkásosztály után a legna­gyobb szociális csoportot képezi. A szocialista építés éveiben megtudtuk nyerni a haladó értelmiség tagjait. A munkások és parasztok fiaiból és lá­nyaiból felnőtt az új szocialista értel­miség. A mi rendszerünk kialakította az értelmiség valamennyi csoportja számára az optimális, a múltban el­képzelhetetlen munkafeltételeket. A szocialista-kulturális forradalom meg­teremtette a művelődés soha nem lá­tott lehetőségeit. Ez arra kötelezi az értelmiséget, hogy hűségesen szolgál­ja népét, a szocialista rendszert. A párt ideológiai munkájának oda kell vezetnie, hogy az értelmiség tu­datvilágában szüntelenül mélyüljön az a tudat, hogy haladó szerepet csupán a munkásosztállyal és a szövetkezeti parasztsággal szoros egységben tölthet be. Határozottan szembe kell szállni minden olyan kísérlettel, amelynek cél­ja, hogy értelmiségünk körében az älit­elméletet terjessze. Pártunk harcolni fog az olyan kísérletek ellen is, ame­lyek csökkenteni akarják az értelmi­ség társadalmi jelentőségét. Számol­nunk kell azzal a ténnyel, hogy a kommunistaellenes központok igyekez­nek Ideológiailag befolyásolni az ér­telmiséget, elszakítani a dolgozó tö­megektől, bomlasztani szocialista ön­tudatát és képviselőinek egy részét sa­ját politikai céljaikra felhasználni. A párt ideológiai munkájának sem­mivel sem helyettesíthető funkciója, hogy szüntelenül mélyítse a munkás­osztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség egységét, továbbá, hogy a CSKP XIV. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa által kitűzött igényes feladatok teljesítésére mozgósítsa őket. Elméleti frontunk az eddiginél sok­kal aktívabban köteles segíteni a párt­nak a lakosság szociális szerkezete, változásainak és áramlásainak tisztá­zásában. Különösen fontos feladat a munkásosztály fejlődésének mélyreha­tó elemzése, vezető szerepe tartalmá­nak és formájának érvényesítése éle­tünk minden területén. Ezzel elméleti frontunk lehetővé teszi, hogy kiala­kuljanak a feltételek a hatékony esz­mei-nevelő munka számára, valamint arra, hogy az egész lakosság kommu­nista nevelése érdekében ez egyre mé­lyüljön az egyes társadalmi osztályok és csoportok között. fejlődése közi szocialista integráció útját. E fo­lyamatnak elválaszthatatlan és szük­ségszerű része az emberek olyan sok­oldalú felkészítése, amely nemcsak szakmai, hanem eszmei-politikai nevelő is. Rendkívül fontos a szocialista tár­sadalom minden dolgozója számára a politikai éleslátás, az eszmei szilárd­ság, az elvszerűség. A gazdasági problémák megoldásá­nak, a gazdasági hatékonyság növelé­sének hangsúlyozása nem jelenti e té­ren az ideológiai és politikai munka gyengítését; a valóságban minden gaz­dasági döntés és irányítás egyben po­litikai döntés is. A tapasztalatok meg­győznek bennünket arról, hogy a leg­kisebb mértékben sem szabad megen­gednünk a politika és a népgazdaság helyes viszonyának megbontását olyan különféle revizionista és jobboldali­opportunista elméletekkel, amelyek el­torzítják Leninnek a népgazdaság és a politika kapcsolatáról szóló tanítását. Ez szubjektivista, áltudományos maga­tartást bizonyít. Az eszmei-nevelő munka további fej­lődése szempontjából egyre nagyobb jelentőségű a gazdasági propaganda és a dolgozók gazdasági nevelése, amely a kommunista nevelés egész folyama­tának elválaszthatatlan része. A CSKP XIV. kongresszusán kitűzött igényes feladatok teljesítése megköve­teli, hogy állandóan elmélyítsük a dol­gozók aktív részvételét a termelés és Irányítása tökéletesítésében. „A gazdasági propaganda és agitá­ció nagyobb hatékonyságáért" című ok­mány, amit a CSKP KB Elnöksége el­íogadott, továbbra is jelentős ösztön­ző a dolgozók gazdasági nevelésében és a tömegtájékoztatási eszközök ne­velő tevékenységének elmélyítésében. E dokumentum alkalmazásának pozitív vonása az, hogy szerves összefüggés­ben áll a CSKP KB és az SZLKP KB feb­ruári és áprilisi plenáris üléseinek dön­téseiből eredő feladatokkal. A mi feltételeink között a propagan­dának egyre nagyobb figyelmet kell fordítania Szlovákia fejlődésére az egységes csehszlovák gazdasági integ­ráció keretében, a termelésben, a tu­dományos-műszaki politikában, a prog­nosztikai munkákban és a távlati szer­vezésben. És rá kell mutatni, hogy a csehszlovákiai népgazdaság fejlődése szervesen összefügg a nemzetközi szo­cialista munkamegosztással. A gazdasági propagandának és agi­tációnak népszerűsítenie kell a dolgo­(Folytatás az 5. oldalon) Szocializmus csak egy van A vezető erő

Next

/
Oldalképek
Tartalom