Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-06 / 262. szám, hétfő

Tömény izgalmat, hatalmas kiizi nézőnek a kosárlabda-találkozó, játsszák . .. Nem is annyira Azok számára, akik a társa­dalom fontos tényezőjének te­kintik a sportot, nyilván nem lesz meglepetés, hogy Eldon Griffiths, a sportügyek minisz­tere nemrégiben találkozott a labdarúgó szövetség és a labda­rúgó liga képviselőivel. A lab­darúgás a legnépszerűbb sport Angliában, a labdarúgó-mérkő­zéseket talán több ember nézi végig, mint az összes többi sporteseményt, sőt ez a népsze­rűség még növekszik is. De az angol labdarúgás a káosz ál­lapotában van. Az 1971—72-es év különö­sen balszer ancsés volt. Azok­nak a részeg szurkolóknak megdöbbentő viselkedését, akik összecsaptak a barcelónai rend­őrséggel, amikor a Glasgow Rangers megnyerte a Kupagyőz­tesek Európa Kupáját (mit mű­veltek volna, ha a Rangers ki­kap?), a legtöbb angol szur­koló úgy könyvelte el, hogy mást nem is igen lehet várni ennek a klubnak a szurkolóitól. De az angol válogatott szerep­lése már nemzeti szégyen. Nem­csak azért, mert kikaptak az NSZK-tó) a Wembley-stadion­ban, ami már önmagában is megbocsáthatatlan, de azért is, mert súlyos vereséget szenved­tek. A berlini visszavágón elért döntetlen sem ad okot büszke­ségre. A Skócia elleni 1:0 ará­nyú győzelem az utóbbi évek­ben a szigetország csapatai kö­zött vívott legsportszerűtle­nebb, legdurvább mérkőzésen született. A dolognak az az iróniája, hogy ez a találkozó egy olyan labdarúgó-évad utolsó forduló­ja volt, amely azzal kezdődött, hogy a játékvezetők figyelmét fölhívták, ne engedjék a dur­va játékot. Ez jól kezdődött: egy olyan szabálytalanságért, amelyért a múltban a játékos csak szóbeli figyelmeztetést ka­pott, sárga cédula járt. Aki 12 hónap alatt 3 sárga cédulát ka­pott, azt eltiltották. Ez az új szabály megnyerte az igazi fut­ballrajongók tetszését, és egy darabig úgy látszott, hogy min­den rendben lesz. De sajnos a durva játék már annyira el­harapódzott, hogy a figyelmezte­tések száma igen nagy lett. A sportújságírók táblázatot ké­szítettek: melyik bíró adja a legtöbb figyelmeztetést? Ez sok játékvezetőnek ksdvét szegte, néhányan továbbra is ragasz­kodtak a szabályhoz, de mások könnyebb megoldást választot­tak. Így hát a játék sportsze­rűbbé tételére való törekvés az egység hiánya miatt kudarcba fulladt. Egészen mindennapossá vált, hogy az egyik szombaton a bíró büntetlenül hagy egy olyan szerelést, amely eltör­hette volna az ellenfél lábát, két hét múlva pedig egy másik bíró fölírja egy játékos nevét, pedig az sokkal kisebb sza­bálytalanságot követett el. Imet, látványosságot kínál a főleg, ha válogatott szinten MdtHÚSÓS Ez az abszurd helyzet a lab­darúgó szövetség és a labdarú­gó-liga között folyó lehetstlen és véget nem érő vita kö­vetkezménye. (A Labdarúgó Szövetség felelős a szabályok betartásáért, a nemzetközi mér­kőzésekért, és általában az egész amatőr labdarúgásért, a labdarúgó liga pedig a profi­csapatok szervezete és így a' legtöbb pénzzel rendelkezik.) A labdarúgó ligát — amely­nek nincs párja az együgyűség­ben —a labdarúgó szövetség­től való elszakadás veszélye fe­nyegeti. S közben csak éppsn tizzal nem foglalkozik senki, ami a pályákon folyik. Ennek az eredménye a Skócia elleni mérkőzésen meg is mutatko­zott: legalább három játékos érdemelte volna meg, hogy lo­küldjék a pályáról durva játé­kért, ós a lehető legnagyobb sértés érte a csapatokat: az olasz bíró az első húsz perc után magához hívta az angol és skót csapatkapitányt és fi­gyelmeztette őket, hogy ezután ne egymást, hanem a labdát rugdossák. Pedig valamikor a brit labdarúgók sportszerűtlen­nek tartották még azt is, ha valaki az ingénél fogva rán­totta vissza az ellenfelét. Ha már úgyis elburjánzott az erőszak, valakinek össze kéne ütögetnie a szövetség és a li­ga vezetőinek fejét. Sajnos Mr. Eldon Griffiths egymaga nem tud változtatni a helyzeten. A legnépszerűbb labdajáték megérdemli, hogy tegyenek va­lamit azért, hogy a technikás játékosok érvényesíteni tudják a tudásukat. Amikor George Best bejelentette, hogy abbahagyja a játékot, egyértelműen elítélték, de nem vették figyelembe, hogy ezt a ragyogó, fiatal játékost gyakorlatilag darabokra rug­dosták a nálánál erősebb, d3 sokkal tehetségtelenebb ellen­felei. (Azóta Best már vissza­vonta a bejelentését. A szerk.) A következőket javasoljuk a labdarúgó szövetségnek és a labdarúgó-ligának. Intézkedje­nek, hogy a játékvezetők való­ban tartassák be a szabályo­kat. Szüntessék meg azokat a szabályokat, amelyek az egyéni technikán alapuló játékot aka­dályozzák. Tegyék lehetővé, hogy a kapust bármikor le le­hessen cserélni a mérkőzés alatt, így majd nem lesz ér­demes a kapust játékképtelen­né tenni. Ne két partjelző le­gyen, hanem négy, így az egyi­kük csak észrevenné — mint ahogy a tévé-nézők milliói ész­revették —, hogy a skót csa­patkapitány az ingénél fogva rántja el az egyik angol csa­tárt szögletrúgáskor. Figyel­meztessék a klubcsapatokat, hogy a pályájukat bezárják a csapat — idegenbeli vagy ott­honi durva játéka miatt. AZ ELSŐ LÉPÉSEKTŐL AZ OLIMPIAI ARANYÉREMIG sport számára: ekkor született meg a szovjet kosárlabda-válo­gatott. A „szbornaja" azóta 184 nemzetek közötti mérkőzésen szerepelt. Ebből 165-öt meg­nyert és 19-et elveszített. Az összesített pontarányt felesle­ges is megemlíteni. Azokban az időkben azt ál­lították a szovjet kosárlabdá­zókról, hogy ugyan jól fut­nak, elképesztően kitartóak, de primitíven játszanak, nem technikásak, mindent erővel csinálnak. Az egyiptomiak el­len — akik azt állították ma­gukról, hogy megnyerik az EB t Csehszlovákia előtt — félidő­ben vezetett a szovjet váloga­tott. Ekkor az edző azt mond­ta Liszovnak: „Ványa, mutasd meg nekik, hogy technikázni is tudunk!" És Ványa „koncer­tet" tartott az egyiptomiaknak és a jelenlevő 6000 nézőnek. Természetesen az egyiptomiak kikaptak a Szovjetuniótól, és Liszovnak ítélték az EB legjobb játékosának kijáró díjat. 22 világverseny — 22 érem A Szovjetunió kosárlabda vá­logatottja első Európa-bajnok­ságán bejutott a döntőbe, ahol az ellenfél a bajnoki címet vé­dő Csehszlovákia volt. A döntő ben szovjet győzelem született. A csehszlovák sajtó így írt a mérkőzésről: „Az új Európa­bajnok lovagiasan játszott. Játé­kosainak önfeláldozása szinte a lehetetlenség határát súrolta. Telt ház előtt minden tekintet ben felülmúlták vendéglátó el­lenfeleiket." A szovjet férfi kosárlabda huszonöt esztendejének mérle ge: 12 Európa-bajnokságon 11 első és egy harmadik hely, négy világbajnokságon két ezüst- és két bronzérem. A hat olimpiai részvétel eredménye: egy első, négy második és egy harmadik hely. Tehát a szovjet kosárlabda-válogatott sohasem végzett világversenyen a har­madiknál rosszabb helyen. Az összesített mérleg: 22 világver seny — 22 érem. (T. V.) magára az azzurik címeres me­zét, 30 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Ha Riva for­mája és egészsége tartós ma­rad, a jelek szerint hamarosan túlszárnyalhatja mindkét híres elődjét. HOENESS MARAD ... Uli Hoeness, a nyugatnémet válogatott 20 esztendős kiváló­sága, aki Budapesten mutatko­zott be a Magyarország elleni mérkőzésen, az NSZK együtte­sének biztos pillére lett. Ezért mutatkozott iránta olyan nagy érdeklődés a Bundesjiga csapa­tai körében. Hoeness a jelek szerint jól érzi magát Becken­bauer és Gerd Müller társa­ságában, mert ellenállt min­den csábításnak és újabb két esztendő tartamára írt alá szer­ződést a világhírű müncheni csapatnál. Kovalnvská, a Plastika Nitra gólzsákja senkitől sem zavartatva lő a Vinohrady Bratislava kapu­jára az I. női kézilabda-liga találkozón. M (Matis felvétele) LABDARÚGÓMOZAIK FACCHETTI A SÉRTŐDÖTT Az utóbbi évek során az In­ter Milano védelmét, de az olasz válogatottét sem tudták elképzelni Facchetti nélkül. Balszerencséjére az olasz válo­gatott nem tudott az Európa­bajnokság elődöntőjébe jutni. Valcareggi, a szövetségi kapi­tány, — hallgatva tanácsadói­ra, — elsősorban az idősebb játékosok mellőzése mellett döntött, ebben a megoldásban látta a jobb folytatás lehetősé­gét. Így maradt ki az azzurik csapatából Facchetti. A nagysze­rű hátvéd megsértődötten eny­nyit jelentett ki: „A magam 30 évével nem tartozom az idős játékosok közé, hiszen Burg­nich nálam három esztendővel idősebb. Luxemburg ellen ké­szülődött az olasz együttes és Facchetti utódja, Marcheti megsérült. Ekkor Valcareggi nem a hórihorgas hátvéd (Fa­cchetti szolgálatait vette igény­be, hanem a 22 éves Bellugiét. RIVA AZ ÉLRE TÖR Gigi Riva, az olasz labdarú­gó-válogatott és az US Caglia­ri csatára minden idők har­madik legeredményesebb olasz játékosa lett. Eddig 32 váloga­tott mérkőzésen szerepelt és 28 gólt lőtt. A Luxemburg elle­ni, idegenben sorra került vi­lágbajnoki selejtező négy gól­ja közül kettő a híres Gigi ne­véhez fűződik. Az örökös olasz góllövőlistán egyelőre a követ­kező a helyzet: 1. Giuseppe Me­azza, aki 53 válogatott talál­kozón 33 gólt lőtt, míg Silvio Piola, aki 34 esetben öltötte Ma már csak a nagyon fi­gyelmes és tapasztalt statiszti­kusok tudnák megmondani, hogy a szovjet sportolók hány világ- és Európa-rekordot ál­lítottak fel, hány világ- és Eu­rópa-bajnoki és olimpiai arany­érmet szereztek. De akkor, 1947-ben, a Szovjetunió sporto­lóinak nemzetközi színre lépé­sekor még azok is fel tudták volna sorolni a szovjet világ­és Európa-bajnokokat, akik nem nagyon érdeklődtek a sport iránt. Egy súlyemelő és négy atléta nevét nem volt ne­héz megjegyezni. Ezek a baj­nokok jelentették akkor a szov­jet sport nemzetközi tekinté­lyét. logatott csapat több játékosa más sportágakat is űzött ver­senyszerűen. Vlagyimir Liszov például tornászbajnokságot is nyert, közben futballozott, röp­labdázott és jégkorongozott is. Hatféle nemzetiségű játékosok — egy csapatban Kitűnő közösségi szellem uralkodott a szovjet válogatott­Napi 28 km-es gyaloglás Két évvel a második világ­háború befejezése után a szov­jet sport megjelent a nemzet­közi porondon. Az elsők között keltek útra a kosárlabdázók. Céljuk Prága, az 1947. évi Eu­rópa-bajnokság színhelye volt. A Szovjetunió az 1947. évi kontinensbajnokság előestéjén lépett a FIBA (Nemzetközi Ko­sárlabda Szövetség) tagállamai közé. Amint arra alkalom adó­dott, tapasztalatszerzés céljából edzőket és csapatokat küldtek külföldre. 1946-ban először sze­repelt külföldön szovjet kosár­labdacsapat, két moszkvai klub Franciaországban szerepelt, ahol minden mérkőzésüket megnyerték, s így önbizalmat szereztek az Európa-bajnokság előtt. Hogy miképpen készültek az első kontinensbajnokságukra a szovjet kosárlabdázók? A szov­jet bajnokság után 20 játékos részvételével Moszkva mellett volt a válogatott keret edzőtá­borozása; onnét jártak be edze­ni a fővárosba. Mivel a villa­mos végállomása 7 kilométerre volt edzőtáboruktól, gyalog tet­ték meg ezt a távolságot, hogy aztán villamossal Moszkvába mehessenek edzeni. Kétfázisos edzést tartottak, tehát a kosár­labdázók 28 kilométert gyalo­goltak naponta. Az akkori vá­ban, pedig különböző nemzeti­ségű játékosok (oroszok, lit­vánok, észtek, grúzok) alkották a csapatot. Az egyik edző zsi­dó, a másik örmény volt. Hat­féle nemzetiségű játékosok és edzők egy válogatottban. Ilyen sem fordult még elő a kosár­labdasportban! Az elmúlt huszonöt év alatt a Szovjetunió színeiben tíz kü­lönböző nemzetiségű kosárlab­dázók jutottak szóhoz a válo­gatottban. Nagy családként él­tek együtt. Csak arról vitatkoz­tak, hogyan lehetne legyőzni az ellenfelet. Nem veszekedtek, nem vitatkoztak. És ez nagy szó egy ilyen „tarka" társaság­ban. Prágában az Európa-bajnok­ságon Jugoszlávia ellen játszot­ta első mérkőzését a „szbor­naja". Nem akarták felfedni tel­jesen kártyáikat, ezért a máso­dik ötöst küldték pályára. A Szovjetunió 50:11 arányban győzött. Ez 1947. április 27-én történt. Csak azért írtuk le pon­tosan a dátumot, mert ez a nap történelmi esemény a szovjet A szovjet kosárlabda győzedelmes útja

Next

/
Oldalképek
Tartalom