Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

* ESGMH IHR5HDHIDN* ROKONSZENVES, ÉRDEKES... Mikor benyitott az eladóterembe, a hallgatók nem is vették figyelembe, nem álltak fel, nem csitult el a zaj. Igaz, mégcsak év eleje volt, s a nemzetgazdasági kar első éves távhallgatői nem ismerték egymást. Azt hitték, közéjük tartozik. De — Pszt. Valaki észrevette, hogy nem ült be a padba, hanem megállt a katedra előtt. Csend lett s most már mindenki tudomásul vette, hogy ő az orosztanárnő. Vagyis, mint később kiderült, a főiskola orosz tanszékének tanársegéde. — Valentína Šebestovának hívnak, mutatkozott be, és a hallgatók felfigyeltek, először a hangja csengésére, egyik-másik talán már az első percben megalapította, hogy rokonszenves, érdekes ... De hogy milyen valójában, arra csak az előadás során derült fény. Megkezdődött az első előadás arról, hogyan kell valakit bemutatni oroszul. — Egy fiú és egy lány kézenfogva megy az utcán — mosolylyal, taglejtésekkel kísérve magyarázza a helyzetet — s egyszercsak szembe találkoznak a lány szüleivel. A lány ura lesz a helyzetnek s így szól, bemutatom Pétert, akiről olyan sokat beszéltem nektek. De hisz nekünk Jánosról beszéltél — szól a mama. Persze derültség lesz a teremben. Minden orosz nyelven hangzik el, éppen úgy, mint a többi tudnivaló is. Hogyan köszönünk, hogyan érdeklődünk valaki hogyléte felől, hogyan hívunk meg valakit vendégségbe és így tovább. Nem hiányoznak a kulturáltan szellemes megjegyzések. Előadásmódja magával ragadja a hallgatókat. Ám ez a közvetlen kapcsolat nem megy a tanársegédi tekintély rovására. Sőt ellenkezőleg: újabb és újabb pozitív jellemvonásokat fed fel. Talán ez az oka, hogy a következő előadásig a hallgatók körében az ő személye, sokoldalú egyénisége a téma. — Nagyon jő pedagógus — mondogatják. Egy alkalommal, amikor négyszemközt beszélgettünk, megemlítettem neki, hogy hallgatói kitűnő pedagógusnak tartják. — Ejnye, pedig nem is pedagógus, hanem nyelvész vagyok. De azért mégsem kerültem messzire az elképzeléseimtől. A nyelvvel foglalkozom, csak nem tudományos alapon, hanem tanítom. Hogy miért nem lettem tudományos dolgozó, hanem tanársegéd, azt a körn^zet és a körülmények ideálokat, álmokat formáló erejének köszönhetem. Igen így: köszönhetem. Nem idézőjelben, hanem szó szerint. Az élet kamatostul kárpótolt azért, hogy nem dolgozhatok a szakmámban. Georgijevszk egy kis városka Észak-Kaukázusban. Itt született, itt nőtt fel s 1958-ban itt érettségizett Valentina Szmola. Egy évvel az érettségi után kezdte meg tanulmányait Moszkvában, ahol a bölcsészeti karon orosz nyelvészetet és szovjet irodalomtörténetet tanult. A diákotthonban ismerkedett meg egy bratislavai fiúval, Juraj Šebestovával, aki a Lomonoszov Egyetem természettudományi karán fizikát tanult. Megszerették egymást s 1962-be Hösszeházasodtak. Még főiskolások voltak, amikor megszületett a kislányuk. Tanulmányai befejezése után Jurajnak vissza kellett térnie hazájába, ahová Valentína is követte. Bratislavában telepedtek le. Megérkezésük után tüstént nekilátott a szlovák nyelv tanulásának. Rövidesen el is sajátította s egy középiskolában kezdett tanítani. Innen került a jelenlegi munkahelyére, a Közgazdasági Főiskolára, ahol a kereskedelmi kar másodéves és a nemzetgazdasági kar első éves távtanulóinak ad elő. Megvan minden olyan tulajdonsága, ami szükséges ahhoz, hogy ezt • feladatkört ellássa a azonkívül még sok olyan emberi tulajdonság, ami még tanárnői mivoltán túl is érzékelhetően hat. Pedig a magánéletében olyan, mint minden férjes asszony, akinek gyermekei vannak. Bratislavában még két fia született. A nagyobbik négy és fél, a kisebbik két és fél éves. — Mint három gyerek anyja szolgálhatok egy jó tanáccsal azoknak, akiknek még olykor az egy is teher: nem kell mindjárt kétségbe esni, ha jön a többi apróság. Igaz, hogy a nagyobb család nagyobb gond, de ugyanakkor nagyobb az öröm is. Szerintem a gyermekeket érdeklődésüknek megfelelően kell lekötni, foglalkoztatni és akkor futja az időből mindenre. És legalábbis így csinálom. És az eredmény: három gyerek mellett fordítok, kötök, varrok no és a „második műszakban" sincs hiba. Igaz ebben a fétjem is segít. — Mihez ért még? — kérdezem most már csodálkozva. — Az autóvezetéshez. Különben ez a hobbym. Itt azonban össze tudom kötni a hasznosat a kellemessel, akár munkába, akár kirándulni megyünk. A Šebesta családban az autó nem luxus, hanem közszükségleti cikk. A Kútiky lakótelepen laknak, amelyet sokan Bratislava legszebb fekvésű lakótelepének tartanak, de az igazság szerint egyelőre ott is több a kő, mint a fű. S a gyerekekkel legalább a hét végéíl ki kell menni a természetbe, s ezek a kiruccanások egyben a szülőknek is felüdülést, kikapcsolódást jelentenek. — Szórakozásra is futja az időből? — Csak néhanapján. Ezt egy jó könyv, esetleg tv-játék nézése pótolja. Sok könyvem van. Amikor az új lakásba költöztünk, a könyvek cipelése tovább tartott, mint a bútoré. Egy időre azonban teleszívtuk magunkat kultúrával: nemrégen Moszkvában jártunk, s amit a gyerekek miatt itthon elmulasztottunk — operát, színházat — azt ott pótoltuk. Vannak rendezvények, amelyeket Itthon sem hagyunk ki. A „Hattyúk tavának" a bemutatóját a világért sem mulasztottam el. Moszkvában, még főiskolás koromban sokat jártam balett-bemutatókra. Nagyon szeretem a zenét is, de csak a jó zenét és azt is jó előadásban. Ez az asszony teljes életet él, és ez a teljesség visszatükröződik a munkájában is. A hallgatók sohasem távoznak hiányérzettel az előadásáról. KOVÁCS ELVIRA A NŐMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL A NÖK HELYZETE A SZOVJETUNIÓBAN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM UTÄN A megvalósulás Már említettük, hogy a proletárasszonyok szervezkedésükben vezérfonalként a marxista tanokat követték. Kiala. kult bennük az osztályöntudat, s már az első világháború folyamán bebizonyosodott a bérharcokban, sztrájkokban, a szóval és tettel kifejezett háborúellenes megnyilvánulásaikban, hogy bizonyos fokú politikai érettségre tettek szert. S hogy a jobb jövő nem merő utópia, az érte vívott küzdelem nem meddő hadakozás — azt maga a történelem tanúsította. Egy világégés üszkös romjain, egy dicső, korszakalkotó forradalom és egy pusztító intervenciós háború küszöbén megszületett a világ első szocialista állama, a szovjetköztársaság. Nem vitás, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapjaiban megváltoztatta a szovjetoroszországi nők helyzetét. Teljes egyenjogúsításuk a törvény előtt valósággá vált és új lendületet, erőt adott a nők világmozgalmának is (nemkülönben az egész munkásmozgalomnak — még azokban az országokban is, amelyeket az első világháború lényegében megkímélt, többek között Dániában, Svájcban). A szovjethatalom alkotmányában rögzítette a nők egyenjogúságát a törvény előtt, a társadalomban és a családban egyaránt, a munka jutalmazásában, és államilag intézményes'tette az anya- és gyermekvédelmet (ezzel kapcsolatban minden bizonnyal a legfontosabb dekrétumok közé tartozik a válásról szóló, továbbá az. amelyik eltörölte a törvényes és törvénytelen gyermek közötti különbséget). Vlagyimir Iljics Lenin nemcsak tudta, hogy a nők részvétele nélkül kétséges lett volna a forradalom diadalra jutása, hanem azzal is tisztában volt, hogy a „nők önálló részvétele nélkül a politikai életben, de a közügyekben is, szó sem lehet a szocializmusról, de még teljes és tartós demokráciáról sem'. És Lenin jellemezte .legkifejezőbben a szovjetoroszországi nők helyzetét a forradalom után, ós világosan látta azt is, hogy a törvény előtti egyenjogúsítás nem elég. A „Nagy kezdet" című cikkében részletesen kifejtve rámutatott arra, hogy a francia polgári forradalom óta, tehát 130 év alatt, még a legfejlettebb kapitalista állam sem tette meg a nők érdekében az ötödét annak, mint a fiatal szovjet hatalom egzisztenciájának első éve alatt! Lenin már ekkor (ebben és más cikkeiben, felszólalásaiban) hangsúlyozta, hogy hiába a dekrétumok, intézkedések, legyenek bár a legjobbak, valóságos egyenjogúságát akkor adja meg a nőnek a társadalom, ha felszabadítja a társadalom szempontjából inproduktiv háztartási aprómunkák alól. Ez, ezeknek a kérdéseknek a megoldása azonban nem megy egyik napról a másikra. Olvasóink számára nyiiván nem érdektelen az sem, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom miképpen éreztette hatását hazai szocialista mozgalmunkban. Általában véve a szovjetoroszországi események alapjaiban rendítették meg a háborút viselő Osztrák—Magyar Monarchiát is. Csehországban a proletárasszonyok a forradalom hatására különféle szabotázsakciókat szerveztek, számtalan tiltakozó akcióban, tüntetésben vettek rész, s ezekben a hónapokban általában sokkal nagyobb kezdeményeié lendülettel szálltak szembea kizsákmányolással, mint a férfiak. A prágai nők kiáltvánnyal fordultak a Munkástanácshoz, amelyben öntu. datosan helyet kérnek. Többek között hangsúlyozták, ós teljes Joggal: „A válságos időkben annyi bátorságot és kitartást tanúsítottunk, hogy megérdemeljük: úgy ismerjenek el bennünket, mint egyenrangú, egyenjogú feleket!" LÁNG ÉVA A

z orchideákról mondotta ezt Szokolova, a Szovjet Tudományos Akadémia botanikus kertjének tudományos munkatársa azon a szimpóziumon, amelyet erről a virágról tartottak Bratislavában a közelmúltban. Előadását teljes terjedelmében nem közölhetjük, csak kiragadtuk azokat a részeket belőle, melyekről feltételezzük, hogy olvasóink érdeklődését is felkeltik. magukénak. Az egyes fajták színben, nagyságban, formában különböznek egymástól. Gyűjteményüket tovább bővítik. Legújabban Indiával léptek összeköttetésbe orchidea-csere ügyben. Ha összehasonlítjuk a moszkvai botanikus kert dolgozóinak az orchideatermesztésben elért eredményeit a mi viszonyainkkal, akkor értjük csak meg, hogy Szokolova hangján miért érződött a büszkeA

» " // • * % j o y o v i r a g a i — Az orchideák tropikus és szubtrópikus növények. Ezért sem Moszkvában, sem az Önök hazájában, lakásban, kertben nem tarthatók. Mi botanikus kertünk nagy üvegházaiban termesztjük ezeket a virágokat. Az üvegházakban az átlagos hőmérséklet tizennyolchúsz fok, a levegő nedvességtartalma nyolcvan százalék. Az orchidea nagyon igényes a friss levegőre. Szellőztetésnél azonban vigyázni kell, nehogy huzatot kapjon — mondotta. Azt is megtudtuk tőle, hogy a moszkvai botanikus kertben négyszázötven fajta orchideát termesztenek, s ezzel a világ legnagyobb orchideagyűjteményét mondják ség, amikor orchideagyüjteményükről beszélt. Nálunk ezídáig ötféle orchidea kapható az üzletekben, de ezek is csak Bratislavában. A haltéri virágüzletben azon a napon, amikor ott jártunk, két fajtából „válogathattak" a vásárlók — Ez Phalaenopsis — mondta Bognár Ilona üzletvezető a lilás ró zsaszínű orchideára. Ez pedig — a fehér színű — Kathlea. Az elsőn kilenc virág volt. Egy virág ára húsz korona. A vásárló nagy örö met szerezhet annak, akinek viszi, persze csak akkor, ha a megajándékozott Ismeri ezt a virágot s tudja, hogy nagyon értékes — kv —