Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A cári időkben az arhangelszki terü­leten, Sztrunyinóban élt Makszim Vasziljevics Brehovszkih. Volt egy lá­nya és hat fia. Úgy éltek, mint sok északi család, kenyéren és vízen ten­gődtek, azaz akadt néha egy kis kvasz, krumpli még retek is. Nem volt irigy­lésreméltó életük. Előfordult, hogy a gyerekek, amikor az iskolában üldö­géltek, nem számokat láttak maguk előtt, hanem egy karé] sózott fekete kenyér lebegett lelki szemeik előtt. Az apa fekete szakállas, hatalmas ter­metű, nyers ember volt. Ilyen szülő nem nagyon kényeztette gyerekeit. Megtörtént, hogy az egész család kinn dolgozott a földeken. Hőség, por s egyszeriben elfogyott a vizük. A kiseb­bik fiú nyűgösködik: „Apus, engedj a patakhoz vizet inni." Az apa gondter­helten néz fel az égre. Csak nem lesz vihar? „Tűrj, nem vagy te úrigyerek. Elengedlek, máskor aztán még fürödni is kedved szottyan". A középső fia beletemetkezett a könyvekbe. „No, te olvasó, mars krump­lit kapálni." .\z anya, Nagyezsda Alek­szandrovna — örök közbenjáró és vé­delmező. Amint az apa kitette lábát a házból, az anya odament a fiához, megsimogatta: „Olvass csak, fiam! Ki­tanultok, fehér kenyérrel etetitek majd anyátokat." Ö maga 55 éves korában tanult meg írni, olvasni. Az apa életcélja „egyszerű" volt: be­tömni a sok éhes gyermekszájat, kor jönni kezdtek a levelek a munkás­egyetemről, majd a főiskoláról, Feodo­szijtól. Kijutott a fiúnak — nappal elő­adások, esténkint teherhajók rakomá­nyának kirakása, éjjel zsúfolásig meg­telt internátus. A tanulás í .'eiben any­nyira lefogyott, hogy a fiatal mérnök súlya sok-sok kilogrammal alulmaradt a normálisnál. A leveleket olvasva az apa elégedet­ten hümmögött. Elismerte saját ma­kacsságát és azt, hogy ő sem tudott járni görbe utakon ... Leonyidot már maga Makszim Vaszil­jevics küldte az Ural vidékére Feodo­szijhoz tanulni. Akkoriban 13 éves volt a fiúcska. Pavel kivételével egymás után ment tanulni a többi testvér is. FEODOSZIJ BREHOVSZKIH kohómér­nök. Kétszeres állami díjas. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjének három­szoros tulajdonosa. Egyike volt a szov­jet színesfémkohászat megalapozóinak s becsülettel osztozott az első ötéves tervek korszaka fiatal nemzedékének sorsában. A tajgában kopár helyen emeltek új üzemeket. Hétszámra nem hagyta el a részlegeket, menetközben pótolta, amit elmulasztott megtanulni, s menetközben döntötte meg az elavult normákat. A második világháború éveiben Feodoszij Brehovszkih vezeté­sével dolgozták ki az egyik uráli gyár­ban a páncélgyártáshoz szükséges fé­mek öntésének új módszerét. SZERAFIM BREHOVSZKIH. Lenin- és mából a sajtóban megrendezték vala­mennyi nemzedék komszomolistáinak ankétját. Szerafim Brehovszkih az el­sők között így reagált: „Tudományos-műszaki forradalom zajlik a világban. Ti, a hetvenes évek komszomolistái ne szemtanúi, hanem aktfv részvevői legyetek a tudomá­nyos-műszaki átalakulásoknak. Az igaz­ság keresése, az objektíven létező, még ismeretlen törvényszerűségek felderíté­se — micsoda elragadó tevékenység! Mivel kezdtük mi? Szép idők voltak — a húszas évek. Mindenbe belefogtunk: nekiláttunk az Írástudatlanság felszá­NYIKOLA] BREHOVSZKIH hivatásos katona lett. A második világháború éveiben a 62. hadsereg tüzérségi törzs­karának parancsnoka volt. Lenin-rend­del, háromszor a Vörös Zászló harci érdemrendjével tüntették kl. Nyikoláj Brehovszkih nyugállományú ezredes, de most sem tud meglenni munka nél­kül. Jelenleg az egyik moszkvai iskolá­ban tanít. Sajnos nem tudta kibontakoztatni csodálatos képességeit ALEKSZANDR BREHOVSZKIH fiatal fizikus; 34 éves korában szívinfarktusban halt meg. PAVEL BREHOVSZKIH a szülőfalujá­EGY CSflÚD TÖRTENETE November 7-én o Szovjetunióban minden család megünnepji az év legnagyobb ünnepét — a szovjet­hatalom kikiáltásának 55. évfordulóját. Ez az esemény gyökeresen kihatott mind az egész ország, mind minden egyes család sorsára. Egy orosz család forradalom előtti és utáni sorsáról szól az alábbi történet. Az anya állami díjas, a műszaki tudományok doktora, professzor. Ifjúkora óta sze­relmese az üvegnek, — csodának, a jö­vő univerzális anyagának tartja. Az ő munkái ls bizonyítják az üveg kimerít­hetetlen lehetőségeit. Az egyik üveg­gyár tudományos kutató osztályának vezetője és főmérnöke volt, részt vett a tudományos-műszaki tervek nagy komp­lexumának kidolgozásában. — A szuperszilárd üveget legna­gyobb tudományos eredményemnek tartom, — mondja Szerafim Brehov­szkih. — Sokezer kísérletet kellett vé­gezni, mfg olyan üveglapot nyertünk, amely minden terhelést kibfrt. Az első üvegmintákat Moszkvába szállították Szergo Ordzsonikidze nehézipari nép­biztoshoz. S akkor — derült égből mennykőcsapás — az első lap dirib-da­rabra zúzódott. Zavarba jöttünk. A nép­biztos elmosolyodott: „Bizonyára hal­lották, hogy van ilyen műszaki kife­jezés: „látogatási effektus"? Most talál­koztunk klasszikus példájával. Bizonyá­ra jobban izgult az üveg, mint alko­tói. Lássuk, a következőt..." A következő üveglap minden próbát kiállt. Az arhangelszki terület Komszomol­szervezetének 50 éves jubileuma alkal­molásához, színdarabokat játszottunk, előadásokat tartottunk, nagy tevékeny­séget fejtettünk ki a falusi tanácsok­ban. Hatvanéves vagyok. Ha azonban megkérdeznének, mi szeretnék lenni, ezt válaszolnám: lenini behlvólevelű komszomolista." LEONYID BREHOVSZKIH 24 éves ko­rában a fizikai—matematikai tudomá­nyok kandidátusa, 30 éves korában a tudományok doktora, 36 éves korában a moszkvai egyetem tanára, Lenin- és állami díjas. Leonyld Brehovszkih 1941-ben a Feke­te-tengeren fontos feladatot teljesített. Az akusztika világa lett az ő kutatási területe, s azóta a szovjetország vezető akusztikai fizikusa. A Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Akusztikai Intéze tének egyik szervezője és első igazga tója volt. Leonyid Brehovszkih tréfálkozva mondja, hogy a világtenger hangcsa­tornája a természet egyik különcködé­se, amely végül ls a híres mesemondó hazug, Münchhausen báró rehabilitá­sára késztet minket. Valójában csodá­latos valami ez. Bebizonyosodott, hogy az óceán meghatározott mélységében van egy övezet, amelyben a hang szét terjedés és torzulás nélkül óriási tá­volságokra terjedhet. Az emberi hangot például sikerült sok-sok kilométerre továbbadni. A „hangcsatorna" tisztán gyakorlati jelentőségű a szörnyű elemi csapás, a cunami elleni védekezésben már a víz alatt hangcsatornán előrejelezhetik, s az emberek Idejében el tudják hagyni a veszélyeztetett helyeket. Leonyld Bre­hovszkih biztos benne, hogy a hangtan tudománya a közeljövőben a világten­ger kincsei elsajátításának fontos esz­köze lesz. Gyermekkora óta álmodozik. Például meg akarja változtatni a Je­lenlegi halászati módszert. A halak „terelőhelyeit" átszelő hangakadályo­kat, a halrajokat az úszó halüzemekhez csalogató hangcsapdákat képzel el. Er­ről és még sok másról beszélt Leonyid Brehovszkih földiéi előtt, s az emberek lélegzetüket visszafojtva hallgatták. Leonyld Brehovszkiht 1968 végén a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának rendes tagjává választották. Most az akadémia elnökségének tagja. A többi fivér különböző utakon járt. S ki maradt szülőfalujukban? Pavel Makszimovics özvegye, GLAFIRA ALEKSZANDROVNA máig is abban a házban él, amelyben történetünk hősei felnőttek. Nincs a házon emléktábla. Ha pedig tőlem függne, emlékművet állítanék Makszim Vasziljevicsnek és Nagyezsda Alekszandrovnának, e csa­lád apjának és anyjának. Megkérném a szobrászt, olyannak mintázza őket, mint amilyenek voltak — egyszerű pa­rasztarcú, a látástól vakulásig tartó munkában megfáradt kezű embereknek. Űk nem tudták, mi az az „akusztika", „atomenergia", „páncélüveg", de a leg­főbbet ismerték: az élet értelmét a becsületes munkában látták. S ezt ne­velték bele gyermekeikbe is. VEN YIA MIN VORONCOV. Két fivér: Alekszandr, a fizikus, és Sze­rafim, a páncélüveg kikísérletező]* ban maradt. Tisztességes munkásember volt, álló gabonatermesztő. Egész életé­ben a kolhozban dolgozott, s amikor kitört a háború, hazáját védve elesett. S végül még néhány szót, LJÜBOV BREHOVSZKIHRÖL. Ljubov Makszimov­na Moszkva közelében él. Két fiút ne­velt fel, mindketten mérnökök. ugyanolyan becsületes, dolgos muzsi­kokká nevelni fiait, mint amilyen jóma­ga. Többről még csak nem is álmodha­tott. ' ' Leonyid diákkorában Más i lőben így is lett volna. De jött a forradalom. Az apa útja keskenynek tűnt a fiúknak. Az ldősebblk, Feodoszij megszervezte a kerület első komszomo­lista sejtjét. Múlt az Idő. Szerafim is követte Feodoszijt. 1924 januárjában történt. „Belépett az osztályba kedvelt tanítónőnk és nagyon szomorú hírt kö­zölt — meghalt Vlagyimir Iljics Lenin. Még aznap mind a tizenöten felvétet­tük magunkat a komszomolista sejt­be". Az Idő az apát is megváltoztatta. Már akkor hajlott a tudományok felé, ami­A mai napig is áll Breho^szkihék háza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom