Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-29 / 282. szám, szerda

A Szovjetunió léte és jelentősége Csehszlovákia szocialista fejlődése számára Egész újkori történelmünk összekapcsolódik a Szovjetunió megalakulásával és fejlődésével Ezt nagyon világosan kifejtette a CSSZBSZ VII. kongresszusán Gustáv Husák, a párt főtitkára„Folytatjuk népünk hagyományalt a nemzeti megújhodás Időszakából az orosz nemzetre, az orosz kultúrára való orientálódás korszakába. A Szovjetunióval való barátság és együttműködés része kommunista pártunk 51 éves harcának, a burzsoázia ellen, a szovjet proletariátus és a szovlet nép harca iránti rokonszenv elmélyítéséért, feltétele és ma biztosítéka nemzeti szabadságunknak, állami függetlenségünknek, szocialista társadalmunk további fejlődésének." Már a szovjet hatalomnak a földre és a békére vonatkozó első dekrétumai, az Oroszország nemzeteinek jogaira vonatkozó deklaráció nemcsak a volt soknemzetiségű orosz birodalom lakosainak vágyait teljesítette, hanem nagy nemzetközt jelentőségű is volt. Az orosz forradalmi események nagy visszhangot keltettek a cseh országrészekben, ahol a tömeggyűlések a szovjet példára, a szovjet dekrétumokra hivatkoztak, és energikusan az önrendelkezési jog kihirdetését követelték. Gyorsan fejlődik a tömegmozgalom, a nemzeti Jogok kérdését összekapcsolják a dolgozók szociális követelményeivel. Fejlődik a sztrájkmozgalom, a katonák fellázadnak, éhségsztrájkokat és tüntetéseket szerveznek ezekkel a jelszókkal: „Szocialista nemzetért!", „Sajátítsuk kl a magánkapitalista vagyont és a termelőeszközöket!" A dolgozók radikallzálódása arra kényszeríti a burzsoá politikusokat, hogy megváltoztassák politikájukat. A tömegek nemzetiségi követeléseit politikai programjukba foglalják, a nemzetiségi mozgalmak élére állnak és különféle masaryki és wilsonl felszabadító legendák kialakításával glorlfikálják képviselőiket. A burzsoázia Ily módon akarta a nemzeti felszabadító mozgalom keretei közé szorítani a nép forradalmi lelkesedését úgy, hogy az ne eredményezzen szocialista jellegű változásokat. A cseh burzsoázia tudta, ha a nép meggyőződne nemzeti követelései megvalósíthatatlanságáról, más forradalmi utat, a szocialista forradalom útját választaná. Az önálló csehszlovák állam megalakítása, melynek kezdeményezője az oroszországi szocialista forradalom volt, nacionalizmust keltett a tömegekben és olyan illúziót teremtett, hogy az új csehszlovák állam szociális szempontból Igazságos állam lesz. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek árulása lehetővé tette, hogy a burzsoázia kezébe ragadja a politikai hatalmat és megszilárdítsa helyzetét. Ideiglenesen kizárták a népet az új állam fejlődésére vonatkozó döntősökből. Az uralkodó cseh burzsoázia külpolitikai téren szovjetellenes, ellenforradalmár politikát folytatott. A SzovjetOroszországgal szomszédos államok nemzetiségi követeléseinek kielégítése a tömegek forradalmi hangulatának tompulásához, a nacionalizmus fellendüléséhez vezetett, amely objektíve szovjetellenes volt. Ezért az úgynevezett utódállamok (az Osztrák—Magyar Monarchia szétesése után keletkezett államok) azt a feladatot kapták a nemzetközi burzsoá politikában, hogy megakadályozzák az oroszországi forradalomnak Európába történő behatolását. (Cordon Sanitaire). A nemzetközi tőkének nem sikerült megvalósítania az alapvető stratégiai feladatot — nem sikerült megsemmisítenie Oroszországban az első proletár államot. SzovjetOroszország megszilárdulásával nálunk megkezdődött a szovjetellenesség új szakasza, az a szakasz, amelynek teoretikusa a burzsoá Csehszlovákiában T. G. Masaryk volt. A Príbram melettl Brezové Horyban 1920. szeptember 24-én mondott beszéde az antiszovjetizmus programnyilatkozata volt, és éles támadást jelentett a szociáldemokrácia keretében kialakuló baloldal ellen. A belpolitika szempontjából beszédét pontosan időzítették — néhány nappal a szociáldemokrata baloldal alakuló kongresszusai után, egy nappal a szociáldemokrata párt XIII. kongresszusa előtt hangzott el. Demagóg módon munkásként fordul a'munkásokhoz, szocialistaként a szocialistákhoz és'arra szólítja fel őket, ne játsszanak ma a forradalommal a sikeresen végrehajtott forradalom után, mivel ez most időszerűtlen. Az orosz viszonyok ismerőjeként lépett fel azzal a céllal, hogy lebecsülje és rágalmazza az orosz példát. Kijelentette: — „számunkra, csehek számára az orosz példa nem alkalmas. Nálunk, Csehországban hazai munkamódszerre, utakra, a szociális változások hazai módszereire van szükségünk, az orosz módszer nekünk nem felel meg." Masaryknak ez a fellépése és hasonló beszédei, újságcikkei azt a célt szolgálták, hogy a társadalmi élet valamennyi területén gyűlöletet szítsanak Szovjet-Oroszország ellen. A burzsoá köztársaságban egy egész nemzedék ebben a szellemben nevelődött, és sok ember, aki a masarykizmus bűvkörében maradt, még ma is társadalmunkban él. Állandóan a leszámolással spekuláltak, s körükben született a csehszlovák szocializmus szovjetellenes modellje. 1968 januárja után ők írták azokat a szovjetellenes cikkeket, melyekben egész idézeteket közöltek Masaryk szovjetellenes beszédeiből és cikkeiből. A cseh burzsoázia politikája az országon belül, de nemzetközi viszonylatban ts veszélyeztette a cseh és a szlovák nemzet létét, veszélyeztette az újonnan alakult önálló állam biztonságát. Csehszlovákia nagyon érzékeny helyen, Közép-Európában terül el, ahol összeütköztek az imperializ8 mus, elsősorban a német imperializmus érdekel. Csehszlovákia további létezésének biztosítása olyan nemzetközi biztosítékot, olyan koalíciós rendszer kialakítását jelentette, amely megbízhatóan szavatolná az állam biztonságát. A cseh és a szlovák burzsoázia politikája, amely nemzetközi viszonylatban a megállapodásra, elsősorban Franciaországra orientálódott, nem szavatolta kellőképpen Csehszlovákia biztonságát, mivel a biztonságot Franciaország és Anglia nem eléggé szilárd biztosítékaival kapcsolta össze. Ez a két ország a nemzetközi kapcsolatokban elsősorban saját Imperialista érdekelt tartotta szem előtt. A nemzetközi tőke és a vele összekapcsolódó cseh tőke számára nem a nép nemzeti érdekei, hanem önző osztályérdekel voltak a döntőek. A történelem egyértelműen bebizonyította, hogy a cseh és a szlovák burzsoázia elárulta a nemzeti érdekeket, hogy legalább ideiglenesen megőrizze osztályuralmát. Az újonnan alakult Csehszlovákia Kommunista Pártjában egyes vezetők (Smeral, Zápotocký elvtárs és mások) mondtak igazat Szovjet-Oroszországról. A pártban erősek voltak a szociáldemokrata maradványok, mély válságon ment keresztül, s ebben az időben nem tudott szembehelyezkedni a masaryki szovjetellen'ességgel. Csak a bolsevizálásl folyamat után, az új gottwaldi vezetés megalakulása után jött létre fordulat a szovjetellenesség ellent harcban, nyíltan fejtették ki viszonyukat a leninizmus és a Szovjetunió iránt. Gottwald elvtárs felső parlamenti beszéde a nyilvánosság előtt leleplezte a burzsoá köztársaság szovjetellenes, ellenforradalmi politikáját. A párt szavai által nyíltan a Szovjetuniót nevezte példaképének, a szovjet tapasztalatokat tevékenysége alapjának a dolgozók jogaiért, s a proletárdiktatúra győzelméért folytatott harcban. A burzsoá Csehszlovákiának a Szovjetunióval szemben folytatott politikája összhangban állt a nemzetközi tőke érdekeivel, sőt gyűlöletében és elvakultságában még meszszebb ment. Abban az időben, amikor a nyugati államok kormányai felismerték szovjetellenes törekvéseik hiábavalóságát, és saját érdekükben normalizálták kapcsolatalkat a Szovjetunióval, a burzsoá Csehszlovákia kormánya továbbra sem volt hajlandó elismerni a Szovjetuniót. 1922-ben ugyan aláírták az ideiglenes kereskedelmi szerződést, amelyet azonban a képviselőház nem ratifikált. Ez a szerződés volt 1935-lg az egyetlen Jogi alap a két ország kapcsolataiban. A Szovjetunió részaránya Csehszlovákia külkereskedelmében ennek ellenére minimális volt, kb. 1 százalékát képviselte. A szerződésre orientálódó koalíciós rendszer gyengesége megnyilvánult 1933-ban, amikor Németországban a fasizmus jutott uralomra. Csehszlovákia az utolsó európai államok között 1934. június 9-é

n ismerte el a Szovjetuniót, és szavazott az ENSZ-be való felvétele mellett. A Szovjetunió és Franciaország szövetségi szerződésének aláírása után előkészítették az első csehszlovák—szovjet kölcsönös segítségnyújtási szerződést, melyet 1935. május 16-án írtak alá. A burzsoázia nyugati irányzatú politikája azonban nem változott, amit az aláírási jegyzőkönyv is bizonyít, amelyben a szerződés érvényességét és jelentőségét korlátozza az a kiegészítés, melyet Beneš javaslatára csatoltak a szerződéshez: „A. két kormány egyúttal elismeri, hogy a kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségek csak addig lesznek hatásosak, amíg fennállnak a szerződés által feltételezett viszonyok, s amennyiben az áldozat Franciaország részéről segítséget kap." Ez a kiegészítés gyakorlatilag azt jelentette, hogy a szövetséges szerződés csak akkor lesz hatékony, ha Franciaország segítséget nyújt a megtámadott államnak. Beneš ezáltal kifejezte, hogy a Szovjetunióval kötött szerződés aláírása ellenére semmi sem változik Csehszlovákia külpolitikai irányzatában, és Csehszlovákia számára továbbra is Franciaország a döntő jelentőségű európai nagyhatalom. Az egyedüli erő, mely rámutatott Csehszlovákia biztonságának optimális szavatolására, a kommunista párt volt. Alkotó módon applikálta a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának határozatait. Klement Gottwald elvtárs 1936-ban a párt VII. kongresszusán mondott kiváló beszédében rámutatotit a köztársaságnak a fasizmus elöli meg^ védésének lehetőségeire és feltételeire. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a köztársaság védelme nem jelent és nem jelenthet osztálymegbékélést, hanem ellenkezőleg: csakis a burzsoázia elleni osztályharcban érvényesíthetők a köztársaság valódi védelmének feltételei, melyeket Így fogalmazott meg: „Nézzétek csak, milyenek az ország igazi védelmének előfeltételei a fasizmus ellen. Először is a város és a falu dolgozó népe szociális és gazdasági követeléseinek teljesítése ... Másodszor: szabadság, nagyobb demokratikus jogok, az egész rendszer demokratizálása, egyszóval jogok a dolgozó népnek ... Harmadszor: nemzeti jogok, Csehszlovákia minden nemzetének egyenjogúsítása ... Negyedszer: a hadsereg demokratizálása, a hadsereg megtisztítása a fasiszta tábornokoktól, minden polgári és demokratikus jog megadása a katonáknak ... Továbbá ... hogyan tarthatja fenn magát Csehszlovákia, egy veszélynek kitett kis állam Hitlerrel szemben? Csakis a Szovjetunióval, Vörös Hadseregével és békepolttikájával való szoros szövetségben." (K. Gottwald: Tíz év, 22—23. old.) A köztársaság védelmének ez a programja volt az egyedüli szavatolása Csehszlovákia létezésének. A nemzetközi tőke osztálycéljai megszilárdításának érdekében azonban Csehszlovákiát már leírták. Ezzel az áldozattal akarták kielégíteni a fasiszta Németországot, és agresszivitását a Szovjetunió ellen akarták fordítani. A szerződésre orientálódó koalíciós rendszer szétesett. A két kapitalista ország — Franciaország és Anglia —, melyeknek szavatolniuk kellett volna Csehszlovákia létezését, aláírják a müncheni szerződést, amely tulajdonképpen felszámolta a csehszlovák burzsoá állam önállóságát. Az uralkodó köröknek ekkor egy lehetőségük maradt — a szövetségi szerződéssel és a konkrét szovjet ígéretekkel összhangban segítségért fordulhattak volna a Szovjetunióhoz. A Vörös Hadsereg 1938. szeptember 21-én nagy hadgyakorlatot tartott Nyugat-Ukrajnában, és teljes készültségbe helyezték a Szovjetunió délnyugati részében a katonai erőket. Ezen a napon Litvinov elvtárs felszólalt Genfben, és újból megerősítette: a Szovjetunió készen áll, hogy teljesítse szerződéses kötelességeit Csehszlovákiával szemben. A cseh és a szlovák burzsoázia félt a néptömegek radlkalizálódásátől, s ezért nem használta ki a felajánlott szovjet segítséget. Osztályuralma megőrzése érdekében elárulta a cseh és a szlovák nemzet létérdekeit és veszélyeztette létezésüket. A müncheni szerződés egyúttal a burzsoá külpolitikai koncepció vereségét jelentette és azt bizonyította, a burzsoáziának nem áll Jogában, hogy az állam élén álljon, hogy meghatározza a külpolitikai koncepciót és koalíciós rendszert alakítson kl. A dolgozók tömegei a második világháború folyamán ebből levonták a tanulságot. A müncheni szerződés és a megszállás tanulságai hatással voltak nemzeteink további sorsára. Ebben a nemzeteink számára létfontosságú próbatételben csakis a kommunista párt tudott helytállni. A pártnak nem kellett semmit sem változtatnia koncepcióján, azt az események további fejlődése teljes mértékben Igazolta. Ezért a második világháború folyamán a kommunista párt a fasisztaellenes ellenállás elismert vezető ereje lett. Jelentős szerepet játszott a kommunista párt illegális Központi Bizottsága és a moszkvai pártvezetőség. A népet saját tapasztalatai alapján ahhoz kellett vezetnie, hogy megértse: az új állam bel- és külpolitikájában nem lehet visszatérni a régi módszerekhez, amint ezt Beneš hirdette. Lehetetlen és a dolgozók számára elfogadhatatlan volt, hogy az országban továbbra is a kapitalista monopóliumok uralkodjanak, hogy az új köztársaság a külpolitika terén a Nyugathoz kapcsolódjon, amely Csehszlovákiát eladta Hitlernek. Az új köztársaságnak népi, a Szovjetunióra támaszkodó államnak kellett lennie. A burzsoá emigráció München tragikus tapasztalatai után sem volt hajlandó változtatni a csehszlovák politika irányzatán, és terveit továbbra is a nyugati hatalmakkal kapcsolta össze. Mindezt annak ellenére, hogy elsősorban az angol politikusok nem voltak hajlandók elismerni CsehS