Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-29 / 282. szám, szerda

osztály, internacionalista úton alakult ki a szovjet hatalom éveiben. A következetesen megvalósított kulturális forradalom megszüntette az írástudatlanságot, lehetővé tette a nép műveltségi színvonalának emelkedését, a szocialista értelmiség nemzeti kádereinek fejlődését, a szocialista tartalmú és nemzeti formájú szovjet internacionalista kultúra felvirágoztatását. Az egységes, soknemzetiségű szovjet állam internacionalista alapjának fejlődésével összhangban állandóan fejlődött a nemzeti államiság. A Szovjetunió négy szovjet köztársaság {az Orosz SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Kaukázuson Túli Szövetsége) akaratából keletkezett, de ma már a Szovjetunióban 15 szövetséges köztársaság és számos autonóm köztársaság, autonóm területe és nemzetiségi körzet létezik. A szocialista rendszer, a baráti osztályok és rétegek szövetségének, a szocialista nemzetek barátságának és felzárkózottságának ereje és szilárdsága nehéz történelmi próbát állt kl, amelyből a Szovjetunió erkölcsileg és polítikaileg megerősödve került ki. Egyúttal azonban fel kellett újítania termelőerőit és át kellett hidalnia azokat a nehézségeket, melyeket a szocializmus védelménél számos európai és ázsiai országnak a fasiszta megszállás alóli felszabadításában szenvedett nagy emberi és anyagi áldozatok okoztak (a harctereken, a megszállt területeken, a koncentrációs táborokban és a fogságban több mint 20 millió szovjet ember halt meg, a háború után több mint 25 millió ember maradt fedél nélkül, a háború több tízmillió árvát, özvegyet és rokkantatt hagyott maga után; a fasiszták a Szovjetunióban 1710 várost, 70 000 falut és települést, mintegy 32 000 ipari vállalatot, 65 000 km vasútvonalat semmisítettek meg részben vagy teljesen, több ezer kolhozt, szovhozt, iskolát, kórházat és kulturális létesítményt pusztítottak el. Amikor az idén megemlékezünk a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójáról, tudatosítanunk kell, hogy e fél évszázadból sok-sok évet a háború által elpusztított termelőerők védelmére, Illetve felújítására kellett felhasználni (az 1918—-20-as polgárháború, a Nagy Honvédő Háború 1941—45-ben). Annak ellenére, hogy a történelem nem könnyítette meg az első szocialista ország helyzetét, három évtizeden keresztül egyedül állt a kapitalista országok gyűrűjében, de a Szovjetunió ennek ellenére a második világháború után sokoldalúan fejlett szocialista nagyhatalommá vált, amely egyre hatékonyabban avatkozik be a nemzetközi fejlődésbe, a világtörténelembe, annak érdekében, hogy megőrizze a békét és megszilárdítsa a haladást. A szovjet kommunisták kongresszusai Irányvonalával összhangban sikerült teljesíteni a szocialista építés befejezésének feladatát: a Szovjetuntóban felépítették a fejlett szocialista társadalmat, amely a hatvanas évek folyamán megtette az első lépéseket a kommunizmus építésében. A Szovjetunió tölti be a szocialista társadalom építése alapjának szerepét, olyan tényező, amely ötven éven keresztül a legnehezebb viszonyok között is megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a szocializmus és a kommunizmus a lehető legszélesebb internacionalista alapon épüljön és nagy jelentőségű világjelenséggé váljon. A Szovjetunió történelme szemléltetően megmutatja a szocializmus történelmi útját. A szocializmust először egy országban fejlesz; tették nemcsak a szovjet nemzetek munkásosztályának éš dolgozóinak érdekében, hanem annak érdekében is, hogy a jövőben a szocializmus világviszonylatban is fejlődjön. Tekintettel a konkrét történelmi helyzetre és a nemzetkdfel erőviszonyokra, a szocializmust három évtizeden kerestül egy ország építette és védelmezte, s csupán a fejlődet bizonyos fokán csatlakozhattak e történelmi feladathoz Vás országok is. Ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió megalakulása és a szocializmusnak a Szovjetunióban való felépítése, a Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme után a szocialista világrendszer megalakulása volt a XX. század legjelentősebb történelmi eseménye. Ez új minőségi fokot Jelent a szocializmus fejlődésében. A fejlett szocialista társadalom éppen úgy, mint a jövőben a szocialista társadalom, már nem épül csupán egy országban, hanem fokozatosan a feltételek megérésétől függően az egész' világrendszer keretében is. A Szovjetuniónak az új történelmi feladat teljesítésében szerzett mai vitathatatlan előnye ösztönzőleg hat ránk, hogy egyetlen szocialista ország se tévessze szem elől ezt a perspektívát, de ugyanakkor óvakodjunk az egyes szakaszok átugrásátől, mint ahogyan ezt a múltban elkövettük. A tudományos-műszaki forradalom és a fejlett szocialista társadalom építésének viszonyai között azonban nem létezhet a gazdasági, a külpolitikai, a tudományos-műszaki, vagy az ideológiai kériések elszigetelt megoldása, ugyanúgy, ahogy egy ország nem biztosíthatja szocialista vívmányainak védelmét. A szocialista világrendszer keretében végrehajtott integráció a szocializmus fejlődésének egvlk legfontosabb törvényszerűsége. A szovjet társadalom fejlett, érett, szocialista társadalomként működik, amely a kommunizmusnak elsősorban anyagi-műszaki alapját építi. A szocializmus építésének betetőzése a gazdasági, a szociális-politikai, a kulturális és az életfeltételek sokoldalú, harmonikus fejlődését feltételezi. A társadalom fejlődésének ebben a szakaszában arra az óriási anyagi-műszaki alapra támaszkodik, amely a népgazdaság sokoldalú fejlődése, valamint a tudomány és a technika legújabb vívmányainak a termelésben való érvényesítése alapján alakul kl. A szocializmus e feltételek közepette biztosítja a termelés és a mukatermelékenység stabil és gyors fejlődését. Ennek a szakasznak további jellemvonása a társadalom szociálpolitikai és ideológiai egysége, a nép műveltségének fejlődése, a marxista—leninista világnézet általános elterjedtsége és elmélyülése. Ennek a társadalomnak felel meg a politikai felépítmény is, amely lehetővé teszi a szocialista demokráciának, mint a szocialista állam megszilárdítása legfontosabb feltételének fejlődését. A Szovjetunió gyors fejlődését bizonyítja például az az összehasonlítás, hogy a szovjet ipar ma négy nap alatt anynyit termel, mint a cári Oroszország ipara egy év alatt. A gyors gazdasági fejlődés törvényszerűen visszatükröződik a társadalmi kapcsolatok új színvonalában. A szovjet társadalom egyre inkább szociálisan kiegyenlítődött társadalommá fejlődik, a baráti osztályok és rétegek közelebb kerülnek egymáshoz, megszűnnek az ipari és a mezőgazdasági termelés, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek. A szocialista demokrácia sokoldalú elmélyítése, amely kifejezi a munkásosztály és az egész szovjet nép létérdekelt, megteremti a feltételeket a tömegek alkotó kezdeményezésének további fejlesztéséhez, az irányításban való részvétele fejlesztéséhez. A szovjet társadalom jellemvonásai közé tartozik a szovjet emberek egyre növekvő szociális és politikai aktivitása, az általános műveltség és a politikai öntudat fejlődése, valamint a fiatal nemzedék nagyfokú részvétele a társadalmi feladatok teljesítésében, s lehetőségei és távlatai a társadalmi élet valamennyi területén. A szovjet társadalomban törvényszerűen elmélyül a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepe és befolyása. Az SZKP a munkásosztály pártja és az is marad, megszilárdítja társadalmi vezető szerepét. Vezetésével állandóan tökéletesedik a szovjet társadalom politikai szervezettsége, s fejlődik a dolgozók részvétele a társadalmi élet valamennyi területének irányításában és igazgatásában. A kommunizmus építése programjának igényessége megkövetelte az új hozzáállásokat és módszereket, amelyek megfelelnek az új történelmi feladat megoldásának. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma! és utóbbi kongreszszusai sok új Ismeretet, tanulságot és tapasztalatot hoztak ezen a téren. Irányvonala a legreálisabban mérlegeli a lehetőségeket, megfontoltan értékeli a távlatokat, de ugyanakkor a lehető legjobban biztosltja e távlatok elérését. Az irányvonal tervszerűen és tudományosan megindoAz SZKP tapasztalatai a csehszlovákiai kommunista mozgalom számára a tanulságok kimeríthetetlen kútforrása Az egész nemzetközi forradalmi kommunista mozgalom fejlődése a XX. században szorosan összefügg V. I. Lenin elméleti és gyakorlati tevékenységével, valamint a forradalmi feladatoknak a proletárdiktatúra megvalósításáért folytatott harcban és a szocialista, valamint a kommunista társadalom építésének időszakában a tapasztalt bolsevik párt — a Szovjetunió Kommunista Pártja — általi megvalósításával. Teljesen törvényszerű, hogy Lenin munkái és a lenini párt tevékenysége nagy jelentőségű Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájában az új, szocialista társadalom megalakulásában, bolsevizálásában, az új társadalom felépítéséért és a hatalomért folytatott harcban. Az idő múlásával és a mindennapi munkában gyakran figyelmen kívül hagyjuk társadalmunk, fejlődésünk alapvető összefüggéseit és kapcsolatalt a Szovjetunió Iránti kapcsolatokat illetően. Nem gondolkozunk el egyes tények fölött, természeteseknek tartjuk őket. Ez azt bizonyltja, hogy népünk alapvető létbiztonsága milyen mélyen behatol tudatunkba, de ugyanakkor fennáll a veszély, hogy nem osztályszempontból értékelik és közelítik meg az olyan kérdéseket, mint a béke, a biztonság, az önállóság, az együttműködés stb. Ezért fontos, hogy tanulmányozzuk a szovjet kommunisták hetvenéves törétnelmi harcának alapvető tanulságait, melyek a tapasztalatok óriási kincsestárát jelentik a munkásosztály és a kommunista pártok harca, tevékenysége számára. Ezeket a tapasztalatokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. Az SZKP történelme arra tanít bennünket, hogy a munkásosztály csakis a marxista—leninista kommunista párt vezetésével győzhet, oldhatja meg a proletárdiktatúra történelmi feladatait, építheti fel a szocialista és a kommunista társadalmat. A Lenin által alapított új típusú párt — a reformista pártoktól eltérően — kifejezi a proletariátus alapvető érdekelt a burzsoázia vereségéért folytatott harcban és a szocialista társadalom építésének Időszakában is. Annak érdekében, hogy a párt teljesítse történelmi szerepét, nem szabad meghátrálnia az elnyomás elleni harcban, nem szabad az opportunizmus és a revizionizmus hatása alá kerülnie, állandóan meg kell tisztítania soralt a megalkuvóktól. A kommunista párt a forradalmi harc minden szakaszában és az új társadalom építésének szakaszaiban a dolgozók érdekeiért folytatott áldozatos harcával vívja ki vezető pozícióját 2. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet és a szocialista építés feladatainak sikeres megoldása csakis a proletárdiktatúra alapján, vagyis a társadalomnak a munkásosztály általi politikai és államvezetése alapján lehetséges. A proletárdiktatúra szükséges a legyőzött kizsákmányoló osztályok ellenállásának elnyomására, valamint a szocializmus vívmányainak megvédésére a belső ellenségek támadásaival szemben. A proletárdiktatúra azonban nem Jelent csak erőszakot és nem elsősorban erőszak. Alapvető feladata az, hogy lehetővé tegye a munkásosztálynak, nyerje meg a dolgozók és a parasztok tömegeit, a városi dolgozók nem proletárrétegeit, az értelmiséget a szocializmus számára, megszilárdítsa a kölcsönös kapcsolatot ezen erők átnevelésére és bekapcsolására a szocializmus építésében. A proletárdiktatúra nem valósítható meg a marxista—leninista kommunista párt nélkül. Csakis a dolgozó tömegek élén álló marxista-leninista párt szervezheti a dolgozókat, növelheti politikai öntudatukat, megmutathatja nekik a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezető utakat és Inspirálhatja őket hősi tettekre. A proletárdiktatúra rendszerében ezért a kommunista párt a vezető erő, az ő vezetésével keletkezett, és a gyakorlatban bevált az fij államhatalom mechanizmusa és tevékenységének elvei. 3. A szovjet kommunisták tapasztalatat továbbá azt mutatják, hogy a párt nem érhette volna el történelmi győzelmét, ha tevékenységében nem a marxizmus-leninizmus elmélete szerint járt volna el. A marxizmus-leninizmus tudomány a társadalom fejlődésének törvényeiről, a szocialista forradalomról, a proletárdiktatúráról, a szocialista és a kommunista társadalom építéséről. Az elmélet lehetővé teszi, hogy a párt megismerje a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, helyesen orientálódjon a konkrét helyzetben, megértse az események belső összefüggéseit, fejlődésük Irányzatát, feleletet találjon azokra az alapvető kérdésekre, melyeket a forradalmi harc gyakorlata és a kommunizmus építése vet fel. A marxista—leninista elmélethez való viszony követelményei az SZKP tapasztalatai alapján a nemzetközi kommunista mozgalom tevékenysége számára az alábbiak: O a marxizmus-leninizmus iránti hűség elveinek megvédése és védelmezése, az elhajlások és a revízióra vonatkozó kísérletek elleni könyörtelen harc; ® az elmélettel szembeni alkotó viszony módszerei lényegének elsajátítása, a marxista-leninista elmélet 13