Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)
1972-11-28 / 281. szám, kedd
• •EaDQDGDGODDDOEO -ÚJ FILMEK• ••••••••••••••GD KEZED MELEGÉVEL Jelenet a Kezed melegével című költői szépségű grúz filmből. A felvételen Grigol Citajsvili és Szojiko Csiaureli (jobbra). A szovjet szocialista köztársaságok filmgyártása az elmúlt fél évszázadban rendkívüli fejlődésen ment keresztül, s egyegy nemzeti filmstúdió — különösen az utóbbi évtizedben — átlagon felüli alkotással gyarapította az egyetemes szovjet filmművészetet. Ezek egyike a grúz filmgyártás, mely világviszonylatban is figyelmet érdemlő. A barátság hónapjában a hazai közönség is megismerkedhet a tbiliszi stúdió egyik legújabb alkotásával, a Kezed melegével című lírai filmmel. Az Októberi Forradalom eseményei, vonatkozásai és emberi drámája állandó témája a szovjet irodalomnak és művészetnek. Az alkotók gyakran merítenek ebből a kiapadhatatlan forrásból, hogy felelevenítsék a több mint fél évszázados eseményeket, és saját meglátásuk alapján ábrázolják a forradalmi átalakulást. Sota és Nodar Managadze — apa és fia — is ehhez a témához nyúlt, ám ,,rendhagyók" voltak, mert érdeklődésük középpontjában nem a forradalom áll, hanem azt mesélik el, hogy a történelmi események miként formálták és befolyásolták egy vidéki asszony sorsát. A költői szépségű film Szidónia aszszony élettörténetének öt évtizedét sűríti balladás tömörséggel másfél órába. Az alkotók az eseményeket, egy nemzedék életét az egyszerű grúz parasztasszony szemével láttatják; vele együtt követhetjük nyomon, hogyan alakul, terebélyesedik Grúzia szocialista országgá. A prózainak tűnő történetet sajátos líra, költőiség, és az egyszerű nép mély életbölcsességo hatja át. A tbiliszi fesztiválon díjat nyert film főszerepét Szafikn Csiaureli játssza — rendkívül élethűen megformálva a figurát. A grúz parasztasszony alakjába egy egész sorsot és emberi drámát varázsolt tekintetével, eszköztelen játékával. Méltó partnere Grigol Citajsvili, a férj szerepében. EMBER A TÜLSÖ OLDALRÖL Vjacseszlav Tyihonov és Bibi Andersson, az Ember a túlsó oldalról című szovjet—svéd koprodukciós film főszereplói. Szovjet—svéd koprodukcióban készült ez az autentikus eseményeken alapuló film, mely egyébként a két ország első ilyen irányú közös vállalkozása. Jurij Jegorov rendező az Októberi Forradalmat követő időszakba, az 1920-as gazdasági blokád éveibe kalauzolja a nézőt. A fiatal szovjet—orosz állam komoly nehézségekkel küzdött: fel kellett számolni a fehérgárdistákkal és a£ intervenciós csapatokkal folytatott harc következményeit. Lenin kezdeményezésére tárgyalások kezdődnek Svédországban ezer darab gőzmozdony szállításáról. A kapitalista államok nem akarták elismerni a szovjet kormányt, ám Lenin tudatában volt annak, hogy — a gazdasági blokád ellenére — Svédország semleges magatartást fog tanúsítani az országgal szemben és a tárgyalások eredményhez vezetnek. Az alkotók a megtörtént eseményekre szorítkozva a cselekmény középponjába Viktor Krimov szovjet diplomata alakját állították; a kormány őt bízta meg a kereskedelmi tárgyalásokkal. A film a fiatal diplomata szinte kalandos útját követi nyomon, aki mindent megtesz, hogy megszerezze a gazdasági szempontból rendkívül értékes szállítmányt. A Svédországban élő orosz emigránsok azonban keresztezik elképzeléseit, ám egy fiatal svéd asszony segítségével a mozdonyok végül is eljutnak rendeltetési helyükre. A rendező arra törekedett, hogy a nézőkkel elsősorban az 1920-as évek légkörét, a szovjet—orosz államra gyakorolt gazdasági és politikai nyomást érzékeltesse. A film a fordulatos cselekményszövés és a két főszereplő: Vjacseszlav Tyihonov és a svéd Bibi Andersson játéka és népszerűsége révén közönségsikerre számíthat. GRÚZIA Tudományos-népszerűsítő film, mely dokumeqtumhűségű képek segítségével bemutatja a természeti kincsekben és szépségekben rendkívül gazdag, nagymúltú országot. A színes, egész estét betöltő' film nemcsak az ország földrajzi helyzetét ábrázolja, hanem a nézők elé tárja a Szovjetunió déli részén elterülő köztársaság nemzeti történelmét, gazdag hagyományait, műemlékeit és nevezetességeit. -—ym— TUOONHNV_ á ®iT AZ ÚJ "ÍOnÄSSAT! IPAR A tudományos feladatok hatalmas köre kapcsolódik a kohászat fejlesztéséhez. Annak ellenére, hogy eredményeket értek el előre megadott tulajdonságú — például szilárd, hőálló, kis fajsúlyú stb. — új szintetikus anyagok gyártásában, nem kétséges, hogy a legközelebbi évtizedekben is a szerkezeti fémanyagok maradnak a technika alapvető anyagai. Éppen ezért jut a fém az egyik legfontosabb szerephez a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésében. E probléma megoldásában két alapvető irányzat észlelhető: a népgazdaság mennyiségi szükségleteinek kielégítése szerkezeti fémanyagokkal, valamint új, javított mechanikai és fizikai-kémiai tulajdonságú ötvözetek és anyagok létrehozása a technika új területei számára. Az acél, a könnyűfémek, a színesfém és a ritkafémek terén a termésnövekedés szükségessé teszi, hogy idejében előkészítsünk olyan új műszaki megoldásokat, amelyek egyrészt lehetővé teszik, hogy a legkisebb veszteség árán érjük el a termelés kívánt növekedését, másrészről pedig a munka termelékenységét jelentékenyen növeljük. Ez részben a kohászati berendezések jobb kihasználásával is elérhető. A legfontosabb azonban a termelési folyamatok maximális mértékű gépesítése és automatizálása, beleértve az ellenőrzési és vezérlési műveleteket. Ez pedig általában az egész technológia gyökeres megváltoztatásával jár: a meglevő technológiai eljárásokat új eljárások váltják fel és ezekhez természetesen új gépek és berendezések kellenek. Mélyreható tudományos vizsgálatokat kell végezni azzal a céllal, hogy ä nyersvas és az acél koksznélküli gyártásának technológiáját kidolgozzák, közvetlenül kapjanak fémporokat az ércekből, a tevékből és a tömörítvényekből, majd ezeket zsugorítsák és hengereljék, megvalósítsák a folyamatos acélöntő eljárást, a távolabbi jövőben pedig teremtsék meg azt a folyamatos eljárást, amellyel ércből és tömörítvényből közvetlenül hengerelt árut lehet kapni. Egyidejűleg az anyag minőségét is lényegesen javítani kell, minthogy az anyag szerkezetének és tulajdonságának homogenitását a legcélszerűbben a technológiai eljárások automatizálásával lehet elérni. Az új anyagok kémiai összetétele és szerkezete egyben tegye lehetővé nagymértékben célszerű gyárthatóságukat és megfelelően nagy szilárdságukat. Az anyagok forgácsmentes alakítására alkalmas új termelékeny eljárások és berendezések megalkotása nagy megtakarítást eredményez, minthogy az utólagos forgácsoló megmunkálás minimumra csökken. Ennek eléréséhez a fémek képlékeny alakításával kapcsolatos fizikai-kémiai elmélet tudOmányos fejlesztése szükséges és módot kell találni az öntési hibák kiküszöbölésére, a hatásos technológiai kenőanyagok használatára stb. A vasfémek, és a színesfémek gyártására alkalmas, nagy termelékenységű, folyamatos eljárások fejlesztését meg kell előznie a legmagasabb hőmérsékleten és nyomáson, illetve vákuumban lezajló kohászati folyamatok fizikaikémiai vizsgálatának. Ezekre építve kell kidolgozni a magas plazmahőmérsékletű kohósítási folyamatok elméletét, tovább kell fejleszteni a képlékenység elméletét, az anyagok általános megmunkálásának elméletét, tanulmányozni kell az új fémek és ötvözetek technológiájának fizikai és kémiai alapjait. Ugyanakkor új kutató módszerekre és kísérleti berendezésekre is szükség van a kohósítási folyamatokban. A műszaki fejlesztés legfontosabb tudományos problémái közé tartozik szerkezeti anyagaink tökéletesítése is. Az egész gépipar szempontjából a nagy szilárdságú acélok és ötvözetek problémája a legfontosabb. Ezek szerepe az utóbbi időben különösen megnőtt a nagysebességű repülés és rakétatechnika nyomán. Az anyag szilárdsága szempontjából egyre inkább szerepet kapott a szilárdság elméleti határa, amit az atomok közötti kohéziós erők határoznak meg. Az ideális kristályrácsban az elméleti szilárdság — az anyagok tökéletesítésének végső határa — eddig csupán 1—2 mikron keresztmetszetű szálkristályok vizsgálatakor volt elérhető. Ráadással ezt akkora alakváltozással (4—5 százalék) érték el, amekkora egy szerkezetben sem engedhető meg. Éppen ezért az ilyen kristályok gyakorlati felhasználásához meg kell oldani a nagy rugalmassági modulusú anyagok gyártását, s ezenkívül tökéletes technológiát kell kidolgozni a szálkristályok egymással, vagy valamilyen fémes kötőanyaggal való összekötésére. A nagy szilárdságú fémek problémájának egy másik klasszikusnak tekinthető megoldása a hőkezelés és az alakítás kombinációján alapszik. A káros szennyeződésektől mentes nagy tisztaság a nagy szilárdság szükséges, természetes feltétele. Az anyag tisztasága az új hőálló ötvözetek előállításához is szükséges. Ettől nem csupán a magas hőmérsékleten elérhető tartós szilárdság, hanem a kifáradási határ és a termikus kifáradás is függ. A szerkezeti fémek és ötvözetek szilárdságának növelésével kapcsolatos feladatot nem csupán gyártásuk technológiájában, hanem feldolgozásuk technológiájában is meg kell oldani, hogy így az anyagban nagy szilárdságot adó optimális szerkezetet kapjunk. A nagy szilárdságnak a szerkezetben való tényleges megvalósítása nehéz technológiai feladatok megoldásával függ össze. A bányászok, a kohászok és a metallográfusok együttes munkája kétségkívül mégis lehetővé teszi, hogy a nagy szilárdságú acéllemezek terén a legközelebbi jövőben már a 300—350 kg/m 2 szakítószilárdságig juthassunk el, ami a vas elméleti szilárdságának kb. egynegyede. Ez hatalmas siker lesz az atomok közötti kötéseknek a valóságos fémszerkezetekben való hasznosítása szempontjából. Az új technika számára különleges jelentőségűek a magas olvadáspontú és nagy energiájú atomközi kötésekkel rendelkező fémekből készült nagy szilárdságú ötvözetek. Különösen nagy szerepet fognak játszani egyes viszonylag „fiatal" fémek (pl. a titán, a niób, a molibdén, a tantál, a wolfram stb.). A magas olvadáspontú fémekből készült kiváló minőségű ötvözetek ipari méretű előállításának szükséges feltétele a •fejlett gyártási kultúra, vagyis tiszta kiinduló anyagok alkalmazása és a kohászati folyamatok mély vákuumban való vezetése. , A technikának különösen gyorsan fejlődő ágai — pl. a villamosenergia-ipar, a kémia, az elektronika, a műszeripar, az atomtechnika és az űrtechnika — különleges tulajdonságú fémeket és ötvözeteket is igényelnek: félvezetőket, szupravezetőket, nagy villamos ellenállású ötvözeteket, különféle mágneses ötvözeteket, rozsdamentes, hőálló, nagy szilárdságú ötvözött acélokat stb. Kidolgozásukkor a már eddig is használt ötvözőanyagokon kívül széles körben kell felhasználni a ritka fémeket és a ritka földfémeket, valamint vegyületeket. Az új technikai berendezések üzemi megbízhatóságát hárota tényező határozza meg: a szerkesztés, az anyagok és a technológia. A kohászat és metallográfia terén végzett vizsgálatoknak aktívan elő kell segíteniök a nagy tisztaságú fémek gyártását. Mélyreható elméleti vizsgálatokat kell végezni, amelyeknek célja a képlékenység és a szilárdság atomimíkroszkópikus elméletének kidolgozása, az ötvözetek fizikai és kémiai tulajdonságai, valamint atomi elektronszerkezetük közötti kapcsolatok törvényszerűségeinek vizsgálata, a fémek mechanikai és fizikai tulajdonságaira vonatkozó strukturális elmélet tökéletesítése. A nyilvánvalóari kvalitatív törvényszerűségekről át kell térni á szerkezetek és tulajdonságaik közötti kvantitatív kapcsolatokra, amit az előírt tulajdonságú ötvözetek „tervezésének" útiát nyitja meg. HÚSZMILLIÓ KÉP MÁSODPERCENKÉNT A detektív legtöbbször csak a bűntett színhelyén talált nyomokból következtet arra, hogyan játszódott le a bűntény. A tudományos kutató is gyakran találkozik olyan rendkívül gyors folyamatokkal. amelyeknek már a végeredményét észleli, s ezekből kénytelen visszapergetni az eseményeket. A magfizikában például hihetetlenül gyorsan elbomlik jónéhány elemi részecske, s a buborékkamrás felvételeken már csak halvány nyomok emlékeztetnek az eltűnt részecske pályafutására. Érthető tehát a kutatóknak az a törekvése, hogy gyorsfényképezéssel egyre több felvételt készítsenek egy-egy fizikai folyamatról, mert a fényképek sorából annál világosabban rajzolódik ki a jelenség időbeli lefolyása, minél apróbbra „szeletelik" az időt. Napjainkban a fénykibocsátó folyamatok vizsgálatára éppúgy vannak már módszereink, mint a megvilágítással fényképezhető jelenségekre. A különféle szikrakamrás, forgótükrös rendszerek sebessége csak bizonyos határig növelhető, ezért érdemel nagy figyelmet egy új angol képátalakltócső, amellyel másodpercenként húszmillió fényképfelvétel készíthető. Nincs az a filmfelvevő mechanikus szerkezet, amellyel ilyen gyorsan lehetne váltani a képkockákat, erre már csak a fénysebességgel mozgó elektronok alkalmasak. A képátalakító csövek általában azon az elven működnek, hogy valamilyen láthatatlan sugárzást alakítanak át láthatóvá. Az infravörös kamerákban például olyan lemezre vetítik a „hőképet", amelyből elektronok lépnek ki až infravörös sugarak erősségének arányában. A i elektronsugárnyaláb fluoreszkáló képernyőt világít meg, és ezen már látható alakban jelenik meg a kép. Hasonló elven működik az új képátalakító cső Išs azzal a különbséggel, hogy a gyorsfényképezéshez olyan zárszerkezetre volt szükség, amely időnként megszakítja a képet. Az új képátalakító csőben nagyfrekvenciás váltakozó feszültséggel végzik el ezt az „időszeletelést". Az apró réssel ellátott zárlemezen a pozitív feszültségű félperiódus idején „kinyílik a zár", az elektronsugár áthaladhat, a negatív szakaszban viszont az ellenkező feszültség visszatartja az elektronsugárnyalábot. A zárlemez után alkalmazott eltérítő elektródpár hol jobbra, hol balra téríti el az elektronsugarat, Így az ingaóra lengéséhez hasonlóan jelenik meg a képernyőn egy-egy képpár. De a képcső egymás után 8—32 képet vetíthet, mert egy másik elektródpár minden kettős kép után kis szöggel eltolja az „ingázó" elektronsugarat. A másodpercenként húszmillió kép nem azt jelenti, hogy ilyen rengeteg felvételt készítenének. Néhány egymás utáni képkocka is elég egy-egy kritikus pillanat megfigyeléséhez. A képcső 0,01 milliomod másodperces expozíciós Idővel 0,05 milliomod másodpercenként vetít egy-egy képet a fluoreszkáló ernyőre. Ezt azután érzékeny fotőlemezen rögzítik. (dj)