Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-27 / 280. szám, hétfő

is GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS Látogatás egy romániai kutatóintézetben 1972. XI. 27. ;<SíSÄSŠ® A kukorica szárának növekedé­sét rendszeresen ellenőrzik. A kísérletezésnek, az állandó kutatásnak, s az általa szerzett ismeretek népszerűsítésének és gyakorlati érvényesítésének a Román Szocialista Köztársaság­ban nagy fontosságot tulajdoní­tanak. Ezt a célt szolgálja a Tordai Mezőgazdasági Kísérleti Állomás is, melyet a közelmúlt­ban meglátogattam. A kísérleti állomás küldetéséről és eddigi, nagyon figyelemreméltó ered­ményeiről a rendkívül készsé­ges dr. Victor Tataru, az állo­más igazgatója és dr. luliu Munteanu, a növényvédelmi la­boratórium vezetője tájékozta­tott. Az 1957-ben alakult kísérleti állomás a Román Agrártudomá­nyi Akadémia gabona- és ipa­rinövény-termesztési részlegé­nek egyik kísérleti állomása a il közül. Feladata a legjobb fajták, hibridek, technológiai el­járások kikísérletezése és el­terjesztése, vetőmag — főleg kukorica és gabonafélék — biz­tosítása a termelés számára. A kísérleti állomás 1,5 millió hek­tár területet lát el általa kikí­sérletezett vetőmagfajtákkal. A talaj összetételét tekintve az ország területe nagyon eltérő. Ezért az egyes területek szá­mára különféle agrotechnikai eljárást kellett kidolgozni. A kísérleti állomás 2000 hektár földterülettel rendelkezik. Az intézet főleg kukorica, bú­za, szója, baltacím nemesítésé­vel foglalkozik. Vizsgálja a ve­tésforgó, a talajművelés kérdé­seit. Kísérletezik a trágyafélék felhasználásával, vegyszeres gyomirtással, növényvédelem­mel, a betegségek és a kárte­vők elleni védekezéssel, a le­gelők és a kaszálók (Kolozs megye 50 százaléka fűtermő te­rület) jobb kihasználásával stb. A kutatóintézet termelési rész­legén belül két mágtermesztő és egy állattenyésztési farm —. nemesített sertés- és juhfajták előállítására, tenyészállatokkal való ellátására — működik. Eredményekről szólva minde­nekelőtt a kutatórészleget kell kiemelni. 1962-ig az országban főleg amerikai, olasz és szov­jet hibridkukoricát termesztet­tek. Ezek a régi fajtákhoz vi­szonyítva jobbak voltak, de az éghajlatot nehezen szokták meg. Fő hátrányuk az volt, hogy Erdélyben nehezen értek be. Ezért gyorsan érő fajtákat kellett kikísérletezni. A kísér­leti állomás további fő krité­riumnak tekinti a mag fehérje­tartalmának növelését. Tordán 1962-ben állították elő az első helyi hibridet, az ismert HD 208-ast. Ezt a kettős hibridet ma több mint 1 millió hektár­nyi területen termesztik, ami érthető, hiszen 41 százalékkal nagyobb termést adott, mint az addig termesztett fajta. Termé­szetesen felülmúlta az összes behozott hibridet is. Ám az or­szág egyes területein még ez a hibrid sem ért be, ezért ko­rai és bőtermésű fajta kikísér­letezésére volt szükség. Igy jött létre Tordán 1968-ban a HD 98-as, mely az ország leg­korábban érő hibridé. Ezt ebben az évben már 300 000 hektáron termesztették. További új hib­rid a HS 105-ös, melyet a jövő évtől 60 000 hektáron vetnek el. Az új hibridek elterjesztése nagyon gyorsan végbement, mindössze 5—6 évig tartott. En­nek népgazdasági jelentőségét akkor értjük meg, ha figye­lembe vesszük, hogy míg 1950­ben, vagyis a hibridek termesz­tésének bevezetése előtt a ku­koricatermés egy hektárra eső országos átlaga 740 kg volt, addig 1971-ben már 2510 kg-os átlagtermést értek el. Az új hibridek mellett szól, hogy egyes termelőszövetkezetek még 5000—5500 kg-os terméssel is dicsekedhetnek. Az eddigi eredmények azonban még nem jelentik a lehetőségek teljes ki­használását, hiszen a foszfor­tartalmú műtrágyák termelésé­nek növelésével tovább fokoz­hatok az eredmények. Érdemes szólni a kísérleti ál­lomásnak a búzatermesztés te­rén elért eredményeiről is. Mindenekelőtt a Tordán kikí­sérletezett T 194 és T 195 néven ismert hibridről. Ez a vetőmag hektáronként több mint 5000 kg-os termést adott, ami 10—12 százalékkal meghaladta a Be­zosztája átlagtermését. Az új fajtának a létrehozását az tette szükségessé, hogy az ország­ban sok az eső, s az addig ter­mesztett fajta nem volt elég magas szárú. A T 194 és a T 195 jobban is sarjadzik és el­lenállóbb a fuzariőzis nevű be­tegséggel szemben. Az ország búzatermesztési eredményei az új fajták bevezetése ellenére még korántsem jelentik a le­hetőségek teljes kihasználását. Ennek főleg az az oka, hogy korábban nagyrészt egyetlen fajtát (Bezosztaja) termesztet­tek az ország területén, továb­bá a mütrágyahiány. Gátolja a termés növelését az is, hogy a búza a vetésforgóban túlságo­san nagy területet foglal el. Ennélfogva nem állítható össze elég racionálisan a vetésforgó, ami azt jelenti, hogy sok eset­ben búzát búza után kell vetni. Az említett tényezők javításával ez idén több mint 24 méter­mázsa volt az országban az át­lagos hektárhozam, vagyis min­den eddigi átlagot felülmúlt. A kísérleti állomás termelési szektorának eredményei ennél sokkal figyelemreméltóbbak, hi­szen amíg 1960-ban búzából 23 métermázsás átlagtermést értek el, addig 1972-ben már 54 mé­termázsát arattak le egy hek­tárról. 1971-ben a kísérleti ál­lomást a búzatermesztésben el­ért eredményeiért a Munkaér­demrend első fokozatával tün­tették ki. Itt jegyezzük meg, hogy tavaly mindazok a gazda­sági egységek, melyek 40 mé­termázsás átlagos hektárhoza­mot értek el, megkapták ezt a magas kitüntetést — összesen 16 gazdaság. Ez idén magasabb volt a mérce: a Munkaérdem­rend eléréséhez 45 métermázsát kellett termelni —, ezt a köve­telményt összesen 47 termelési egység haladta túl. Mindez azt bizonyítja, hogy az országban még nagyok a gabonatermesz­tés növelésének lehetőségei. A tordai kísérleti állomás terme­lési szektora a kukoricater­mesztésben is hasonló arányú növekedést ért el, mint a búza­termesztésben. Ez mindenek, előtt a műtrágyák mennyisége növelésének és az új fajták bevezetésének köszönhető. Fennállása óta a kísérleti ál­lomás közel 1600 vagon külön­féle nemesített vetőmaggal lát­ta el a termelőegységeket. Ezenkívül gondoskodott a ter­melőegységek fajállatokkal tör­ténő ellátásáról. Az intézet mintegy 40 gazdaságban léte­sített kísérleti parcellát. Ezen gazdaságok szakembereinek se­gítségével viszi be a gyakorlat­ba a növényvédelem és a tech­nológiák kutatása te>rén elért eredményeket. A teljesen önel­látó kísérleti állomásnak 280 alkalmazottja van. Rendelkezik egy önálló mezőgazdasági isko­lával is, melyben több mint 600 fiatal tanul. Tavaly kb. 3 millió lei volt a kísérleti állomás nye­resége. Előreláthatólag az idei esztendőt is hasonló nyereség­gel zárja. Ráfizetéssel még so­hasem dolgoztak. A kísérleti ál­lomás a jövőben még jobb ered­ményeket fog elérni, hiszen ál­landóan fejlődik. Például folya­matban van egy korszerű, telje­sen automatizált magüzem épí­tése, mely 6000 tonna vetőmag tárolására lesz alkalmas. A Tordai Mezőgazdasági Kí­sérleti Állomás különben együttműködik a baráti orszá­gok hasonló intézeteivel, köz­tük a kukoricafajtákat vizsgáló trnavai kutatóintézettel. FÜLÖP IMRE ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A színvonal emelése érdekében Az 1972—73-as tanévben a ki­lencéves alapiskolák 6. és 7. évfolyamában új tantárgy a hon­védelmi nevelés. Az Oktatás­ügyi Minisztérium rendelete alapján 1974-ig a 6—9. évfolya­mok valamennyi osztályában sor kerül ennek a tantárgynak a bevezetésére, mégpedig úgy, hogy az félévenként váltakozik a polgári nevelés oktatásával. A CSKP KB Elnöksége 1971 márciusi határozatát az egysé­ges honvédelmi nevelés beve­zetéséről tehát már az iskolák­ban kezdik megvalósítani. Olyan tantárgyról van szó, mely jelentősen hozzájárul a tanulók érzelmi és hazafias ne­velésének elmélyítéséhez. En­nek keretében az elmélet szo­rosan kapcsolódik a gyakorlat­hoz, hiszen az eszmei nevelési célkitűzések mellett az oktatás a legtöbbször gyakorlati jelle­gű. Természetesen a honvédel­mi nevelés oktatásának beve­zetése nem jelent valamiféle „háborúsdit", mely elidegeníte­né a tanulókat a tantárgy va­lódi célkitűzéseitől. A sikeres oktatás és a szín­vonal emelése érdekében ki kell használni a többi tantár­gyakban is a honvédelmi, haza­fias és internacionalista eleme­ket, melyek a tanulókban fel­keltik az érdeklődést szocia­lista hazánk szeretete és védel­me iránt. Különösen -jó lehető­ség kínálkozik erre a történe­lem, a földrajz, az irodalmi ne­velés, a kémia, a biológia ke­retében. A magyar tannyelvű alapis­kolák pedagógusai nem ren­delkeznek semmilyen magyar nyelvű segédanyaggal. A leg­több helyen a Cseh Oktatásügyi Minisztérium által kiadott Branná výchova című tanköny­vet használják. A dunaszerda­helyi járásban például minden NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS A Banská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumát az év kilenc hónapja alatt 260 ezer látogató kereste fel, ami 61 ezerrel több, mint az előző év azonos időszakában és 45 ezerrel több az 1971-es évnél. (n) iskolában előfizetik a Bojová príprava és a Zápisník folyóira­tokat. A járásban a honvédelmi nevelés pedagógusai egyhetes tanfolyamon vettek részt, ahol megismerkedtek a 7. évfolyam tananyagával. Egyre javul az iskolák segédeszközökkel való ellátása is, ami a tantárgy si­keres oktatásának egyik fontos feltétele. A Polgári Honvédel­mi Szövetség és a Vöröskereszt járási szervei segédeszközökkel, előadásokkal és a honvédelmi szakkörök létesítéséhez szüksé­ges káderek biztosításával se­gítik az iskolákat. A járási pe­dagógiai központ mellett hon­védelmi bizottság alakult. Leg­fontosabb küldetése, hogy se­gítse az iskolákon tanító pe­dagógusokat és módszertani se­gítséget is nyújtson. Oj tan­tárgyról lévén sző, melynek ta­nításában még pedagógusaink nem rendelkeznek tapasztala­tokkal, bemutató órákat tarta­nak, melyen a honvédelmi ne­velés tanítói vesznek részt, ki­cserélik nézeteiket, majd elő­adást hallanak a tantárggyal kapcsolatos tematikai és mód­szertani kérdésekről. A járásban ebben a tanévben valamennyi iskolában megkezd­ték működésüket a honvédelmi érdekkörök. A körülményeket és a lehetőségeket figyelembe véve, a legtöbb helyen egész­ségügyi, modellező-, turisztikai-, lövész- és rádiós szakkörök mű­ködnek, melyeket pedagógusok, vagy a tömegszervezetekből ki­segítő szakemberek irányíta­nak. Az iskolák és a tömegszer­vezetek együttműködését szer­ződés szabályozza. így például a Polgári Honvédelmi Szövet­ség, a Vöröskereszt vagy a he­lyi tűzoltószervezet segédanya­got biztosít a honvédelmi neve­lés oktatásához és a gyakorla­tok megszervezéséhez, míg az iskola diákjai kulturális műsor­ral, vagy brigádmunkával se­gítik a tömegszervezetek mun­káját. Azokban az iskolákban, ahol ezek az érdekkörök ered­ményes munkát fejtenek ki, a jövőben az Oktatásügyi Minisz­térium rendelete alapján a ve­zető pedagógusok órakötelezett­ségébe beszámítják az érdekkö­ri. órák számát is. SVINGER ISTVÁN KATONA ÉS EMBER Népünk az utóbbi évek­ben szeretettel és bizalom­mal tekint a prágai vár felé. Itt él és dolgozik az az em­ber, akit egész népünk a szí­vébe zárt. Akkor választotta a nép elnökké, amikor a legtöbb embernek már joga van a pihenésre. Élete ese­ményekben gazdag. Ludvík Svoboda hadseregtábornok­nak, a becsületes, tiszta em­bernek, kommunistának és katonának mindenki ismeri bátorságát. Erről tanúskod­nak a szovjet hadsereg pa­rancsnokainak és harcostár­sainak elismerő szavai. Alkalmam volt többször személyesen is találkozni vele. Szavai mindig őszin­ték, határozottak és katoná­san rövidek voltak. Nemrég a prágai várban találkoz­tunk. Szavaiból kiéreztem, mennyire a szivén viseli szü­lőfaluja, a hroznatíni föld­művesszövetkezet ügyét. Er­re emlékezik vissza az egy­kori földművesszövetkezet elnöke, Václav Kafka. „Em­lékszem, milyen gyakran járt hozzánk segíteni Svobo­da tábornok. Václave, mond­ta gyakran, az itt élő embe­rek miinkaszeretők, jóhisze­műek, csak tudni kell velük bánni. Volt olyan időszak, amikor úgy gondoltam, hogy „leteszem a lantot". Ismét mellettem volt, ellá­tott előrelátó, bölcs taná­csaival. Václave, mondta, a szövetkezet mindnyájunké, s mi azt akarjuk, hogy min­den család asztalára több kenyér jusson. Jegyezd meg jól magadnak, a z embert nem a szavak, de a tettek után Ítélik meg." A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Szovjetunió Hőse, a Csehszlovák Kom­munista Párt Elnökségének tagja, köztársaságunk elnö­ke, Ludvík Svoboda hadse­regtábornok, a katona és ember, aki egész életét a népnek szentelte, szombaton ünnepelte 77. születésnap­ját. Kívánjuk, hogy még sok évet éljen erőben és egész­ségben a szocialista hazánk felvirágoztatásáért végzett felelősségteljes munkájában. O. D. A VETERÁNOK EGYIKE Megérdemelt pihenés közben zavartuk meg. Az éjszakai mű­szak után aludt. Amint azonban felesége beszólt a szobába, nyomban katonásan talpra ug­rott. Zachar László megszok­ta már ezt. Maholnap 25 éve lesz, hogy a munkásőrség tagja, s bizony ez alatt nem egyszer megtörtént, hogy pihenés köz­ben zavarták meg, s míg má­sok aludtak, ő és társai jegy­vert vettek a kezükbe, gyakor­latoztok, őrségben, készültség­ben voltak... — Az életem összenőtt a gyárai — mondja — és termé­szetesen a munkásőrséggel. A polgári és a továbbképző tan­folyam elvégzése után itt kezd­tem el dolgozni, bár tanító sze­rettem volna lenni. Az üzem la­boratóriumában egy mérnök mellett kaptam munkát. S mint másutt az országban, a 30­as évek nálunk is sok-sok meg­próbáltatást, harcot és küzdel­met hoztak. Az ifjúmunkás szervezet tagjaként részt vet­tem bennük. Társaimnak nem egyszer dolguk akadt a rendőr­séggel. Én azonban fiatálkorú voltam, így aztán a szüleimet zaklatták. Munkahelyén ügyesnek bizo­nyult, a gyárnak tehát szüksé­ge volt rá. Ennek köszönheti, hogy nem engedték el. Az évek múlásával azonban elérkezett a katonai szolgálat ideje, és 1940 őszén „angyalbőrbe bújtatták". Ma is gyakran emlegeti, hogy a katonaságnál csak „felvidéki kommunistának" nevezték, s úgy is bántak véle és társaival. S ha nehezen ugyan, de egyre közeledett a leszerelés ideje. Helyette azonban a menetszá­zadban találta magát: irány a front... Haza 1945-ben kerültem — emlékszik vissza. — Szkokan Bélával az üzem háború okoz­ta kárait vettük fel. A többi munkással egyetemben azon fá­dolgozni. Itt szereztem meg kezdhessük a termelést. Aztán a slavošovcei gyárba mentem dolgozni. Itt szereztem meg azokat a vegyszereket, amelyek­je nekünk odahaza a termelés­hez szükségünk volt. A termelés végre megindult, s vele egyidőben a társadalom átalakításáért folyó harc ls. Zachar László tudta melyik ol­dalon a helye. Még 1946-ban jelentkezett a pártba. S hogy a tagsági könyvében mégis csak 1948 van beírva, azt a naciona­lizmus számlájául lehet írni. — Ha jól emlékszem, 1948 február 19-én megkaptuk a fegyvereket — eleveníti fel a múltat. — Két szakasz munkás­őrséget alakítottunk. Így tehát a kritikus időben készen áll­tunk, ahogy azt a párt, Gott­wald elvtárs megkívánta. Az első parancsnokunk Hatala Já­nos volt... Készültség, riadó. Hány éj­szakát nem aludtak odahaza. Nemcsak 48-ban, hanem az 50­es évek elején is, amikor reak­ciós cselszövéseket kellett meg­hiúsítani. Hatvannyolcban is helytállt. Zachar János később az egység parancsnoka lett. A felszabadulás óta különböző funkciókat, beosztásokat töl­tött be. Az 1956—1963-as évek­ben tagja volt a Szlovák Szak­szervezeti Tanácsnak. Bármerre járt, bármilyen beosztást is ka­pott, hű maradt a munkásőrség­hez. Jelenleg a gyárban művezető, a munkásőrségben rajparancs­nok, az egység törzskarának tagja, a vegyi védelem előadó­ja. Odahaza őrzi az elismerő oklevélen kívül „A vegyipar legjobb dolgozója", „A Vállalat legjobb dolgozója" jelvényt, a munkásőrség emlékplakettjét és még valamit: „A munkásőrség kiváló lövésze" jelvényt, ame­lyet csak az viselhet, aki négy éven keresztül a legjobbak kö­zé tartozott. Ö tíz évig tartotta magát! — Három éven keresztül tag­ja voltam az egység versenyra­jának — mondta. — A járási versenyekről nem egy első he­lyet hoztunk el, mi gömörhor­kaiak. Kár, hogy az idő elszállt fölöttem, így ma már a ver­senyeken nem vehetek részt, de az is jóleső érzés, hogy a fiatalok, az utánpótlás nevelé­séből kivehetem részemet. Az alapító tagok közül — hat­vanhaton voltak — már csak nyolcan „teljesítenek szolgála­tot". Egyikük a 53 éves Zachar László, akit a jubileumi évfor­duló alkalmából kitüntetésre ja­vasoltak. Meg is érdemli, nem­csak azért, mert 25 éven ke­resztül hűségesen és odaadóan szolgálta a munkásosztályt, ha­nem azért is, mivel ma is azt vallja, hogy amíg szükség lesz rá, nem teszi le a fegyvert. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom