Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-26 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

Nem véletlen, hogy a közlekedési szabályzat éhány paragrafusához gyakrabban visszaté­iink. Ennek főleg az az oka, hogy a közlekedés Sszvevől bizonyos szabályokat notorikusan legsértenek, amelyek rendszerint komoly, tra­ikus kimenetelű következményekkel Járnak, z egyik ilyen Jellegű (12.) paragrafus az elő­ésre vonatkozó előírásokat foglalja össze. A köz­skedési balesetek okai között a helytelen elő­és a negyedik helyen szerepel, ami azt je­enti. hogy közutainkon gyakran találkozunk lyan gépjárművezetőkkel, akik az előzés leg­lemibb szabályait sem ismerik tökéletesen — setleg ha ismerik is, a gyakorlatban hanyag­ágból, önzésből vagy egyéb jellembeli fogya­ékosság folytán nem érvényesítik. Az alábbiakban néhány alapvető szabályra - tapasztalatok alapján — kívánjuk felhívni gépkocsivezetők figyelmét. Elsősorban is csak kkor előzünk, ha tökéletesen meggyőződtünk rról. hogy az előzést biztonságosan be is tud­uk fejezni. Más szóval, ha a szembejövő forga­om ezt lehetővé teszi, ha „belátjuk" az elő­éshez szükséges útszakaszt. Ha így előzünl:, ikerüljük az úgynevezett „egérutat", ami nem ainden esetben sikerül. Éppen ezért jelentős szerepe van az előzési ebességnek. A gépkocsivezetők körében pél­ául elterjedt az a hiedelem, hogy az előzés­iez általában elegendő, ha az előző gépkocsi ebessége 20 kilométerrel meghaladja az elő­endő gépkocsi sebességét. Ez a vélemény csu­>án annyiban felel meg a valóságnak, hogy az ilőző gépkocsinak sokkal nagyobb sebességgel cell haladnia, mint az előzendő járműnek. De mnek a „sebességtöbbletnek" arányban kell ennie az előzendő gépkocsi sebességével. Jgyanis az előzendő gépjármű sebessége meg­latározza az előző gépkocsi sebességét. Nem azonosak a feltételek például, jia egy 40 vagy egy 100 kilométeres sebességgel haladó jár­művet előzünk. Ha ugyanis mindkét esetben 20 kilométerrel gyorsabban haladunk az elő­zendő gépjárműnél — az előzési távolság külön­böző. (A lassabban halaió járművet rövidebb távon megelőzhetjük, mint a gyorsan közlekedő gépkocsit.) Ez logikus, viszont olyan jelenség, amiről gyakorlott gépkocsivezetők is sokszor megfeledkeznek. Ezért minden előzés előtt alaposan mérle­gelnünk kell nemcsak a saját, hanem az elő­zendő jármű sebességét is. S ha kételyeink vannak, hogy az előzést nem tudjuk biztonsá­gosan befejezni, inkább mondjunk le előzési szándékunkról. Néhány másodperc nem segít ki bennünket az esetleges időzavarból, viszont kockázatot jelent, s a szembejövő forgalom esetén végzetes lehet. Mint a fönt elmondott alapelvekből is ki­derül, az előzött gépkocsivezetőknek is van­nak kötelességei. A 12. paragrafus 3. bekez­dése például előríja: „A megelőzendő jármű­vezető köteles a lehető legnagyobb mértékben az úttest jobbszélére húzódni, és nem szabad sebességét fokoznia." A szabály világos, ért­hető, sajnos azonban az ilyen jellegű szabály­sértés is gyakran előfordul közutainkon. Nem­egyszer vagyunk „szenvedő alanyai" a követ­kező esetnek: Miután felmértük előzési lehe­tőségünket, szabályszerűen jelezzük előzési szánlékunkat. Az előzendő gépkocsi vezetője azonban — amikor észreveszi előzési szándé­kunkat — nem húzódik az úttest jobb oldalára, hanem lenyomja a gázpedált s fokozza a sebes­séget. Nem veszi figyelembe, hogy gyorsabb gépkocsi akarja megelőzni. Ilyen magatartásra a polgári életből ls hozhatnánk fel példákat. Egy a sok közül: idős ember száll fel a villa­mosra és a fiatal nem adja át helyét... Lénye­gében ugyanazon jelenségről van sző — az udvariatlanságról. A kérdésekkel kapcsolatban nem mulaszthat­juk el a következő megjegyzést sem: Sok he­lyütt bevett szokás — és igen jő szokás —, hogy az előző és az előzendő gépkocsiveze­tők következetesen betartanak egy íratlan tör­vényt, éspedig: ha a gépkocsivezető észreveszi a mögötte haladó gépjármű előzési szándékát — bekapcsolja a jobboldali irányjelző lámpát, s így jelzi a biztonságos előzés lehetőségét. Az ilyen és hasonló magatartás hatékonyan hozzájárul a biztonságos közúti közlekedéshez, s példa arra is, hogyan viselkedjünk a köz­utakon. (ks) r V Október 2ö-án a kolárovói (Gúta) pionír- és ifjúsági otthon gazgatósága nagyszabású ügyességi sportvetélkedőt rendezett iz 50 cm 3-es kismotortulajdonosok részére. Az előzetes versenyek után 12 versenyző került a döntőbe. Jondosan előkészített terepen, öt nehéz buktatón és hét aka­lályon kellett áthaladniuk. A versenyzők céllövészetből is 'izsgáztak. Természetesen az itt elért pontok is beszámítottak i versenybe. Első helyen Sládek Milan, a komárnói gépipari szakközép­skola tanulója végzett. Második Murtic Ondrej, harmadik Ba­át Gyula volt. MOROVICS LAJOS HASZNOS VERSENY (Filakovszky Péter felvételei) A maximális biztonság érdekében Húsz évvel ezelőtt alapították meg Jablonec iád Nisou-ban az Autobrzdy nemzeti vállalatot, iz üzemben jelenleg személy- és tehergépkocsi ékeket, fűtőberendezéseket, tüzelőanyag- és ilaitisztítókat, rugőzástompítókat stb. gyárta­lak. Az Autobrzlyt a jubileumi évben megbízták fékrendszerekkel foglalkozó AMS 72 nemzet­sz! konferencia megrendezésével. Ezzel kap­solatban nyilatkozott B. Pelikán elvtárs, Igaz­;atőhelyettes: — A fékerősítő berendezések nálunk még a utatás és a fejlesztés stádiumában vannak, kapcsolatot tartunk főiskoláink szakemberei­el és a termelési ágazatokkal ls. Mindenek­ilőtt a "ornói Antonín Zápotocký főiskolával, a ožňovl Tesla és a kroméfHi Pal Magenton nem­;eti vállalattal. Az elektronikai irányítású fék­erendezéseink nemcsak a kerekek blokkolását üszöbölik ki, de növelik a gépkocsik stabili­Ssát és Irányíthatóságát. A gépkocsik optimá­is féktávolságának elérésével a gépkoqsiveze­5k tapasztalataira sem lesz szükség, s az út­iszonyok sem befolyásolhatjáK. Az elméleti és aboratórlumi vizsgák eredményeit elküldtük a ibereci Műszaki Főiskolának, hogy számítógé­len ellenőrizzék az adatokat. A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium !2-es számú rendelete figyelemoe veszi a nem­étközi előírásokat és rendkívüli igényeket tá­naszt a gépkocsik felszerelésével, mindenek­lőtt a fékberendezéssel szemben. A szigorú iűszaki és közlekedési előírások hozzájárulnak a közlekedés biztonságának növeléséhez, s mi­vel autóiparunk elismert exportőr, a termelés­ben alkalmazkodnunk kell a megrendelők köz­lekedési előírásaihoz. Ez azt jelenti, hogy rend­szeres kapcsolatot kell fenntartanunk a vi­lág termelőivel és az illetékes tudományos in­tézményekkel. Tudatában vagyunk annak, hogy milyen fon­tos a jó fék mind a hazai közúti közlekedés biztonsága, mind pedig az exportra kerülő ko­csik tökéletes műszaki állapota szempontjá­ból. A gépkocsik fékberendezése bonyolult, elő­állítása költséges. J6 és megbízható működése azonban a karbantartásától ls függ. A blokko­lást gátló berendezéseket először is a nagyobb személygépkocsikra, a tömegközlekedési esz­közökre és az 1975 után gyártásra kerülő kis­és középnagyságú kocsikra szereljük fel. A nemzetközi konferenciát azért hívtuk ösz­sze, hogy a sorozatgyártás megkezdése előtt ellenőrizzük a fékrendszerek kutatásában és fejlesztésében elért eredményeinket. A nemzetközi tanácskozás részvevői dicsé­rően nyilatkoztak a termékek kipróbálásának rendszeréről. Igyekszünk olyan alkatrészeket szállítani autógyárainknak, amelyek biztosít­ják a maximális biztonságot. Szeretnénk, ha gépkocsialkatrészeink a jö­vőben is a világ élvonalában lennének. Ezért keressük az utakat az együttműködés bővítése érdekében nemcsak itthon, de külföldön, főleg a KGST keretén belül. —ský— Ez alkalommal tanácsokat adunk a kocsiátvételhez. De érdemes elolvasni azoknak is, akik a kocsit már át­vették és sok ezer kilométert megtettek. A kocsi átvétele legalább olyan izgalmas, mint az új házas­pároknál az esküvő napja. Sokan azt vallják, hogy akkor dől el, hogy örömet, vagy bosszúságot okoz-e majd a későbbiekben a kocsi. Valóban, a durva hiányosságokat az átvételnél fel lehet deríteni, de még a gyakorlott szakember sem tudja meg­állapítani, hogy két hónap elteltével melyik alkatrész szorul esetleg majd cserére. Mindenesetre, megnyugtató, hogy min­dent alaposan átnéztünk és hibátlan „0" kilométeres kocsit vettünk át. A szemrevételezést kezdjük a karosszéria lakkozásánál. Lényeges,, hogy ne le­gyenek rajta kisebb karcolások, horpadások. Előfordul, hogy találunk kisebb-nagyobb matt foltokat. Szerencsés esetben nem hiba, hanem a kocsira a gyárban felfújt védőréteg maradvá­nya. Könnyen eltávolíthatjuk az „Asfaron" folyadékkal, majd „Carime" pasztával átfényezzük. Aránylag sok krómozott al­katrész található a „Zsigulin". Ezeken ne legyen karcolás és kisebb rozsdafolt. Ne kerüljék el a figyelmünket a kerekek porsapkái sem. Bár a szállítás alatt ezek nincsenek a kereke­ken, de utólag is behorpadhatnak. Ezután következzenek a különböző lámpák védőburkolatainak a vizsgálata. A fény­szórók üvegein ne legyenek karcok és csorbulások. A fény­szóró alatt levő kombinált helyzetfény és irányjelző lámpák műanyag burkolata könnyen reped és karcolódik, de ez vo­natkozik a hátsó lámpákra is. Most következnek a karosszéria üvegei. A szélvédő üveg­nél gyakran előfordult, hogy szárazon járatták az ablaktörlőt és a gumilapátok félkörös karcokat okoztak. Következik az utastér Ha a kocsit külsőleg rendben találtuk, folytassuk a vizsgáló­dást a belsejében. Itt az ülések, a belső kárpitozás sértetlen­sége a legfontosabb követelmény. Vessünk egy pillantást a szerelvényfal és.az ajtók kezelőgombjaira ls. Ne feledkezzünk »1 a belső világítás védőburkolatairól sem. Kérjük meg a kocsi átadóját, hogy mutassa meg a világító és jelző berendezések működését. A városi alapvilágítás be­kapcsolásakor ég elől a két helyzttfény és hátul a két záró­fény, valamint a rendszámtáblázatot megvilágító lámpák. Ez esetben az elektromos öngyújtó jelzőlámpája ls világít. A kor­mány baloldalán lévő hosszabb karral a fényszóró „tompí­tott" és „országúti" fénye kapcsolható. A kar magunk felé húzva „fény-kürt"-ként használható. A rövidebb karral az irányjelző lámpák kapcsolhatók. Következzenek a fékpedál be­nyomása, ami együtt jár a hátsó ,.stop" lámpák felgyulladá­sával. Emeljük fel a szélvédőüvegről az ablaktörlő gumilapát­jait, s rövid időre kapcsoljuk be mind a két sebességet, járó motornál a behúzott kézifékre villódzó piros lámpa hívja fel a figyelmet. Egy pillcntás a motorházba Nyissuk fel a motorház-fedőt. A nívópálca kihúzásával meggyőződhetünk, hogy az olaj a „max" és a „min" jelzés kö­zött helyezkedjen el. Nézzük meg, hogy e!e'endő-e a folya­dék a hűtő kiegyenlítő tartályában. A fék- és tengelykapcsoló hidraulika 3 kis tartályának a kupakját is lecsavarjuk, meg­felelő szinten áll-e a folyadék. Lényeges, hogy a légszűrő a megfelelő időszakra legyen állítva. Télen a piros pont, nyáron a kék pont kerüljön egy szintbe a préselt jellel. A szerszámok A csomagtartót kinyitva a pótkeréken kívül a következő szer­számok találhatók a műanyag dobozban és a textiltáskában: Gépkocsiemelő, kézi indítókar, pumpa, légnyomásmérő, szerelő­lámpa, villáskulcsok — 8X10-es, 13X17-es és 19X22-es, cső­kulcs — 8X10-es, kombinált kulcs a kerékcsavarokhoz, gyer­tyakulcs, csavarhúzó — egyenes és ún. amerikai kereszthornyú betéttel, lyukasztó 8X150-es méretben, gyertya és megszakító hézagmérő, csillagkulcsok — 11X 13-as és 17X19-es, dugókulcs — 12-es, kombinált fogó, két gumiszerelő vas, fék légtelenítő cső, tartalék festék. Helyes ha kinyitjuk az üzemanyag beöntő nyílás záróajta­ját — jól zár-e a műanyag sapka. Az első 100 méter Ezután tegyünk néhány száz méteres próbautat. Figyeljük, hogy gázadásnál elalszanak-e a kontroll lámpák, és az iránv­jelző kar, a kormány egyenesbe forgatásakor visszaugriK-e a „0" helyzetbe. Hasznos megnézni, hogy a kocsi irataiban lévő motor és alvázszám megegyezik-e az eredetivel. De ez vonatkozik a gu­mik számaira is. Ezt mindjárt összekapcsoljuk a légnyomás ellenőrzésével is. Elől 1,7 atm, hátul 1,8 atm az előírt légnyomás. Az üzemanyag­tartály feltöltése után vihetjük haza a kocsit. A következő folytatásban a bejáratással foglalkozunk. TAMÄS RYORGY A légszűrő a fényképen nyári üzemre van álľtva. A szűrőhöz vezető vékony cső a külön jelszerelt téli indítőberendezés egy része. A későbbiekben ezzel is foglalkozunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom