Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-21 / 275. szám, kedd

ÖT ÉVE ÉPÍTIK... A prešovi Autószövetkezet „fiatalodni" szeretne Ennek a maga nemében ha­zánkban egyedülálló szövetke­zetnek több mint két évtizedes múltjáról nem sokat tudtunk meg, mert vezetői kellemetlen tapasztalataikra hivatkozva az utóbbi időben nem szívesen nyilatkoznak a sajtó munkatár­sainak. Nem azért, mintha szé­gyellni valójuk lenne. Hiszen kerület-, sőt országszerte közis­jpert népi szövetkezet, melynek Jó hírneve, termékein keresz­tül, az ország határain túlra is eljutott. Kelet-Szlovákia mo­torosai pedig igen szívesen fel­keresik, ha bajba jutnak, ha se­gítségre, jő tanácsra van szük­ségük. Hát akkor miből fakad ez a tartózkodó magatartás? Erre is megkaptuk a választ. Kezdjük sorjában. A szövetkezet vezető­sége évekkel ezelőtt tapasztal­ta, a rendelkezésére álló kapa­citással képtelen megelégedés­re kielégíteni a motorosok nö­vekvő táborának terebélyese­dő igényeit. Teljesen érthető hát a szö­vetkezet vezetőinek panasza, hogy a túlzsúfolt udvaron, mű­helyekben nem lehet Jő minő­ségű munkát végezni. A szerelő és a javítóműhelyek kapacitá­sa túlterhelt. Feltétlenül bőví­teni kell egy új szervíz felépí­tésével. A döntésre sor is került. A košicei Hydrostav n. v. immár öt éve építi az új létesítményt, 45 millió korona ráfordítással. Az építkezés befejezésének első határidejét 1970 végében hatá­rozták meg. Másodszor egy év­vel meghosszabbították. A har­madik határidő: 1972. szeptem­ber. A negyedikben még végle­gesen nem állapodtak meg. A központi szervek figyel­meztetése alapján járt már az építkezésen a televízió munka­csoportja és a sajtó több mun­katársa. A televíziós riportra és a saptótermékekben megje­lent cikkekre reagálva, a Hyd­rostav n. v. képviselői — a szövetkezet vezetőinek meglátá­sa és érzése szerint — mintha a „visszaütés" fegyveréhez nyúl­tak volna! Csak azért sem?l Tehát, állítólag ez a titok nyitja, ezért nem hajlandók nyilatkozni az igen fontos tár­sadalmi feladatot teljesítő és a Jövőben még magasabb szintű szolgáltatásokat nyújtani szán­dékozó szövetkezet vezetői. Az igazgató-elnök titkárnője figyelmeztetett erre a körül­ményre. — Wittner elvtárs nem szívesen nyilatkozik az újság­íróknak, mert az eddig napvi­lágot látott riportok, a szövet­kezet legnagyobb problémáiról, az épülő új szervíz körüli ne­hézségekről „bumerángként" ütöttek vissza. Az igazgató elv­társ jelenleg Jugoszláviában tár­gyalásokat folytat a műszaki berendezésekkel kapcsolatosan^ Ennek ellenére sikerült meg­tudnunk a legalapvetőbb dolgo­kat erről az autószövetkezetről, amelynek közel 1300 dolgozó­ja tulajdonképpen nemcsak szol­gáltatásokat, javításokat végez a motorosok részére, hanem je­lentős termelőmunkájával is magára hívta a figyelmet. Szlo­vákia termelőszövetkezetei kö­zül 145 millió koronát meghala­dó legnagyobb termelési érté­ket ér el. 42 millió korona ér­tékű exportjával túlszárnyalja a hasonló termelési ágazattal foglalkozó nemzeti vállalatokat ls. Traktorkabinjai, biztonsági rámái és fűtőberendezései köz­ismertek Lengyelországban, az NDK-ban és Magyarországon. A prešovi szövetkezetben gyártott kézi fúrógépek 16 nyugati or­szágban teljesítenek szolgála­tot. A szövetkezet ezenkívül se­gít a hiányos alkatrészellátás problémáinak megoldásában. Például a Mladá Boleslav-i Au­tógyár és más állami vállalatok számára a fékberendezéshez gyártanak bizonyos alkatrésze- 1 ket. A prešovi Autőszövetkezet ve­zetőinek körültekintő munkáját dicséri, hogy saját szakmun­kás-továbbképző iskolát létesí­tettek, ahonnan évente közel száz fiatal szakember kerül kl a javítóműhelyekbe és a szö­vetkezet egyéb munkahelyeire. Arról is nevezetes ez a szö­vetkezet, hogy tervét mindig túlteljesíti, és dolgozói a fel­ajánlásokban tett ígéreteiket is megtartják. Ezért kétszeresen fáj nekik, hogy velük szemben nem így járnak el, hogy szó­szegők például az új autószer­viz építői. Amint korábban em­lítettük, már két évvel ezelőtt át kellett volna adni rendelte­tésének. Ebben az új autószer­vizben a szolgáltatások értéke az eddigi 9,5 millió koronáról — évente — 16 millió koronára növekszik. De mikor válik le­hetővé, hogy a motorosok, — az öt éve épülő — hazánk leg­modernebbnek ígérkező autó­szervizében megkaphassák az igényelt szolgáltatást? Erre a kérdésre az építővál­lalat felelős képviselője, a ko­šicei Hydrostav n. v. vállalati igazgatójának helyettese, Adam Papánek ezt válaszolta: „Az építkezést az év végére min­denáron befejezzük. Feltétlenül kell, hogy sikerüljön". Az új esztendőben nagyon szívesen írnánk arról, hogy Prešovon a motorosok legna­gyobb örömére, üzembe helyez­ték az új autószervizt. De ez nem tőlünk függ. KULIK GELLfiRT Petőfit köszöntik A cseh sajtó a napokban kö­zölte, hogy Petőfi Sándor szüle­tésének 150. évfordulójával kap­csolatos ünnepi rendezvények előkészítésére Prágában, a cseh művelődésügyi minisztérium kezdeményezésére megalakult a Petőfi Emlékbizottság. A bizott­ság elnöke Vilém Závada költő, nemzeti művész, Petőfi egyik kiváló cseh tolmácsolója. A ta­gok közt van Josef Švagera mű­velődésügyi miniszterhelyettes, Jan Malý, a strahovi irodalmi múzeum igazgatója, Rákos Pé­ter, a Károly Egyetem magyar irodalomtanára. A Cseh írók Szövetségének képviseletében több cseh költő és író — Ivan Skála, Bohumil Ríha, Miroslav Florián. Jaroslav Tomeček, Do­nát Šajner és mások is részt vesznek a bizottság munkájá­ban. Az emlékbizottság" november 7-én megtartotta első ülését. Vilém Závada, a bizottság el­nöke, az alábbi tájékoztatást ad­ta lapunknak a Petőfi-évforduló csehországi rendezvényeiről: — A bizottság a jubileumi év­ben a Cseh Szocialista Köztár­saságban több kiállítást, irodal­mi estet és előadást tervez a halhatatlan magyar költő élet­művéről. 1973 elején Prágában, a strahovi irodalmi múzeumban tervezünk egy nagyobb szabású Petőfi-kiállítást. A kiállítások megszervezésében szorosan A Gaböíkovói (Bős) Hnb a jövő évben két utcának a portalanítását vette tervbe, ami előreláthatólag 750 ezer koronát igényel. Felvételünkön a nemrég átadott úf óvodához vezető úton dolgoznak. (Tóthpál Gyula f elv.) együttműködünk a magyaror. szági művelődésügyi szervekkel és Intézetekkel, valamint a prá­gai Magyar Kultúrával, amely 1973 folyamán több cseh- és morvaországi városban rendez dokumentum-kiállítást a nagy forradalmár költő életéről, egyedülálló költészetétől. Eze­ken a kiállításokon szeret­nénk bemutatni azokat a doku­mentumokat is, amelyek a cseh irodalmi élet képviselőinek Pe­tőfi iránti érdeklődését, s a köl­tő forradalmi tevékenységének, költészetének csehországi vissz­hangját bizonyítják. De nemcsak kiállításokkal akarjuk ünnepelni Petőfit. Elő­adásokat, irodalmi esteket, sza­valóversenyeket is szándéko­zunk rendezni. A Cseh írók Szö­vetségével és neves cseh előadó­művészekkel, valamint a prágai Magyar Kultúrával együttmű­ködve, Prágában tervezünk egy nagyobb ünnepi irodalmi estet. Hasonlóképpen a Magyar Kultú­ra, ugyancsalr ismert előadómű­vészek közreműködésével, a na­gyobb cseh városokban rendez Irodalmi műsorokat Petőfi költé­szetéből. A jubileumi rendezvény-terve­zet nem hagyja figyelmen kívül az ifjúságot sem. Ügy vélem, érdeklődésre tarthat számot bi­zottságunknak az az elgondolá. sa, hogy a Károly Egyetemen, a Szocialista Ifjúsági Szövetség ottani szervezetéivel és az illeté­kes tanszékek bevonásával szer­vezünk egy átfogó előadást Petőfi költészetének visszhang­járól a cseh irodalomban. A prágai oktatásügyi szervekkel karöltve egy középiskolai sza­valóverseny meghirdetését is tervbe vettük. Bizottságunk az illetékes ki. adói szerveknek javasolta, hogy Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából Je­lentessen meg egy ünnepi pub­likációt, amelyben versváloga­tás mellett lenne egy összefog­laló tanulmány a költő cseh irodalmi vonatkozásairól. A CSSZK Művelődésügyi Mi­nisztériuma és a bizottság tájé­koztatta a Petőfi-évfordulóra tervezett rendezvényekről a ke­rületi nemzeti bizottságokat is, s felszólította őket, hogy a kerü­letekben is kellő figyelemben részesítsék e jelentős évforduló­val kapcsolatos rendezvényeket SOMOGYI MÁTYÁS Eredmények, gondok, tervek... LÁTOGATÁS EGY LAKÁSSZÖVETKEZETBEN A levicei (lévai) járás egyik legnagyobb községében, Šahy­ban (Ipolyságon) is rendkívül nagy népszerűségnek, közked­veltségnek örvendenek a szö­vetkezeti lakások. Amikor ki­lenc esztendővel ezelőtt néhány üzlet kirakatában megjelentek a szövetkezeti házak és laká­sok tervrajzai és a lakásszövet­kezeti tagság feltételei, sokan nem nagy jövőt jósoltak a la­kásépítés e formájának Ipoly­ságon. Az Idő és a közben fel­épült igen szép, csaknem össz­komfortos szövetkezeti házak, Illetve lakások azonban a de­rűlátókat igazolták. Ma az Ipolysági lakásszövetkezet a lévai járás egyik legnagyobb lakásszövetkezete, melynek ve­zetősége a város illetékes szer­veivel karöltve fáradozik azon, hogy a szövetkezeti lakások tu­lajdonosai egyre elégedetteb­ben élvezhessék korszerű laká­saik számos előnyét. A lelkes vezetőség törekvő, jó munkája szolgáltatta az indítékot e la­kásszövetkezet meglátogatásá­ra azzal a céllal, hogy megis­merkedjünk egy lakásszövetke­zet eredményeivel, gondjaival, problémáival, további terveivel. A lakásszövetkezet vezetősé­gének egyik legfáradhatatla­nabb és legaktívabb tagja Szkladányi Endre elvtárs, aki készségesen tájékoztatott ben­nünket a vezetőség munkájá­ról, a vezetőség és a lakók vi­szonyáról: — Megalakulása óta alelnök­ként működtem az ipolysági la­kásszövetkezetben, amikor pe­dig a szövetkezet felvirágzásá­ért igen sok áldozatos munkát kifejtett Voftech Stahl elvtárs, az elnök, korára és egészségi állapotára való tekintettel le­mondott az elnöki tisztségről, ezt jómagam vettem át és fo­lyó év május végéig voltam el­nök, amikor ugyancsak egész­ségi okokból lemondtam e tiszt­ségről. Pillanatnyilag a vezető­ség tagja vagyok. Szövetkezetünk fennállásának kilenc esztendeje alatt megiz­mosodott, kinőtt a „gyermekbe­tegségekből", és ma örömmel mondhatom el, hogy 439 ipoly­sági család lakik az egész új városnegyedet képező szövetke­zeti házainkban és közel har­madfélszáz tagunk vár lakás­kiutalásra. Távlati terveink alapján részükre évente mint­egy 100 lakást fogunk majd át­adni. Tagságunk, tehát a lakók zö­me fegyelmezetten betartja a társadalmi együttélés szabálya­it, melyeknek tulajdonképpen a szövetkezeti házakban termé­szetesnek kellene lenniük. La­kótársaik és a vezetőség éle­tét is azonban azok a kisebb­ségben levő fegyelmezetlen la­kók keserítik meg, akik még valamiképpen éretlenek a tár­sasházakban való életmódra. Megrongálják a lakás felszere­lését, önkényesen eladják a tűzhelyet, nem ügyelnek a kö­zösen használt lakóterületek tisztaságára, nem törődnek az­zal, hogy gyermekeik zavarják a szomszédok nyugalmát, igno­rálják a vezetőség utasításait, nem kapcsolódnak be a közös munkába, nyíltan nem bírálnak, de „suttogva" a legképtelenebb „információkat" terjesztik. Vannak természetesen olyan tagjai is lakásszövetkezetünk­nek, akiket példaképül állíthat­nánk valamennyi lakó elé. Kö­zülük is az első helyen kell megemlíteni Tanai Béla elv­társat, szövetkezetünk műszaki vezetőjét, az aranykezű ezer­mestert, akit lakótársai igen kedvelnek, mert rendkívül szol­gálatkész. Bármilyen kisebb­nagyobb hiba adódik a lakások­ban a vízvezetékkel, a villany­nyal, a fűtőtestekkel kapcso­latosan, ő azonnal segít, ugyan­úgy mint gépkocsitulajdonos la­kótársain, mert az autókhoz is kitűnően ért. Az idei fűtési idényre való felkészülésnél egyik legnagyobb gondunk volt a meghibásodott kazán nagyja­vítása. A javítási munkákat egyetlen vállalat sem vállalta el. A kazánjavítást és a hibás radiátorok megjavítását vagy cseréjét tehát Tanai elvtárs vál­lalta el és lelkes kollektívájá­val, amely Urban Béla, Run­na László és Dombi István elv­társakból állt, értékes és kitűnő munkát végzett. A fűtési idényben egyébként természetesen a folyamatos és gazdaságos fűtés biztosítása ve­zetőségünk egyik fő gondja. A fűtést kiváló szakértelemmel és közmegelégedésre egyetlen fű­tőnk, a 70 esztendős, de még mindig kitűnő egészségnek ör­vendő, fürge mozgású Petrovics János bácsi látja el. Viszonylag gyakran éri kritika vezetősé­günket azért, mert a központi fűtésért járó befizetésekhez az utóbbi években bizonyos ráfi­zetéseket vagyunk kénytelenek számlázni, pedig ennek telje­sen objektív okai vannak, mint például a kazánok állapotának fokozatos romlása s ezzel kap­csolatban a fokozott szénfo­gyasztás, a szén árának eme­lése stb. Szkladányi elvtárs után Sza­bó Miklós elvtárstól, a lakás­szövetkezet ügyintéző irodave­zetőjétől kaptunk további in­formációkat: — Komoly gond számunkra pillanatnyilag a vízellátás. A szövetkezeti lakásokat csak két kút látja el vízzel és ha a na­gyobb kapacitású kút meghi­básodik, igen nehéz a lakások ideiglenes vízellátását biztosíta­ni, mivel a közelben megfelelő kutak nincsenek. További prob­lémánk a telefonok beszerelé­se. 1970 óta hét szövetkezeti ház épült Ipolyságon, de ezek­be a mai napig sem vezették be a telefont. Pedig e hét épü­letben 350 család lakik és szá­mos olyan foglalkozású egyén (orvosok, vállalatvezetők, stb.), akiknek a telefonra égető szük­ségük lenne. Szeretnénk remél­ni, hogy a posta távbeszélő szolgálata a lehető legrövidebb időn belül segít ezen a szin­te tarthatatlan helyzeten. Közel 500 szövetkezeti lakás­tulajdonosunk van, és közülük igen soknak van személygépko­csija. A garázsok építéséről azonban a városrendezési ter­vek elkészítésekor valahogy megfeledkeztek. Ez is megol­dásra váró probléma, hiszeh á szabad ég alatt tönkremennek a jelentős befektetéssel megvá­sárolt gépkocsik. De van egy további gondunk is. Az Ipolyságon épített első szövetkezeti házban nincs be­vezetve a központi fűtés. Ezt az épületet szeretnénk korsze­rűsíteni, átépíteni, központi fű­téssel felszerelni. Az ezen mun­kákra fordítható pénzalapunk azonban nevetségesen kevés, az előirányzott befektetésnek még egytizedét sem fedezné. Lakás­szövetkezetünknek tehát állami támogatásra lenne szüksége, hogy ezt az épületet is korsze­rűsíthessük. A szövetkezet vezetőitől azt is megtudtuk, hogy az idén a vezetőség és a tagság közti kapcsolat új formáját vezették be. A lakásszövetkezet vezető­sége a múltban évente kétszer a városi nemzeti bizottság szín­háztermébe hívta össze a köz­gyűlést a fontos problémák megtárgyalására. A közgyűlése­ken azonban olyan nagyarányú volt a tagok távolmaradása, hogy azok határozatképtelenek voltak. Időközben viszont a la­kásszövetkezet taglétszáma annyira megnövekedett, hogy ha valamennyi tag részt akar­na venni az Ilyen gyűléseken, ezeket csak a szabadban lehet­ne megtartani, mert pillanatnyi­lag Ipolyságon nincs akkora te­rem, ahová valamennyien be­férnének. Ezért az idén lép­csőházanként választottak egy­egy küldöttet és e küldöttek testülete az eddigi közgyűlés hatáskörével rendelkezik. így B is félő azonban, hogy a tagság jj jelentős része passzív marad a közös gondok és problémák iránt. j S Nos, hogy ilyen passzív ta­gok akadnak az ipolysági la- xi kásszövetkezetben szép szám­mal, arról magunk is meggyő- ^ ződhettünk. A vezetőség kép- £ viselőinek véleménye mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom