Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-03 / 260. szám, péntek

A GSKP Központi Bizottsága 1972. október 26-27-i plenáris ülésének vitáia Miloš Jakéi elvtárs felszólalása Az ország gazdasági, politikai és kulturális életében elért munkaeredmények a XIV. pártkongresszus irányvonalának helyességét bizonyítják. A párt és szervezetei az ideológia területén is jelentős munkát végeztek a kongreszszusi irányvonal megvalósításában, a szocializmus ideológiai értékeinek felújításában, az ideológiai front konszolidálásában és kádermegszílárdításában. Nagy hiba lenne — és erre a beszámoló is figyelmeztet —, ha önelégültségbe esnénk, ha nem látnánk a nyílt problémákat és fogyatékosságokat, melyeket határozottan meg kell oldanunk. Az igényes feladatok megkövetelik, hogy az ideológiai munkát minőségileg magasabb színvonalra emeljük. Ez nem könnyű feladat. E feladatok konkrétak, nem értelmezhetők elszigetelten a pártszervek és -szervezetek politikai-szervezői és nevelőmunkájától, a párt vezető szerepének megszilárdításától, az ötödik ötéves terv feladataira kifejtett törekvéstől, a munkásosztály hatalmának megszilárdításától és az egész irányító tevékenység megjavításától. Ezért a CSKP KB Elnökségének beszámolója jogosan hangsúlyozza, hogy az ideológiai munka igényes feladatait nem oldhatja meg csupán a pártnak egy része, hanem az egész párt, minden kommunista, társadalmi szervezet, állami és gazdasági szerv. A pártaktíva ma megérti, hogy az ideológiai munka nem szűkíthető a pártoktatásra, hanem ennél sokkal szélesebb területről van szó. A pártszervek és -szervezetek által megoldott valamennyi kérdésnek ideológiai nézőpontja is van. Amennyiben helyesen oldjuk meg őket, a megfelelő módszereket alkalmazzuk, jó hatást gyakorolunk majd az emberek nézeteire és gondolkozására. Nagy ideológiai jelentősége van a pártalapszabályzat, a Tanulságok, a XIV. pártkongresszus dokumentumai és a központi bizottság határozatai ismeretének és érvényesítésének. A pártalapszabályzat a lenini ideológiai és szervezeti alapelvekből indul ki. Az alapszabályzattal valő egyetértés a párttagság feltétele. Ez az alapnorma a legfelsőbb törvény, melyet a kommunisták .megtartanak. A pártalapszabályzat a párt és minden párttag legelemibb ideológiai fegyverzete. Jelentős sikereket értünk el a kongresszusi irányvonal teljesítésében, felújítottuk a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolatát. Állampolgáraink a képviselőtestületi választásokban, a szakszervezetekben és a Szocialista Ifjúsági Szövetségben támogatták programunkat. Ezt bizonyítja az is, hogy a párttagok többsége aktív, ismeri a kongresszus és a közoonti bizottság határozatait, munkálkodik teljesítésükön. Az ellenőrzések során nemcsak a kommunisták jó munkájával találkozunk, hanem a határozatok formális megítélésével is. Ennek egyik oka az ideológiai munka lebecsülése és gyakran az ideológiai felkészületlenség. A szocialista és kommunista célok helyességébe vetett hit, a kommunista elvhüség és igényesség az emberek iránti szoros kapcsolatok kialakításának művészetével fegyvert jelent a formalizmus, a passzivitás, az elkötelezettség hiánya és az apolitikussság ellen. A párttagok ideológiai és politikai előkészítésében jelentős szerepet játszanak a párttaggyűlések. Annak érdekében, hogy még jobban teljesítsék nevelő küldetésüket, hogy ne legyenek formálisak, hanem politikusak, konkrétak és bírálóak, magyarázniuk kell a pártpolitika megvalósításával kapcsolatos feladatokat, útmutatást kell adniuk a kommunistáknak a pártonkívüliek körében végzett politikai nevelőmunká iához. Nagyon fontos, hogy a pártszervezet bizottságai és tagjai hogyan adnak számot munkájukról, milyen nyíltan és bírálóan beszélnek a fogyatékosságokról és problémákról és milyen intézkedéseket hoznak. Nagyon sok függ a párton belüli demokrácia következetes érvényesítésétől. Több figyelmet kell szentelni azoknak a szervezeteknek, ahol keveset vitatkoznak a problémákról, vagy mindig ugyanazok az elvtársak szólalnak fel. Csakis a taggyűlések és a pártcsoportok összejöveteleinek egészséges bíráló légköre, a párt irányvonalának és politikájának következetes megvalósítására kifejtett törekvés gyakorolhat nevelő hatást a párt tagokra, s különösen azokra a fiatalokra, akiket felveszünk a pártba. Csakis itt tanulhatják meg a kommunista elvhűséget, a hibákkal, a párthatáro-a tok és a pártfegyelem megsértésével szembeni szigort. Éppen azért, mert a múltban nem voltunk elég következetesek, a különböző jobboldali elemek és karrieristák büntetlenül megbonthatták A szocializmus alapértékeit. Egyes elvtársak azt írják nekünk, vagy arra figyelmeztetnek, hogy próbáljon bárki, bármit ís bírálni náluk, azt rövidesen megérzi. Nem érthetünk egyet az Ilyen nézetekkel. A kommunista azért kommunista, mert meg tudja mondani az igazat, nyíltan rá tud mutatni a párthatározatok teljesítésében tapasztalt fogyatékosságokra, még akkor is, ha ezzel nem nyeri el mindenki rokonszenvét. Meg kellene azonban szereznie az alapszervezet támogatását. A formalizmus maradványai elleni harc nem könnyű. A formalizmus gyökerei a társadalom és a párt szociális struktúrájában rejlenek, a felismerés területén is szerepet játszanak, s következetlenségünkön, felületességünkön élősködnek. Ez nem új jelenség. Nagyon jól tudjuk, hogy a párt milyen nehezen birkózott meg a formalizmussal, különösen akkor, amikor sok új ember lépett be a pártba szilárd osztályöntudat nélkül, abban az időben, amikor nem fordítottak kellő gondot az ideológiai munkára. A gyakorlat azt mutatja, hogy minél gyengébb az osztály- és a politikai öntudat, és minél alacsonyabb a párttagok ideológiai színvonala a pártmunkával és a feladatok teljesítésével szembeni kapcsolatban, annál jobban nyilvánul meg a passziiitás és a formalizmus. Az ideológia területén is érvényes — a CSKP Elnökségének beszámolója ezt ki is emeli —, hogy e munka hatékonysága az emberektől, az ezen a területen dolgozó káderektől függ. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságnak, a CSKP Elnökségének a káder- és személyzeti munkáról hozott határozata teljesítésének ellenőrzésében szerzett tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy lépéseket kell tennünk, és az ideológiai területet is meg kell szilárdítanunk káderekkel. A Tanulságokból tudjuk, milyen súlyos árat fizettünk az ösztönös káderpolitikáért, az emberek ösztönös kiválasztásáért és előkészítéséért, az osztályszem pontok mellőzéséért. El szeretném mondani, hogy a káder- és személyzeti munkáról hozott határozat teljesítésének ellenőrzésekor egyes esetekben nemcsak a felkészült káderek hiányára hivatkoznak, hanem megkísérlik, hogy különböző érvekkel védelmezzék a párthatározatok nem teljesítését vagy következetlen teljesítését. A kádermunkában azonban nem tűrhetjük meg az elvteienséget. Megvalósítását állandóan ellenőrizni kell és a fogyatékosságokat helyre kell hozni. A CSKP KB Elnökségének beszámolója kiemelte az ideológiai front dolgozóinak felelősségét és szerepét. Jelentős mértékben hozzá kell járulniuk az emberek gondolkodásában végbemenő pozitív változásokhoz. Az ideológiai nevelés azonban nemcsak az ő feladatuk. Fontos az összes vezető dolgozó, a gazdasági és az állami apparátus részvétele is. Ezen a területen még jelentős tartalékaink vannak. Meg kell azonban javítanunk politikai előkészítésüket. A dolgozók túlnyomó többsége gyakorlati tevékenységével hozzájárul a pártpolitika megvalósításához. A lakosság egy részének és egyes párttagoknak gondolkodásában azonban még mindig különböző kispolgári nézetek, szociáldemokrata hagyományok, vallásos előítéletek és a válságos időszakból származó hamis illúziók érvényesülnek. A válságos fejlődés tanulságai arra ösztönöznek, hogy az ideológiai front dolgozói offenzíven fejlesszék tevékenységüket úgy, amint ezt pl. a kommunista sajtó tette a munkásosztálynak a kapitalizmus megdöntéséért és a szocializmus alapjainak felépítéséért folytatott forradalmi harcában. Ez ma megköveteli, hogy meggyőzően magyarázzuk eszméinket. A szocialista építés gyakorlati eredményein kell megmutatnunk erőnket, nem szabad megbékélnünk a burzsoá ideológiával, az opportunizmussal, a revizionizmussal és az előrehaladásunkat akadályozó tényezőkkel. Az opportunisták és a revizionisták le akarták fegyverezni a pártot azáltal, hogy a szocialista társadalmat meg akarták fosztani a marxista—leninista ideológiától, az ideológiai megbékélés, a burzsoáziával való együttélés útján akartai; haladni, hogy teret biztosítsanak az idegen ideológiai hatásnak. Nyugat-Németországban a szociáldemokrata párt nemrég megtartott rendkívüli kongresszusán hivatalosan leszögezték, hogy a korariuniumus elleni elvi ideológiai harcot folytatni kell. Ez megerősíti azt a felismerésünket, hogy a burzsoá ideológiával folytatott harc objektív realitás. T"djuk, hogy azok, akik meg akartak oék&lni az ideológiával, többnyire ellenségeink táborába jutottak és károkat okoztak a szocializmusnak. A párt ideológiai és szervezeti egysége, amely a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein, a pártélet lenini normáin, az összes kommunista egységes ideológiai hatásán, példamutatásukon alapszik, döntő jelentőségű a szocialista társadalmi tudat kialakításában. Az ellenőrző és revíziós bizottságnak az ellenőrzések során szerzett ismeretei és tapasztalatai azt mutatják, hogy ahol a pártszervek •és -szervezetek következetesen a XIV. kongresszus irányvonalának szellemében haladnak, ahol vissza-visszatérnek a Tanulságokhoz, és ilyen pozícióról viszonyulnak az időszerű problémákhoz és feladatokhoz, ott megszilárdulnak a párt sorai, növekszik ideológiai hatásuk és emelkedik színvonaluk. A Tanulságok című dokumentum az idő múltával semmit sem vesztett jelentőségéből, sőt ellenkezőleg, egyre jobban bebizonyosodik következtetéseinek helyessége, amit a XIV. pártkongresszus határozatainak megvalósítása során is tapasztalunk. Arra tanít bennünket, hogy a társadalmi élet jelenségeit és problémáit következetesen osztályszempontból ítéljük meg. A pártalapszabályzat megköveteli, hogy minden tag ügyeljen a párt egységére és tisztaságára, eleve megakadályozza a marxizmus—leninizmus revíziójára tett kísérleteket, az idegen nézetek terjesztését a pártban. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságnak a pártból való kizárásra és a párttagság megszüntetésére vonatkozó fellebbezések megoldása során szerzett tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a párt a múltban elhanyagolta az egysége tisztasága iránti gondoskodást, ezáltal lehetővé tette a kispolgári irányzatok terjedését. Az elvtelenség következtében a párttagok ki voltak téve az idegen hatásoknak. A tagsági kérdések megoldásainak és az ellenőrzések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy még ma is számolnunk kell különböző erők támadásával az ellenséges propagandától egészen a kispolgári irányzatokig és csökevényekig. így pl. megállapítottak több esetet, amikor egyesek visszaéltek beosztásukkal, megsértették a párt-, az állami és a gazdasági fegyelmet. A párt szigorú, igazságos intézkedéseket hozott az ilyen esetek elkövetői ellen. Egyes párttagok eddig nem viszonyulnak helyesen a szocialista tulajdonhoz. Megsértik a jutalmazás szocialista elvét — a mindenkinek képességei, mindenkinek munkája szerinti elvet. Előfordul, hogy figyelmen kívül hagyják az össztársadalmi érdekeket, előnybe helyezik a csoport- és áz egyéni érdekeket, vagy pedig egyéni „népszerű" politikát akarnak folytatni. Mindez azt bizonyítja, hogy a pártot állandóan védenünk kell az egyének vagy a csoportok kispolgári hatásával szemben, és határozott harcot kell folytatnunk azok ellen, akik a párttagokkal szemben támasztott ideológiai, politikai és erkölcsi követelményekkel ellentétben cselekednek. Az élősködés, a huligánság, a részegeskedés, a jellemtelenség, tehát az erkölcsünkkel ellenkező jelenségek elleni harc, és az olyan légkör kialakítása, melyben a becsületesség, az igényesség és az elvtársiasság uralkodik — elvi ideológiai, politikai jelentőségű. A politikai nevelőmunka értelme az, hogy megnyerjük a dolgozókat a KGST-országok szocialista gazdasági integrációjával összefüggő konkrét intézkedések aktív támogatására. Sok olyan probléma és feladat létezik tehát, melyeknek megoldása megköveteli a párt ideológiai és akcióegységének állandó felújítását és megszilárdítását. Ez a folyamat elképzelhetetlen az Ideológiai harc, a türelmes nevelőmunka, a párt és a dolgozók kapcsolatának állandó megszilárdítása nélkül. Ahhoz, hogy az Ideológiai munka a XIV. pártkongresszus irányvonalával és a központi bizottság mai ülése irányvonalával összhangban fejlődjön, következetes ellenőrzés szükséges. Egyesek felteszik a kérdést, hogyan valósítható meg az ellenőrzés, ha az ideológiai munka nem mérhető pontosan. A központi bizottság tagjai elé terjesztett alapanyagok, valamint az elnökség beszámolója sok javaslatot tesz arra, hogy miképpen és mit ellenőrizzünk. így pl. ellenőrizni kell, hogy az ideológiai intézményekbe nem kerülnek-e olyan emberek, akiknek fenntartásai vannak a pártpolitikával szemben, akik nem állnak a marxizmusleninizmus pozícióin. A párttagok többsége öntudatos és becsületes, de egyesek csak az árral sodródnak, passzívak. Továbbra is arra kell törekednünk, hogy bíráló légkört alakítsunk ki, amelyben nehezen tudna helytállni az, aki nem dolgozik becsületesen, úgy, ahogyan azt a pártalapszabályzat megköveteli. A központi bizottság nagyobb igényeket támaszt a párthatározatok teljesítésével szemben, elvhűen és bírálóan viszonyul a fogyatékosságokhoz és a hibákhoz. így kell eljárni az összes alapszervezetben és pártszervben, hogy minden kommunista felelősséget érezzen az elfogadott feladatok teljesítéséért. Pavel Auersperg elvtárs felszólalása Az ideológiai munkánk tartalmi színvonalával és harciasságával szemben támasztott növekvő igényeket egyre nagyobb mértékben a nemzetközi ideológiai harc új viszonyai határozzák meg. Ezek a kapitalista és a szocialista világ közti kapcsolatok fokozatos békés normalizálásából erednek. Hála a Szovjetunió békeoffenzívája eredményeinek, az SZKP XXIV. kongresszusának programjából kiindulva, a szocialista országok összehangolt külpolitikai igyekezetének támogatásával kedvező helyzet alakult ki ahhoz,hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei egyre inkább általánosan érvényes és elismert nemzetközi jogi normává váljanak. A nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata természetesen nem jelenti azt, hogy megváltozna a mai imperializmus jellege és lényege. Ugyanakkor azonban a kialakulófélben levő békés távlat tjjtgy lehetőségeket biztosít a szocializmus számára. A szocializmus fejlesztheti és megerősítheti a szocialista rendszer előnyeit megszilárdíthatja nemzetközi tekintélyét, s az egész nemzetközi fejlődésre progresszív hatást gyakorotnat. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az osztályharc súlypontja még intenzívebben helyezkedik az Ideológia területére. Leszögezhetjük, hogy az imperializmus ideológiai diverziőjának eszközei és módszerei még rafináltabbak, rugalmasabbak ós veszélyesebbek lesznek. Ezt tapasztalhatjuk máris a kapitalista államok burzsoá propagandájának tartalmában, irányzatában és abban, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a dolgozók sokoldalú dezinformációjának. Az imperializmus semmilyen alkalmat nem szalaszt el, minden legkisebb rést is felhasznál a nyílt vagy leplezett ideológiai behatásra azzal a céllal, hogy megbontsa a szocialista világközösség internacionalista kapcsolatait és alapjait, destruálja a szocialista demokrácia és ideológia osztályelveit. Legfőbb fegyvere továbbra is a szovjetellenesség és a nacionalizmus marad, melyet állandóan kihasznál a kommunizmus elleni harcban. Az amerikai szociológusok dallasi értekezletén, ahol összejöttek az ún. szovjetológusok, hogy megítéljék a szocializmus elleni harc kilátásait, ezt az egyértelmű következtetést fogadták el: a kommunizmus ma csakis a nacionalizmus segítségével bontható meg és pusztítható el. A felszólaló a továbbiakban a mai cionizmus reakciós jellegének kérdéseivel foglalkozott, majd hangsúlyozta, hogy az antikommunizmusnak az ellen a válfaja ellen folytatott elvhű ideológiai harc az imperializmus elleni osztályharc elválaszthatatlan részét képezi nemzeti és nemzetközi viszonylatban is. A cionista ideológia múlt század végi keletkezése óta összeegyeztethetetlen ellentétben áll a munkásosztály ideológiájával — a marxizmus—leninizmussal. Marx „a zsidó kérdés megoldását" a munkásmozgalom valamennyi részének — tekintet nélkül a nemzetiségre, a fajra és a vallásra — a kapitalizmus ellen folytatott közös harcában látta. A cionizmus ezzel szemben a zsidókérdést történelemfelettivé, változatlanná tette, amely kivétel nélkül valamennyi országban fennáll, s az osztály-, a szociális és a politikai fejlődés fölé helyezte. Ezért Lenin nagyon élesen bírálta a különválás cionista eszméjét és azt bizonyította, hogy ez ellentétben áll a zsidóproletariátus érdekeivel, s közvetlenül és közvetve az asszimiláció elleni hangulatot, „gettó" hangulatot szít körükben. A cionista körök ereje és befolyása nem létszámukban, hanem az Amerikai Egyesült Álltamok és más imperialista hatalmak fináncoligarchiájának struktúrájában, ipari-katonai komplexumában, a tudományos és kutatóalapban betöltött kulcsfontosságú pozíciókban rejlik. A cionista erők már régen felismerték a tájékoztatási eszközök óriási befolyását és hatalmi szerepét. Az Egyesült Államokban a sajtó több mint 50 százaléka a cionisták kezében van, a televíziós és a rádiótársaságok 70 százalékára pedig döntő befolyást gyakorolnak. A cionisták világszerte 1036 újságot és folyóiratot adnak ki, de fő erejük a világ fontos hírügynökségeiben a rádió- és a tévé-társaságok irányításában, a kinematográfiában betöltött jelentős pozícióikra támaszkodik. [Folytatás az 5. oldalon) LL 1972. XI. 3.