Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-16 / 271. szám, csütörtök

Tevékenységük mérlegelésére készülnek 1972. november 22—23-án tartják meg Bratislavában a Termelő­szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének II. kongresszusát. A ter­melőszövetkezetek olyan önkéntes gazdasági és társadalmi szer­vezetek, amelyek a CSKP és az állam gazdasági politikájának megfelelően jelentős részt vállalnak népgazdaságunk fejlesztésé­ből. Céljuk mindenekelőtt a lakosságnak nyújtott szolgáltatások ki­bővítése és az ipari termékek választékának kiegészítése. A ter­melőszövetkezetek megoldást jelentenek a helyhez kötött dolgo­zók elhelyezésében, főleg a csökkent munkaképességűek foglal­koztatásában. Szocialista társadalmi rendszerünk kedvező felté­telekei alakít ki a termelőszövetkezetek sokoldalú fejlődéséhez. Az állami szervek segítségével a termelőszövetkezetek jelentős helyet foglalnak el a népgazdaságban. Köztársaságunk föderációs átszervezése után. 1968 novemberé­ben volt a Termelőszövetkezetek Szlovákiai Szövetségének első, alapító kongresszusa. Az azóta eltelt négy év alatt intenzíven tevékenykedtek mind a termelés, mind a társadalmi élet terüle­tén. A termelőszövetkezetek konkrét feladatainak meghatározá­sánál, amelyeket az alapító kongresszuson tűztek ki, figyelembe vették a CSKP és az SZLKP, valamint a kormány határozatait, így terveik összhangban vannak a népgazdasági tervekkel. A Termelőszövetkezetek Szlovákiai Szövetségének 116 alapszer­vezete van, ebből a nyugat-szlovákiai kerületre a szövetkezetek 50 százaléka esik. A termelőszövetkezetek II. kongresszusának előkészítése alkal­mából elbeszélgettünk Kramár Pavel elvtárssal, a szövetség el­nöksége politikai-nevelési osztályának vezetőjével, akihez néhány kérdést intéztünk a termelőszövetkezetek munkájával kapcsolat­ban. S Z U L'Ó K , N -V : y v K F rt.ü M A AZ ISKOLÁN KÍVÜLI NEVELÉS • Milyen eredményeket értek el az utóbbi években a ter­melőszövetkezetek, és mi­lyen fejlődés várható ebben az ötéves tervidőszakban. — Termelőszövetkezeteink a hatvanas évek második felében jelentős gazdasági fejlődésen mentek keresztül — mondotta Kramár elvtárs. Országos vi­szonylatban a szlovákiai terme­lőszövetkezetek részaránya a termelő ágazatokban 20,8 száza­lékra, a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokban pedig 19,4 százalékra növekedett. Az 1970­es évhez viszonyítva 1975-ig a lakosságnak nyújtott szolgálta­tásokbői szerzett bevételeinket 41,6 százalékkal szeretnénk nö­velni, bár a párt XIV. kongresz­szusának határozatai értelmé­ben 25—30 százalékos növeke­dést kellene elérnünk. 1975-ig a motorosoknak nyújtott szol­gáltatásainkat 108,2 százalék­kal, az elektromos készülékek javítását 105,4 százalékkai, az építkezési munkákat pedig 37,1 százalékkal növeljük. Az ötéves terv teljesítése folyamán jelen­tősen megnövekszik mind a kül-, mind a belkereskedelem­ben valő részvételünk. A szo­cialista államokba valő kivitel­ben 216,8 százalékos, a kapita­lista -államokba irányuló kivi­telben 80,5 százalékos növeke­dést terveztünk. • És mi lesz a II. kongresszus fő mondanivalója? — Ezen a kongresszuson elő­1932. november 16 emiékeze tes nap a Garam völgye népé­nek történetében. E napon a végrehajtások ellen fellázadt szegény falusi népre sortüzet nyitott a kivezényelt csendőr­osztag. Polomka kis szlovák falu. Az egyik utca kereszteződésén ál­lott a kocsma, amely Budala Mihály, cseh légionárius tulaj­dona volt. Tokár Anna a kocs­márosnak — akinek fűszerke­reskedése is volt — 804 koro­nával tartozott. Budala a Hlin­ka-párt tevékeny tagja, végre­hajtást kért Tokárné kunyhó­jára. Az eredeti adósság fűszer­vásárlásért csak 400 koronát tett ki. Dr. Zibrin breznól ag­rárpárti ügyvéd kezében ez az adósság 800 koronára nőtt. Elő­ző héten az asszonyok a vég­rehajtőt kiverték a faluból, s így megakadályozták a végre­hajtást. Negyven évvel ezelőtt, no­vember 16-án egy csendőrsza­kasz érkezett Polomkára és hét embert, köztük egy négygyer­mekes és egy hatgyermekes anyát letartóztattak. A letar­tóztatottakat, akiket U ved nevű volt légionárius árult be, meg­bilincselve Breznóra szállítot­ták. Amint erről a falu lakos­sága tudomást szerzett, vagy ezren Breznóra meretek, ahol a járásbíróság épülete előtt tün­tettek és követelték a letartóz­tatottak szabadon bocsátását. A po lomkai események híre vil­lámgyorsan elterjedt a közeit falvakban, ós a környék lako­ször is az elmúlt négy év mun­káját ismertetjük a résztvevők­kel, majd a jelenlegi helyzet elemzése után kitérünk az elkö­vetkező időszak feladatainak megvitatására. Ezek a felada­tok főleg a gazdaságosság elvé­nek gyakorlati kihasználását tartalmazzák, a komplex szocia­lista racionalizáció megvalósí­tása érdekében. A feladatok tel­jesítésére nagy gondot fordítunk. • Milyen területeket érintenek majd ezek az intézkedések? — Intézkedéseket teszünk a termékek és szolgáltatások színvonalának emelése érdeké­ben, az állóalapok gazdaságos és jobb kihasználására, az anyagmozgatás folyamatának lerövidítésére, a muukaidőalap jó kihasználására, valamint a termelés haladó módszerekkel való irányítására. • Hogyan teljesítik az egyes termelőrészlegek idei terv­jeladataikat? — Az 1972-es évre előirány­zott feladatainkat jól teljesít­jük, és ebben nagy része van a szocialista munkaversenyben részt vevő szövetkezeteknek. A mozgalom élén a szocialista munkabrigádok állnak, amelyek közül 114 már elérte ezt a cí­met, 433 brigád pedig verseny­ben áll elnyeréséért. Az NOSZF 55. évfordulója és a Szovjetunió megalakulásának 50. évforduló­ja tiszteletére, valamint a Ter­melőszövetkezetek Szlovákiai sai tömegesen megindultak Breznóra. A parasztok egy-egy csoportját még a város előtt feltartóztatták. Akik bejutottak a városba, a főtéren tüntettek: „Adjatok enni, vagy mérgezze­tek meg mindannyiunkatl" — kiáltások hallatszottak a tö­megből. A letartóztatottakat a járás­bíróságról átszállították a Ban­ská Bystrica-i kerületi bíróság fogházába, mert újabb tünteté­sektől tartottak, majd 60 csend­őrt küldtek Polomkára, hogy a további tüntetéseket megakadá­lyozzák. A csendőrök oly kihí­vóan viselkedtek, hogy mély­ségesen felháborították a falu népét. Futárokat küldtek segít­ségért a szomszéd falvakba. A községben nagyszámú falusi proletár gyűlt össze, s harcos jelszavakkal tüntetett a végre­hajtások és a község megszál­lása ellen. A csendőrparancs­nok kiadta a parancsot, s a kö­vetkező percekben eldördültek a fegyverek. Pohorelec János és Piliár Jáno s földmunkások holtan rogytak a földre. A tö­meg a sortfiz után szétoszlott. A későbbi órákban az egész környékről • összevonták a csendőrséget, úgyhogy Poloon­kán a következő napon 570 csendőr tartózkodott. Néhány órával a sortűz után kihirdet­ték az ostromállapotot. A csend­őrök az iskolákban laktak, és éjjel-nappal őrszemek cirkáltak a faluban. Háromnál több em­bernek nem volt szabad össze­állnla, amint idegen ember je­Szövetsége II. kongresszusa al­kalmából a szövetkezetek köte­lezettségeket vállaltak az 1972. évi feladatok túlteljesítésére. Ennek értelmében a lakosságtól, származó bevételüket 9 mil­lió koronával növelik, 17 millió korona értékű áruval többet ad­nak piacra, kivitelüket pedig 8,5 millió korona értékkel fo­kozzák. Ugyanakkor az önköltsé­geket 8,5 millió koronával csök­kentik, az ésszerű intézkedések megvalósítása pedig 3,5 millió korona megtakarítást eredmé­nyez. A 116 termelőszövetkezet közül 81 jelentkezett a „Leg­jobb termelőszövetkezet" cím elnyeréséért indított versenybe. Jelenleg verseny folyik a „Ter­melőszövetkezetek Szlovákiai Szövetsége II. Kongresszusának Szövetkezete" cím elnyeréséért is. Elnökségünk az első fél év­ben 15 olyan szövetkezetet ré­szesített elismerésben, amelyek évi terveikben progresszív fela­datokat vállaltak, a munkaver­senyt a minőségi mutatók Irá­nyában fejlesztették és rendsze­resen értékelték a vállalt fel­adatok teljesítését. • Kramár elvtársnak, mint a politikai-nevelési osztály ve­zetőjének bizonyára saját munkakörével kapcsolatban is van mondanivalója. Ho­gyan gondoskodik az elnök­ség a szövetkezeti dolgozók politikai és szakmai nevelé­séről? — Elsődleges figyelmet szen­telünk a dolgozók és a vezető funkcionáriusok továbbképzésé­nek. A továbbképzést főleg a fiatalabb korosztály soraiban szorgalmazzuk és sokoldalú se­gítséget nyújtunk számukra. Az 1969—1972-es években a vál­lalati intézményeinkben 36 ve­zető dolgozó fejezte be tanul­mányait, vállalati iskoláinkat pedig 34 dolgozónk látogatta. A Szövetkezetek Központi Taná­csa mellett működő kétéves is­kolán további 44 szövetkezeti funkcionárius fejezte be siker­rel tanulmányait. A termelőszö­vetkezetek tagjai köziil többen főiskolai és szakközépiskolai képesítést szereztek. Igyek­szünk biztosítani a fiatalok és a nők részvételét is az irányí­tási és szervezési munkákban. A tagságról való gondoskodá­sunk keretén belül figyelmünk elsősorban a munkakörülmé­nyek és a munkabiztonság meg­javítására, valamint a kulturá­lis és szociális létesítmények fejlesztésére irányul. PÁKOZDI GERTRGD lent meg a községben, azonnal letartóztatták. Az áldozatok temetésén a kommunista párt képviselője mondott búcsúbeszédet. Be­széde befejeztével a csend­őrök letartóztatták és bilincs­be verve szállították Breznóra, ahonnan átszállították a kerü­leti fogházba. Alig érkezett meg a polom­kai események híre Banská Bystricára, a házak falain a sortűz és a végrehajtások ellen tiltakozó jelszavak jelentek meg. A következő napon az es­ti órákban Banská Bystrica fő­terén megkezdődött a város és környéke dolgozóinak tünteté­se. A kereskedők a munkások iránti szolidaritásuk jeléül már a délutáni órákban bezárták üz­leteiket. A tüntetés este 7 órá­ra csúcsosodott ki, amikor 2000 főnyi tömeg az Internacionálé hangja mellett a kerületi fog­ház elé vonult, ahol a letartóz­tatottak voltak bebörtönözve és viharosan követelték szabadon bocsátásukat. A csendőrök a polomkat vé­rengzéssel kapcsolatban egyes hroneci munkásokat is le akar­tak tartóztatni. A csendőrök éj­jel jöttek Hronecra, ahol azon­ban a harang félreverésére ösz­szegyűlt falusi dolgozók szá­zaival találták magukat szem­ben. Az egész falu talpon volt. A csendőröket kőzápor fogadta, csak két embert tudtak letar­tóztatni, és gyorsan elhagyták a falut. NAPJAINKBAN, amikor az oktató-nevelőmunka eszmei és szakmai színvonalának a növe­lését célzó rendkívüli törekvé­sek tanúi vagyunk, az a köve­telmény hárul ránk, hogy ugyanilyen módon járjunk el az iskolán kívüli nevelés terén is. Az iskolai és az oktatásügyi dolgozókra háruló ezzel kap­csolatos feladatok a legfonto­sabb társadalmi célok közé tar­toznak, ami az illetékeseket az új, szocialista nemzedék neve­léséért és művelődéséért köz­vetlenül felelőssé teszi. A gyer­mekek szülei ma már túlnyomó többségben megértették a taní­tók helyét és küldetését ebben az igényes, alkotó folyamatban, és ezért igyekeznek segíteni az oktató-nevelőmunka kívánt ha­ladását. Az iskolai oktatás azonban csak egy része annak a tevékenységnek, amelyet az iskolai intézmények érvényre juttatnak az oktató-nevelőmun­ka során. Másik része az ún. iskolán kívüli intézményes ne­velés, melyről a szülőknek ke­vésbé világos, sőt néha téves az elképzelésük. Ez a téves fel­fogás elsősorban az iskolán kí­vüli nevelés lehetőségeinek és feladatainak az elégtelen érté­kelésében, sőt néha a lebecsü­lésében rejlik. Ez az állapot részijén talán azzal magyaráz­ható, hogy némely község és vá­ros iskolán kívüli nevelési in­tézményeiben ez ideig még nem sikerült a munkát olyan szín­vonalra emelni, amelyet a szü­lők egyértelműen és pozitívan értékelhetnének. Ma, amikor új­ra teljes fontossággal hangsú­lyozzuk az iskolán kívüli neve­lés szükségszerűségét és helyét közoktatási rendszerünkben, nem árt, ha szólunk néhány szót erről a nevelési tényező­ről. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI NEVE­LÉS feladataival az iskola ke­retén belül a napközi otthono­kat, az iskolai klubokat, az if­júsági otthonokat bízták meg, ahol azok a gyermekek laknak, akik tanulmányaik folytatása miatt nem lakhatnak szüleikkel és ezért a nevelők gondoskodá­sára bízták őket. Mi okozta az említett nevelési intézmények jelentőségének növelését? Ide artozik elsősorban az iskolaügy érdeke, hogy a tanulók szabad idejükben ne maradjanak ma­gukra, vagyis az oktatómunka befejezése után ne bízzuk őket a véletlenre s az ösztönös ne­velésre, hanem a napnak ebben A faluban óriási felháborodás volt. A lakosság éjjel kidöntöt­te a telefonpóznákat, elvágta a telefonvezetéket, megtámadta a jegyzői hivatalt és beverte a kocsma ablakait. A jegyzőnek és a kocsmárosnak menekülnie kellett a faluból. A következő napon ismét nagyszámú csendőrkülönítmény érkezett a községbe. Letartóz­tatták Kramarik elvtársat, Hro­nec község kommunista pol­gármesterét és vele együtt Pet­ko, Škrabala és más elvtársa­kat. A Garam völgye összes fal­vaiban folytak a letartóztatá­sok, a forradalmi földmunká­sokat megbilincselve, tömeges­tül szállították a kerületi fog­házba. A polomkai események híre az egész országban nagy fel­háborodást váltott ki. Az ostra­vai bányavidéken a cseh bá­nyászok tiltakoztak a szlová­kiai vérontás ellen. A prágai képviselőtestületben Jabürková elvtársnő indítványt nyújtott be, hogy Prága városa tiltakozzék a belügyminiszternél a polom­kai események miatt, de a kommunista párt indítványát a polgári pártok elvetették. Olomoucon, Beregszászon, Ri­maszombatban, Munkácson és Kassán hatalmas tüntetések voltak a vérontás ellen. A kor­mány és hét szocialista minisz­tere azonban hallgatott. A po­lomkai események egy kis láncszeme volt abban az idő­szakban lezajtő nagy gazdasá­gi világválságnak. Csehszlová­kiában a hivatalosan nyilván­tartott munkanélküliek száma elérte az egymilliót, s a mun­káért és kenyérért tüntető tö­megek kenyér helyett számos helyen ólomgolyót kaptak. RÓJÁK DEZSŐ a részében is rendszeres és cél­tudatos nevelésben részesülje­nek. Oktatásügyi vezető dolgo­zóink emellett abból a meggyő­ződésből indulnak ki, hogy a jól szervezett iskolán kívüli ne­velés, főleg a jól működő isko­lai és iskolán kívüli Intézmé­nyekben nemcsak mélyíti és szilárdltja az ifjúság ismereteit, hanem elősegíti létszükségle­teik és érdekeik megszilárdítá­sát és irányítását, pozitív ha­tással van erkölcsi tulajdonsá­gaikra, egyéni hajlamaik és tehetségük fejlesztésére. Ezen­kívül a gyermekekkel és az if­júsággal az iskolán kívül vég­zett tevékenység tartalma és formája jelentős hatással van a világnézet alakulására. Mi az oka annak, hogy eze­ket a fontos feladatokat éppen az iskolán kívüli nevelés-folya­mán akarjuk valóra váltani? Az okok többfélék, és érdekes, hogy a legtöbbnek jellegénél fogva több feltétele van a fel­adatok teljesítéséhez, sőt, több sikerrel járhat, mint az iskolai oktatómunka. Ismert tény, hogy a fiatalság egyéni érdekei, ér­zelmi élete, problémái és szük­ségletei az oktatás során nem minden esetben jutnak kifeje­zésre olyan mértékben, mint az iskolán kívüli tevékenységben. Ennek során ugyanis nagyobb tér, lehetőség nyílik az egyéni megnyilatkozás gátlásainak, akadályainak a leküzdésére, a sokoldalú hajlamok, érdek, vágy és egyéni óhaj megvalósu­lására. AZ IRÁNYlTÚ OKTATÁSI SZERVEK egyértelmű határoza­tot fogadtak el, amelyet leszö­geztek az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának az 1972—73­as tanévre vonatkozó utasításai­ban is. Ebben többek között az áll, hogy a tanítás színvonalá­nak és hatékonyságának emelé­sével fontos következetesebben igénybe venni a napközi ottho­nokat és az iskolai klubokat. Az iskolán kívüli nevelés ke­retében is segítsük az iskolát, hogy a gyermekek felkészülje­nek élethivatásukra, az életben való érvényesülésre. A gyerme­kek olyan sokoldalú nevelésé­ről van szó, hogy megmutassuk nekik, miképpen kell élnie a szocialista állam polgárának, mert ezekről a gyakorlati kér­désekről a tanulók az Iskolai nevelés keretében a túlzsúfolt tananyag miatt gyakran nem sokat tudhatnak meg. Az Isko­lán kívüli nevelés során szeret­nénk megmutatni a fiataloknak, hogyan érhetik el az életben a legnagyobb boldogságot, meg­elégedést és örömet, és itt ép­pen a szabad idő kihasználása játszik döntő szerepet. Nem­csak azért, mert éppen a szabad idő teszi lehetővé az emberek számára kedvteléseik megvaló­sítását, teret nyit fantáziájuk kibontakozására, hanem azért is, mert a szabad időben kerül sor egyéniségük kibontakozásá­ra. Az iskolán kívüli nevelés új céljai tehát világosan megszab­ják. hogy ezek az intézmények már nem a munkában levő szü­lőket helyettesítő tényezőként szerepelnek, hanem szervesen az oktatómunkát egészítik kí, a gyermekek egyéniségének és jellemének kibontakozása céljá­ból. S ehhez az igényes fel­adathoz segítő jobbot és meg­értést kérünk a szülőktől. Dr. CZAKÚ MÁTYÁS (Huszár Tibor felvétele) Kenyér helyett ólomgolyó A POLOMKAI SORTŰZ NEGYVENÉVES ÉVFORDULÓJÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom