Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-12 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

GONDOLATOK ORVOSNÁL Kovácsnak mondja az orvos: — Az alkohol, kedves uram, tönkreteszi az egészségét, megrövidíti az életét. Ezt- sohase feledjel Mire Kovács mosolyogva: — Nem is tudom feledni doktor úr. Tudom jól, hogy Igy van, mert ha én megiszom egykét lityi jófajta bort, akkor szinte repül az idő! BIZTOS luiika nemrég múlt tizenhét éves. Egy napon azzal állít be a szüleihez, hogy rövidesen férjhez megy. Az édesanyja öszszecsapja a kezét: — Kislányom, ilyen fiatalon akarsz férjhez menni? — Persze. — És biztos vagy benne, hogy boldoggá teszed majd a férjedet? — Igen. S nemcsak őt, másokat isi. % pSírS * * V 536 j VIGASZ Özvegy Kovócsné a félje sírjánál mondja: — Szegény Béla, nagyon hiányzol nekem. Az egyetlen vigaszom az, hogy most már tudom, hol töltöd az éjszakákat . . NÖI DOLGOK — Tudod, Mancika, a férjérit^most lesz negyvenéves. Jó házasságban élünk, habár tíz év korkülönbség van köztünk. — Igen? Drágám, elég jól nézel ki ahhoz képest, hogy már ötvenéves vagy . .. Mi a kiábrándulás? Rádöbbenni arra, hogy mások alig jobbak, mint mi. » » # Makacs embert csak legyőzni lehet, meggyőzni soha. • * * Miközben az éji bogár nekimegy a falnak, hasznos tapasz. talatokat szerez. • • • A jövő otthonülője sohasem mozdul ki a Földről. • * * Nagy erkölcsi komolyság kell ahhoz, hogy valamin szívből tudjunk nevetni. • * • Vitaminok és csalődásoíc nélkül nem lehet élni. • • • Hogyan lehetne jellemezni Z-t, aki jellemtelen? • • » Van, aki minden helyzetben pontosan tudja, hogy mit nem kell mondani. HŐSIESSÉG Clcvarek meséli a vendéglőben: — Tegnap aztán már felfutott a pumpám, mondtam magamban, főnök ide, főnök oda, ez így nem mehet további Berontottam a főnök irodájába, két kézzel vertem az asztalát, s közben kiabáltam, hogy ez disznóság, ilyen alacsony fizetéssel nem dolgozom itt tovább. — Na és a főnököd mit szólt ehhez? — kérdezték barátai. — Ö? Akkor véletlenül nem volt bent. Egyhetes vidéki szolgálati útra ment... GYEREKÉSZ Az iskolában megkérdi a tanító Pistikét: — Mit gondolsz, Pistike, a Föld forog a Nap körül, vagy fordítva? — A Föld forog a Nap körül. — Helyes, Pistike. Most Jancsi, te azt mondd meg, hogy honnan tudjuk ezt? — Kérem, a Pistike mondta... KOCSI Két nő beszélget. Az egyik panaszkodik: — Rémesek ezek a férfiak! Dezső tavaly azt ígérte, hogy vesz nekem egy csinos kocsit, s azzal járunk majd hét végén kirándulni. Képzeld, drágám, most már gyerekkocsit sem akar venni.... t RENDBEN VAN — Én, kedves barátom, csodálatos házban lakom. Nálunk soha sincs áramszünet, mindig folyik a víz, állandóan fűtenek, a telefon mindig jó, s a felvonó is állandóan működik. — Ez valóban így van? — Igen,, s erre mindig a hónap végén jövünk rá, amikor fizetnünk kell s o. NEM TUDJA Kiss és Nagy találkoznak. — Te, Béla, nem tudod ki győzött Bécs mellett a törökök felett? Nagy gondolkodás nélkül rávágja: — Fogalmam sincs, ma még nem olvastam sportújságot! VIZSGÁN Leendő új sofőrök vizsgáznak. Megkérik az egyiktől: — Maga mit csinálna, ha defektet kapna a kocsija út közben? — Hát először is, kérem, jó cifrákat mondanék . .. MONOLÓG Brahovácz mondja a vendéglőben: — Tudjátok, barátaim, én már hat éve dolgozom ennél a vállalatnál, de azóta semmim sem emelkedett, csak a vérnyomásom ... PANASZ Sopánkai panaszkodik: — Hát egyáltalán nem lehet bízni a mai asszonyokban. A feleségem azt táviratozta, hogy ma érkezik, kimegyek az állomásra. Rohanok ki, hiszen már hetek óta egyedül élek, s persze nem jött meg. Megyek haza, s ott derül ki, hogy már tegnap óta otthon van, és rám vár. VENDÉGSÉGBEN — Barátom, örülök,' hogy meglátogattál. Mivel kínálhatlak meg? Kávéval vagy konyakkal? — Légy szíves, önts konyakot, amíg felforr a kávé... — Örülök, mert látom, sikerült rábeszélnie a férjét, hogy eljöjjön. (ICI PARIS) MÉG HÄROM A rendelőben: — Szabó úr, világosan megmondtam magának, hogy naponta legfeljebb csak három korsó sört ihat meg. — Be is tartom az utasítását. — Dehogy tartja! Tudom, hogy naponta hat korsó sört išzik, a felesége mondta. Mire Szobó mosolyogva: — Valóban hat korsót iszom, mert a Kiss doktor úr is azt mondta, hogy megihatok naponta három sört... — Miért nem húzod ki azt a szöget a talpadból? — Megbolondultál? Ebédszünetben már csak nem fogok dolgozni! (Sztrsel—Szófia) Az utóbbi időben az emberi kapcsolatok bonyolult kérdéseivel foglalkoztam. Ugyanis több ismerősöm panaszkodott amiatt, hogy az üzletekben udvariatlanok az eladók, az éttermekben udvariatlanok a pincérek, a hivatalokban pedig udvariatlanok az illetékesek. Mi ennek az oka? Elmélyült kutatásaim eredményét összefoglalva, megállapítottam, hogy az elhangzott panaszok indokoltak, és a kifogásolt jelenség oka az, hogy az udvariasság — hiánycikk. Kevés van belőle, nem jut mindenkinek, gondosan be kell osztani. Ogy tudom, hogy jelenleg a fent említett dolgozók fejadagja napi három udvarias kifejezés. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha ezt a készletet egy dolgozó az üzletnyitást követő egy óra alatt elhasználja, akkor a záróráig érkező vevőktől már nem érdeklődhet úgy, hogy „mit óhajt kérem, mivel szolgálhatok?", hanem legfeljebb annyit tehet, hogy egyik szemöldökét kissé felrántva az arckifejezésével biztatja a vevőt, hogy „beszélj már te mulya, mi a kínod, mit akarsz tőlem, úgysem kapsz semmitl". Ha a pincér már a reggeli órákban háromszor megköszönte a borravalót, akkor a nap további részében nem köszönheti meg, mert elfogyott a köszönöm-készlete, ezért csak ajka megvető biggyesztésével közölheti véleményéi, miszerint „szeretem az ilyen sóher, smuctg, vén rovarokat, akik degeszre zabálják a bendőjüket, aztán van pofájuk két korona trinkqeldet adni a szegény dolgozónak!". Ha a közhivatalban ügyködő illetékes három ügyfelet már megvigasztalt. hogy „ne tessék aggódni, rövidesen intézkedünk, és a házkezelőséget arra kötelezzük, hogy lebontsa kedves nejéről a nyolc hónappal ezelőtt beomlott közfalat, csak nyugalom kérem, ne tessék hálálkodni, ez a kötelességem", akkor aznap már nem lehet udvarias, előzékeny, és még az is szép tőle, ha csak a fejmozdulatával közli az ügyféllel, hogy kívül tágasabb, de nem húzza meg az ügyfél fülét, és nem fricskázza meg az orrát. De a magánéletben gyakran udvariasak az emberek. Á múltkor két, nagyjából azonos korú, csinos nő szállt fel az autóbuszra, és mert csak egy ülőhely volt üres, egyriúst biztatták a helyfoglalásra. Végül az egyik édesen, kedvesen, bűbájosán mosolyogva kimondta a döntő érvet: „Te ülj le. drágám, elvégre te vagy az idősebb!". Ml, útitársak, mindnyájan örömmel nyugtáztuk az udvarias magatartást de a hellyel megkínált nő úgy nézett a barátnőjére, mint elítélt a hóhérra, két perc-.

i az ítélet végrehajtása előtt. Hiába, az emberek már elszoktak az udvariasságtól! PÉTERFI GYULA — Ezt a konzervet tegnap ebben az üzletben vásá roltam! (M. Slejška karikatúrája) Szöveg nélkül (DADZIS—SZOVJETUNIÓ) A rend mindennél fontosabb ... (SLUOTA—SZOVJETUNIÓ)