Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-01 / 258. szám, szerda

Bohuslav Chňoupek külügyminiszter expozéja a CSSZSZK külpolitikájának alapvető kérdéseiről ' (Folytatás az 1. oldalról) tulálása a felsorakozó jobbol­dal, a szocializmus belső és kül­ső ellenségei előtt az 1968— 1969-es válság éveiben azzal a következménnyel járt, hogy ha­zánkban országunk nemzetközi helyzetéről nagymértékben el­terjedtek a túlzott kispolgári elképzelések, valamint a nem­zetközi problémákhoz való ön­ző nacionalista közeledés. Az említett időszak fejlődésé­nek objektív elemzése, amelyet a CSKP XIV. kongresszusának dokumentumai tartalmaznak, megerősítette, hogyha a szocia­lista országokból legközelebbi barátaink nem nyújtottak volna idejében internacionalista se­gítséget, hazánkban a munkás­osztály és a dolgozó nép hatal­ma vereséget szenvedett volna, s ez beláthatatlan következmé­nyekkel járt volna nemcsak né­pünk, hanem valamennyi szo­cialista ország az egész nem­zetközi kommunista és munkás­mozgalom, valamint az európai béke számára is. 1968 augusztusa után Cseh­szlovákiában a szocialista rend­szer ellenségei szándékosan a legkülönbözőbb mérlegeléseket és „biztos jóslatokat" terjesz­tették arról, hogy bekövetkezett az európai politikai légkörnek a hidegháború felújulására irá­nyuló hosszú tartamú megvál­tozása. Sokan véglegesen elte­mették a nemzetközi munkás­mozgalmat is és Csehszlovákia további fejlődését illetően nem hittek a gyors konszolidáció le­hetőségében, de különösen nem bíztak a külpolitikai konszoli­dációban, amelyre a párt új ve­zetősége kezdettől fogva hatá­rozottan törekedett. Kevéssé tá­jékozott, vagy kevéssé tapasz­talt barátaink közül is néhá­nyan hajlamosak voltak ilyen nézeteket hangsúlyozni. Azóta csupán négy év telt el — és ez elegendő ahhoz, hogy objektí­van összehasonlítsuk az akkori és a mai helyzetet. 1969-ben a CSKP új vezetősé­ge Gustáv Husákkal az élén, a realizációs irányvonalban kitűz­te a szocializmus építésének programját és világos céljait a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­veinek alapján. Ezen az ala­pon értük el a belpolitikai és a gazdasági konszolidációt, amely lehetővé tette megfontolt kül­politika megkezdését és megva­lósítását, valamint a konszoli­dáció elérését ezen a területen is. Helyreállt és megszilárdult szocialista köztársaságunk te­kintélye és helyzete, s ezáltal meghiúsultak ellenségeink azon kísérletei is, amelyekkel Cseh­szlovákiát el akarták szigetelni. A CSSZSZK-nak világszerte nö­vekvő tekintélyét bizonyítja nem utolsósorban az a tény is, hogy köztársaságunk ma 94 ország­gal tart fenn diplomáciai kap­csolatot, s további 35 országgal konzuli kapcsolatot, míg 1968­ban 83 országgal volt diplomá­ciai kapcsolata, és 25 ország­gal konzuli kapcsolata. Emel­lett a legközelebbi időben to­vábbi három képviseleti hivatal megnyitását tervezzük. 54 jelen­tős nemzetközi kormányszerve­zetnek vagyunk a tagja, s a csehszlovák vállalatok, kutató­intézetek, kollektívák, tudomá­nyos-műszaki társaságok és egyének csaknem ezer nem kormányszervezett tagjai, és éppen az utóbbi években szá­mos nemzetközi szervezet Cseh­szlovákiát választotta ki kong­reszsusainak, szimpóziumainak és más fontos tanácskozásainak székhelyéül: csupán ebben az évben négy nemzetközi szimpó­zium és kongresszus zajlott le hazánkban széles körű nemzet­közi részvétellel. Széles körű együttműködé­sünk a világ különböző orszá­gaival, amelyre az utóbbi idő­ben sor került, vereségét jelen­ti azoknak az elméleteknek és az 1968 augusztusa utáni idő­szakban megnyilvánult irányza­toknak, amelyek azt jósolták, hogy Európát újból befagyasz­totta a hidegháború jégmezeje, és hogy Csehszlovákia megful­lad a viharosan fejlődő világtól elszigetelve. Amikor a békés egymás mel­lett élés politikáját folytatjuk a más társadalmi rendezésű or­szágokkal, természetesen a leg­kisebb mértékben sem gondo­lunk ideológiai együttélésre, nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy a világ osztályok­ra oszlik. A nem szocialista vi­lággal folytatott együttműködé­sünk a békéért, a nemzetek kö­zötti megértésért és együttmű­ködésért vívott harcunk egyik eszköze. A válságos fejlődés sikeres leküzdése után Csehszlovákia újból a szocialista közösség szi­lárd láncszeme, és a CSKP in­ternacionalista hagyományai­val összhangban ismét elfoglal­ta méltó helyét a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban. Ebből a szempontból Cseh­szlovákia és a szocialista világ közötti testvéri kötelékek meg­szilárdításának történelmi ha­tárköve lett a Szovjetunióval 1970. május 6-án megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződés, amely nemcsak a cseh­szlovák—szovjet kölcsönös kap­csolatok új, magasabb minősé­gét tükrözi, hanem komplett formában kvalifikálja a szo­cialista országok együttműkö­désének internacionalista alap­elveit is, rendkívüli súlyt he­lyezve a szocialista közösség valamennyi országa egségének, felzárkózottságának, sokolda­lú együtműködésének és közös védelmének megszilárdítására. Ihlető tartalma és programjel­lege országunk számára alap­vető jelentőségű és teljes mér­tékben megfelel nemzeteink létérdekeinek. Biztonságunkat, szuverenitásunkat és társadal­munk senki által nem korláto­zott szocialista fejlődésének fel­tételeit szavatolja. A szerződés a Varsói Szerződés országait összefűző testvéri szövetséges kötelékek fontos pillére, az eu­rópai béke és biztonság meg­szilárdításának fontos tényező­je lett. Magas fokú aktivitás és szüntelen fejlődés jellemzi nemcsak a Szovjetunióhoz, ha­nem más szocialista országok­hoz fűződő kapcsolatainkat is. E kapcsolatok alapja ugyan­csak elsősorban a testvéri kom­munista pártok és vezető kép­viselőik szoros együttműködése és rendszeres érintkezése. Minőségileg új, magasabb színvonalat érnek el jelenleg főként a Lengyel Népköztársa­sághoz, a Német Demokratikus Köztársasághoz, a Magyar Nép­köztársasághoz, a Bolgár Nép­köztársasághoz, a Román Szo­cialista Köztársasághoz és a Mongol Népköztársasághoz fű­ződő kapcsolataink. Lényegesen kibővültek és elmélyültek köl­csönös kapcsolataink és elvtár­si együttműködésünk a Kubai Köztársasággal is. Aktívan támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaság tel­jes nemzetközi elismerését mindazon államok által, ame­lyek eddig még nem tették meg, beleértve az NSZK-t ls, mert jelenünk e halaszthatatlan követelményének teljesítése nélkül nézetünk szerint Európá­ban nem lehetséges tartós, ked­vező fejlődés. Ugyancsak erő­feszítéseket teszünk annak ér­dekében, hogy az NDK-t felve­gyék az ENSZ tagjai sorába, s hogy teljes jogú részvételt nyerjen valamennyi nemzetkö­zi szervezetben. Kedvezően fejlődnek kapcso­lataink a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal is. Ebben az évben még jobban el­mélyült gazdasági együttműkö­désünk mindkét fél javára. Kapcsolatok létesültek a társa­dalmi szervezetek vonalán is. Készek vagyunk továbbra is el­mélyíteni a kétoldalú hasznos együttműködés valamennyi for­máját. Sikeresen fejlődnek kapcso­lataink a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársasággal. Érdek­lődéssel kísérjük és támogatjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság valamennyi lépé­sét és erőfeszítését a koreai helyzet normalizálása, az ame­rikai csapatok Dél-Koreából va­ló távozása, és az ország kül­ső beavatkozás nélküli békés egyesítése érdekében. Ami a Kínai Népköztársasá­got illeti, a CSKP XIV. kong- * resszusa irányvonalának meg­valósítására törekedve állami vonalon fokozatosan bővíteni akarjuk a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. Az utóbbi idő­szfflíban bizonyos mértékben emelkedett külkereskedelmi forgalmunk a Kínai Népköztár­sasággal, előkészületben van a tudományos-műszaki együttmű­ködés felújítása, és más- sza­kaszokon is mérlegeljük a kap­csolatok felélénkítésének lehe­tőségét. Nem engedjük azon­ban, hogy a két ország kölcsö­nös kapcsolatainak fejlődését az ismert koncepciók, a szocia­lista országok egysége ellen irányuló elméletek alapján fel­használják a szocialista Cseh­szlovákia, a Szovjetunió érde­kei, a szocialista világközösség felzárkózottsága és a forradal­mi világerők egysége ellen. A részünkről megtett ismételt kez­deményező lépések ellenére, a kölcsönös kapcsolatok normali­zálására való készségünk elle­nére mindeddig nem került sor a stagnáció leküzdésére az Al­bán Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainkban. A KGST tagállamai szocialis­ta gazdasági integrációja fej­lesztésének, az együttműködés további elmélyítése és tökélete­sítése komplex programjának elfogadásával tavaly jelentős lépés történt előre. Ez a lépés lehetővé teszi a KGST tagor­szágai hatalmas gazdasági po­tanciáljának sokkal jobb kihasz­nálását az egész szocialista gazdasági közösség és minden egyes szocialista ország javá­ra. A KGST nemrégen megtar­tott 26. ülésszaka már megvon­hatta a gazdasági programok összehangolása első sikeres eredményeinek mérlegét. A szocialista országok gaz­dasági együttműködésének új, sokkal magasabb minősége igé­nyes feladatokat állit a cseh­szlovák külpolitika elé is, amelynek meg kell tanulnia szélesebb dimenziókban gon­dolkodni. Olyan dinamikus ak­tív tényezővé kell válnia, amely specifikus eszközeinek felhasz­nálásával ^zen a területen ma­ximálisan elősegíti a még ki­használatlan tartalékok mozgó­sítását. Itt is érvényesül az az elv: minél egységesebben jár­nak el a szocialista országok, minél jobban elmélyítik egysé­güket a szocialista internacio­nalizmus elve alapján, annál jobban hozzájárulnak az egész szocialista közösség erősítésé­hez, s ezáltal a világbéke és a biztonság megszilárdításához is. A Szovjetunió és más szocia­lista országok egységes eljárá­sa, amely az utóbbi években oly jótékonyan éreztette hatá­sát a feszültség viszonylagos enyhülésében, pozitív gyümöl­csöket' hoz főként Európában. Az európai szocialista országok újból bebizonyították szilárd akaratukat arra, hogy e világ­rész a tartós béke övezetévé alakuljon át, olyan területté, ahol gyakorlatilag kifejezésre jut a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének lenini po­litikája. Országunkat, amely a Német Demokratikus Köztársasággal együtt a szocialista közösség legnyugatibb bástyája, az eu­rópai helyzet közvetlenül érinti. Európa, ez az örökös puskapo­ros hordó, ebben az évszázad­ban az emberiség történelme két legpusztítóbb háborús tűz­vészének középpontja lett. Kö­zülük egyik sem kerülte el Csehszlovákiát. Tehát teljesen természetes, hogy létérdekünk az európai viszonyok békés rendezése. Ezért a békés egy­más mellett élés lenini elveinek szellemében arra törekszünk, hogy e rendezéshez a legna­gyobb mértékben hozzájárul­junk. Szorosan együttműködve a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagállamával, igyekszünk aktívan részt venni az olyan feltételek kialakításá­ra irányuló erőfeszítés vala­mennyi fázisában, amely felté­telek lehetővé tennék a terve­zett összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet cél­jainak elérését. Amikor derűlátóbban beszé­lünk Európa jövőjéről, a jelen­legi pozitív fejlődési irányvo­nalból indulunk ki. De nem táplálunk semmilyen Illúziót •sem arról, hogy a végleges bé­kés európai rendezéshez vezető út sima, zökkenőmentes, aka­dályok nélküli lesz. Tudjuk, vannak erők, amelyek a legkü­lönbözőbb ürügyekkel igyekez­nek megtorpedózni az összeu­rópai tanácskozást. De minden okunk megvan arra a reális meggyőződésre, hogy Európá­ban győzedelmeskedik a tartós békés rendezés és együttműkö­dés gondolata. Arról van szó — és ez a cél teljes mértékben reális —, hogy az európai or­szágok békében éljenek együtt, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeinek javára szolgáljon a békés együttműködés, és életü­ket egy újabb háborús apoka­lipszis szüntelen veszélye nél­kül alakíthassák ki. Ahhoz, hogy Európa tartósan békében élhessen, le kell zár­ni a második világháború utol­só maradványai kiküszöbölésé­nek folyamatát is. Ezzel össze­függésben felmerül a Német Szövetségi Köztársasághoz fű­ződő kapcsolataink normalizá­lásának kérdése. A Német Szö­vetségi Köztársaságnak nem­egyszer tolmácsoltuk készsé­günket arra, hogy aktívan elő­segítjük a kölcsönös kapcsola­tok pozitív megoldását, mégpe­dig az általános európai lég­kör kedvező befolyásolása ér­dekében is. Emellett azt a né­zetet valljuk, hogy a CSSZSZK és az NSZK új kapcsolatainak szilárd' alapokon kell nyugod­niuk, s azokat véglegesen men­tesíteni kell a múltban lerakó­dott tehertételektől, amelyeket a náci éra halmozott fel. Ezért elkerülhetetlennek tartjuk, hogy az NSZK kormánya eleve ér­vénytelennek nyilvánítsa a müncheni egyezményt. Mind az eddigi előzetes megbeszélések folyamán, amelyek a CSSZSZK és az NSZK között folytak, mind legfelsőbb képviselőink nyilatkozataiban nemegyszer hangsúlyoztuk jóakaratunkat a kölcsönös megértés keresésére, és az NSZK-val szerződéses megoldás elérésére. A megfele­lő és mindkét fél számára el­fogadható megoldáshoz nem elegendő azonban csupán az egyik fél készsége és jóakara­ta. Szükséges, hogy elegendő készség és jóakarat nyilvánul­jon meg partnerünk részéről is. A CSSZSZK ebben az irány­ban már a múltban is és jelen­leg is nemegyszer kezdeménye­zést tanúsított a CSSZSZK és az NSZK között fennálló prob­lémák konstruktív megoldására. Kellőképpen megvilágítottuk azt az alapot, amelyen elérhet­nénk a mindkét fél számára el­fogadható megoldást. Már több ízben kijelentettük, hogy pozitívan értékeljük Brandt kancellár kormányának a Varsói Szerződés tagállamai irányában folytatott reális kül­politikáját. Ogy véljük, hogy ezt tükröznie kellene Csehszlová­kia és a Német Szövetségi Köz­társaság kölcsönös kapcsolatai megoldásának is. Kapcsolataink rendezésére törekszünk déli szomszédunk­kal — Ausztriával is. Érde­künkben áll országaink kölcsö­nös kapcsolatainak olyan ren­dezése, amely megfelelne kül­politikai alapelveinknek, a je­lenlegi európai légkörnek, va­lamint az európai népeknek a békés együttélésre és gyümöl­csöző együttműködésre irányuló törekvéseinek. Hisszük, hogy hamarosan új szakasz kezdőd­het a csehszlovák—osztrák kapcsolatokban. Ez megmutat­kozott abban a nemrégi eszme­cserében is, amelyet dr. Kirsch­läger osztrák külügyminiszter­rel folytattam az ENSZ-közgyű­lés 27. ülésszaka alkalmával. Pártunk XIV. kongresszusa határozatainak szellemében, és összhangban a békés egymás mellett élés lenini politikájának elveivel, amelyekhez következe­tesen igazodunk, érdekünk to­vább fejleszteni politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsola­tainkat más tőkésországokkal is, tiszteletben tartva az egyen­jogúság, a kölcsönös előnyök és a belügyekbe való be nein avatkozás elveit. Ezért rendsze­resen törekszünk mindannak az eltávolítására, ami e kapcsola­tokban — nem a mi hibánkból — az utóbbi évek alatt felgyü­lemlett, és még ma is gátolja a gyorsabb előrehaladást. Ez elsősorban a Franciaor­szághoz fűződő viszonyunkra érvényes, amelynek konstruktív és reális állásfoglalása az eu­rópai kérdésekben, valamint számos további nemzetközi probléma tekintetében jó ki­indulási alapot ad a gyümöl­csöző együttműködéshez, amely elősegítené e problémák álta­lánosan elfogadható megoldá­sát. Ezenkívül országaink két­oldalú kapcsolatainak színvo­nala, az utóbbi hónapokban el­ért eredmények azt mutatják, hogy mindkét fél jóakaratával teljes mértékben felújíthatók országaink hagyományos és jó kapcsolatai. Ez politikai terü­letre is vonatkozik, amit meg­erősít a két ország külügymi­niszterének nemrégen New Yorkban folytatott tárgyalása, valamint a miniszterhelyettesek múlt heti párizsi kétoldalú kon­zultációjának eredményei. Van­nak azonban még jelentős, ed­dig kihasználatlan lehetőségek a kölcsönös kapcsolatok külön­böző szakaszain folytatandó együttműködésre. Pozitívan fejlődtek kapcsola­taink Finnországgal, amelynek aktivitását és kezdeményezését az európai feszültség enyhítése, elsősorban az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let előkészítésével összefüggés­ben nemegyszer nagyra becsül­tük. A legmagasabb szintű köl­csönös látogatások, a két or­szág parlamentjeinek szoros kapcsolatai, a Nemzeti Front és a társadalmi szervezetek vo­nalán folytatott érintkezések megerősítik a békés együttmű­ködés fejlesztésére irányuló erőfeszítéseink hasznosságát és helyes voltát. Ezt az együttmű­ködést tovább akarjuk mélyíte­ni. Ugyanez teljes mértékben érvényes a többi északi ország­hoz fűződő kapcsolatainkra is, amelyekkel számos közös érdé-' künk van és azonos nézeteket vallunk az időszerű nemzetközi kérdésekben. Jól fejlődnek érint­kezéseink más nyugat-európai országokkal, pl. a Benelux ál­lamokkal ls. Kétoldalú tárgyalásaink, ame­lyeket több nyugat-európai or­szág külügyminiszterével foly­tattunk New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszaka alkalmából, megerősítették, hogy a javuló európai légkör kedvező feltételeket teremt a termékeny és kölcsönösen hasz­nos együttműködés fejlesztésé­hez. Ebben az irányban elsősor­ban az összeurópai konferen­cia előkészületeinek viszonyla­tában ítéltük meg a politikai, a gazdasági, a tudományos­műszaki és a kulturális kétol­dalú együttműködés további fejlesztésére irányuló számos javaslatot, amelyek — mint re­méljük — rövidesen megvaló­sulnak a gyakorlatban. Ugyanilyen elvekből indulunk ki az Egyesült Államokhoz fű­ződő kapcsolatainkban is. Az el­múlt években bizonyos pozitív fejlődés következett be gazda­sági területen, növekszik a ke­reskedelmi csereforgalom is. A kapcsolatok bizonyos fokú ak­tivizálódására keriilt sor ez év folyamán is. De nyíltan meg­mondjuk, hogy a csehszlovák— amerikai kapcsolatok jelenlegi állapotát egészben véve nem tartjuk kielégítőnek. Azt a né­zetet valljuk, hogy e kapcsola­tókat annál is inkább lehet ja­vítani, mert az Egyesült Álla­mok kormányának az európai szocialista országok irányában követett reálisabb vonala, amely Nixon elnök szovjetunióbeli lá­togatásában és egyes további országok viszonylatában is meg­mutatkozott, s amelynek tanúi voltunk az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszaka folyamán az amerikai külügyminiszterrel lefolyt nem­régi találkozó alkalmával, eh­hez megteremtik a feltételeket. Továbbra is érdekünk — a kormány és a parlament szín­vonalán — fejleszteni kapcsola­tainkat Kanadával. Nézetünk (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom