Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-01 / 258. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1971 november 1. SZERDA BRATISLAVA • xxvi. ÉVFOLYAM 258. szám Ara 50 fillér MEGKEZDŐDÖTT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÄINAK EGYÜTTES ÜLÉSE Külpolitikánk célja a béke és a nemzetek közötti megértés erősítése (Tudósítónktól) — A Népi Kamara és a Nemzetek Kamarájának két napra előirányzott negyedik együttes ülésszakát a prágai vár Ulászlótermében október 31-én, kedden pontosan 9 órakor Alois Indra, a Szövetségi Gyűlés elnöke nyitotta meg. A tanácskozásokon részt vett Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, Ludvík Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök és Ľubomír Strougal, a szövetségi kormány elnöke is. Megjelentek továbbá a CSKP KB Elnökségének tagjai és póttagjai. Vasil Biľak, Peter Colotka, Josef Kempný, Jozef Korčák és Václav Hüla. Jelen voltak a CSSZSZK kormányának tagjai, a prágai diplomáciai testület képviselői és több meghívott vendég is. A. Indra elvtárs megemlékezett a Szövetségi Gyűlés legutóbbi, június 30-án megtartott, ülésszaka óta elhunyt képviselőkről: Drahomír Kolder miniszterről, a CSSZSZK Központi Népi Ellenőrző Bizottságának elnökéről, Ján Haškoról, a Szlovák Megújhodás Pártja Elnökségének tagjáról, Ľudovít Hanúsekról, a Szövetségi Gyűlés elnökhelyetteséről, a Szövetségi Gyűlés Elnökségének tagjáról, valamint dr. Vojtech Pŕlchystalról, a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnökéről. Ezután a Szövetségi Gyűlés elnöke a megjelent képviselők számát ellenőrizve megállapította, hogy az alkotmánytörvény 40. cikkelyének 1. és 2. bekezdése alapján mindkét kamara határozatképes. A továbbiakban a Szövetségi Gyűlés elnöke a Szövetségi Gyűlés Elnökségének legutóbbi ülésszaka óta kifejtett tevékenységét ismertette. A napirend első pontja az 1972. szeptember 16-án lezajlott képviselőválasztás érvényességének ellenőrzése volt. Az Otakar Siműneknek, a Népi Kamara képviselőjének elhunytával megüresedett képviselői mandátumot a pótválasztások során Bohuslav Chňoupek kapta meg. A továbbiakban Lőrincz Gyula képviselő, a Népi Kamara mandátumvizsgáló és mentelmi bizottságának elnöke az alkotmánytörvénynek a csehszlovák államjogp rendezéséről szóló 47. cikkelye értelmében tett jelentést. A mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság jelentésének és Bohuslav Chňoupek képviselőnek a 111. választókörzetbe történt megválasztása érvényességének jóváhagyása után a 2. napirendi pontban a most megválasztott Bohuslav Chňoupek és a még eddig fogadalmat nem tett Bohumír Simon, mindketten a Népi Kamara képviselői, valamint Viliam Kožík, a Nemzetek Kamarájának képviselője letette a fogadalmat. Ezután Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikájának alapvető kérdéseiről tartott beszámolót. (folytatás a 3. old.) Bohuslav Chňoupek klilügvminlszter expozéja a CSSZSZK kiilpolitikäiänak alapvető kérdéseiről A XIV. pártkongresszuson meghatározott külpolitikai irányvonalunk alapja a szocialista országokhoz, elsősorban a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Szovjetunióhoz fűződő tartós szövetségünk és együttműködésünk bővítése és megszilárdítása. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a szocialista közösség országainak egysége és közös eljárása, élén a Szovjetunióval, annak óriási politikai, gazdasági, védelmi és morális potenciáljával, az imperializmus ellen, a világbéke és biztonság megőrzéséért vívott sikeres harc döntő tényezője. A szocializmus befolyása és ereje, távlati fejlődése, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalommal és az erős nemzeti felszabadító mozgalommal közös világfront kialakítása — mindezek olyan tényezők, amelyek már ma meggátolják, s a jövőben teljesen kizárhatják katondi konfrontációk lehetőségét. Amint a Tanulságok című dokumentum, meggyőzően rámutatott a párt vezetőségében levő opportunista erők deffenzívája és később közvetlen kapi(Folytatás a 2. oldalon) Elmaradt a tüzszüneti egyezmény aláírása Washington folytatja halogató taktikáját $ Bunker és Thieu bizalmas tárgyalásai % Saigonban várják Kissingert Párizs — Október 31-én, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok között létrejött előzetes megállapodások alapján megkötendő tüzszüneti egyezmény aláírásának végső határidejekor — a beérkezett hírügynökségi jelentések tanúsága szerint — a legcsekélyebb jel sem mutat arra, hogy a Nixon-kormányzat változtatott volna a halogató taktikán és a vietnami fél határozott követelése ellenére sem valószínű, hogy aláírják a dokumentumot. A VDK álláspontjára világosan rámutatott Nguyen Ouy Trinh külügyminiszter, aki közép-európai idő szerint hétfőn éjjel, a Laoszi Hazafias Front Pártja küldöttségének fogadásán Hanoiban kijelentette: „Ha az amerikaiak nem vetnek véget halogató taktikájuknak és továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy változtassunk azon, amiben megállapodtunk, akkor sohasem jön létre az egyezmény, amely véget vet a háborúnak és megteremti a békét Vietnamban." A külügyminiszter elutasította az amerikaiaknak azt az indoklását, hogy bizonyos kisebb jelentőségű problémákat még meg kell tárgyalni, és kijelentette: „A kérdés most nem az, hogy kisebb vagy nagyobb problémákról tárgyaljunk, a kérdés jelenleg az egyezmény-tervezet haladéktalan aláírása." Thieu, a saigoni rezsim vezetője ugyanakkor cinikusan az észak-vietnami félre hárította a felelősséget, mondván: az egyezmény-tervezet aláírása és a tűz. szünet létrejötte eldönttöt tény a szembenálló felek részéről, s hogy a fegyvernyugvás meg is valósuljon, az a „kommunistákon múlik". Az újságíróknak nyilatkozó Thieu a saigoni fél békeóhajáról szónokolt, hozzátette ugyanakkor azt is, hogy nem tudja, mikor jön el a béke korszaka Vietnamban. Kedden egyébként ismét bizalmas, zárt ajtók mögött folyó tárgyalások kezdődtek Thieu elnök és az Egyesült Államok saigoni nagykövete, Ellsworth Bunker között. Washingtonban diplomáciai források azt a hírt röppentették fel, hogy az Egyesült Államok és a VDK esetleg felújítja a bizalmas megbeszéléseket Kissinger és Le Duc Tho között, s ezek eredményeként talán szombaton vagy vasárnap sor kerülhet az aláírásra. Egyes jelentések szerint viszont az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a hét folyamán Saigonba repül, ahol a saigoni rezsim illetékeseivel tárgyal. A VÁSÁRLÓ ERDEKEBEN Egyéves az új reklamációs rendszer Ezekben a napokban múlt egy éve, hogy életbe lépett a belkereskedelem új reklamációs rendszere. Ez a rendszer arra AZ ELMÉLET FONTOSSÁGA Régi igazság, a marxizmus—leninizmus klasszikusai is gyakran hangoztatták, hogy a gyakorlat maga vakká lesz, ha útját nem világosítja fel a forradalmi elmélet. A hatvanas években, különösen 1968ban és 1969 elején azonban erről az alapigazságról mégis igen sokan megfeledkeztek. Számosan, még a párt tisztségviselői közül is lebecsülték az ideológiai munka fontosságát. Gyakorlatilag átvették a burzsoázia teoretikusainak azt a még ma is gyakran hangoztatott nézetét, hogy korunk az ideológiák válságának a kora. E hamis felfogás azt szolgálta a múltban, és azt szolgálja ma is, hogy a haladás erőit megtévessze, lefegyverezze és kilátástalanná tegye a munkásosztálynak az elnyomóik ellen vívott osztályharcát. Mi, tapasztalatból tudjuk — 1968 és 1969 eleje intő példa —, hogy az úgynevezett „dezideologizálás" hova vezet, mit jelent a gyakorlatban. Az ideológiai munka lebecsüléséért drágán fizettünk. Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja nem véletlenül hangsúlyozta már a XIV. kongresszuson elfogadott határozatában, hogy növeljük a szocialista ideológia hatását, emeljük a- kommunisták elméleti tudásának színvonalát, szilárdítsuk a dolgozók erkölcsi és politikai egységét. A CSKP Központi Bizottságának a most lezajlott ideológiai plénuma megerősítette a XIV. kongreszuson elfogadott irányelvek helyességét, és Az ideológiai munka fő feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után • címmel elhangzott beszámoló meghatározta, hogy az elméleti munkára milyen feladatok várnak a jövőben . A legfontosabb teendő, hogy terjesszük és tovább fejlesszük tudományos világáé* zetünket: a marxizmus—leninizmust. A jelenkori világnak e legforradalmibb és leghaladóbb tudománya — ahogy a Központi Bizottság jelentése is egyértelműen meghatározza — főként a proletariátus forradalmi tapasztalatának az általánosításaként született meg. Korunk szintézis-igényű világnézete, tudománya és módszere alapja és kiindulópontja a kommunista pártoknak az ember felszabadításáért és az osztálynélküli társadalom megteremtéséért vívott harcban. A marxista—leninista világnézet tulajdonképpen a szociális, a gazdasági és a politikai nézeteknek, a természetről és a társadalomról nyert tudományos ismereteknek a komplex rendszere. A materialista filozófiából: a dialektikus és történelmi materializmusból indul ki. Részét alkotja az esztétikai és etikai normák rendszere is. A marxizmus —leninizmus a társadalmi gyakorlat szilárd bázisa, a cselekvés irányvonala. Megmutatja, mit kell tenni annak érdekében, hogy a kommunista párt által vezetett munkásosztálynak érvényesüljön az akarata, és — a társadalmi fejlődésnek megfelelően — örökösen összhangban legyen egymással az elmélet és a gyakorlat. A jelentés foglalkozott a nemzetiségi kérdés megoldásának a fontosságával is. Aláhúzta, hogy „Nem szabad felesleges bizalmatlanságot tanúsítani kicsinyes okok miatt, nem szabad kölcsönösen nacionalizmussal vagy sovinizmussal vádolni egymást, de azt is meg kell látni, hogy még mindig léteznek nacionalista és soviniszta előítéletek és hogy ezt egyesek különféle okokból tartósítani és ösztönözni akarják akár a felsőbbrendűség, akár a bizalmatlanság pozíciójából." A párt régi vezetősége az Ideológiai munkát másodrendű kérdésként kezelte, és a politika puszta propagálására, a marxista—leninista tanok elvont magyarázgatására használta, illetve szűkített© le. Az elméleti munka lebecsülése a kommunisták lefegyverzéséhez, az ideológiai és társadalmi élet felbomlásához, bizonytalansághoz, zűrzavarhoz vezetett. A fő veszély ma is a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus. A párt, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek munkájának az a legfontosabb kritériuma, hogy miként küzdenek az itt-ott még ma is felbukkanó téves elmélet és gyakorlat ellen. A kommunistáknak látni és tudni kell, hogy a revizinonizmusnak és a jobboldali opportunizmusnak milyen a konkrét megjelenési formája a politikai, a gazdasági és a kulturális életben. Az ideológiai életben nincs és nem is lehet megalkuvás, békés egymás mellett élés. A marxizmussal—leninizmussal szemben álló ellenséges nézetek arra kényszerítenek, hogy elszántan és következetesen küzdjünk ellenük. Ideológiánk tisztántartása bonyolult, sokrétű feladat. Az osztályharc más területeihez viszonyítva az ideológiai munkának több sajátossága van. A legfontosabb, és ezt egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ideológiai osztályharc frontjai nem annyira nyilvánvalóak, mint a politika és a gazdasági élet területén folytatott küzdelemé. Az utóbbi esetében a frontvonalak világosan láthatók, az előbbi esetében mostanában azonban többnyire már rejtve maradnak, kerülő úton, alattomosan jelentkeznek. Előfordulhat, és elő is fordul (gondoljunk a pártból kizártak esetére), hogy a termelésben, a szocialista építés sikeréért együttműködünk olyanokkal is, akikkel ideológiai nézeteltéréseink vannak, akikkel szemben az ideológia területén harcot vívunk. Gyakori, hogy életünkben egyszerre van jelen harc és az együttműködés. Ilyenkor is azt kell tudatosítani, hogy az ideológiai osztályharc általában nem az emberek ellen, hanem az emberek meggyőzéséért, az eszmei tisztánlátásért, az igazságért, a marxizmus—leninizmus diadaláért folyik. hivatott, hogy egyszerűbbé tegye a fogyatékos minőségű áru reklamációját, a minőség javítására serkentse a termelést és védje a* vásárlót az esetleges visszaélésektől. A belkereskedelem és az Állami Kereskedelmi Ellenőrzés képviselői tegnap tájékoztatták az újságírókat az új rendszer tapasztalatairól. Az új rendszer tágabb lehetőségeket kínál a fogyasztónak és a vásárlók ezt az előnyt jól megértették. Az eredmény a reklamációk 26—50 százalékos megnövekedése volt, de nem a minőség romlása miatt, hanem az egyszerűbb ügyvitel jóvoltából. A belföldi piacon az árufajták minősége nem romlott, sőt, ellenkezőleg, javult. Némi romlás a külföldről behozott divatcikkek minőségében tapasztalható csupán. A kereskedelem most intézkedéseket dolgoz ki, hogy a külkereskedelmi intézmények dolgozói fokozottabb mértékben tartsák szem előtt a termékek minőségét. A hazai árufajták minőségi javítá. sát mutatja, hogy a reklamációk az eladott áruknak csupán 0,2 —0,5 százalékára vonatkoztak. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma és az Állami Kereskedelmi Ellenőrzés további intézkedéseket dolgozott kl és léptet életbe a vásárló tekintélyének növelésére. Az ellenőrzés súlypontját mind jobban áthelyezik az ipari termelés területére. Rövidesen életbe lépnek a gazdasági szerződések az eladott áruhoz szükséges pótalkatrészek gyártására, intézedések a kereskedelmi alkalmazottak anyagi ösztönzésére stb. Az eddigi eredmények és a további kedvezően alakuló feltételek arra engednek következtetni, hogy a belkereskedelem intézkedésoi a vásárló helyzetének megjavítására fokozatosan elérik coljukat. (vig.f