Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
A teniszvilág idei esztendejének egyik legmeg, lepőbb híre volt, hogy az Egyesült Államok, a Davis Kupa védője lemond a pályaválasztás jogáról! (szabály szerint mindig a védő nemzeté a pályává? lasztás joga) és október 13—15 között a kihívó Románia fővárosában rendezik meg a döntőt. Először bonyolítják le tehát a legnépszerűbb teniszverseny döntőjét, szocialista országban, és 1946 óta először van ismét remény arra, hogy Európában marad a salátástálra emlékeztető kupa. A nagy lehetőségek küszöbén fiinak a román teniszezők . . Tizenegymillió igazolt teniszező Évről évre nagyobb népszerűségnek örvend a tenisz, a legrégibb sportágak egyike. Gondoljunk csak Wimbledonra, a nem hivatalos világbajnokságra: már 1877-ben megrendezték az első bajnokságot Ilyen szép múltra visszatekintő nemzetközi bajnok sága egyetlen más sportágnak sincs. E félhivatalos VB küzdelmeinek majdnem annyi nézője van, mini mondjuk egy-egy labdarúgó-világbajnokságnak. Ta- I valy pl. közel háromszázezren látták a wimbledoni versenyeket. Ami az igazolt játékosok számát illeti, a tenisz n maga tizenegymilliós táborával a világ sportágai között a ranglista 10. helyén áll. A szórakozásból teniszezők száma újabb tízmillióra rúg. S egyre több orvos rendel teniszt a különböző szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére. Hogy mennyire növekszik világszerte a tenisz iránt érdeklődők száma, azt a nyugati országok bizonyítják: sok-sok évet kell várni egy-egy megüresedő klubtagságra. És bizony nálunk is sok esetben csak összeköttetés árán juthat be az ember egy-egy teniszpályára. A tenisz iránti érdeklődést bizonyítja, hogy jelenleg 91 ország tagja a Nemzetközi Tenisz Szövetségnek. Tehát a teniszt lassan csak „labdarúgó-méretek- ; kel" lehet majd mérni. A hatkilós ezüst kupa A tenisz mai népszerűségében nagy része van az j angol származású amerikai D. F. Davis-nek, aki j 1899-ben egy díszes serleg rajzát mutatta meg játé- | kos társainak. Majd a 20 éves teniszező elárulta, hogy | mi a szándéka: „A tenisz iránti érdeklődést szeretném fokozni vele. Apám beleegyezésével azt terve- ; zem, hogy a rajz alapján elkészíttetem a serleget, hogy a brit szigetek és az Egyesült Államok versenyeit ily módon is előmozdítsuk". Az ötletet csakhamar követték az események. Elkészült a hatkilós és 15 dekás ezüstkupa, mely leginkább egy korabeli salátástálat juttat eszünkbe. Megtörtént a kupatalálkozó kiírása is. Az első mérkőzést, 1900 augusztusában természetesen a kiíró fél hazájában tartották meg, és a brit szigetek (Egyesült Királyság és Írország) együttese nagy önbizalommal hajózott át az óceánon túlra. Az angolok önbizalmán senki sem csodálkozott, mert Nagy-Britannia volt a tenisz őshazája, és amint már említettük, Wimbledonban már 1877-ben megkezdődtek a bajnoki küzdelmek, s évente csapatmérkőzéseket vívott NagyBritannia és Írország együttese. A papírforma azonban alaposan felborult. Az amerikaiak támadó játéka nagyon meglepte az angolokat, és végül 3:0 arányú vereséggel, egyetlen nyert játszmával tértek vissza nem éppen legjobb hangulatban hazájukba. Csak négy ország A századfordulón csak az angolok és az amerikai- I ak mérkőztek a kupáért. Aztán újabb tenisznagy- i hatalom, Ausztrália is jelentkezett. Majd a belgák, í a franciák és az osztrákok bekapcsolódása jelentett új szint. Az első világháború után az amerikaiak j hétszer egymás után nyerték el a kupát. Állítólag az i akkori amerikai csapat félelmetes erőt képviselt. A játékosok közül kiemelkedett a „Big Bilinek" becézett szálfatermetű Bili Tildén, akit mindmáig a legkiválóbb játékosnak tartanak. Hatéves sorozatot értek el a franciák, akik Tildenéktől hódították el a trófeát. A második világháború után csupán az Egyesült Államok és Ausztrália nevét vésték be a „salátástálba". Még a kihívásos döntőt is mindig ők játszották egymás ellen, kivéve azt a néhány esetet, amikor Olaszország, Spanyolország, Mexikó és legutóbb kétszer óriási meglepetésre Románia tört előre, a végső győzelem küszöbéig. De csak a küszöbéig, mert a védőktől rendre kikaptak. A kihívásos döntők eredményei a második világháború után: 1946 Melbourne: USA—Ausztrália 5:0 1947 New York: USA—Ausztrália 4:1 1948 New York: USA—Ausztrália 5:0 1949 New York: USA—Ausztrália 4:1 1950 New York: USA—Ausztrália 1:4 1951 Sydney: Ausztrália—USA 3:2 1952 Adelaide: Ausztrália—USA 4:1 1953 Melbourne: Ausztrália—USA 3:2 1954 Sydney: Ausztrália—USA 2:3 1955 New York: USA—Ausztrália 0:5 1956 Adelaide: Ausztrália—USA 5:0 1957 Melbourne: Ausztrália—USA 3:2 1958 Brisbane: USA—Ausztrália 3:2 1959 New York: USA—Ausztrália 2:3 1960 Sydney: Ausztrália—Olaszország 4:1 1961 Melbourne: Ausztrália—Olaszország 5:0 1962 Brisbane: Ausztrália—Mexikó 5:0 1963 Adelaide: Ausztrália—USA 2:3 1964 Cleveland: USA—Ausztrália 2:3 1965 Sydney: Ausztrália—Spanyolország 4:1 1966 Melbourne: Ausztrália—India 4:1 1967 Brisbane: Ausztrália—Spanyolország 4:1 196a Adelaide: Ausztrália—USA 1:4 1969 Cleveland: USA—Románia 5:0 1970 Cleveland: USA—NSZK 3:2 1971 Charlotte: USA—Románia 3:2 1900-tól, a kupa első kiírásától mindössze négy ország szerepel a győztesek között: USA (24 alkalommal), Ausztrália (23), Anglia (9), Franciaország (6). A kihívásos döntőben a négy említett ország mellett a belga (1904), a japán (1921) és a táblázatunkon feltüntetett olasz, mexikói, spanyol, indiai , és a román csapat jutott szerephez. Amatőrök és „el nem kötelezettek* Mint ismeretes, 1968 márciusában olyan határozat született, hogy a nemzetközi tornákon amatőrök és profik is indulhatnak. Tehát ettől az évtől kezdve bevezették az úgynevezett „nyílt" versenyeket. Ekkor volt szó arról, hogy a Davis Kupában is engedélyezik a profik szereplését. Ez azonban nem következett be. Ugyanis még a kupa alapítójának fia, a 80 éves Davis is felemelte tiltakozó hangját: „Az én apám nevét nem mocskolhatja be senki. Ezért a kupáért profik nem játszhatnak, vagy adják vissza a serleget!" A serleg azonban maradt. Továbbra is csak amatőrök és „el nem kötelezett" (se nem profi, se nem amatőr) teniszezők játszhatnak az immár 72 esztendős kupáért, amely óriási szerepet játszott a „fehér sport" elterjedésében. Hogy azért mégsem mindenki „amatőr", aki részt vesz a Davis Kupa küzdelmeiben, azt néhány eset 'bizonyítja. Annak idején a spanyol Santana is megkereste évente az egymillió koronának megfelelő összeget különböző juttatások révén, csak éppen jövedelme után nem fizetett adót. Olaszországban is mindenki tudja, hogy Nicola Pietrangelinek szabályos szerződése volt az Olasz Tenisz Szövetséggel (az amatőrrel), melynek értelmében havi félmillió lírát (mintegy 15 000 koronát) kapott, hogy nyugodtan felkészülhessen a versenyekre. Azt is kinyomozták, hogy Pietrangeli 1960-ban Fiat-kocsit kapott, Ilié Nastase, a románok egyik „ásza" visszavágásba készül a wimbledoni döntőben elszenvedett vereségért. S S'iWRBBHWMBIiiiÉilWMI il Bi HBaMiSaM! mert nem lépett be a hivatásosok táborába, s így részt vehetett a Davis Kupa küzdelmeiben. Az olaszausztrál Mulligan pedig, hogy megfelelő körülmények között készülhessen fel a Davis Kupa találkozókra napi 30 000 lírát kapott. Mindezt „amatőr alapon". Óránkénti 240 km-es sebesség Kétségtelen, hogy a salakpályához szokott európai teniszezők számára mindig hátrányt jelentett a Davis Kupa döntőiben a füves, esetleg az aszfaltpálya. Talán ez is közrejátszott abban, hogy sem a spanyolok, sem az olaszok, illetve a nyugatnémetek és románok nem tudtak győzni a tengerentúli füves, illetve aszfaltpályán. Az is igaz azonban, hogy az USA és Ausztrália erős csapattal rendelkezett, s az európai válogatottakban általában kevés volt a nagy egyéniség. De maradjunk csak a fűnél, illetve a salaknál. A füves pályák nagyon nehéz feladat elé állítiák a teniszezőket. A szokványos vörös salakon a labda földet érve szemmel nem is látható apró lyukakat fúr, s így lefékeződik, röppályája pedig parabolához hasonló. A speciális fűnyíró gépekkel gondozott pályákon azonban, ahol még külön juhokat is legeltetnek azért, hogy minél erősebbre nőjjön utánuk a fű, a labda hihetetlen gyorsasággal pattan, különösen akkor — s ez pl. Angliában nem ritka eset —, ha a versenyek előtt, vagy éppen alatt eső áztatja a pályát. A tenisz legismertebb szakértői egyöntetűen vallják, hogy a füves pálya és a játék modern változata, tehát az, hogy szinte azonnal a hálóhoz mennek a játékosok, szorosan összefügg, és éppen a játék hihetetlen felgyorsulásának a következménye. Egy-egy labdaváltás szinte villanásnyi időre korlátozódik, és íme a „salátástál" — a Davis Kupa — teljes díszben. elektromos gépekkel történt számítások szerint az adogatások labdagyorsasága megközelíti az óránkénti 240-km-es sebességet. Talán éppen ez a szédítő gyorsaság kölcsönöz egyre nagyobb vonzerőt magának a játéknak. Visszavág-e Nastase a tengerészgyalogosnak? Amint a táblázatunkból kitűnik, tavaly, az USA és Románia játszotta a döntőt. És a románok nem játszottak alárendelt szerepet: USA — Románia 3:2, Smith—Nastase 7:5, 6:3, 6:1, Froehling—Tiriac 3:6 1:6, 6:1, 6:3, 8:6, Smith, van Dilién—Nastase, Tiriac 5:7, 4:6, 6:8, Smith—Tiriac 8:6, 6:3, 6:0, Froehling— Nastase 3:6, 1:6, 6:1, 4:6. Az amerikai csapatban az idén változás történt. Smith mellett Solomon szerepelt az egyesben, és feladatát különösen Spanyolországban látta el jól, ahol Gisbert elleni győzelmével hozzájárult az USA váratlan sikeréhez. Több mint valószínű, hogy Bukarestben Smith és Solomon szerepel az egyesben, és párosban a Smith— van Dilién kettős, a wimbledoni torna döntőjének résztvevője áll ki. Románia összeállítása, hacsak nem jön közbe valami nagyobb váratlan ós komoly esemény, világos: Nastase—Tiriac. Az egész Románia nagy érdeklődéssel várja a wimbledoni Nastase— Smith döntő sikeres visszavágóját. Akkor füves pályán a 193 cm magas amerikai tengerészgyalogos győzött (4:6, 6:3, 6:3, 4:6, 7:5), akinek villámgyors adogatásaitól szinte reszketnek az ellenfelek. Hazai környezetben, salakpályán a 26 esztendős küzdőképességéről híres Nastase felé billen a mérleg. A vendéglátók úgy számítanak, hogy az első számú román teniszező, Nastase „hozza" a két pontot az egyesben, a végső győzelemhez szükséges harmadikat pedig a párostól, vagy a Tiriac—Solomon mérkőzéstől várják. S a pályafutása befejezése előtt álló és nem mindig szalonképesen viselkedő Tiriac képes kihozni sodrából az ellenfelet és győzni. Ezek természetesen „tippek", s különben is a sportban gyakran megbukik a papírforma. Ha az esélyekről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a találkozóra a nyári teniszidény végén kerül sor, és a játékosok formája megtréfálhatja a „prófétákat*. A román teniszezők előtt ott a nagy lehetőség. Győzelmük nemcsak Romániának jelentene nagy sikert, hanem egész Európának; nagymértékben befolyásolná a Davis Kupa további fejlődését, újabb lendületet adna kontinensünk „fehér sportjának". TOMI VINCE mmpi IHII mii •nim m ni i •iini IIIII 1 nini lamu i IM n un i mu HIIM iiiiiiii i—wiiii i—ii—— m >1 111111 i ľnnmimtiTimTmmn niiB 1 1 mi m HM Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinc? Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő 532-20. titkárság 550-18, sportrovat 505-29, gazdasági ügyek 506-39 Távíró: 09308 Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava. Štúrova 4. Hirdetőiroda, Jesenského 12. Telefon 551-83. Előfizetési dfj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 0| Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.
