Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám, kedd

• ••••••••••••••ŠD - o J FILMEK­•••••••••••••••BO ZAHAR BERKUT (szovjet) A 13. században, a tatár— mongol hódoltság korában ját­szódik a Zahar Berkut című tör­ténelmi dráma cselekménye. Az ukrán népnek a tatár beto­lakodók elleni harcáról szóló elbeszélés. Zahar Berkut vezér története világszerte ismert. Leonyid Oszika rendező (egy­ben a film forgatókönyvének írója Is) nem a legenda illuszt­rálására törekedett; célja az volt, hogy a filmvásznon bemu­tassa egy népi hős erkölcsi ere­jét és hősiességét. Ezáltal a cselekményből nagyszabású történelmi drámát kreált — a becsületről és a nemzeti büsz­keségről. Tugar Vovka és Zahar me, hogy a történelmi freskó kifejezési eszközeit a dráma morális elemeivel sikerült har­monikus egységbe ötvöznie. Eb­ben természetesen szerepet ját­szott a film kulturált díszlet­és kosztümterve is, mely kifeje­zően érzékelteti a film balladai jellegét. Oszika filmjének nyel­vezete és számos megoldása emlékeztet a szovjet filmművé­szet klasszikus történelmi alko­tásaira, mint például Eizen­stein vagy Paradzsanov művei­re, bár a szimbólumok és a me­taforák az utóbbiak filmjeiben nagyobb teret kapnak. A kijevi Dovzsenko-stúdióban készült mű több egy látványos Jelenet a Zahar Berkut című szovjet történelmi filmből Berkut személyében két ellen­tétes életszemlélet és felfogás jut kifejezésre. Míg Tugar Vov­ka az ország népét kiszolgál­tatja az ellenségnek, Zahar Berkut a harcot választja, 'kö­nyörtelen harcot, melyben a szabadság felcsillanó reménye háttérbe szorítja a személyi ér­dekeket. A rendező vitathatatlan érde­WILLIE BOY történelmi szuperfilmnél: egy mai művész szemével érzékelt múlt. Az alkotás mentes min­dennemű felszínességtől és ol­csó hatástól. Vaszilij Szimcsics (a címszerepben), valamint Ivan Gavriljuk és Antónia Lef­tyija híven követték a rendező elképzeléseit, s természetes já­tékukkal magukra vonják a né­zők figyelmét. (amerikai) Ez a színes film az idős Abra­ham Polonsky munkája, aki el­ső filmjét húsz évvel ezelőtt forgatta. Aztán a rendező a McCarthy-rendszer áldozata ífett: húsz évre elhallgattatták majd a lánnyal együtt megszö­kik. A cselekmény az ameri­kai Nyugaton játszódik, s a fe­hér telepesek és az indiánok közti viszályokat és egyenetlen­séget, az utóbbiak méltányta­A Willie boy című amerikai film egyik kockája s nem kapott engedélyt a for­gatásra. Az autentikus eseményeken felépülő film közvetve a mai „nyugtalan" Amerikára is utal, s a rendező az alkotásba bele­ágyazta saját keserű élményeit és tapasztalatait is, a McCarthy­rezsim erkölcsi problémáit, a bizonytalanság, a „boszorkány­üldözés" éveit. A Willie boy egy indián fiú története, aki önvédelemből megöli menyasszonya apját, FILMMOZAIK • SYDNEY POLLACK leg­újabb művének címe A trapper bosszúja, de egyes országokban jeremiah Johnson címmel for­galmazzák: így hívják ugyanis a főhőst. Pollack westernjében az indiánok se nem rosszak, se nem jók, a rendező raalisz­lan helyzetét és kiszolgáltatott­ságát ábrázolja. Ebben a kör­nyezetben, ilyen körülmények közt következik be a tragikus kimenetelű drámai összecsapás. A film formáját és ábrázolás­módját tekintve rendhagyó western. A rendező a western és az erős szociális kritikát tartalmazó dráma elemeit egy­gyé kovácsolta, s ezzel gondo­latilag és művészileg egységes, megható s egyben rendkívül humanista művet hozott létre. ŕ— tikusan ábrázolja a fehérekkel való és egymás közötti össze­ütközéseiket. A Sziklás-hegy­ségben élő legendás hírű trap­per indián nőt vesz feleségül, az asszonyt azonban megfojt­ják az ellenséges törzs tagjai, amire a híres vadász kiirtja az egész törzset... A TASZSZ 1957. október 5-i rövidka jelentése ámulatba ejtette a világot. Arról tudósított, hogy a megelőző napon a szovjet kutatók hosszú éve­kig tartó munkáját siker koronázta: az első mes­terséges Hold elhagyta a Földet. A hír olyan nagy szenzációt váltott ki az egész világon, hogy hozzá hasonlót talán még nem ért meg az emberiség. A szovjet kutatók nem­csak megelőzték amerikai kartársaikat, hanem az egész emberiség nevében magtették az első lépést a világmindenség végtelenjébe, a bolygón­kon kívüli térségek megismeréséhez. Az emberi­ség ősrégi vágya kezdett teljesülni. A fantaszti­kus regények „utópisztikus" elképzelései azóta fokozatosan reális, valóságos tartalmat kapnak. Az űrhajózás technikájának története szoro­san összefonódott a rakéta történetével, mert mai ismereteink szerint ez az egyedüli eszköz, mely valóban képes valamely testet a Földről e világűrbe juttatni. Noha a rakéta egyike a leg­ősibb találmányoknak, a benne rejlő lehetősége ket csak a 20. század elején, elsősorban K. E. Ciolkovszkij orosz tudós munkássága során kezd­ték felismerni. Ciolkovszkij kidolgozta a változó tömegű pont, a rakéta mozgásának elméletét és bebizonyította, hogy a rakéta a jövő űrhajózá­sának eszköze. Ciolkovszkij, E. Goddard, H. Oberth, R. Esnauit-Pelterie és mások a húszas években megalkották a továbbfejlesztésre alkal­mas, folyadéküzemanyagú modern rakétát, mely először a második világháborúban játszott szere­pet (V2 rakéták), majd 1945 után a Szovjetunió­ban és az Egyesült Államokban a magaslégkör­kutatás eszközévé vélt. Az első, űrhajózási célokra is felhasználható, több lépcsős ÓTiásrakétát a Szovjetuniónak si­került 1957-re előállítania, és ennek segítségével helyezték pályára 1957, október 4-én a Föld első mesterséges holdját. Ez a nap a közvetlen űrku­tatás és egyúttal a gyakorlati űrhajózás kezde­tét jelenti. Azóta sok száz mesterséges égitest született és a Nemzetközi Geofizikai Év kere­tében kezdeményezett kutatási programjuk ki­szélesedett a Földnek mint égitestnek, az atmosz­féra, a bolygóközi anyag, a kozmikus sugár­zás, a Nap és más égitestek sugárzásának, a Hold és a bolygók felszínének sokoldalú vizsgálatává. Az első szputnyik 83,6 kg súlyú gömb alakú test volt, amely kezdetben 227 és 946 km magas­A világ első mesterséges holdja — a szputnyik elválik a hordozórakétától. ságban karingett a Föld körül. Otja során érin­tette a földgömb csaknem valamennyi pontját, mert 65 fokos szöget zárt be az egyenlítővel. Másodpercenként 8 km, tehát 28 800 km órán­kénti sebességgel repült. Fel volt szerelve szá­mos speciális regisztráló műszerrel az ismeret­len környezet fizikai tulajdonságainak vizsgála­tára. Az űrhajózás fejlődésében az első évek leg­fontosabb dátumai ezek voltak: 1959. január 2­án az első szovjet űrrakéta túllépte a Földtől va­ló végleges elszakadáshoz szükséges második kozmikus sebességet, amelyet szökési sebesség­nek is neveznek (11189 méter másodpercen­ként) 1960. augusztus 19-én a második szovjet szputnyik-űrhajó sikeresen visszatért égitest-pá­lyájáról. 1961. április 12-én első ízben utazott ember egy mesterséges égitesten (J. A. Gagarin a Vosztok űrhajó fülkéjében). így folytathatnánk hosszú ideig a kozmosz meghódításának sok-sok további határkövét: a Hold körülrepülését és a rajta való leszállást, a hold jármű sikeres szereplését, az űrsétákat és az űrrandevúkat, a Venus és a Mars felderíté­sét szolgáló íaboratóriumok bámulatos eredmé­nyeit stb. Az űrkutatás révén szarzett tapaszta­latok és ismeretek gazdagítják a tudományok egész sorát. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban az űrhajózás kibontakozásának eradményekép­pen jelentős iparág keletkezett az asztronautika szükségleteinek kielégítésére. Bizonyos aktuális gyakorlati feladatok megoldására már az űrha­józás nyújtotta lehetőségek is előtérbe kerültek, például a televíziós világadás mesterséges hol­dakkal. Hazánk is bekapcsolódott za űrhajózási problé­mák megoldásába. A szocialista országok IN­TERKOZMOSZ programjában jelentős mértékben kiveszik részüket a csehszlovák kutatók, akik speciális mérőműszerekkel és egyéb készülékek­kel járulnak hozzá a földgömböt körülvevő tér­ség fizikai sajátosságainak megismeréséhez. DÚSA JÖZSEF SZUPERSZONIKUS HAJTÓANYAGOK A repülőgépek sebességének növekedtével a hajtóanyag-problémák is megsokasodtak. Koráb­ban nem sokat gondoltak a tüzelőanyag elpárol­gására — most súlyos gondokat okoz a hajtó­anyag elgőzölgése, úgy is, mint veszteségek for rása, például a szivattyúzási nehézségek miatt, a hajtóanyagoszlop megszakadása következté­ben. Az oxidációs lerakódások dugulásokat okoz nak. A legsúlyosabb probléma pedig a hajtó­anyag spontán meggyulladása. S mivel a szuperszonikus utasszállítógépeken az aerodinamikai melegedés elérheti a 150 fokot, az öngyulladás veszélye azoknál a hajtóanyagok­nál is felléphet, amelyak a mai sugárhajtású gé­peken még teljesen biztonságosnak tekinthetők. A hajtóanyagokkal szemben támasztott követel­ményeket merőben újszerűen kell megfogalmaz­ni. A repülőbenzinek mai válfajait oktánszámuk szerint, kopásálló tulajdonságaik szerint osztá­lyozzák. A mai szokásos minőségek Európában 73, 80, 91/96, 100/130 és 115/145. Az oktánszám elnevezés csak 100-ig egyértelműen értelmezhe­tő, hiszen Í00 már tiszta izooktán-keveréket je­lez. Az oktánszám fokozására ólom-tetraetilit adnak a benzinhez, az ebből kiváló ólom lerakó­dásának meggátlására viszont etilénbromidot is tesznek hozzá. Az olajfinomítást termékek közül a legszigorúbb gyártásellenőrzést a repülőben­zin igényli. A turbina-hajtóanyagok családjában két alap­vető típus használatos: az Ismert világítóolaj­ból származó kerozin, és egy szélesebb frakciójú gázolaj. Korábban az egyes érdekelt országok előírásai eléggé eltértek, most azonban — nem kis mértékben a sugárhajtású gépek katonai al­kalmazásai miatt — többé-kevésbé egységesek a követelmények. A benzinhez jóval hasonlóbb, széles frakciójú hajtóanyagok jórész azért keletkeztek, mert at­tól féltek, hogy a kerozin mennyisége háború esetén csökkenne. A repülőbenzinhez hasonló tulajdonságok egyszersmind jelentékeny gyulla­dási veszéllyel is járnak, ezért a polgári légi­forgalomban inkább ' a kerozinalapú hajtóanya­gokat használják a sugárhajtóművek táplálásá­ra. A leginkább jellemző adat ezzel kapcsolat­ban: a kerozinalapú hajtóanyag legalacsonyabb forráspontja 150 C-fok, ám a széles frakciójú hajtóanyagé 50 C-fok. A fagypont (dermedés­pont) értéke kezdetben —40 C-fok volt, ami nem bizonyult elegendőnek az északi félteke jára­tainak üzemében, ám azután „átestek a ló másik oldalára", mert —60 C-fok fagypontot írtak elő, ami miatt a megfelelőnek minősített hajtóanyag mennyisége erősen csökkent. Végül — úgy lát­szik, maradandóan — mínusz 50 C-fok érték­ben állapodtak meg. A turbina-hajtóanyagok vegyi összetételében a réztartalom ellenőrzése és szigorú korlátozása (0,15 milligramm (liter) a legérdekesebb részlet, miután kiderült, hogy több baleset és üzemza­var oka ez volt. Emellett még igyekeznek az erő­sebb szulfidkoróziót is meggátolni, nemkülön­ben a peroxidok által okozott roncsoló hatást a gumitömlőknél stb. A szuperszonikus utasszállítógépek héjszerke­zetének borítólemezei átlagosan 150 C-fok hő­mérsékletre melegednek. Bár az ilyen hőmérsék­letű héjszárnyba beépített hajtőanyagtartály en­nél valamivel alacsonyabb hőmérsékletű marad, mégis a hajtóművek közelében számos vezeték 200 C-fok fölé is melegedhet. Általában a „forró" pontok kevésbé veszélyesek, mint az egyenlete­sen magasabb hőmérsékletre melegedett részek. Ha például a vezeték egy része forró, attól még a hajtóanyag folytonosan átáramolhat rajta, anélkül, hogy robbanási veszélytől kellene tar­tani. Mindenesetre a szuperszonikus polgári gépek hajtóanyagával kapcsolatos problémák tisztázá­sára kiterjedt vizsgálatokba kezdtek. Angliában például az olajipar nagyvállalatai az egyetemek kutató laboratóriumaival, a repülőgép-hajtómű­veket gyártó vállalatok mérnökeivel, a repülő­ipari kutatóintézetek irányításává! jól egybe­hangolt vizsgálatokat folytatnak. Elsősorban a spontán öngyulladás hőmérsékletét mérik szab­ványosított körülmények között, az öngyulladást kísérő nyomásnövekedés tanulmányozásával egy­bekötve. A vizsgálatok nem csupán a hajtóanya­gokra is kiterjednek. (dj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom