Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

Az ideoligiai munka fii feladatai a CSKP XIV. kongresszusa u (Folytatás a 8. oldalról] te mérhetetlen. Tevékenysége rendkívüli érzékenységet, türelmet, a gyermekhez és a diákhoz való bensőséges viszonyt, fejlődésük iránti mély érdeklődést igényel, hogy minden tehetség fejlődhessék, hogy minden fiatal emberben kialakuljanak egyéniségének alapjai. A jó tanítóra az ember egész életén át szívesen gondol. A pedagógus számára a legnagyobb elismerés és a legnagyobb elégtétel, ha látja, hogy nővén, dékeiből becsületes, jellemes, áldozatkész, derék, a szocializmushoz hű emberek növekednek fel, A tanítónak teljes mértékben tudatosítania kell, hogy felelős a társadalomnak, az államnak és a pártnak. Ugyanakkor a társadalom kötelessége megszilárdítani a tanító tekintélyét és ügyelni arra, hogy ezt a fontos hivatást olyan emberek végezzék, akik vállalják a szocialista állam politikáját, akik a szocializmus őszinte hívei, akik lelkesedéssel és meggyőződéssel dolgoznak. A XIV. kongresszus beszámolója helyesen hangsúlyozza, hogy a formaliz. mus sehol sem olyan ártalmas, mint az iskolai és a nevelőmunkában. Ezért feltétlenül lényegesen meg kell javítani a tanítókat előkészítő pedagógiai és egyéb karok tevékenységét, fóként a hallgatók kiválasztása, valamint a nevelő tevékenység tartalma és módszerel tekintetében. Rendszeres gondot kell fordítani az •állampolgári nevelés és a marxizmus —leninizmus tanítására, ami politikai szempontból rendkívül fontos. El kell érni azt, hogy tanítását a legtapasztal. tabb és legfejlettebb pedagógusokra bízzák, akik a diákokat meg tudják nyerni és fel tudják lelkesíteni a tudományos szocializmus és kommunizmus céljainak elérésére. A szocialista művelődési rendszer mélységes demokratizmusa abban rejlik, hogy a művelődést széleskörűen hozzáférhetővé teszik a dolgozók és gyermekeik számára úgy, ahogy azt a kapitalizmus sohasem tette és máig sem teszi lehetővé. Iskolaügyünk e demokratikus jellegét feltétlenül hangsúlyozni kell, mégpedig azáltal, hogy rendszeresen gondoskodnak a munkás- és a parasztcsaládok gyermekeiről, hogy azoknak a gyermekeknek, akik tehetségesek, reális lehetőségük nyíljon a közép- és a főiskolai tanulmányokra. Hisz a múltban a jobboldali opportunisták elit elméleteinek egyik gyakorlati következménye az volt, hogy rendszeresen csökkent a munkás, és a parasztszármazású közép- és főiskolai diákok száma. Ezen a téren már fordulat következett be. Az irányító iskolai szerveknek úgyszintén javaslatokat kell készíteniök annak érdekében, hogy biztosítsák a tehetséges fiatal munkások és szövetkezeti parasztok számára a közép, és a főiskolákon való tanulás lehetőségét. Komplex Intézkedéseket kell előkészíteni ahhoz, hogy a tanonciskolák rendszerében alapvetően megjavuljon az ifjú munkásnemzedék nevelése. A CSKP KB Elnökségének terve alapján e problémák megoldásán már folynak a munkálatok, és belátható időn belül megtárgyalják őket. Az iskola fontosságáról nem elegendő csupán beszélni, hanem biztosítani kell fejlődését is. Az egész iskolai igazgatásnak és a területi pártszerveknek konkrét Intézkedésekkel kell biztosítaniok az iskolák munkájának tartalmát és anyagi-műszaki feltételeit. A helyi szervek széles jogkörrel rendelkeznek, amit senki sem akar korlátozni, de kategorikusan meg kell követelni az egységes iskolapolitikának az egész államban való érvényesítését. Az oktatásügyi minisztériumoknak egyebeken kí. vüí rendkívüli figyelmet kell szentelniök jó tankönyvek létrehozásának, e tankönyvek szükséges stabilitásának és a korszerű tanítási segédeszközök biztosításának. A mai ülésen természetesen nem meríthetjük ki az iskolaügy további fejlesztésével összefüggő problémák egész skáláját. E kérdésekre központi bizottságunk külön ülésén visszatérünk. A szocialista ember nevelése és egyéniségének kialakítása során fontos feladat hárul szocialista művészetünkre és kultúránkra. A szocialista kulturális forradalom már számos jelentős alkotó sikert hozott. Megcáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy a jobboldali opportu. nisták milyen arcátlanul törekedtek arra, hogy az elmúlt Időszakot a sötétség időszakának tüntessék fel. Hisz ebben az időszakban számos múlhatatlan érté. kű mű keletkezett, amelyek méltók szocialista korszakunkhoz, magával ragadó tanúságát adják forradalmunknak, az emberek hősi erőfeszítéseinek és gyarapítják a világ kultúrájának kincsesházát. A szocialista társadalom építése folyamán a kiváló művészek egész sora növekedett fel, akik életüket és alko. tómunkájukat egybekapcsolták népünk forradalmi küzdelmével, a szocializmus és a kommunizmus eszményeivel. Művészi erővel ábrázolták korunk konflik. tusait, győzelmeit és ideiglenes veszteségeit is. Emellett utat engedtek az Igazi modernségnek, amelynek tartalmát Vladlslav VanCura, a cseh kultúra kimagasló képviselője a következő szavakkal fejezte ki: „Üj, új a kommunizmus csillaga, együttes munkája új stílust épít, és ezenkívül nincs modernség". Egyetlen tőkésország sem dicsekedhet azzal, hogy kulturális értékei oly demokratikusan hozzáférhetőek és úgy fejlődnek, mint a szocialista országokban, beleértve Csehszlovákiát ls. A világ legfejlettebb színházi hálózatával, a kulturális, a művészeti és a népnevelési intézmények fejlett rendszerével rendelkezünk, számos zeneegyüttesünk, népművészeti együttesünk van. A könyvtárak tízezrei, a képtárak, a múzeumok és a történelmi műemlékek százai találhatók nálunk. Népünk élénk érdeklődést tanúsít a kulturális és a művészi értékek iránt, amelyek létfontosságúvá váltak számára. Becsüli az irodalmat, a képzőművészeti, a zeneművészeti, a drámai és a filmalkotásokat, amelyek gyarapítják szellemi világának gazdagságát, tágítják látókörét, segítséget nyújtanak a jobb jövőért vívott mindennapos küzdelemben. Köztársaságunkban például évente mintegy 6500 könyv jelenik meg 80 millió példányban. Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Factures című folyóirata könyvkiadói tevékenységünket a következő szavakkal értékeli: „Ez a helyzet egyedülálló olyan országban, amelynek csupán 14 millió lakosa van... a könyvek olcsók, tehát hozzáférhetők a nagy olvasóközönség számára ... hány millió gyermeket örvendeztettek meg világszerte a csehszlovák gyermekkönyvek bájos illusztrációi, amelyek rendszeresen elnyerik a legmagasabb díjakat..." A kulturális fejlődésben elért eredményeink fényében különösen azoknak a különféle állításoknak a

z értelmetlensége tűnik szembe, amelyek szerint a szocialista Csehszlovákiában szellemi pangás mutatkozik. E hamis panaszok mögött csupán sajnálkozás rejlik afölött, hogy a jobboldali erók saját céljaik érdekében már nem élhetnek vissssza a kultúrával és a művészettel. Az éles eszmei összecsapásokban fokozatosan kialakul az írók, a mükritikusok, a képzőművészek, a drámai művészek, a zeneszerzők és más kulturális dolgozók alkotóereje, akik tehetségüket ' és képességeiket a szocialista társadalom fejlesztésének, a dolgozó ember szebb és jobb életének szolgálatába állítják. A cseh és a szlovák írók, a cseh és a szlovák színművészek, valamint a szlovák zeneszerzők nemrégen lezajlott kongresszusai meggyőzően bizonyították, hogy művészeti frontunk határozottan kész kivenni részét a XIV. kongresszuson kitűzött feladatok telje sítéséből. Politikánk kétségtelen sikere az, hogy az ellenforradalom által okozott károk után sikerült kialakítani a tehetséges alkotó művészek marxista—leninista magvát, amely köré felzárkóznak kultúránk összes becsületes alkotói. Minden művésznek, aki őszintén részt akar venni a szocialista kultúra fejlesztésében, erre elég lehetősége nyílik. Fő feladatunk most teljes mértékben felújítani a szocialista küldetéssel lényegileg összefüggő kultúra és művészet funkcióját. A kultúra minden társadalomban mindig szociális küzdelmek közepette fejlődött, s vagy a ha. ladő, vagy a reakciós erőket szolgálta. Ennek alapján alakult ki a kultúra és a művészet osztály-eszmei színvonalának jellege, amely ma is az emberiség jelenlegi haladó és reakciós erői közötti éles ideológiai küzdelem középpontjában áll. A szocalizmusban oszthatatlan részét alkotja a munkásosztály és valamennyi dolgozó azon erőfeszítéseinek, amellyel a munka teljes felszaba. dítására és szociális szempontból igazságos társadalmi kapcsolatok elérésére törekszik. A kommunista jövőért folyó nagy küzdelem egyik leghatékonyabb fegyvere. Az Igazi művészet kell, hogy a haladást, a humanizmust, az ember felszabadítását szolgálja. Ahol a művészet a reakciós társadalmi erők szolgálatában a tőke könyörtelen kizsákmányoló érdekeit szolgálja, ott nemcsak hogy nem teljesíti többé alapvető küldetését, hanem megszűnik művészet lenni. Igaz, hogy a tőkésvilágban is létrejöttek és létrejönnek értékes művészi alkotások. Elsősorban azonban a dolgozók súlyos életfeltételei elleni, a tőkés kizsákmányolás és a mindenfajta elnyomás elleni tiltakozás következményei. A kultúra és a művészet, ha igazán nagy és értékes akar lenni, nem állhat azon a gigantikus küzdelmen kívül, amelyben eldől az emberiség sorsa, az emberiség átmenete a kapitalizmusból a kommunizmusba. • Mindazok a támadások, amelyeket a szocialista elkötelezettség a művészet pártossága ellen a művészet autonomitása és érinthetetlensége jelszava alatt intéznek, nyilvánvalóan politikai célokat követnek. Meg akarják fosztani a művészetet szocialista jellegétói, mozgósító erejétől, a szocialista ember kialakításában betöltött jelentős szerepétől. Az úgynevezett tiszta, mintegy politikától mentes művészet hirdetői a valóságban az individualizmust táplálták és konzerválták az emberekben, a belenyugvást a múlt csökevényeibe és a kedvetlenséget ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a hasznos társadalmi munkába. Akár tudatosították, akár nem, ezáltal nemcsak népünk érdekei, hanem a művészet saját érdekei ellen léptek fel. A szocialista realizmustól a pártosság, az emberiség és az érthetőség alapelvétől való eltérés egyáltalán nem vezetett a művészet valamilyen autonő. miájához, hanem ellenkezőleg: a művészetet alárendelte a reakciós erők érdekeinek. Ezt a célt szolgálta az is, hogy megnyitották a zsilipeket a nyugati dekadens hatásoknak a kulturális éleitünkbe való széles körű beáramlása előtt. A burzsoá életmód népszerűsítésétől kezdve egészen a szocializmus alapelveinek kétségbe vonásáig, sőt nevetségessé tételéig, és kultúránk kommercionalizálásáig. A televízió képernyőjén, különféle könyvek, brosúrák és folyóiratok oldalain, a mozik vásznain egyre nagyobb mértékben jelentek meg a burzsoá társadalom eszményképei és gyorsan eltűnt róluk a rendes dolgozó ember, korunk igazi pozitív hőse. A tőkésvilágban a művészet és az irodalom is a kereskedelem tárgyává válik. A monopolista csoportok nyeresége érdekében eltorzítják a kultúra legnemesebb értékeit, elszegényedik és elferdül az ember érzelmi és erkölcsi világa. A kultúra és a művészet durva kommercionalizálása egybekapcsolódik az ideológiai diverzióval. Többé már nem az alkotó művészek, hanem manipulátorok, „a művészet és a kultúra" keres, kedői döntik el, mi az értékes a művészetben és a kultúrában. A jobboldali opportunistáknak és revizionistáknak ezt a gyakorlatot, sajnos, nem csekély mértékben sikerült a hatvanas években meghonosítaniok a mi viszonyaink között is. Mindnyájan tudjuk, milyen katasztrofális hatása volt ennek az emberek, főként az ifjúság érzelmi és erkölcsi életére. Habár már sok mindent leküzdöttünk és pozitív eredményeket értünk el, legfőbb ideje, hogy e destrukció maradványait is kisöpörjük életünkből. Ezt természetesen nem oldjuk meg csupán felhívással, hanem a tervezési, a pénzügyi és a költségvetési intézkedések egész sorával kell biztosítanunk. Éppen azért, mert a kultúrának és a művészetnek hozzá kell járulnia az új, szocialista ember neveléséhez, és nem válhat a kereseti tevékenység szférájává, megköveteljük, hogy minőségi és magas színvonalú legyen. Ezzel összefüggésben emlékezzünk az SZKP Központi Bizottságának az irodalmi és művészeti kritikáról 1962 januárjában ho_ zott határozatára, amely magas művészi' igényeket támaszt a szocialista művészekkel és írókkal szemben, s ezeket az igényeket szervesen egybeköti a mély szocialista eszmeiség követelményével. Ez a mi számunkra is ösztönző és tanulságos. A művészet számára igazi szabadságot csak a szocializmus biztosít A párt a művészek számára nem írja elő a valóság művészi ábrázolásának formáit. Ezt maguk az alkotók döntik el. Pártunk nemcsak hogy elismeri a kísérletezésre, a kifejezési eszközök ke. resésére való jogot, hanem támogatja is. Pártolja az egyéni hajlamok, a tehetség érvényesítését, a szocialista realizmus módszeréből kiinduló formák és zsánerek sokoldalúságát. Ügy véljük, hogy az igazi művésznek, aki megbe. cstili saját munkáját, elsősorban a szocialista társadalom gazdag, mérhetetlenül sokrétű és kimeríthetetlen életében kellene ihletet keresnie, nem pedig a szemétdomb hulladékaiban kotorásznia. Az a tény, hogy ma nálunk újból normálisan kibontakozik a munka, a kultúra és a művészet terén, — úgy tűnik — ez a Nyugaton egyesek számára elfogadhatatlan. A szabadság hiányát panaszolják nálunk hangoskodva. A szó szoros értelmében dühöngenek, rágalmaznak és koholmányokat terjesztenek mintha a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a kultúra és a művészet nem volna szabad, bilincsbe volna verve. Minden objektív ember meggyőződhet arról, hogy a művészet számára igazi szabadságot csak a szocializmus biz. tosít. Emellett nem leplezzük azt, hogy a szocialista társadalom feltételei között nem lehet helye az olyan művészetnek, amely ideológiai diverziót folytat. Üjból nyíltan kijelentjük, hogy nálunk minden egyes művész becsületesen bekapcsolódhat szocialista életünk egészséges áramlatába, és arra törekedhet, hogy alkotásával, becsületes munkájával, szocialista elkötelezettségével kivívja népünk megbecsülését és elismerését. Elvtársak, jól tudjuk, hogy a szocializmus felépítéséhez nemcsak jól működő üzemek, közlekedés, építőipar, erős tüzelőanyag. és energetikai alap, vagyis röviden: műszaki támaszpont elkerülhetetlenül szükséges, hanem a fejlett kul. túra, az ember műveltsége és mélységesen szocialista öntudatossága is. Az erkölcsi és a politikai tulajdonságok a szocialista építés sokoldalú folyamatában alakulnak ki. Nem érhetők el az egész párt. valamint az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek és szer. vezetek céltudatos, rendszeres eszmei nevelőmunkája nélkül. A legjobb irány, vonal, program vagy határozat is csupán holt betű marad, ha megvalósításukhoz nem tudjuk megnyerni a tömegek támogatását. Marixsta—leninista ideológiánk reális erő, mert a tömegek megértik és magukévá teszik. A dolgozóknak a párt politikája számára való megnyerésében hatalmas eszközt jelentenek a tájékoztatási eszközök — az újságok, a folyóiratok, a rádió, a televízió, a filmhíradó és a Csehszlovák Saltóiroda. Amint ismeretes, a válság időszakában éppen ezek az eszközök játszottak döntő szerepet a jobboldali opportunista és antiszociaHsta erők felsorakozásában. Soha többé nem szabad megengednünk, hogy ilyesmi megismétlődjék, hogy ismét behatoljanak e területre nemcsak eszmei ellenfeleink, hanem a politikailag ingadozó emberek és a különféle karrieristák sem. A pártszervek a központban, a kerületekben és a járásokban teljes felelősséget viselnek e tájékoztatási eszközök irányításáért és hatásáért. Éppen ebben a szférában nem szabad megnyilvánulnia a legkisebb liberalizmusnak vagy elvtelenségnek, elnézésnek sem, semmi olyan törekvésnek, hogy elleplezzék vagy mentegessék a fogyatékosságokat. Mindazoknak, akik a tájékoztatási eszközökben dolgoznak — igazgatóknak, főszerkesztőknek és szerkesztők, nek —, tudatában kell lenniök, hogy ezek az eszközök nem jelentenek szónoki emelvényt kétes szubjektív nézetek számára, hanem fontos kollektív szervező, tájékoztató és nevelőeszkőzként a szocialista társadalmat kell szol. gálniok. Ebből következik valamennyi dolgozójuk felelőssége minden egyes szóért és minden egyes képért. A XIV. pártkongresszus értékelte a tájékoztatási eszközöknek a konszoli. dációs folyamatban való osztályrészét, s ugyanakkor hosszú tartamra kitűzte további munkájuk feladatait a közvélemény kialakítása, a dolgozóknak a párt politikája számára való megnyerése folyamán, valamint a burzsoá és a kispolgári ideológiák, a múlt csökevényei elleni harcban. Az üzemekben, a földe, ken, valamennyi munkahelyen kibonta. kozó nagy, lendületes munkát meggyőzően és egyre szélesebb körűen kell ábrázolni. Ugyancsak a tájékoztatási eszközök feladata sokoldalúan hozzájárul, ni a testvéri szocialista országok életé, nek mélyebb megismeréséhez, főként a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista kötelékeink megszilárdításához és fejlesztéséhez, a világszerte folyó osztályküzdelem bonyolult kérdéseinek megér té s éh 6z. A tájékoztatási eszközök rendszerében különös jelentősége van a pártsaj. tónak, elsősorban a Rudé právónak, a CSKP KB sajtőszervének, amely kifejezi a párt központi bizottságának állásfoglalását belpolitikai életünk és a nemzetközi események valamennyi alapvető kérdéséhez. Mint a párt központi sajtöszerve befolyásolla a többi lap és valamennyi tájékoztatási eszköz munkáját is. A párt eszmei nevelő és tömegpolitikai munkájával szemben támasztott fokozott igénynek kell, hogy kifejezésre jussanak a Rudé právo színvonalának emelkedésében is, abban, hogy a politikai harc során példával járjon elöl az elvhűség, a megalkuvás nélküli harci szellem tekintetében. Ebből következnek a tevékenységéve!, a párt és az egész társadalom irányában viselt felelősségével szemben támasztott magas igénvek. Helyes, hogv a kekollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 10. oldalon)