Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

MIROSLAV VÁLEK VERSEI LÁBUNK ALATT A FÖLD TófJig érő sár Zuhog még. Rájuk szakadt az ólmos ég. Magányos holló, ide szállsz? Szilárd talajt, földet, hol találsz? Ez a te földed, ez ad kenyeret isznak, mint a gödény, hallgatag emberek. Isznak bátorságra, ha bánt a félelem. Imbolyog a kocsma, mint gunár a vizén. Asztalon a fejük, mint kemence kenyér. Templomban füstölög kormos gyertyabél. Reggel óta szakad, súlyos, süket eső S te föld, csak hollgatsz, felszántott temető Az arcuk eltakarják, a könnyük lemossák, szájukból nem szűnik a keserű panasz. Ahogy kezdetben volt, örökké úgy marod. Az elszunnyadás előtt egy perccel, a mozdulatlan időben, arccal feléd hátrálok visszafelé. Ott alszik gyermekrajzaim zöld napja, a háromlábú kutya értelmes, emberi hangon beszél, a tintarigó halkan fütyörész az itatóspapiron. ^ Feltárul a tárgyak valódi alakja és értelme. Messze, de minden úgy maradt, ahogy régen, érintetlenül és tisztán, mert mindenki gyermekkora egyetlen kulcsra van zárva, mely örökre elveszett. Nehéz pillanatokban jövünk ide, dörömbölünk a kapun és parancsoljuk: Nyílj kii De a kacsalábon forgó ház nem áll meg, csak a néma rigó repül riadtan a napba. Zárva . . M'lbó évre bezárva, mindörökre. Ezért, ha ternincmgon emlékezünk, gyermekeink sírnak, és azt mondják: Hagyd abba! Hagyd abba ezt a borzalmas mesét, melyben minden szomorú. Szomorú álmok, szomorú pirkadat, az éjszaka égboltjáról letépett bánatos, hgnyatlő csillagok. Igy járt-kelt o halál a szesz kék lángját gyújtva az apák fajében Fekete kenyérszelet, szájak felett függő, mint fantasztikus holdkaréj, de százszor gyorsabban elfogyó, és kétségbeesett gyermekszemek bolygója kísért nyomon, míg elenyész. Anyanyelv édessége és ez ártatlan két szó keserűsége: Mama, adjl Tulajdonképpen milyen hangot ad az abszolút csöndben? hulló tiszta, áttetsző könnycsepp? Tenyérbe hajtott fejjel töprengünk, igaz volt e mindez? Hol vagy te síkság, melynek arcán ragyaként ég a földesúri bricskák nyoma? Hol vagy, béresek síksága, sárral fröcskölt és megfáradt, csavargók és falusi bolondok síksága? Megalázva és mezítelenül, remegtél szegénységed rongyai alatt és az igazságos isten szeme előtt, kit három batyu búcsúért megvásároltak. Elfeledkeztünk rólad, elfeledkeztünk róluk, az élve eltemetett kezekről, a tétlen kezek, konkrét értelem nélkül, fölöslegesek, A júliusi este csodálatos homályában, a gyümölcsérés előtti feszült csöndben, mikor az utolsó cserép kerül házatok tetejére, abban a pillanatban, mikor elalvás előtt lehunyjátok szemeteket, ti, mindannyian, akik dicséritek az elmúló napot, hívjátok a vizeket. Hívjátok a rég elfolyt vizeket, szóljatok hozzájuk száz alakban: Jöjjetek, ősi tolyók, folyjatok visszafelé régi medretekben. Hullámok, csak az öngyilkos végzetes ugrása után boruljatok össze. Zöldüljetek ki, kutak vak szemei, törüljétek le tükrötöket, melyre ez vagyon írva: betegség, nyomor, éhség. Lépj ki a föld mélyéből véres veríték, dicsérd a kezet, mely letörölt, könyörüljetek óceánok, adjátok vissza az asszonyok és anyák könnyének sóját, akik lerogytak az élet terhe alatt. Egyesüljetek, múlt idők és ősidők vizei, tanúskodjatok az élőkért, akiknek, mig kezük már a naphoz ér, szükségük van a megismerés bizonyosságára, szilárd pontra, OZSVALD ÄRPAD fordítása SZONETT ÉS EMLÉKEZTETŐ Mikor a költőnek elcsuklik szava, mert elvesztette verse hitelét, azt mondják: Hanyatlik fáradt csillaga, azt sem tudni, miért és minek élt. Mikor a versnek megszűnik varázsa, o költő némán elrejti sebét, minden érintés s szó szíven találja. Meg is halhatna Ugyan minek élt? Ha szívében meghal a vers varázsa, elveszti hangját, kedvét, mindenét. Szüksége volna gyógyító tanácsra, hogy értse végre meg: kór rágja életét, s ha nem talál szilárd talajra lóba, ki mondja meg, hogy vajon minek élt? RACZ OLIVÉR fordítása kl EMBER ÉS A TUDOMÁNY Sotér István: Az ember és műve E kötetben az irodalomtudős, s nem a szépíró Sőtér István lép Ismét az olvasó elé. Már régóta megfigyelhető nála a szintézisre törekvés, többféle értelmezésben is: az irodalmi anyag vizsgálatában, a módszerben, saját irodalomtudósi pályája tanulságainak Összegezésében. Sőtér István akadémikus törekvéseiben korábban még csak bizonyos ielek mutattak erre (láték és valóság. 1946, Romantika és realizmus, 1956, valamint a Világtátak című világirodalmi érdekű gyűjteményes kötet, 1957-ből). A Nemzet és haladás az első nagylélegzetű könyv. 1963ban melv a Világos utáni magyar irodalom összegezését kívánja nyújtani. Az ezt követő Tisztuló tükrök (1966) pedig a két világháború utáni magyar irodalom problémáit boncolja; s ezek között többet megtalálunk már az előttünk fekvő kötet anyagából Az ember és müoé-bői. Sőtér István könyve arra bizonyság, hogy az író, a tudós nem homogén korban él, s talán szerencséje is. hogy sok változásnak lehet hiteles tanúja. Kötete így (A tisztuló tükrök-kel együtt) tulajdonképpen számvetésre kötelez. De Az ember és müve című kötetnek van, létezik két központi, általános érvényű problémaköre, amelyek felől a leghelyesebb megközelíteni könyvét. Az egyik: a múlt és jelen kapcsolata. „Az irodalomtudomány egyszerre a fnúlt és a jelen tudománya" — írja jelen könyvében (A tisztuló tükrökben arra utal, hogy létezik a múlt, „mely átnyúlik a jelen. ben", másfelől „a jelen, melv a múltnak és részese"). A másik, igen fontos problémakör, amely tulajdonképpen minden eddigi Sőtér-tanulmánytól és könyvtől elválasztja a mostanit: címében is ezt viseli — az ember és műve „A mű nem feledtetheti velünk az embert, s az irodalom megértése érdekében nemcsak a műből, hanem az emberből is kell kiindulnunk" — vallja Sőtér István könyve előszavában. „Az ember és műve kölcsönösen meghatározzák egymást, egyiket nem foghatjuk föl a másik nélkül" — folytatja bizonyító érvelését. Vagyis a mű létrejöttéhez szükséges, gyakran a háttérben meghúzódó élmény fontosságára hívja fel a figyelmet. Ez tulajdonképpen dialektikusan következik az előbb említett két központi problémakörből. S nem csak ez, hanem az évek óta oly sok vitát kiváltott és felkavaró kor, stílus, módszer, irányzat kapcsolata stb. Sőtér István fugaszerűén felépített kötetének szerkezete az elméletitől a konkrétig, tulajdonképpen ezt sugalmazza. Hiszen az alkotói módszerről szól könyve első harmadában, amelyet a korszakok és irányzatok vizsgálata követ; ezt kellőképpen egészíti ki a nemzetközi irodalomtudományban is méltán rangos helyet elfoglaló összehasonlítás és szembesítés, amely — saját bevallása szerint — „a komparatista módszer új útjait keresi", vagyis „az irodalmi hatások vizsgálatának régi iskolája helyett, az egyes irodalmak jelenségeinek, irányzatainak szembesítő vizsgálatát". Kibontakozóban lévő, új, nemzetközi igényre is számot tartó vizsgálati módszer marxista értelmezését kutatja. Problémák^ vet fel; gyakran a megoldás azonnali, s konkrét megoldása nélkül. A tudománynak nem is lehet sokszor látványos mutatványokba bocsátkozni. Érvek és ellenérvek találkoznak, néha látatlanul is; s főleg azt magyarázzák: a tudományos kutatás végeredményben kollektív alkotás. Akarjuk-e vagy sem. Sőtér István könyve utolsó nagy fejezete, a líráról szóló bizonyltja ezt talán a legékesebben. A Ura műfaji, nemzeti és nemzetközi stb. problémáit vizsgália. s keresi-kutatja az összefüggések konkrét, történelmileg is nvomon követhető szálait. Mindez azt is jelenti: Sőtér István nem „kész" tételekkel Igyekszik igazságát „bizonyítani". Valóban igazi tudóshoz ez méltatlan is lenne. Gyakran újraértelmezésről van saü (mint pl. a „preromantika" kérdése, a Sturm und Drang, az osszianizmus stb.). Egy valamiben Ső'ér István viszont következetes: az egymást követő irodalmi korszakok, korjelenségek láncolatát szerves, egymásból következő jelenségeknek fogja fel. A múlt és jelen — már említett kapcsolata — ezt sugalmazza Még akkor is, ha a fejlődésDen, szükségszerűen — az evolúciós folyamatokat revolúciós megrázkódtatások váltják fel. Gyakran keverednek is e vonások (gondoljunk csak kötetének nagv fejezeteire, mint a felvilágosodás problematikája, vagy éppenséggel a Bánk bán-értelmezése stb.). Minden esetre kínálkozik egy immanens vizsgálati módszer: az irodalmi alkotáson keresztül az embert megérteni; ehhez pedig nagyon is szükséges a mű benső világának esztétiKGi-kľitikai vizsgálata. Bizonyos, hogy — vitatható pontjai ellenére — „bánk tündéri láncait" nem is érthetnők meg másként, csak ilv megközelítéssel. Vagy a romantika kora is rejtve maradna e nélkül. Jóllehet: a revolúciós folyamatoknak ez esetben fokozott mértékben van szerepük, hiszen magának a romantika létrejöttének motívumait sem érthetnők meg a francia forradalom nélkül; hát még a szocialista realizmust, vagy a gorkiji realizmust — az Októberi Szocialista Forradalom ténye nélkül. Vagyis: hangsúlyozza-e, vagy sem Sőtér István — az egyes korszakok irodalmi irányzatai között ha létrejön is az átmenet, az sohasem egyértelműen evolúciós. Jó példa erre Bánk bán. Lázadása az őt körülvevő világ ellen azon a ponton éri el — érzelmileg ls igazolt — tetőfokát, amely ponton leginkább köthető (vissza) a Sturm und Drang-hoz, a felvilágosodáshoz. Különben, s teljes egészében — a Bánk bán-problematika csakis (a forradalom utáni) korai romantika korszakából érthető meg. Ez vitapont — a Bánk bán-kutatók között. Ezt sommásan a felvilágosodáshoz kötni nem lehet. Éppen Sőtér István utal arra, hogy Az ember és műve című kötete, „e kötet tanulmányai kísérletek arra, hogy valamely korszakot, — a korszakban mozgó, változó jelenségeket, melyek több-kevesebb egyöntetűséggel irányzatokba is rendeződnek — a maga mozgásában, változásában, s dialektikus viszonylatainak élő szövevényében lehessen felfogni". Csakis így követhetjük nyomon mindazt, ami egy korszakban — a többihez képest — újként, újításként jelentkezik, s a mi visszapillantó szemünkkel, vagyis történelmileg annak fogható fel. A megvalósítás példáját, az újítás lehetőségét ismerjük fel benne. (Sőtér István éppen Gorkiit idézi ilv példaként. ) S az ideológiai iránytű: Lenin módszere. Annak lényege pedig, amelynek egyik alapvető tételét a Filozófiai füzetekben jegyezte fel Lenin: „Az eszmei átalakulása valóságossá — ez mély gondolat: nagyon fontos a történelem szempontjából. De az ember személyes életében is látható, hogy sok igazság van benne..." A módszer ebben az esetben nem csak a dialektika materialista alkalmazását jelenti, hanem azt is — erre Sőtér István nyomatékosan felhívja a figyelmet —, hogy „Lenin gondolkodásában és cselekvésében a szabadság és a szükségszerűség egybeesnek ..." így. ilyen alapokon nyugodva kaphat helyet Sőtér István kötetében — a már jelzett témacsoportok mellett — Petőfi, Arany, vagy Madách és a koreszmék kapcsolata, a nemzeti kérdés történelmi dilemmái, a Bartókanalógiák, avagv Herder, másfelől Herzen stb. A tudomány, az irodalomtudomány egy új kapcsolatára — az ember és a tudományéra kívánja felhívni a figyelmet Sőtér István. Nem hallgatva el az irodalomtudomány megannyi dilemmáját, kérdőjelét. Sőtér István kötetére, gondolatainak, tanulmányainak sürgetéseire nyomatékosan oda kell figyelnie a szaktudománynak; általában a társadalomtudományoknak. Erre azért van szükség, hogy korunk rohanó idejével, s az annak megfelelő változó kutatói módszereivel lépést tudjon tartani. KOVÁCS GYOZÜ