Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

Régen élt őseink bolygónkat tartották az űr központjának és Mózes első könyvében, az úgynevezett Genezisben leírta, hogyan teremtette az isten a világot: az első napon az eget és a földet, majd minden következő napon valami mást. így keletkezett a Föld, mint az isteni törekvés célja, és a fény az égbolton, amely megvilágította az alkotást, elválasztotta a nappalt az éjszakától, és kimérte napokra és évekre a múló időt. Ez a tévhit — a tudományos ismeretek révén némileg módosítva — lényegében és a szellemi szféra jelentős területén ma is érvényesül. Igaz: ma már senki nem állítja, hogy a bolygónk körül forognak a csillagok, vagy a Nap, de még tudósok is akadnak, akik tagadják, hogy más bolygón is létezhet élet és fejlett civilizáció, mert — semmivel sem bizonyított meggyőződésük szerint — ez csak a Földön lehetséges. Holott „közvetlen közelünkben" 18 000 olyan bolygó kering, amelyen adva vannak a földi értelmezésű élet feltételei, és ha bolygószomszédainknak csupán 1 százaléka lakott, már 180 égitestről érkezhetnek hozzánk üzenetek, vagy látogatók. De ki tudja, hogy mi van a végtelen űrben? Már ebből is látható, hogy bizonyos mértékig a geocentrikus elmélet legalább is kétséges, és erősen vitatott kérdés, hogy vajon az idegen bolygók lakói nem kísérelték-e meg felvenni a kapcsolatot a földlakókkal. Néhány tudós azt állítja, hogy ilyen kapcsolatteremtés — mégpedig személyes látogatás formájában — nemcsak a múltban fordult elő, hanem napjainkban is előfordul. De ezek a tudósok — a nevetségességtől félve — nem hajlandók a nyilvánosság előtt nyilatkozni, mert az ilyen irányú feltevéseket még igen sokan bizonyíthatatlan, áltudományos fantazmagóriáknak minősítik. A tagadás viszont paradoxon, hiszen az opponensek sem képesek az ellenkezőjét bizonyítani. A logika nem zárja ki azt, hogy létezhetnek más, a földinél régebbi, tehát műszakilag is fejlettebb civilizációk, de a régészek még nem bukkantak olyan bizonyítékra, amely megcáfolhatatlanul igazolná, hogy már valóban voltak idegen bolygókról érkezett vendégek a Földön. Ezzel szemben az is igaz, hogy az írott emlékekben található „rejtélyes" régészeti leletbeszámolőkra sem találtak elfogadható magyarázatot. Különösen Egyiptomban lehetne mélyíteni és bővíteni a múltat vallató kutatóárkot. Ezrek és tízezrek csodálták meg Kheopsz piramisát, nemcsak mint építészeti ritkaságot, hanem mint titokba torkolló szimbolizmust is: a piramis magassága 1 milliárddal szorozva nagyjából megegyezik a Föld—Nap távolsággal, a piramis alapterülete az épület hosz szának kétszeresével osztva egyenlf a kör kerületének és átmérőjének viszonyszámával (Ludolf-féle szám) Mi ez: spekulatív eredmény, véletlen, vagy pedig — üzenet a jövf nemzedéknek? De az asztronautikai és matemati kai rejtélyeken kívül a piramis építési „technológiája" is a megoldatlan problémák közé tartozik. 2,5 millió, egyenként 12 tonna súlyú kváderkőből épült. Mivel a közelében nincs kőbánya, ezeket a hatalmas tömböket valahol a távolban kellett kibányászni, megmunkálni, a távolból kellett az építkezés színhelyére szállítani, és milliméternyi pontossággal beilleszteni. A piramist még a jelenlegi fejlett mechanizmussal is csak nehezen lehetne felépíteni, tehát szinte elképzelhetetlen, hogyan épült fel abban a korban, amelyben még semmi sem sokszorozta az emberi izmok erejét. Ezekre a kérdésekre a régészet nem tud kielégítő választ adni. Sokezer ilyen megválaszolatlan kérdés van a világon. A régészek napjainkban is lázasan kutatják, hogy kik és miért alkották meg a hatalmas szoborcsoportot a Húsvét-szigeteken, vagy a damaszkuszi Baalbeckterraszt, amelynek egyes kőtömbjei több mint 2000 tonna súlyúak. Tud- j juk, hogy az akkor élt emberek műszaki lehetősége és tudása aligha lehetett elegendő ilyen feladatok teljesítéséhez, tehát cáfolhatatlan, hogy az ilyen - nagyságrendű és minőségigényű alkotásokkal sok évszázaddal előzték meg saját korukat. Az egyik magyarázat, hogy idegen bolygók lakói segítettek az elő- döknek! Isztambulban a 18. század végén (I) régi térképeket találtak, amelyek pontosan rögzítették a Földközi-tenger és a Holt-tenger térségét, Eszakés Dél-Amerikai partvidékét, az Antarktisz körvonalait és a felsorolt világrészek topográfiáját. Ami megdöbbentő: a térképek pontosan ábrázolják az Antarktisz hegyvidékét, holott ezt csak 1952-ben (!) fedezték fel. A térképeket összehasonlították az űrhajósok felvételeivel és megállapították, hogy nagyon magasban felvett „légi felvételek" alapján készültek. A megmagyarázhatatlan rejtélyek közé tartozik a „tunguz meteorit" is. 1908 júniusában erős robbanás rázta meg a tunguz sztyeppét. A szeizmográfok az egész világon a földkéreg rengését jelezték. A szemtanúk szerint a hosszúkás test tüzes-füstös nyomot hagyott maga után. A becsapódás helyén a fák legyezőalakban kidőltek és lángra lobbantak. A helyszínre több tudományos expedíció érkezett (legutoljára 1963-ban), de eredménytelenül kutattak: sehol nem találtak meteoritot, sem krátert. De hová tűnhet el ilyen töméntelen mennyiségű anyag?! Mivel sok minden emlékeztetett az atomrobbanás következményeire, kialakult olyan vélemény is, hogy az ismeretlen test egy űrhajó volt, ami a leszállásnál valamilyen okból felrobbant. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy a radioktfv sugárzás alig nőtt. A „tunguz meteorit" problémája a mai napig sem tisztázott. Földünkön ma már nagyon sokan állítják, hogy találkoztak a végtelen űrből érkező látogatókkal, vagy pedig látták a titokzatos repülő tárgyakat. Ezek között minden bizonnyal akadnak szélhámosok, feltűnési viszketegségben szenvedők, de szavahihető emberek is. Az USA déli részén 1952-ben egy légi támaszpont radarkészüléke jelezte, hogy ismeretlen repülő test hatolt be a légtérbe. Két vadászgép üldözőbe vette a kerek, foszforeszkáló tárgyat, sőt az egyik tüzelt is a „csészealjra", ami azonban könynyedén elmenekült. Ekkor kezdődött a „repülő csészealjak" korszaka. Ugyanabban az évben nyolc repülő test hatolt be Washington fölé a tilos övezetbe. Ismét felrepültek a vadászgépek, de amikor 12 mérföldnyire megközelítették a betolakodókat, ezek eltűntek. Egy F—94-es vadászgép New York felett vette üldözőbe az egyik „csészealjat", de amikor a szerkezet közelébe került, a személyzet oly forróságot érzett, hogy kénytelen volt katapult segítségével elhagyni a gépet. Sok pilóta csak a lélekjelenlétének köszönhette, hogy elkerülte az összeütközést a „titokzatos látogatókkal", egyesek pedig jelentették, hogy hoszszú időn át „repülő csészealj" kísérte őket. Nehezen hihető, hogy mindnyájan hazudtak, vagy rémeket láttak volna. A_ nyugati katonai körök titkolni igyekeztek ezeket a találkozásokat, és azt közölték, hogy a szemtanúk léggömböket, színes légörvényeket 1 stb. láttak, vagy pedig az egész látvány csupán „optikai csalódás" volt. - Azonban Albert Chop alezredes, az amerikai hadügyminisztérium sajtófőnöke kijelentette, hogy „nem hajlandó további cáfolatokat kieszelni, mert minden illetékes tudja, hogy a repülő csészealjak földön kívüli eredetéről megcáfolhatatlan bizonyítékok vannak". Sőt: a Pentagon egyik száz lakattal zárt helyiségében őrzik egy „repülő csészealj" maradványait. Természetesen, a Szovjetunió is nagyon megfontoltan és céltudatosan foglalkozik az ismeretlen eredetű repülőtestek rejtélyének megoldásával. Moszkvában 1967-ben ezzel a céllal tudományos kutatóintézetet létesítettek. A „repülő csészealj" a világ különböző pontjain jelent meg, és nehéz lenne minden esetet ismertetni. De érdemes megemlíteni, hogy a Hill házaspárt — saját kijelentése szerint — egy „repülő csészealj" személyzete állítólag foglyul ejtette, biológiai vizsgálatoknak vetette alá, majd szabadon eresztette. A házaspár évekig „sejtette" hogy valami történt, de csak amikor orvoshoz fordultak, hipnotikus álomban tudtak pontosan visszaemlékezni a történtekre. » # • Bizonyos, hogy a szemtanúk közül igen sokan valóban természeti tüneményeket láttak, de akadnak, akik a szemtanú igaz vallomásával erősíthetik azok táborát, akik úgy vélik, hogy valahol az űrben vannak szomszédaink. A jelek szerint nem rosszindulatúak, hiszen a „repülő csészealjak" magatartása nem agresszív jellegű. Úgy látszik, hogy figyelnek bennünket, és az embergyilkos háborúktól megriadva, még nem mertek velünk kapcsolatba lépni. Az atomkorban élünk, a titokzatos űrt ostromoljuk, de még sok a rejtély, aminek megfejtését csak sejtjük, de nem tudjuk. De ez így helyes, mert az embert kíváncsiság a fejlődés hajtóereje. A

Nitrai járásban, a Tribecs alján elterülő Zirany (Zsére) községnek 1400 lakosa van. Hogy bepillantást nyerjünk a község mindennapi életébe, felkerestük Gál Lászlót, a helyi nemzeti bizottság elnökét, aki legjobban ismeri a község lakosságának munkáját, előforduló problémáit. Az elnök 40 éves, családos ember. Ebben a községben született. 1964-től az elnöki tisztséget tölti be. 1960 óta népbíró, és egyben a község pártalapszervezének titkára. Foglalkozása legfőbb kellékének a jó emberismeretet, az emberekkel való bánni tudást tartja. — Senki sem próféta saját hazájában — tartja a közmondás, ön egyetért ezzel? — kérdeztem tőle. — A közmondásban nagy igazság van. Számomra ls sok munkát, fáradságot je'entett, míg megérttettem az emberekkel, hogy mindannyiuk, a közösség további fejlődését akarom elősegíteni. Amint a község egy-két lakosával .folytatott beszélgetésem során is meggyőződtem, Gál Lászlót valóban megszerették a faluban. Olyan embernek tartják, aki ha kezébe vesz valamilyen ügyet, azt már elintézettnek tekinthetik. Ezek az elismerő szavak önmagukért beszélnek — fölösleges lenne bármit is hozzátenni. Idézzük inkább az elnök szavait: — Községünk a második világháború alatt, s még azután is néhány évig, a járás legelmaradottabb faluja volt. Jelentős fordulópontnak tartjuk az 1948as esztendőt — ugyanis ekkor alakult meg falunkban a kommunista párt. Az emberibb, a kommunista alapokra épülő vezetés fokozottabb iramú fejlődést hozott magával. 1958-ban megalakult községünkben a földműveszövetkezet. Sajnos, a lakosság akkor még felvilágosítás híján — félt minden újtól. !gy aztán a kezdeti nehézségekkel sem tudott megbirkózni és az efsz 1961-ben állami gazdasággá alakult át. Évek múlva a dolgozók ráeszméltek a közös munka előnyeire, s becsületesebben, Jobban dolgoztak. Állami gazdaságuk ma a járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Pár évvé! ezelőtt a falu feletti Tribecs-hegy lábánál mészkőfejtő és feldolgozó üzem kezdte meg működését. Azok a zséreiek, akik eddig szülőfalujuktól távol eső ipari üzemekben jártak dolgozni, visszatértek falujukba. A mészkőfejtő üzem dolgozói lettek. A község polgárait dicséri, hogy munka után hazatérve, akár a mezőgazdaságból, akár az ipari üzemekből, nem a joggal megérdemelt pihenést választják, hanem brigádmunkát szervezve, szépítik, csinosítják falujukat. 1960-tól kezdve rohamosan változik a falu. A falun keresztül folyó patakocskát szabályozták. Jelentős anyagi ráfordítást igényelt a hidak építése, de mégis hozzákezdtek, mivel szégyellték a faluba érkező látogatók előtt, hogy konzervatív módon, a vizén át kell gázolniok a járműveknek. Kopott, régi épületben volt a fogyasztási szövetkezet is. Beszerezték az építkezéshez szükséges anyagot, és brigádmunkákkal, saját erejükkel építették fel a 150 ezer korona értékű, minden igényt kielégítő új üzletet. Rendet teremtettek a községi temetőben is, ahol az idén egy ravatalozót létesítettek. Százezer korona értékű anyagi befektetéssel új tűzoltószertárat építettek. Két és félmillió korona ráfordítást igényelt az- új iskola építése, melyhez tanítói lakások is tartoznak. Az óvoda, a közös konyha létesítésével a község legfiatalabb lakosaira gondoltak. Még az idén befejezik az utcák portalanítását. Kicserélték községük területén a hangszórókat, korszerűsítették az utcák villanyvilágítását. A kultúra ápolását szem előtt tartva, új helyiségben helyezték el az 1600 kötettel rendelkező könyvtárat. Kovács Zsuzsa, fiatal pedagógus megelégedéssel nyugtázta, hogy nagy az érdeklődés a könyvek iránt. Nemcsak a fiatalok, az idősebbek is sokat olvasnak. Különösen ki kell emelnem a zséreiek aktív kulturális életét. Nagyon kevés község van, ahol annyit törődnek népi hagyományaink tudatos ápolásával, szocialista kultúránk fejlesztésével, mint ők teszik. Az idén a zsérei színjátszók három színművet mutattak be. Jelenleg a tűzoltók tanulnak színdarabot. Szép sikereket aratott népi tánccsoportjuk is. Természetesen, nem marad el mögöttük az énekkar sem, amely legutóbb a galántai Kodály-napokon aratott nagy sikert. Erre a rendezvényre egyébként három autóbusz vitte az érdeklődőket a községből, é^ sokan mentek saját személykocsijukon is. Kovács Zsuzsa pedagóguson, a könyvtár vezetőjén kívül a falu kultúrális életének mozgató ereje még Simek Viktor is aki szintén fiatal pedagógus. A zséreiek tudják, hogy a sportról a testedzésről sem szabad megfeledkezniök. A sport terén a labdarúgók a legaktívabbak. Ök képviselik a falu színeit a járási szintű mérkőzéseken. A sportolók nagy örömére, sportpályájuk korszerűsítése is szerepel a hnb tervei között. SZ. GY.