Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám, péntek

A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) 7 A Vietnami Demokratikus • Köztársaság kormánya, a DIFK, az Amerikai Egyesült Államok kormánya és a Viet­nami Köztársaság kormánya szigorúan tiszteletben tartja a kambodzsai és a laoszi nép alapvető nemzeti jogait, füg­getlenségét, szuverenitását, egy­séges területi sérthetetlensé­gét. Tiszteletben tartják Kam­bodzsa és Laosz semlegességét. A külföldi országok beszünte­tik mindennemű katonai tevé­kenységüket Kambodzsában és Laoszban, teljesen kivonulnak a két országból, s tartózkodni fognak attól, hogy újból csapa­tokat, katonai tanácsadókat, ka­tonai személyzetet, fegyvereket, lőszert és hadianyagot irányít­sanak oda. A három indokínai ország kö­zötti problémákat az indokínai felek a függetlenség, a szuvere­nitás, a területi sérthetetlenség, s a belügyekbe való be nem avatkozás kölcsönös tiszteletben tartása alapján fogják rendez­ni. A háború befejezése, a vietnami béke helyreállí­tása megteremti majd a feltéte­leket ahhoz, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok között az egyenlőségen alapuló és kölcsö­nösen előnyös új kapcsolatokat hozzanak létre. Az Egyesült Ál­lamok hozzá fog járulni a hábo­rú ütötte sebek begyógyítására irányuló erőfeszítésekhez, a há­ború utáni újjáépítési munká­hoz a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és egész Indo­kínában. 9 A jelen megállapodás alá­• írásának időpontjában fog érvénybe lépni. Az összes érintett felek szigorúan be fog­ják tartani. A demokratikus Vietnam kor­mánynyilatkozata emlékeztet arra, hogy a tárgyaló felek a párizsi bizalmas megbeszélése­ken megegyeztek a megállapo­dás aláírásának ütemtervében is. Megállapodtak abban, hogy az Egyesült Államok 1972. ok­tóber 18-án beszünteti Észak­Vietnam bombázását és a kikö­tőiben létesített aknazárat, hogy a két fél 1972. október 19-é>n 8. Hanoiban parafálja, 1972. ok­tóber 26-án pedig a két ország külügyminisztere Párizsban hi­vatalosan aláírja a megálla­podást. Az Egyesült Államok azonban 1972. október 11-én, majd 1972. október 20-án ismét javasolta az ütemterv módosítását. Ürü­gyül azt hozta fel, hogy van még néhány pont, amelyben nem állapodtak meg. A VDK mindkét esetben hozzájárult az ütemterv módosításához, de aláhúzta, hogy az amerikai fél többé semmiféle ürüggyel sem változtathatja meg a kölcsö­nös megegyezésen alapuló ütemtervet. Ezek szerint a VDK éb az Egyesült 'Államok képvi­selői 1972. október 22-én meg­egyeztek mind „a vietnami há­ború beszüntetéséről és a viet­nami béke helyreállításiról szó­ló megállapodás" teljes szöve­gében, mind pedig a betartandó ütemtervben, amelynek értel­mében 1972. október 31-én ír­ják alá hivatalosan a megálla­podást. De az amerikai fél vállalt kö­telezettsége ellenére és Saigon­ban támadt állítólagos nehézsé­geire hivatkozva 1972. október 23-án újból a megbeszélések folytatását kérte, s egyetlen szót sem szólt vállalt kötele zettségei ütemtervének megfe­lelő teljesítéséről. Az amerikai téfl e magatartá­sa rendkívül súlyos helyzetet teremtett, amely kérdésessé te­heti „a vietnami háború be­szüntetéséről és a vietnami bé­ke helyreállításáról szóló meg­állapodás" aláírását. Az állító­lagos saigoni nehézségek csak ürügyül szolgálnak arra, hogy az amerikaiak késleltessék kö­telezettségeik végrehajtását, mert köztudott, hogy az Egye­sült Államok hozta létre és tartotta fenn a saigoni admi­nisztrációt, s hogy e kormány­zat az Egyesült Államok által felszerelt és fizetett zsoldos­hadseregével az amerikai „viet­namizálási" és neokolonialista politika végrehajtásának eszkö­ze. Az elmondottak bizonyítják, hogy a Nixon-kormányzat nem tárgyal komolyan és jóindulat­tal a háború beszüntetése, a vietnami béke helyreállítása ér­A hanoi nyilatkozat amerikai visszhangja Washington — Bombarobba­násként érte az amerikai fővá­rost helyi idő szerint csütörtö­kön hajnalban a VDK kormány­nyilatkozata, az a bejelentés, hogy a Nixon-kormány Saigon vonakodására hivatkozva halo­gatja a párizsi bizalmas tárgya­lásokon létrejött 9 pontos meg­állapodás aláírását. A Fehér Házat már a kora reggeli órákban valóságos ost­rom alá vették az újságírók, de az elnök szóvivői elzárkóz­tak minden kommentártól. Azt a tényt, hogy a Fehér Ház nem cáfolta a hanoi bejelentést, Washingtonban megerősítettnek tekintik. Általános az a véle­mény, hogy a Nixon-kormány­nak igen rövid időn belül nyi­latkoznia kell: megtartja-e a VDK képviselőivel a megálla­podást és — tekintet nélkül Thieu ellenkezésére — aláírja-e október 31-én a megállapított határnapon azt a megállapodást, amely véget vethet a vietnami hát>orúnak. Megbízható értesülések sze­rint Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadó­ja a kora reggeli órákban ta­nácskozásra ült -össze a kor­mány „magas rangú vezetői­vel". Tudni vélik, hogy Nixon elnök is részt vett a tanácsko­záson, de ezt a Fehér Ház nem hajlandó megerősíteni. „Most az egész világ szeme Nixon elnökre rögződik" — ál­lapította meg Richard Valeria­ni, az NBC televízió fehér házi tudósítója. A hírmagyarázó rá­mutatott: most már mindenki számára világos, hogy a viet­nami béke kérdése Washington és Saigon között dől el, s csak akkor lesz béke, ha Nixon el­nök hajlandó megtenni azt, amit megfogadott, s kényszeríti Thieu elnököt a rendezés elfo­gadására. dekében. Ellenkezőleg, elnyújt­ja a megbeszéléseket, hogy megtévessze a közvéleményt, a vietnami és indokínai agresz­sziójának folytatása érdeké­ben álcázza azt a szándékát, hogy továbbra is hatalmon tart­ja a saigoni bábkormányzatot. A . Nixon-kormányzatnak az amerikai nép és a világ népei előtt vállalnia kell a felelőssé­get e megállapodás aláírásának késleltetéséért és a háború meghoszabbításáért. A VDK kormánya szigorúan tartja magát a VDK és az Egye­sült Államok kötelező érvényű megegyezéséhez, amelynek ér­telmében nem módosítják a kö­zös megegyezésen alapuló megállapodás szövegét, s a­megállapodás aláírására kitű­zött 1972. október 21-i időpon­tot. A VDK kormánya követeli, az Egyesült Államok kormánya te­gyen eleget vállalt kötelezettsé­geinek és 1972. október 31-én ír­ja alá a közös megegyezésen alapuló megállapodást, amely a háború beszüntetésére, a viet­nami béke helyreállítására, a? ázsiai és a világbéke megszi­lárdításának elősegítésére, a vietnami és az amerikai nép, a világ összes népei törekvései­nek megvalósítására irányul. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nyilat­kozatában végül felszólítja a Szovjetunió, a Kínai Népköz­társaság, a többi testvéri szo­cialista ország, a béke- és igaz­ságszerető országok kormányait, a nemzetközi szervezeteket, az amerikai népet és a világ ösz­szes népeit: a háború gyors be­szüntetése és a vietnami béke helyreállítása érdekében elszán­tan harcoljanak és követeljék az amerikai kormánytól az Egyesült Államok és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság közti megállapodás haladékta­lan végrehajtását. Nézeteltérés Kairó és Ktiartúm között Kairó — Washington — A kairói Al Akhbar éles hangnem­ben foglalkozik azokkal a kije­lentésekkel, amelyeket Nimeri szudáni elnök — a bejrúti An Nahar-ban közölt interjú tanú­sága szerint — Szadat egyipto­mi elnöknek tulajdonított. Ni­meri azt mondta a libanoni lap tudósítójának, hogy Szadat ma­ga közölte vele: a Szuezi-csa­torna megtisztításához szüksé­ges munkálatok elvégzésére 100 millió dollárt fogadott el az Egyesült Államoktól. Az Al Akhbar most hitét, „vagy leg­alább reményét" fejezte ki az iránt, hogy Nimeri megcáfolja majd a „vele kimondatott ha­zugságot". A kairói lap egyéb­ként azt a nézetét hangoztatta, hogy Szudán Jordánia nyomdo­kain jár: szakít a # haladó arab rendszerekkel és teljes mérté­kig aláveti magát az Egyesült Államoknak, következésképpen Izraelnek is. Amin ragaszkodik a Nemzetközösséghez Kampala — Idi Amin ugan­dai elnök, aki jelenleg kórház­ban van, válaszolt az őt meg­látogató újságírók kérdéseire. Mint mondotta, továbbra is ba­ráti kapcsolatokat kíván fenn­tartani Angliával és nem akar kilépni a Nemzetközösség köte­lékéből. Hozzátette, hogy „egy' kisebbségben lévő csoport el­lenséges propagandát folytat Angliában Uganda ellen".. En­nek ellenére — mondotta — az angol nép többsége barátságban kíván élni Ugandával. Közölte, hogy Északnyugat-Ugandában, Fort Portai városban néhány brit állampolgár kapcsolatot tart fenn a BBC-vel. Tevékeny­ségük — hangsúlyozta Amin — kémkedésnek minősül és az ugandai kormány megfelelő in­tézkedésekkel fog válaszolni. A négyesértekezlet 164. ülése Amerikai diplomáciai megfi­gyelők egyöntetű véleménye szerint a nyilatkozat bejelenté­se lehetetlenné tette a Nixon­kormány számára, hogy az el­nökválasztásokig hátralévő 11 napban hallgatással térjen na­pirendre afölött, hogy Thieu keddi beszédében elutasította az USA és a VDK képviselői között létrejött megállapodást. Marvin Kalb, a CBS diplomáciai munkatársa szerint Hanoi lé­nyegében ország-világ előtt nyi­vánvalóvá tette: „ha Nixon el­nök valóban békés rendezést akar — megkaphatja, de nem fedezheti magát Thieu vonako­dásával. Nixon számára elérke­zett a számonkérés pillanata: akárhogyan dönt, következmé­nyei történelmi jelentőségűek lesznek". Washingtoni megfigyelők egyelőre még kevesebb, mint 50 százalékos esélyt adnak an­nak, hogy az amerikai elnök­választások előtt megtörténjék a megállapodás aláírása. Nixon elnök mindenképpen el akarja kerülni azt a vádat, hogy az elnökválasztások nyomása alatt ment bele olyan megállapodás­ba, mely évekkel ezelőtt is el­érhető lett volna. Ugyanakkor a Fehér Ház láthatólag biztosí­tani óhajtja a közvéleményt, hogy ha nem is a választások előtt, de legkésőbb karácsony­ra, vagy 1973. január 20-ig, az új elnök beiktatásának napjáig létrejön a béke Vietnamban. Ilyen értelmű nyilatkozatot tett előzőleg szerdán este Clark Mc­Gregor, Nixon elnök újravá­lasztási kampánybizottságának elnöke és Herbert Klein, a Fe­hér Ház tájékoztatási igazgató­ja. Minden találgatás azonban még a VDK kormánynyilatkoza­tának közzététele előtti kép az amerikai fővárosban: Párizs — A francia főváros­ban szerdán délelőtt megnyílt a vietnami rendezéssel foglal­kozó négyesértekezlet 164. ülése. A találkozó első felszó­lalója Nguyen Xuan Phong, a dél-vietnami küldöttség helyet­tes vezetője volt. Beszédében, amely nyilvánva­lóan a VDK kormánya délelőtti nyilatkozatának közzététele előtt készült — az indokínai háború beszüntetésének szüksé­gességéről beszélt ugyan, azon­ban kijelentette azt is, hogy kormánya továbbra sem haj­landó elfogadni a DIFK-nek a három összetevőből álló dél­vietnami kormány létrehozásá­ra tett javaslatát. Az ülés megkezdése előtt a VDK képviselői szétosztották az indokínai háború rendezéséről korábban elhangzott kormány­nyilatkozat szövegét. Közölték azt is, hogy az ülés befejezté­vel szokásos sajtókonferencián ezúttal Xuan Thuy, a VDK kül­döttségének vezetője tart majd tájékoztatót. Thieu makacskodik Saigon — Nguyen Van Thieu dél-vietnami elnök szerdán dél­előtt, néhány órával a hanoi rádió által ismertetett V-DK-kor­mánynyilatkozat elhangzása után másodszor is magához kérette Ellsworth Bunkert, az Egyesült Államok saigoni nagy­követét. ENSZ-hírek New York — A genfi leszere­lési értekezlet amerikai kül­döttségének vezetője, szerdán New Yorkban sajtótájékoztatón kijelentette: kormánya vissza­utasít minden olyan javaslatot, mely egy leszerelési világkon­ferencia kilátásait tanulmányo­zó előkészítő bizottság létreho­zását célozza. Meglepetéssel nyugtázta, hogy a Kínai Népköztársaság ugyan­csak elutasító álláspontra he­lyezkedett a Szovjetunió által felvetett indítvánnyal kapcso­latban. Martin nagykövet a leszerelé­si vllágértekezlet helyett az öt nagyhatalom leszerelési tárgya­lásaira tett javaslatot, megje­Az amerikai nagykövetségen nem közöltek részleteket a ta­lálkozóról, mindössze arra szo­rítkoztak, hogy megerősítsék a hír tényét. Thieu elnök szerdán rende­letben utasította az ország ösz­szes rendőrét, hogy kobozzanak el minden olyan kék és piros textilanyagot, amelyből elké­szíthetők lennének a Vietkong kékszínű zászlói. A dél-vietnami fővárosban ugyanis attól tarta­nak, hogy a tűzszünet bejelen­tésekor a felszabadító erők ki­tűzik zászlóikat a falvakban és városokban. A hét elején az elnök beje­lentette, hogy azon személye­ket, akiknél e zászlót vagy an­nak anyagát megtalálják, kato­nai bíróság elé állítják, s ha­lálbüntetést is kiszabhatnak rá­juk. Az Egyesült Államok és a saigoni rezsim csütörtökön folytatta konzultációit. Ells­worth Bunker, az Egyesült Ál­lamok saigoni nagykövete fel­kereste Thieut és csaknem egy­órás megbeszélést tartott vele. Az eszmecseréről hivatalosan semmit sem közöltek, de — mint az AFP írja — a saigoni megfigyelők Thieu keddi rádió­és tv-beszéde óta már számítot­tak e találkozóra. Valószínűnek tartják, hogy Bunker nagykö­vet a washingtoni Fehér Ház­tól újabb utasításokat kapott és ezekről tájékoztatta Thieut. ­gyezve, hogy azon szívesen lát­ná Franciaország képviselőjét is. Az ENSZ-közgyűlés negyedik (gyámsági) főbizottsága szer­dán a dél-rhodesiai helyzetről folytatott vitát. Abdul Hamid Saraf, Jordánia ENSZ képviselője a világszer­vezet főtitkárához intézett le­velében jelentette be kormánya tiltakozását a Jeruzsálem népes­ségi összetételének megváltoz­tatását célzó izraeli intézkedé­sek ellen. Levelében Saraf arra kéri Waldheim főtitkárt, tegyen lé­péseket az izraeliek törvényte­len intézkedéseinek megakadá­lyozására; PÁRIZSBAN befejeződtek Csehszlovákia és Franciaország külügyi képviselőinek megbe­szélései. A küldöttségek eszme­cserét folytattak az európai helyzetről, tekintettel a bizton­ságai értekezlet összehívására, és értékelték a két ország kap­csolatait. ANDREOTTI olasz miniszter­elnök megnyitotta az olasz— szovjet kereskedelmi kamara állandó moszkvai képviseletét. Hangsúlyozta, hogy kormánya elősegíti a kereskedelem fejlő­dését az olasz cégek és szovjet szervezetek között. HEINEMANN nyugatnémet ál­lamelnök, aki hivatalos látoga­táson Angliában tartózkodik, környezetvédelmi problémákról tárgyalt Griffiths államtitkárral és más illetékes brit tisztségvi­selőkkel. A KOREAI Népi Demokrati­kus Köztársaság és a Felső-Vol. ta Köztársaság megegyezést írt alá a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A közös közle­mény kilátásba helyezi a két ország kapcsolatainak tovább­fejlesztését. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első tit­kára fogadta Meir Vilnert, az Izraeli Kommunista Párt főtit­kárát. NICOLAE CEAUSESCU román államfő Eyskens belga minisz­terelnökkel tárgyalt. Hírügy­nökségi értesülések szerint a román—belga eszmecserék kö. zéppontjában az európai bizton­sági értekezlet kérdései állot­tak. GROMIKO szovjet külügymi­niszter Moszkvában találkozott olasz kollégájával, Giuseppe Medicivel. A két miniszter ak­tuális nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. A JUGOSZLÁV fegyveres erők befejezték a „Podgora 72" fedő­nevű hadgyakorlatukat, ame­lyen szárazföldi,' tengeri és lé­gi egységek vettek részt. PÁRIZSBAN megke%dődött a Francia Kommunista Párt KB plenáris ülése, amelyen felül­vizsgálják az előző ülésen ho­zott határozatok teljesítését. ALEKSZEj KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke és Andreotti olasz mi­miniszterelnök okmányt írt alá a szovjet—olasz megbeszélések­ről, továbbá a tengeri hajózás­ra vonatkozó szovjet—olasz kormányközi egyezményről. AZ INDIAI Kommunista Párt KB plénuma Delhiben kezdődött ülésén az életkörülmények Ja­vításával és az Ifjúság aktivizá­lásával foglalkozik. LONDONBAN tartja a NATO nukleáris tervezési csoportja kétnapos megbeszélését, amely­nek napirendjén többek között Laird amerikai hadügyminiszter beszámolója ls szerepel az USA és a Szovjetunió stratégiai egyensúlyáról. STOCKHOLMBAN megkezdő­dött a Svéd (baloldali) Kommu­nista Párt XXIII. kongresszusa, amelynek napirendjén a párt új programjának jóváhagyása szerepel. A BARÁTSÁG-kőolajvezeték második ágának építése befe­jező szakaszához érkezett a Szovjetunió területén. CATÁNIABAN az újfasiszták által elhelyezett bomba robba­nása romba döntötte a keresz­ténydemokraták szervezetének székházát. KIJEVBEN megkezdődött a KGST-tagállamok autóipari szak­embereinek tanácskozása, ame­lyen részt vesz Jugoszlávia küldötte is. A GUINEAI Demokrata Párt KB plénumán beszédet mon­dott Sekou Touré köztársasá­gi elnök, a párt főtitkára. Hang­súlyozta, hogy népe nem ma­radhat közömbös a portugál gyarmatosítók agressziójával szemben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom