Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-02 / 232. szám, hétfő

1 A labda, ez a bűvös jószág, egyszerre öt játékost tréfált meg a Csehszlovákia—Brazília férfi' kosárlabda-találkozón, amely a délamerikai együttes 87:69 arányú győzelmét hozta. A „fehér Clay" és az üzletemberek Frank Sinatra álma Az amerikai néger, nehézsúlyú, profi ökölvívók már jó néhány éve korlátlan urai a szorítónak. Jelenleg Frazier, Clay, Patterson, Foreman és a többiek kínálnak nagyszerű üzletet a menedzsereknek és a találkozókat rendező mecénásoknak. Még nagyobb lehetne azonban a „buli", ha a négereknek egyenrangú fehér ellenfeleik volnának. Ez jelentené az igazi szenzációt a korlátlan lehetőségek országában. Mert sok-sok év után ismét egy néger és egy fehér ökölvívó verekedhetne a világbajnoki címért. Hogy az Egyesült Államok mennyire vágyódik egy fehér világbajnok után, azt éppen Frank Sinatra, az ismert színész és énekes esete bizonyítja. Annak idején Los Angelesben klubot alapított, melynek egyetlen célja volt: olyan ökölvívót felfedezni, aki a nehézsúlyú profi világbajnoka lehetne. A klubtagság egyetlen feltétele az volt, hogy az illető fehér bőrű legyen. Sinatra és társat nagy összegeket áldoztak az akcióra, de a világbajnok koronázására nem került sor. Sinatra klubja néhány sikertelen kísérlet után feloszlott, de a remény tovább élt. Két évvel ezelőtt konkrét tartalmat is kapott. Az Egyesült Államok amatőr bajnokságán megjelent egy 19 esztendős óriás, Duäne kobiek, akt technikás, kemény ökölvívónak mutatkozott, minden mérkőzését kiütéssel nyerte a bajnokságon. Csaptak is neki olyan reklámot, hogy a fiatal ökölvívó szinte beleszédült. „Megszületett a fehér Clay" — kürtölték világgá a profiboksz üzletemberei, kezüket dörszölgetve. Bobick megnyerni az olimpiai bajnokságot, kétmilliós szerződést kötnek vele, s utána jöhet a várva várt „fekete—fehér" világbajnoki összecsapás, amely dollármilliókat jövedelmez majd a profiboksz illetékeseinek. Mert ugyebár újra és újra csak Fraziert és Clayt „mutatgatni" — habár az előzetes „szövegmondások" szenzációszámba mennek — nem lehet a végtelenségig. Kell az újabb, a friss szenzáció, kellenek az újabb dollármilliók. Bobick veretlenül lépett a müncheni szorítóba, 60 mérkőzést vívott az olimpiáig, s ebből 36 alkalommal kiütéssel győzött. Es ez a sorozat nagy tett volt a profi menedzserek szemében. A fiatal amerikai ökölvívó azonban a negyeddöntőben vereséget szenvedett a későbbi olimpiai bajnoktól, a 201 cm magas kubai Stevensontól, akit előzőleg Bobick a Pánamerikai Játékokon legyőzött. Most azonban a harmadik menetben a kubai ökölvívó döntő fölénye miatt leléptették az amerikait. Ez nem is annyira Bobicknak, hanem inkább a mecénásoknak, az üzletembereknek, a menedzsereknek jelentett tragédiát. De ezek az emberek csakhamar felocsúdtak az ütés után, nem is kellett rájuk tizet számolni, már ötnél is talpon voltak, és elkezdték harcukat Stevensonért. Természetesen kesztyű nélkül, de nagy csomag dollárokkal. Már nem számított, hogy nem fehér bőrű az illető, számukra az üzlet az elsődleges. Minden újságban közzétették kívánságukat: „Millió dollárt Stevenson aranyérméért" — írták a nyugatnémet és az amerikai lapok. Sok szakember, aki látta Stevensont Münchenben bokszolni, azt állítja, hogy jobb volt, mint annak idején Clay, aki Rómában lett olimpiai bajnok. Az egyik amerikai menedzser kijelentette, hogy három éven belül világbajnokot csinál a kubai ökölvívóból. Állítólag mindketten milliókat fognak keresni, ha Stevenson „okos" lesz. Ez annyit jelent, hogy Stevenson bízza rá magát az illetőre, hagyja el Kubát és menjen az Egyesült Államokba. A müncheni olimpia legtechnikásabb ökölvívója azonban nem állt kötélnek. Jövőre fejezi be a műszaki egyetemet, mérnök lesz. Az ökölvívást nem hagyja abba, ott akar lenni a montreali és az 1980-as olimpián is. Es ez nem is lehetetlen, hiszen Stevenson még nem egészen 22 esztendős. A profiboksz pápáinak tehát nem sikerült a „nagy fogás". Így tehát nem maradt más számukra, mint újra elkezdeni a reklámot a novemberben sorra kerülő Frazier—Clay visszavágó mérkőzés anyagi sikeréért. Mert a nehézsúlyú profi ökölvívás sportbéli értékét százszorosan meghaladják a dollármilliók. Es talán éppen azok kapják a legtöbbet, akik nem is tudják, „milyen ízű" a bokszkesztyű. Számukra édes... HOGY IS VOLT CSAK ? Az AFP New York-i értesülése szerint Clifford Buck, az Sgyesült Államok Olimpiai Bitottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy javasolni fogja az ältala vezetett testületnek: „Országa soha többé ne vegyen részt az olimpiai játékok kosárlabda-tornáján." Ezzel az el. határozással szeretnék a tengerentúliak bizonyítani felháborodásukat és tüntetésüket a Nemzetközi Kosárlabda Szövet ség ellen, amely véleményül! szerint Münchenben megfosztotta együttesüket az aranyéremtől. Az amerikaiak nyíltan váäolják William Jonest, a FIBA rőtitkárát, mert a döntő bíráit irra utasította, hogy a rendes [átékidőhöz még három másodpercet hozzátoldjanak, amely »latt a Szovjetunió csapatának sikerült megfordítania az eredményt, s elnyernie az olimpiai bajnoki címet. (Ismeretes, hogy iz Egyesült Államok kosárlabJázói vezetőik utasítására nem jelentek meg az olimpiai eredményhirdetésnél, s nem vették ít az ezüstérmeket). Az eseményeket az Oscar-díjas kosárlabda-bíró, Kassai Ervin Münchenben látta és azokról így nyilatkozott: „A sorsdöntő másodpercek története előtt el Icell mondanom azt, hogy a szovjet csapat edzője először meglepő, de később a szakemberek által elismert „húzással" kezdte a találkozót: két grúz fiút tett a kezdő ötösbe, Sakandelidzét és Korkiját, aki a iöntőig alig szerepelt a csapatban. Mindketten rendkívül 5yors reflexű kosárlabdázók. Szerepük az volt, hogy az amerikaiak támadása közben csenjék el a labdát. A szovjet játékosokon meglátszott, hogy hihetetlenül vágyódlak a győzelemért, s talán a nagy akarással magyarázható, hogy a hajrában a megnövekeäett felelősség gátlásossá tette őket, egymás után hagyták ki a büntetőket, s egy eladott labdával átengedték a vezetést az Egyesült Államok csapatáKlampár Magyarországon több mint két évtizede hagyományosan rendezik meg a legjobb asztaliteniszezők „Tizek bajnokságát". Az idei tizek versenyére az eddigiektől eltérő módon nem három, hanem csak két nap leforgása alatt kerül sor, mégpedig október 14—15-én. A Magyar Asztalitenisz Szövetség jóváhagyta a meghívottak névsorát. Eszerint Klampár Tibor, a férfipáros világbajnoka is ott lesz a versenyen, s azóta hogy tavasszal „hátat fordított a válogatottnak", ez lesz az első jelentősebb fellépése. A férfiaknál ez a mezőny: Asztalos, Beleznay, Börzsei, Gergely, Jónyer, Klampár, Marosffy, Papp, Pignitzky és Rózsás tartalék: Harangi. A nőknél: Csík, Hernádi, Kisházi, Kuchár, Lotaller, Magos, Molnár, Papp, Poór, Szendi (tartalékok: Galambos és Schneller). nak. A játék hevében a bírák és a közönség nem vették észre, hogy az időmérők sorozatos hibákat követtek el. Erre először William Jones, a FIBA amerikai főtitkára figyelmeztette az illetékeseket. Amikor kiderült, hogy még három másodperc van hátra a találkozó végéig, — a szovjet edző ismét bravúros tanácsot adott: az alapvonaltól indító játékos nem a hozzá közel álló társához dobta a labdát, hanem vállalva a kockázatot, átívelt a 26 méter hosszúságú pályán a kosár alá futó Alekszandr Bjelovhoz. Itt kell megjegyezni, hogy téves az a felfogás, amely szerint az időmérők már akkor elindítják az órákat, ataiikor a bedobó játékos kezét elhagyja a labda, erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, amikor a pályán tartózkodó valamelyik kosárlabdázóhoz jut a bedobás. így tehát Bjelovnak elegendő volt a három másodperc az indulócselhez és a remek tempódobáshoz. Véleményem szerint a szovjet csapat nem ezzel az utolsó Mint ismeretes, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség müncheni kongresszusán szavazás alapján úgy döntöttek, hogy eltörlik a nyomást, s a jövőben tehát csak szakításból és lökésből állnak majd a súlyemelő viadalok. A magyar szövetség főtitkára, Aján Tamás kijelentette, hogy a nyomás megtartása mellett foglalt állást, s még arra is hajlandónak mutatkozott szövetsége nevében, hogy két éven belül megoldják a nyomás gépi elbírálását. Máris bíztató kísérleteket folytattak elektromérnökök bevonásával. A müncheni kongresszuson időhiány miatt nem lehetett minden kérdést tisztázni. Így az sem dőlt el, hogy a nemzetközi szövetség, amelynek egyetlen Figyelemreméltó fellendülés tapasztalható az utóbbi időben Lučenec (Losonc) tömegsportjában. Ezt bizonyítja a többi között az is, hogy néhánynapos viadal keretében a város alap- és középfokú iskolái tanulóinak sokasága vesz részt a járási sportszövetség által október 8-án a Strojár stadionban ismét megrendezésre kerülő Nógrád megyei játékokon. A nagyszabású eseménysorozaton mintegy 500 fiatal atlétikában, röplabdában és kézilabdában méri össze tudását. A nagy érdeklődéssel várt és színvonalasnak Ígérkező sportvetélkedőt megtekinti dr. Vladimír Cernuíák professzor, a CSSZTSZ alelnöke, az SZTSZ elnöke. A rendezők Salgótarjánból is várnak vendégeket. » • • A labdajátékok barátai számára ugyancsak jelentős esekosárral érdemelte ki a győzel. met, hanem az egész mérkőzésen nyújtott érettebb és higgadtabb teljesítményével. A valós érté keléshez tartozik az is, hogy a szovjet együttesben több 200—300-szoros válogatott játékos is szerepelt, míg az amerikaiaknál sokaknak ez az olimpi^ volt az első nemzetközi szereplésük. A találkozó két bírája, a brazil Rigetto és a bolgár Arabadjan szerintem majdnem az egész játékidő alatt feladata magaslatán állott..." Az olimpián egyébként nemcsak a döntő mérkőzés végeredménye, hanem a Nemzetközi Ko. sárlabda Szövetség kongresszusán hozott szabálymódosítások ls vegyes visszhangra találtak. „Az új szabályokkal ismét más arculatot kapott a kosárlabda, s ezt a legtöbb szakember nem tartja célszerűnek. Nem jó, ha egy ilyen összetett sportág felépítésén állandóan változtatnak. Ez nemcsak a játékvezetőknek okoz nehézséget, hanem a kosárlabdát elsajátító fiataloknak ís", — mondotta Kassai Ervin. hivatalos nyelve az angol lett, s rövidítése az eddigi FHI helyett az IWF, mikortól szűnteti meg a nyomást. Október 26—*28 között Londonban ismét összeül a vezetőség, s akkor véglegesen határoznak az időpontról is. Az előzetes megbeszélések szerint 1973. január 1-től kezdve már neon szerepel a nyomás a súlyemelő versenyeken. A szakításból és lökésből álló viadalok teljesen új helyzetet teremtenek. Ennek érdekében mindenütt át kell alakítani az edzésrendszereket, módosulniuk kell a kiválasztási elveknek is, s természetesen megváltozik a versenyek taktikája is. Óriási versenyfutás kezdődik. Azok az országok járnak jól, amelyek tempóelőnyt szereznek. mény lesz a városban. A jövő hónap második felében 150 résztvevővel immár negyedszer kerül megrendezésre fiú, valamint leány kézilabda mérkőzéssorozat a Felszabadítási Kupáért. Később a felnőtt kosárlabdázók — az idén már harmadízben — nemzetközi mérkőzéseket játszanak a Klement Gottwald építészeti szakközépiskolában a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Kupa elnyeréséért. A járási sportszövetség a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség lučeneci járási bizottságával közösen novemberben Divínben már 10. alkalommal rendezi meg a hagyományos nemzetközi kupasorozatot a város kézilabdát szerető alapfokú iskolásai számára. Kanizsa István A nyomás eltörlése után SPORTHÍRMOZAIK Ijedt arcot vág mindkét ökölvívó, az is, aki adja, vagyis a nitrai Spišiak (jobbról), az is, aki kapja, balról Svoboda, a Dukla Bratislava versenyzője. (Matis f elv.)