Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám, szerda

Belpolitikai kommentár AZ ISKOLA ÉPÜLETE ÍKanovits felvétele) A JÖVŐ MESTEREI KÖZÖTT Szaktanintézet... félig, iskola, félig munkahely. Tanítás folyik benne, de egészen életszagú. Az Intézet alsóbb osztályos tanulói egy hétig könyvekkel, tanszerekkel jól megtömött táskát visznek Dunajská Streda (Dunaszerdahely) utcáin és az ország legnagyobb magyar tannyelvű szaktanintézetnek 21 osztályában elméleti oktatásban ré. szesülnek, mely egyrészt szervesen kapcsolódik az élethivatásukul választott szakmához, de általános műveltségüket is gyarapítja. A 29 szakcsoportra osztott ipari tanulók azután a másik héten az üzemekben sajátítják el azokat a gyakorlati ismereteket, melyek szervesen ösz. szefüggnek az elmélettel. Kik lehetnek ipari tanulók, milyen előképzettség szükséges ahhoz, hogy egy fiatal — vagy Idősebb — kitanulhassa az autószerelő, géplakatos, villanyszerelő, festő- és mázoló, fodrász, szabó, kőműves, betonozó, ács, vízvezetékszerelő, épületlakatos, bádogos és parkettázó szakmát? A kérdésre Fóthy Ferenc, a 636 ipari tanulót képző szaktanintézet igazgatója válaszol. A kilencéves alapiskola 9. évfolyamának elvégzése után veszszük fel az ipari tanulókat. Akik leérettségiztek és úgy határoztak, hogy szakmát tanulnak, előnyben részesülnek, mert míg a többiek három, addig ők egy és fél év alatt megkapják a segédlevelet. Az érettségizett Ipari tanulókat — jelenleg tízen vannak — csak a szaktantárgyak anyagával ismertetjük meg. Intézetünk egyébként a második ciklusú tanintézetek kategóriájába tartozik. A figyelmes szemlélő szemébe ötlik, hogy az Iskola új épületekkel gazdagodott. Az építőszakmák tanulói részére a járási építővállalat korszerű iskolát, internátust, tornatermet épített. A 150 férőhelyes internátusban főleg azokat a fiatalokat helyezik el, akik Dunaszerdahelytől távol laknak. Irigylésre méltó környezetben élnek, mely részükre különösebb anyagi megterhelést sem jelent, mert a tanuló 20—60 koronát fizet havonta, de az üzem ezt is elengedheti, Illetve megfizetheti helyette. A harmadéves tanulók hetente 1—2 napig járnak iskolába, a hét többi napján az üzemben tevékenykednek. Elvégzett munkájuk értékének 60—90 százalékát készpénzben kapják meg, az elsősök, másodikosok pedig zsebpénzt kapnak. A fiatalok elméleti és gyakorlati tudásának gyarapításával 10 általános tantárgyakait tanító, 9 szakelőadó és két externista pedagógus foglalkozik. Az új épületek elkészülése nemcsak a tanulók számának szaporítását, hanem az egyváltásos oktatást is lehetővé tette. — Pártunk XIV. kongresszusának határozata nagy fontosságot tulajdonít az ipari tanuló-képzésnek — mondja az igazgató —, ezért a jövőben további helyiségekre lesz még szükségünk, főleg, ha meg akarjuk valósítani régi elképzelésünket, mely szerint minden szakma tanulóinak egy szaktanterem is rendelkezésére állna, ahol az elméleti ismereteket összekapcsolhatnák a gyakorlattal. Akkor lenne ugyanis ideális a tanoncképssés, ha az autószerelők egy szétszedett gépkocsin tanulmányozhatnák a fékbeállítást, gyújtásszabályozást, a kormánymű működési elvét, ha az intőzet 95 leánytanulója (fodrászok, női szabók) az elméleti ismeretek birtokában meg is varrhatnának egy ruhaanyagot, illetve a fodrászok dolgozhatnának hajcsavarőkkal, burákkal. Ez még egyelőre a jövő zenéje, de hisszük, idővel megvalósul. A szaktanintézet vezetősége nagy figyelmet fordít a jövő mestereinek iskolán kívüli nevelésére, hasznos foglalkoztatására is. Működik az intézetben Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség, Szocialista Ifjúsági Szövetség, CSEMADOK, Polgári Honvédelmi Szövetség. A fiatalok lelkesen készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának méltó megünneplésére. A barátság hónapjának keretében propagációs anyagokat helyeznek el a faliújságokon, és műsoros estet rendeznek. A napi tanulás és munka mellett marad idejük a sportolásra is. Birkózócsapatuk az első ligában szerepel. A tél folyamán is sportolhatnak, mert november elsején adják át rendeltetésének az új tornatermet, melyet mind a kerületi nemzeti bizottság, mind a járási építővállalat irányítása alá tartozó szaktanintézet növendékei egyaránt használhatnak. Az ipari tanulók kiveszik részüket a társadalmi munkából is. Parkosítják iskolájuk környékét, bekapcsolódnak a városszépítési munkálatokba, dolgoznak a város virágkertészetében is. Ez utóbbiért ellenértékül díszbokrokat, virágokat kap a szaktanintézet. A szerdahelyi ipari tanulókat dicséret illeti azért is, hogy nyáron a betakarítási munkák idején brigádoztak a Dunatőkési Állami Gazdaságban. A kapott pénzt hasznos célokra fordították. A többi között tanulmányúton vettek részt és egy kiállítást is megtekintettek. — A szaktanintézet műszaki felszerelése kielégítő — mondja Fóthy Ferenc —, korszerűsítésére azonban már most gondolunk. Szükségünk lenne egy nyelvi laboratóriumra. Az üzemektől próbálunk olyan munkaeszközöket, felszereléseket kérni, melyekkel az ipari tanulók a mindennapi munka folyamán találkoznak majd. Először azonban a helyiséghiányt kell megoldanunk. Dunaszerdahelyen mintegy 60 üzem számára képeznek szakmunkásokat. Az oktatás magyar nyelven történik, de a szlovák nyelv rendszeres tapítása mellett az ipari tanulók mind szlovákul, mind pedig magyarul elsajátítják a legfontosabb szakkifejezéseket és a szakmájukban leggyakrabban előforduló fogalmakat.. Ez lehetővé teszi, hogy az itt kitanuló szakemberek az ország minden pontján érvényesülhetnek. Az intézet igazgatója egy sokakat érdeklő témakörről, a felnőttek szakmai továbbképzéséről is beszélt. Elmondotta, hogy azok az egyének, akik több mint négy éve segédlevél nélkül, betanított munkásként dolgoznak, minden év januárjában jelentkezhetnek magánvizsga-letételre. Hol lehet jelentkezni? A kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályán, közelebbi felvilágosítást pedig az intézet igazgatósága ad. A jelentkezők márciustól május végéig tesznek vizsgát a szaktanintézet anyagából és június végén záróvizsgával szerezhetik meg a mesterlevelet. Az elmúlt iskolai évben 40 felnőtt szerzett képesítést. A szaktanintézet a tanulás és a vizsgázás megkönnyítése céljából féléves előkészítő tanfolyamot szervezett. Az ország minden pontjáról lehet jelentkezni, de csak olyan szakmákból vizsgázhatnak az érdeklődők, melyeket ebben a szaktanintézetben tanítanak. Lassan közeledik a naptári év vége s nyilván sokakat érdekel, hogy az 1973—74-es iskolai évben előreláthatóan milyen szakmákat tanítanak az intézetben? Egészen pontos választ most még nem adhatunk, de annyi bizonyos, hogy autószerelők, géplakatosok, villanyszerelők, festők és mázolók, női szabók, borbélyok, női fodrászok képzésével foglalkozik majd a szerdahelyi szaktanintézet. Szülők vagy általánosiskolás diákok körében gyakran kerül szóba a pályaválasztás. Egyesek helytelenül olyan nézetet vallanak, hogy aki nem főiskolán, hanem ipari szaktanintézetben akar tovább tanulni, talán nem is fontos jő előmenetelt elérnie. Ez nincs így, mert a szaktanintézet is megnézi a jelentkezők bizonyítványát, s aki az átlagosnál gyengébb, nem jelentkezhet az úgynevezett „menőszakmákra". Csak egy példát említünk: a sokoldalú ismereteket követelő és jól jövedelmező autószerelést nem tanulhatja ki. Ez is bizonyítja, hogy nemcsak annyit változott a világ, hogy a múltból ismert „inast" szóhasználatunkban felváltotta az „ipari tanuló", hanem változtak a tanulás feltételei is. KOMLÚSI LAJOS KORPARANCS Tulajdonképpen hírbe kellett volna foglalnom azt, aminek a múlt hét derekán Komáromban részvevője voltam. Valahogy így fogalmazhattam volna: „Szerdán délután a Komáromi Jnb nagytermében ünnepi ülést tartott a Szlovák Dermatológiai Társaság dr. Polonyi Béla, volt főorvos 80. születésnapja alkalmából. A jubiláns a köszöntő beszédek elhangzása után átvette a Szlovák Orvosi Társaság által adományozott magas fokú kitüntetést, az Arany Emlékérmet." Talán ennyi is elég lett volna, hiszen a Komáromban nagyon népszerű, a munkában szüntelenül tevékeny, agilis és életkedvtől duzzadó „Béla bácsi" születésnapjáról cikket is írtunk lapunkban. Az ülésen hallottak után a rövid hírt mégiscsak keveselném. Voltak ugyanis olyan mozzanatok, amelyek megerősítették meggyőződésemet, hogy főleg hazai magyar berkeinkben valóban még érvényes a mondás: Senki sem próféta a saját portáján. Mert ugyan megemlékeztünk Béla bácsiról — és nem első ízben — csakhogy az ilyen és az ehhez hasonló életpályákból még nem minden esetben vonjuk le a csehszlovákiai magyar dolgozók egészére is vonatkoztatható általánosításokat. Mire célzok elsősorban? Az említett ülésen nem „kegyeletből", formaságból elhangzott bensőséges szavakkal ecsetelték dr. Polonyi orvosi és orvostudományi munkásságát (38 tudományos művet publikált), többek között a szlovák dermatológia olyan kimagasló alakja, amilyen például dr. Ladislav Chmel professzor, a társaság elnöke, továbbá a Cseh Dermatológiai Társaság nevében dr. Gustáv Leinhanec olomouci szaktekintély, valamint a magyar bőrgyógyászok társasága megbízásából Simon Miklós szegedi orvosprofesszor és nem utolsósorban „csodálatos öreg barátját" táviratilag köszöntötte Montrealból Komárom szülöttje, Selye János professzor, a stressz elmélet világhírű megfogalmazója. Nem célom most részletesen beszámolni azukról a szavakról, amelyek így sommázhatóak: szeretet és elismerés. Nos, ennek kapcsán vetődött fel bennem a gondolat, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiségi csoport életerejének, a szocializmus javát szolgáló képességeinek a sok közül egyik fokmérője az is, hogy hány olyan szakembert adunk az országnak, akiket körülöttünk mások is elismernek, munkásságukért tisztelnek és megbecsülnek. Ez természetesen nemcsak a fizikai, hanem egyben a szellemi munka területére is vonatkozik, főleg a kultúrára, az irodalomra és a tudományra is. Az utóbbi viszonylatában tennivalónk bőven akad, mert hiszen az egy vagy legfeljebb a két kezünk ujjain számolhatjuk meg, hogy sorainkból hányan vannak, akiknek nevét számon tartják. És itt vagyunk a probléma gyökerénél. Ahhoz, hogy több kimagasló tudományos személyiségünkre lehessünk büszkék, szilárd alapokra kell építenünk. Esetünkben ez a szilárd alap saját szocialista arculatú, jól képzett értelmiségünk nevelése. A mennyiség minőséggé való átalakulásának törvénye természetesen itt is érvényes. Magyarán: minél szélesebb lesz értelmiségi bázisunk — ami a csúcsok ostromlásánál is jóval fontosabb —, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem kallódnak el tehetségek és az eddiginél többen kerülnek az élvonalba. Miben keressük a megoldás kulcsát? Véleményem szerint elsősorban abban, hogy a hazai magyar alap- és középfokú iskolák jobban felkészítsék a továbbtanulókat az egyetemekre és a főiskolákra. Továbbá céltudatos oktatásügyi politikával oda kell hatni, hogy a magyar főiskolások arányszámának növekedése mellett a tanulási orientáció struktúrája is arányosabb legyen. Értem ezen azt, hogy a pedagógia mellett nagyobb hangsúlyt kapjanak például a műszaki és más irányzatok és az effektivitás is növekedjék, vagyis az oktató-nevelőmunka gyümölcsözőbb eredményekkel járjon. Persze tisztában vagyok azzal, hogy az utóbbi években ezen a területen is történtek célravezető lépések és azzal is, hogy folyamatról van szó, amelyben többek között lakosságunk bizonyos hányadánál le kell küzdenünk a „gyakorlatias", de eredményeiben eléggé maradi idegenkedést a felsőbb fokú képzéstől. Az viszont szerintem kétségtelen, hogy az eddiginél több telik tőlünk és ennek a többnek elérése ma, a szocializmus fejlődésének és a tudományos-műszaki forradalom kibontakozásának jelenlegi szakaszában — korparancs. GÄLY IVAN A Bratislavai Zenei Ünnepségek záróhangversenye (Igor Grossrrtonri felvétele) Zenei Ünnepségeink utolsó hangversenye zsúfolt széksorok előtt zajlott le, a teremben nagy mozgalmasság uralkodott. Ladislav Slovák karmester a parádés záróestet Andrej OčenáS „A főidről és az emberről" című ének- és zenekarra komponált nagyszabású szimfóniájával nyi totta meg. Ezután érdekes esemény következett. A fiatal előadóművészek nemzetközi versenyének győztese, Emmanuel Krivine mutatkozott be a hangversenyközönségnek. Az est szólista vendégével, Wolfgang Schneiderhannal Bach d-moll kettősversenyét adta elő. A fiatal francia hegedűs igen tehetséges muzsikus, jó technikával, biztos kézzel és megbízható zenei ér. zékkel rendelkezik. Egy pályakezdő ifjú művész számára értékes művészi tapasztalatot jelent, ha egy Schneiderhan nagyságrendű művésszel muzsikálhat együtt. De a köztük álló évtizedek a perc szempontjából nézve bizonyos „hendikeppé" sűrűsödnek. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy ez a pro. dukció nem világított rá Krivine művészi alkatának lényegé, re, nem jelege további művészi kibontakozásának irányát és lehetőségeit. Befejezésül és betetőzésül Wolfgang Schneiderhan Beethoven hegedűversenyét tolmácsolta. Schneiderhan érett művészete nagyszerűen kiművelt tónus, ra támaszkodik. A hangok makulátlan tisztasággal virulnak ki a keze alatt. Hegedűhangja a magas fekvésekben karcsún ívelt, a mély fekvések hangzása telt és szonórus. Beethoven a he. gedűversenyt zongorára is átdolgozta. A zongorakadenciákat Schneiderhan .átírta hegedűre, a különleges kadfenciák (az egyik dobkísérettel) nagyban emelték az előadás hatását, bár a zenekar érezhető kedvetlenséggel, passzívan vett részt a közös művészi feladatban. Ma a zenei fesztiválok virágkorát éljük, nem könnyű a nemzetközi fesztivál-áradattal lé. pést tartani. Zenei Ünnepségeinkre visszatekintve örömmel állapítjuk meg: az általános ér. deklődés és látogatottság a tavalyival szemben lényegesen emelkedett. A Slovkoncert rendezősége szép, változatos zenei eseménysorozatot „tálalt". Az Interpódium 72' is széles hullámokat vetett ez idén. A fiatal művészek nagyszabású seregszemléjével örvendetesen megnövekedett a fiatalok szerepe a fesztiválon, összefoglalóan: a két hétig tartó nemzetközi művészforgalom valóban felfrissítette zenei életünk vérkeringé. sét. HAVAS MARTA