Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám, péntek

A NÉPDALÉNEKESEK III. ORSZÁGOS DÖNTÖJÉRÖL AZ ÉNEKLÉS ÖRÖME Mint arról olvasóink lapunk hasábjain már értesültek, a múlt hét végén a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában lezajlott a csehszlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek „Tavaszi szél- vizet áraszt..." címmel meghirdetett III. országos versenyének döntője. Az idén sorrendben — a komárnói (komáromi) Jókainapok, a želiezovcei (zselízi) népművészeti fesztivál és a galantai (galántai) Kodály-napok után — ez már a negyedik nagyobb méretű csehszlovákiai magyar kulturális jellegű rendezvény volt. Ismeretes, hogy az országos döntőt selejtezőknek számító helyi vagy körzeti népdalestek, járási döntők és országos elődöntők előzték meg. Ezért, mielőtt a döntőről szólnánk, elismeréssel kell nyilatkoznunk a zeneiskolát vagy konzervatóriumot talán sohasem látott valamenyi szólóénekesről, éneklőcsoportról, versenyen kívül szereplő, népi hangszeren játszókról, valamint mindazokról, akiket fűtött az éneklés öröme, a népzene szeretete és ebben az örök értékű hagyományokat ápoló mozgalomban részt vettek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának jegyében megrendezett orÖzv. Fülöp Imréné, a CSEMADOK badicei (Béd) helyi szervezetének tagja. szágos döntő méltó kicsúcsosodása volt a műkedvelő népdalélnekesek hónapok óta zajló nemes vetélkedésének. A bratislav it Kultúra és Pihenés Parkjában immár harmadszor felcsendülő csodálatos „ősi dal" az előzőeknél mintha sokkal szuggesztívabban ünnepélyesebben hatott volna. Hogyisne, hiszen a népviseletbe öltözött versenyzők előadásai magas színvonalról tanúskodtak. Ezt az eredményt csakis az önzetlen munkavállalással és az egymással *aló kapcsolatteremtéssel érhették el, s ez azt bizonyítja, hogy egyre többen vannak, akik a csehszlovákiai magyar néprajzi hagyományok ápolását, valamint a magyar népi dalkultúra gazdagítását és terjesztését a szívükön viselik. Az országos döntőn részt vett tizenkét szólista, hat éneklő csoport, valamint a versenyen kívül szereplő vendégénekesek, éneklő csoportok és citeraegyüttesek közül egyesek azokat a dalokat énekelték, illetve játszották, melyeket népzenekutatásunk nagyjai gyűjtöttek, dolgoztak fel és tettek közkinccsé. Mások viszont, saját vidékük azon dalait „hozták magukkal", melyeket a népdalgyűjtők eddig még nem dolgozA CEMADOK ladicei (Lédec) helyi szervezetének nöi énekkara. tak fel. Ezek a dalok jelentős értéket képviselnek, és ha feldolgozzák őket, igazi gyöngyszemei lesznek majd a CSEMADOK népdalgyűjteményének, s egyben a magyar nöpdalkincsnek. A szólóénekesek közül külön említést érdemel özvegy Fülöp Imréné, Brath Lászlóné és Belokosztolszky Júlia. Fülöp Imréné, a CSEMADOK ladicei (bédij helyi szervezetének tagja, akinek a bíráló bizottság Július Hanus elvtársnak, az SZSZK miniszterelnök-helyettesének, a kormány nemzetiségi tanácselnökének díját és a CSEMADOK KB díját ítélte oda, saját falujában gyűjtött népdalokkal jelentkezett. Ezt mindenképpen nagyra kall értékelni, és azt is, hogy ezeket a dalokat az eredeti hangvételben adta elő. Meg kell említenünk, hogy a zárt é hang nyelvjárásias használata sajátos színt adott előadásának és azt is, hogy öltözéke hűen tükrözte a falusi asszonyok egyszerűségét. Ugyanezt mondhatjuk el a hos(ovái (geszti) Brath Lászlónérói, aki eredeti Nitra vidéki lakodalmi dalokat énekelt és részben az imefi (Iinely) Belokosztolszky Júliáról is, aki balladakincsünk egyik legszebbikét adta elő. A csoportok közül a ladicei (lédeci) éneklőcsoport népdalai voltak a legeredetibbek. A gazdag díszítésű népviseletbe öltözött csoport tagjai tisztán összhangban énekeltek, s ezzel Peter Colotka elvtársnak, az SZSZK miniszterelnökének díját, valamint a CSEMADOK KB díját érdemelték ki. A halk és az erőteljes hanghordozás váltakozásával kellemes meglepetést okozott a CSEMADOK sazdicei (százdi) férfi éneklő csoportja, mely az előző országos döntőkön nem szerepelt. A Csehszlovák Nőszövetség kovaCovcei (kovácsi) helyi szervezetének menyecskekórusa jó dalválogatásával és sajátos népviseletével aratott sikert. Persze, a többiekről sem feledkezhetünk meg, hiszen mindannyian nagyszerűen szerepeitek. A közönség dalaik előadásával egyidőben a hazánk különböző részein élő emberek népviseletét is megismerhette. A rendező, valamint más állami szervek és társadalmi szervezetek a döntő valamennyi résztvevőjét értékes díjjal jutalmazták, s ez azt bizonyítja, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak e rendezvénynek. Azok közül, akik versenyen kívül vettek részt az ünnepségen, a citerásokat kell megemlítenünk, hiszen fellépésük bizonyára ösztönző erővel hat majd a citerazenekarok elterjedésére. A CSEMADOK KB SZŐTTES népművészeti csoportjának Vontszemű János vezette népizenekara, valamint népdaléne kesei — Pereszlényi Irén, Szkrutek Irma és Oros Gyula — jelesre vizsgáztak. A versenyen elhangzott népdalok felbecsülhetetlen értéket jelentenek számunkra. A legtisztább forrásból, a népből erednek, annak sokrétű életérzését juttatják kifejezésre, tömören, a korhoz, az alkalomhoz és a hagyományokhoz alkalmazkodva, de ugyanakkor színesen, a megszokott, de gyakran többféle értelemben használt szimbólumok, képek és alliterációk ide-oda vándorlásával a változatok egymásba folyó végtelen sorát alkotva. Egyszerűségükkel és közvetlenségükkel gyönyörködtetnek, ha Brath Lászlóné, a CSEMADOK host'ovái (geszti) helyi szervezetének tagja. (Pr3ndl Sándor felvételei) bánkódunk, vígasztalnak, ha csüggedünk, lelkesítenek — mindig mindenben „velünk éreznek". Soraikban, dallamaikban végtelen érzelem —, erkölcs- és értelemfejlesztő hatások rejlenek. Érthető tehát, hogy jelentős szerepük van az emberek, különösen az ifjúság szocialista arculatának kialakításában. Az országos döntő résztvevői példát mutattak, hogyan kell keresni, tanulni, énekelni, szeretni a népdalokat. Tanuljunk tőlük valamennyien, hiszen a népdal csak így válhat mindnyájunk kincsévé. TŐZSÉR LAJOS A Ju ro Jánošík című opera felújítása A Szlovák Nemzeti Színház felújított épületében az operaés balettpremierek ünnepélyes ciklusát Ján Cikker nemzeti művész, Juro Jánošík című operájának bemutatásával folytatták. A Juro Jánošík új, sorrendben immár harmadik színrevitelének közreműködői Branislav Kriška rendező, Viktor Málék karnagy, Ladislav Volásek karmester, Ladislav Vychodil díszlettervező, Helena Bezáková jelmeztervező, Jozef Zajko és Štefan Nosál koreográfus. A Juro Jánošík című opera Cikker egyik legismertebb alkotása és Suchoň Krútňava című operája után a második szlovák nemzeti opera. A szerző 1950től 1953-ig dolgozott ezen a művén. A Štefan Hoza által megírt operaszövegkönyv Jánošík életének valós történelmi eseményeiből merített, továbbá a hősről szóló népdalokból, népmondákból. Juro Jánošík közismerten nem csupán egy legendás hős volt, hanem élő személyiség, aki a 18. században a leghíresebb szlovák hegyilegények közé tartozott. A feudális elnyomás idején Szlovákia hegyeiben a nagyurak ellen, a jobbágynép szebb életéért harcolt. Az opera Juro Jánošík életének utolsó két évét dolgozza fel, a hegyekbe menekülését, szegénylegény életét, elfogatását, elítélését és halálát. Az operát azonban nem csupán a szlovák nép történelme e közismert személyiségének egyszerű drámai sorsára építették. Jánošík életének eseményei felett ott lebeg a nép szabadság, igazság utáni vágya, a szabadságért vívott harcának megtestesítője. Juro Jánošík új rendezése lényegesen eltér az eddigiektől, a mű hagyományos szemlélésétől. A színrevitelezők igyekezete az volt, hogy a mű összhangba kerüljön a mával, a modern rendezői nézetekkel, a díszlettervezés mai fejlődésével. Az új rendezési koncepció a következő igyekezetből indul ki: „ ... a reális hatást kiváltó részleteket igazi színpadi stilizációba állítani, amelyben kibontakozhatna az esemény — a legenda alakjainak érzelmei, vágyai, és kapcsolatai" (B. Kriška). E célkitűzés konkrét megvalósításakor azonban, amely végeredményben radikális dramaturgiai módosításokat követel, a színrevitelezők nem voltak eléggé következetesek és valójában nem is lehettek. Ellentétbe jutottak az esemény realitásával, a realista módon megszerkesztett művel, s a díszlet, a színrevitel és a jelmezek stilizálásának mértéke sem volt mindig elfogadható. Az itt említett alapvető problémáktól eltekintve kívánatos lenne a rendezésben helyenként még több dramatuc; giai és rendezői simítás (Jánošík megérkezése, az eljegyzése, Zuza és Jánošík kapcsolata), továbbá a II. és III. kép nagy tör megjeleneteinek plasztikusabb) átdolgozása. Juro Jánošík új színrevitelében valahogy csök

: kent az előző rendezésekben észlelhető spontanitás, közvetr lenség, a fény és az optimiz-: mus, viszont sokkal több a sötét tónus, a kétség, sőt szkepszis. Ezzel szemben megbízható, néhány esetben szinte kiválq színvonalú a szereplők túlnyomó többségének teljesítménye. Az elsőbbség kétségtelenül dr. Gustáv Pappot, Jánošík alakítóját illeti, aki a hősét több évi alakítása után szinte példásan testesíti meg. Az alternáló Mifaq Kopačka, aki Jánošíkot lágyabb, lirikusabb hangon énekli, meg^ jelenés és hangdiszpozíció szempontjából a jövő reményteljes Jánošíkja lehet. Jánošík atyjának alakját mély emberiséggel és nemes hanggal Ond? rej Malachovský ruházta fel. A többi szereplő körül elsősorban hibátlan énekével Elena Kittnél rová (Zuzaj tűnt ki. A részié-, tekben kidolgozott színrevitel' nek köszönhetően kiemelkedtek a kisebb szerepekben Jaroslava Sedlárova (Mara), Juraj Wiedermann (Lőwenburg) és Juraj Oniščenko (Skala). A mostani felújításon kissé háttérbe szoruitak a hegyi legények alakjai, főleg Gajdošík, továbbá Záhora kocsmáros, amelyet egyébként figyelemre méltó hangon Ladislav Neshyba tolmácsolt. A balettrészben többet vártunk Štefan Nosál koreográfiájának népi táncaitól, amelyek nem keltettek olyan nagy érdeklődést, mint Jozef Zajkonak a III. képben rendezett, kissé túlzottan látványos balettje. Viktor Málék zenei begyakorlása általában technikai szempontból biztos, főleg a drámai-lírai részeket emelte ki, ám Cikker partitúrájának néhány további, kifejező tulajdonsága, mint a temperamentum és a táncszerűség nem került kifejezésre: A színpad és a zenekar összhangja éppen ezeken a helyeken nem volt mindig a legmegbízhatóbb és ennek következtében érezhető volt a kórus, a táncosok és a zenekar közti intonációs és ütemkülönbség. Juro Jánošík új rendezése eltérően a mű eddigi szemléletétől kétségtelenül sok érdekeset, alapvetőt, egyben azonban problemátikusat és ellentmondót hozott. Hozzájárulást jelent a nemzeti opera sítlusához, bizonyos fejlődést mutat a zsenge szlovák operakultúra korszerű színrévitelében. A. G. A TERMÉSZET HARMÓNIÁJÁNAK KIFEJEZŐJE MÄRIA FILOVÄ KÉPEI A kremnicai születésű Filová — Millý, Múdroch és Fulle volt tanítványa — az elmúlt esztendőben első önálló tárlatán a Szlovák Nemzeti Színház Kisszínpadának előcsarnokában mutatta be art protisait. Most második egyéni kiállításán az utolsó öt év termésének néhány ceruza-, és kőrajza s olajképei sorjáznak a bratislavai Majer nik Galériában. Ihletője a természet időtlen Színes tévékészülékek szovjet segítséggel A CSEMADOK sazdicei (Százd) helyi szervezetének férfi énekkara. A nižnái Tesla-Orava nemzeti vállalat szovjet kutató és termelő szervezetekkel együttmű ködve készül a színes képfelvételre alkalmas tévékészülékek gyártására. A tévétechnika terén főleg a moszkvai televízókutatási tudományos intézettel, a Hromatron színes képernyőgyárral és a moszkvai Rubin színes tévékészülékeket előállító vállalattal folytat együttműködést. A vállalat a színes tévékészülékek gyártásához szükséges képernyőket a Szovjetunióból hozza be. A jövőben kölcsönös kooperációra számít az egyes alkatrészek gyártása terén. A Tesla-Orava dolgozói a Szovjetunióban tett legutóbbi látogatásuk alkalmával megismerkedtek a színes képfelvételű új készülékek modelljeivel. A színes tévékészülékeket a Szovjetunió 1973-ban fogja gyártani. A tanácskozás során főleg a termelés gazdaságosságával kapcsolatos kérdésekre, a készülékek javítási rendszerére és a szervizszolgálat biztosítására összpontosultak. A szovjet szakemberekkel való együttműködést főleg a készülékek tipizált alkatrészeinek fejlődése szakaszán bővítik, továbbá az egy célú gépek szerkezetének és gyártásának fejlesztésére, amelyek a színes felvételű tévékészülékek előállításához szükségesek. szépsége. Egyetlen, nyilvánvalóan testhez álló műfaja a tájkép, s ezen belül témája az erdő, az az inkább a fák. A magányosak, a barátságosan csoportosulók, a szertehúzók, a külön-, és együttélők. Mind Filová érzés- és hangulatvilágának tolmácsolói. Közös jellem zőik a rajzos érzékenység és a festői látásmód. A hatvanas évek litográfiáin és vásznain a törékeny, finoman remegő ágak és gallyak sötétes erezete képezi a kompozíció vázát, mely körül tömbszerűen épült a lombok sátora. A gyöngén, halvány Illába, enyhe rózsaszínes barnába hajló árnyalatok derűs hangulatot éreztetnek és ébresztenek. (Az Emlék zengő színakkordjai). A későbbi festményeken a fehérrel, világos szürkével tompított lágy tónusok, a Szélben alázatosan hajlongó ágak, az elhagyatottságáról panaszkodó fenyőfa, s az Ösz „hervadásból fényből" szőtt összhangja enyhe bánatot árasztanak. A huszonöt kép, amelyeket a bágyadt októberi napfény simogat, Apollinaire mondásának igazát tanúsítja: „a művészet alapja az emóció őszintesége." BARKANY JENŰNÉ