Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám, péntek

TURKMÉNIA HETEDIK CSODÄJA A Türkménlába látogató újságírók körében vita keletkezett arról, mi az ország legnagyobb érdekessége. Ügy döntöttek, hogy meghatározzák Türkménia hét csodáját, de csodának csak azt tartják, ami sehol másutt a világon nem létezik. Hosszas vita után csak hat csodát soroltak fel: a Kara—Bogaz—Col-öbölt, Merv romjait, a Bahardeni-tavat, a türkmén szőnyegeket, a Badhlz rezervátumot és a V. 1. Lenin Kara-Kumcsatornát. A hetedik csodáról csak országjáró kőrútjuk után döntöttek. Miről is van szó? Mielőtt választ adnánk a kérdésre, említsük meg a hatodik csodát. A Kara-Kum-csatorna az embereknek a természet fölött aratott egyik nagy győzelme. A csatorna első 400 km hosszú részét öt év alatt építették meg. Homokos sivatagon vezet keresztül és összeköti az AmuDarját a Murgab-oázissál. A második 140 km hosszú szakaszt 7 hónap alatt építették meg; ez a Tedzsen-oázisig vezet. A harmadik, Ashabad mögé vezető szakasz megépítéséhez 8 hónap kellett. A mesterséges folyó hossza elérte a 850 kilométert. Említsük meg, hogy pl. a 80 kilométer hosszú Panama-csatornát 10 évig építették! A Kara-Kum-csatorna másodpercenként mintegy 400 köbméter vizet merít az Amu-Darjából. Életet vitt a végtelen sivatagba s arra kényszerítette az eddig terméketlen földeket, hogy teremjenek. A Kara-Kum vize ma több mint 300 ezer hektár területet öntöz. 130 ezer hektár területen javult meg a vízzel való ellátás. Türkménia a csatornának köszönhetően csupán gyapotból 900 ezer tonnát termel évente. A csatorna nagy hatással volt a köztársaság gazdaságának fejlődésére. A csatorna nélkül nem épülhetett volna fel Közép-Ázsia legnagyobb vízerőműve. Nem épült volna fel számos könnyűipari és élelmiszeripari üzem sem. Hajdanán a sivatagban a teve volt az egyedüli közlekedési eszköz. Ma a folyami hajók szirénái verik fel a sivatagok csendjét. A hajók építőanyagot és más árut szállítanak a csatornán, amelyből 450 kilométer hajózható. Hayakawa Toru japán újságíró ezt írta: „Kara-Kum-csatorna. Forró júniusi nap. Sárga homokon keresztül kígyózik a szürkészöld csatorna. Árnyékban 42 fok van. A szél homokot hord. A természet erejét bizonyítja^ az emberek azonban mégis legyőzték. Nagyon jól tudjuk, mit jelent a türkmén nép számára a víz. Szinte anynyit, mint a vér. A Kara-Kumcsatorna az emberek erejének szimbóluma. Tisztelettel adózunk a sivatagot meghódító szovjet népnek". A „Tribúne" című ausztráliai folyóirat tudósítója ezt írta: „Hasonló problémáink vannak az öntözéssel. Ausztrália belsejében száraz sivatagok vannak, de a kapitalizmus nem képes megtenni azt, amit önök tettek... Képzeljenek el egy piszkossárga tónusban festett képet. Mintha az egész vidéket tevebőrrel fedték volna be. Az elszáradt bogáncEok nem élénkítik a tájat, sőt még jobban kiemelik a vidék kietlenségét. Itt ért véget a Kara-Kum-csatorna és ezzel az élet győzelme is. A sivatag az úr. Nem olyan ez a sivatag, mint amilyet az olvasókönyvekből ismerhetünk. A türkmén pásztor véletlenül sem ejti ki a sivatag szót. Azt mondja: homokban élünk. A sivatag a szó szoros értelemben halott sztyeppe, amely ott kezdődik, ahol véget ér a nagy csatorna. A Messedi Messzeriani homokos síkság közepén terül el Mesed-i-Miszr temető-város. Az ókori Dácia fővárosa, amely magával Nagy Sándorral is harcba szállt, már nyolc évszázada halott. A XIII. század elején, amikor Közép-Ázsia virágzó oázisaiba betört Dzsingiszkán, hasonló sorsra jutott Mesed-i-Miszr is. A hódítók elpusztították az öntözőrendszert, melyet a dákok évszázadokon át építettek. Az Atrek-folyő medre délre tevődött át, a csatornákat elpusztították és a bonyolult öntözőrendszer nem működött tovább. A víz kiapadása után az élet is megszűnt. A régészeken kívül ki emlékszik ma a régi időkre, a gazdag oázisokra, Dácia buja zöldjére? MÉGIS VANNAG, AKIK EMLÉKEZNEK! A hatalmas fennsíkon az egyetlen nagy lakott város Madau. A régi főváros romjai nem egész 20 km-re vannak innen, de a távolság köztük 8 évszázad. Az emberek azonban nem felejtetté^ el hazájuk virágzó múltját. A madaui öregek arról mesélnek, hogyan találtak gyerekkorukban szőlőtőke-maradványokat és a fennsíkot hajdanán átszelő csatornák nyomait. Szavaik helyességét egyébként tudósok, régészek, történészek és orientalisták bizonyítják. A középkori krónikások vízvezetékről írtak, amely a Szumbar folyóból életadó vizet vitt Dácia földjeire. Repülőgépről jól láthatók a régi öntözőcsatornák vonalai. Az arabok Miszrnek nevezték Egyiptomot és Miszriánának a dákok országát. Nyilván a Káspi-tengertől délkeletre fekvő földek termékenysége semmiben sem maradt el a Nílus deltájának termékenységétől. Mindezek szerint olyan fajta gyapotot termesztettek itt, amelyik semmivel sem volt rosszabb, mint a piramisok országában termesztett gyapot. Az Atrek folyó Közép-Ázsiában a Nílus szerepét töltötte be. Mi teremhet ma Miszriána földjén? A száraz szelek és viharok széthordták-e termőtalaját? A tudósok meggyőző bizonyítékokat sorolnak fel a talaj termőségéről. Kísérleteket végeztek a legjobb minőségű gyapottal, amely nagyon hosszú szálú, és rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. A Szovjetunióban eddig sehol sem termesztenek ilyen gyapotot. Kísérletileg nem a legjobb talajon, hanem a víz közelében ültettek ilyen fajtát. Ennek ellenére, a rendkívül értékes, valutáért vásárolt gyapotból hektáronként 35 mázsa termett. Íme mire képesek a türkmén szubtrőpusok; csak vízre van szükségük. És a víz eljut a földekre. A XXIV. páltkongresszus Irányelve a Kara-Kum-csatorna építésének folytatásáról beszél, és ez az irányelv jelenti a köztársaság jövőjét. Á több százezer hektárnyi termékeny talaj, és a több millió hektár kiterjedésű legelők sokszorosan megtérítik a költségeket és a munkát. A tudósok már ma azt tervezik, hol mennvi értékes gyapotot ültetnek, hol létesítenek majd gránátalma-, fügefa- és datolyapálma-ligeteket. A közeljövőben a száraz, szubtrópusi éghajlatú vidéken 110 ezer hektár termőtalaj kihasználásával számolnak. Ajdera településen, amelyet kis hegyi folyó szel át, terülnek el a Karakalini kolhoz kertjei. A Szovjetuniónak ezt a — talán — legszebb sarkát, nem kertek, hanem szerecsendió-, gránátalma-, mandulafa- és óriási platánfa-erdők borítják. És mi lesz itt, ha a Türkménia délnyugati részében elterülő, 230 km átmérőjű, óriási puszta területet nemcsak egy kiszáradó folyócska szeli majd át, hanem a bővizű Kara-Kumcsatorna! Az embereket már évezredek óta a Nílus, Gangesz, Huaugho és Amu-Darja vize élteti. A hódító seregek a gazdag területeket puszta sivataggá változtatták. Ilyen sorsra jutott Mezopotámia, Egyiptom és Merv is. De újból termővé tette őket az emberek munkája és a természet ereje, mivel egy hódító sem tudta arra kényszeríteni a folyókat, hogy visszafelé folyjanak. A sivatagok újból oázissá változtak, az élet központjai lettek. A történelemben azonban először megy végbe ez a folyamat a természet önkéntes jótékonysága nélkül. Az az oázis, amelyben kihalt az élet a Kara-Kum-csatorna felépítése után földünk egyik legtermékenyebb területe lesz. És ez lesz Türkménia hetedik csodája. A tervezett munkák óriási kiterjedésűek. A türkmén népnek van azonban kire támaszkodnia. A csatorna első szakaszait számos nemzetiségképviselői építették. A csatorna építésében ma a Szovjetunió több mint 200 városa vesz részt. Az egész mesterséges folyó hossza eléri a 3400 km-t, az öntözött terület nagysága az egymillió hektárt és a legelők területe 7 millió hektárt. A Kara-Kum-csatorna újból azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió nemzeteinek egysége, testvérisége és együttműködése jelentősen meggyorsítja a szociális haladást. (APN) Teljesítik feladataikat Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a TOS vállalat jásovái (Jász falu) üzeme Nehéz volt a kezdet. Negyven szakmunkással, száz ipari tanulóval a helyt traktorállomás kihasználatlan épületében a ČKD Blansko fióküzemeként kezdte meg a munkát a TOS vál. lalat jásovái (Jászfalu) üzeme. Az SK 25 karusszel esztergapadok előtolós szekrényének, állítóknak, szűrőknek, hidraulikus tolózáraknak a gyártásával kezdték. Aggódva, kétkedve figyelték, vajon az ipari múlttal nem rendelkező vidéken megbirkóznak-e ezekkel a feladatokkal az üzem dolgozói? Teljesítették feladatukat. Az anyavállalat, a ČKD Blansko munkájuk nyomán már az első évben jó minőségű gépeket szállíthatott a Német Demokratikus Köztársaságba, Magyarországra, Indiába és Argentínába. Néhány év múlva azonban a felszámolás veszélye fenyegetett. Sucha Michal elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára, Ohnutek mérnök, az üzem igazgatója azonban határozottan visszautasították az ilyen elképzeléseket. Sőt, hamarosan átszervezték, továbbfejlesztették az üzem munkáját, mert a kurimi megmunkáló gépek üzeméhez csatolták ezt az üzemegységet. Ebben az időszakban már a DT—54 lánctalpas traktor hidraulikus berendezésének gyártásával foglalkoztak. Az üzem dolgozói gyorsan és ügyesen elsajátították az új munkafogásokat, az új munkamódszereket. Teljesítették feladatukat. Ismét bizonyítottak. 1967-ben marógép-alkatrészek gyártásával bízták meg őket. Ugyanakkor átvették a DU—KGST típusú egyetemes osztókészülékek, valamint a 0 315-ös, 0 400-as körasztalok gyártását is. Nehéz feladatot kaptak. A felmerülő problémák megoldása érdekében azonban kapcsolatot teremtettek a magyarországi DANÚVIA gyárral, s munkamegosztással megoldották a problémákat. 1970 szeptemberétől a körisztalok gyártását átvette a DANÚVIA, ők pedig ettől a gyártó! átvették a TOF és EOF típusú elosztókészülékek gyártását. Ezért ma már az üzem gyártmányainak mintegv 25 százalékát Magyarországra exportálják. Teljesítik feladataikat. Múlt évi termelésük az 1968-as év eredményéhez viszonyítva 134 százalékkal emelkedett. A nyers bevétel emelkedése 246 százalékos, a tiszta bevételé 267 százalékos. A munkatermelékenység 95,5 százalékkal emelkedett. A dolgozók átlagos keresete 19,1 százalékos növekedést mutat, míg létszámukat 19,7 százalékkal növelték. Az idén az első fé! év tervét 102,3 százalékra, az exporttervet pedig 107,5 százalékra teljesítették. Szép eredmények. Ennek ellenére nagy gondot fordítanak a gyártmányok minőségének tökéletesítésére. Főleg a munka körülményeket akarják megjavítani. Tervbe vették a gyúlékony anyagok raktárának, a hengerelt acél és öntvénytermékek vaktárának, a transzformátor-állomásnak a felépítését, valamint • szociális heA Szovjetunió fél évszázados múltját idéző, november 7-én, a Csehszlovák—Szovjet Barátság hónapjának első napján a prágai Fučík Park Kongresszusi Palotájában megnyíló kiállítás előkészületei már javában folynak. A park megszokott csendjét sürgés-forgás zaja veri fel. Szanaszét hevernek a ládák, teherautók érkeznek és indulnak. Ég a munka a naponta két műszakban váltakozó tervezők, műépítészek és a mintegy 300 munkás keze alatt. Az a benyomásunk, mintha valamilyen kiterjedt építkezésen volnánk. A Kongresszusi Palota csillárjait már eltávolították, a pódiumot és a többi berendezési tárgyat is fokozatosan az érkező tárgyakkal cserélik fel. A palota balszárnyában gyorsan nő a vSzovjetunió népeinek tartalmas, gazdag életét, magas életszínvonalát ábrázoló: „Élet fája"... Ez a sokágú, lombos fa formájában tervezett kirakat lesz hivatott megismertetni a látogaNagvszabású ülie a SzovIetuniOröl Javában folynak az előkészületek tókat a Szovjetunió 15 köztársaságának termékeivel, melyek már útban vannak Prága felé. A park bejáratánál is megkezdték már a 40 méter hosszú, 12 méter maga? kapu és felette az 5 m átmérőjű ötágú szovjet csillag szerelését. Szakembereink a Szovjetunió kulturális minisztériumának a napokban érktző képviselőjét várják. A bemutatásra kerülő műalkotások végleges jegyzékét hozza magával. — Kétségtelen — vallják egyhangúlag dolgozóink — hogy a szovjet szakemberek értékes tanácsai és segítsége nélkül aligha volna biztosítható ennek a páratlan, rendkívül igényes kiállításnak a sikere. Ezzel szovjet barátaink is tisztában vannak, s ezért nem fukarkodnak a bemutatásra szánt tárgyakkal. Szmolenszkból pl. máris útnak indították a BELAZ 148 jelzésű, 40 tonnás, hatalmas méretű, billenő tehergépkocsit. A TU—154 típusú repülőgép, a prágai metro vagonjainak modelljé;, a szovjet tudomány, ipar és technika mindmegannyi bizonyítékát is megcsodálhatjuk majd a Kongreszszusi Palotában. A kiállításon természetesen a gyermekekre is gondoltak. A sok szép és érdekes játékszer közül nem egygyel a gyermeksarokban is elszórakozhatnak majd. A nők nagy érdeklődősére tarthatnak számot a pompás szovjet szőrmék és bundamodellek, és minden bizonnyal számos tisztelője akad majd Zajcev, híres divattervező 70-nél több modelljének is. A kiállítás a Szovjetunió gazdag természeti kincseit, gépipari, kohászati és többi iparágának termékeit is felsorakoztatja. Önálló részt képez majd a cári Oroszország néptömegeinek szociális és gazdasági helyzetét tükröző plakát- és fényképkiállítás is, mely az akkori Oroszország és a mai Szovjetunió dolgozóinak jogai és sžabadsága közötti éles ellentétekre világít rá. Az egyik értékes falragaszt 1901-ben Genfben az orosz szociáldemokraták szövetsége adta ki. Lenin szavait idézi, melyek szerint a lakosságot sehol a világon nem zsákmányolták ki olyan mértékben, mint éppen Oroszországban. A kiállítás iránt rendkívül nagy az érdeklődés. És ez érthető, hiszen ehhez a Szovjetunió fél évszázados múltját bemutató nagyszabású kiállításhoz hasonlóval még eddig nem találkoztunk. Éppen ezért nagy megtiszteltetés részünkre, hogy a Szovjetunió a látványos kiállítás színhelyéül Prágát választotta. KARDOS MÁRTA Balázs Imre, az üzem egyik alapító tagja, a marógép mellett lyiségek és a porta átalakítását. Az idén befejezik az üzem udvarának befedését. Jövőre négy új gépet vásárolnak, 2 modern marógépet, 2 esztergapadot Megkezdik a fűtőház és a szennyvízderítő építését is. Az üzem vezetői büszkék ar elért eredményekre. Ugyanakkor azonban nyíltan, őszintém beszélnek arról, hogy a kitűzött tervfeiadalok biztosítása mellett, gyakran megfeledkeznek a dolgozókról való gondoskodásról. Ügy vélik: akad még bőven tennivaló ezen a téren. Mi a helyzet? A dolgozók igénybe vehetik a Kovácspatakon felépített lí ágyas üdülőházat, melynek ivóvízzel való ellátása, a hozzávezető út építése elmaradt Probléma ez annak ellenére; hogy az üzem dolgozói a Bulgáriában épített vállalati víkendházban is kellemesen eltölthe tik szabadságukat. Az egészségügyi ellátás is hiányos. Dubník (Csúz) és Kolta községekben a körzeti orvosok bizonyos időpontban csak az üzem dolgozóit fogadják. Ax alkalmazottak tehát csak lakóhelyükön kereshetik fel az or vost, így -sok időt veszítenek fölöslegesen, s ezáltal csökken a munkatermelékenység is. Az egészségügyi intézmény üzemben való elhelyezése jelenleg helyszűke miatt nem valósítható meg, de napirenden tartják. Az alkalmazottak többséga naponta utazik munkahelyére. Szükséges, hogy számukra várótermeket építsenek. Az idén felépítenek egy 20 személyes várótermet. Ez azonban korántsem oldja meg a problémákat Napirenden kell tartani ezt aí ügyet ls. Kívánatos az üzemhez vezető járdák építése, a közvilágítás bővítése. Az üzem vezetői remélik, hogy a község vezetősége segít ennek a problémának a megoldásában is. Nem feledkeztek meg a dolgozók lakásproblémáinak meg oldásáról sem. Az építkezőket térítésmentes, stabilizációs kölcsönökkel segítik. Legutóbb 16 lakásegység felépítéséhez nyúj tott segítséget az üzem. Ilyen eredmények és problémák jegyében ünnepelték meg a dolgozók az üzem fennállásának 10. évfordulóját. Megállapították, hogy teljesítették feladatukat, s megígérték, hogy a jövőben is teljesíteni fogják maguk, népgazdaságunk, a szocializmus javára. NAGY ANDRÁS A termelőszövetkezetek felajánlásai A szlovákiai termelőszövetiíezetek-a Szovjetunió megalapítá* sa 50. évfordulójának és a Szlovákiai Termelőszövetkezetek Szövetsége II. kongresszusának tiszteletére arra kötelezték magukat, hogy az idei bevételi tervet 9 millió koronával túlszárnyalják, a piaci alapokat 17 millió Koronával és az exportfeladatokat 8 és fél millió koronával túlteljesítik. A bevétel 1974-es évre tervezett összegének szintjét már az idén el akarják érni. Bővítik a szövetkezetek fejlesztési központjainak hálózatát. Itt összpontosítják majd a termelés bővítésére, a piacriutatásra, a legkorszerűbb divatújdonságok és műszaki újdonságok termelésének távlati koncepciója kidolgozására irányuló javaslatokat