Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

FLANC (Lakatos Ferenc rajza) PAPUCS A papucsférjet megkérdezik egy táraságban: — Hogy érzi magát? Mire odafordul a feleségéhez: — Szívem, hogy érzem magam? FELÉBRED • Egy fatelep éjjeliőrt keresetthez egyik jelentkezőnek azt mondja a fatelep vezetője: — Rendelkezik maga azokkal a képességekkel, amelyek egy éjjelíöri állás betöltéséhez szükségesek? — Hogyne — feleli az éjjeliőr —, a legkisebb zajra felébredek. GONDOS ANYA — Kelj fel, fiacskám, már kinyitották a borozókat! (V. Renčín rajza) RÉSZLETRE — Havonta kétezret költök italra ezret gyermektartásra, hát hogy tudok én ilyen világban megélni? (Neprakta karikatúrája) NOI DOLDOK Az utcán találkozik két asszony, és beszélgetnek. Egyszer csak feléjük szalad egy kisgyerek, mire így szól az egyik: — Nézze már ezt a gyereket, milyen vízfejű! — De asszonyom, ez az én gyerekem! — Igazán? Milyen jól álil neki! PÁRBESZÉD Ketten beszélgetnek. — Az én feleségem drága, jó asz. szony. Nincs fogalma róla, hogyan gondoz engem. Esténként lehúzza a cipőmet. — Mikor hazajön? — Nem, mikor el akarok menni. A skótot megkérdezték, hogy miért vett a barátnőjének születésnapi ajándékul pont egy ajakrúzst. — Azért — feleld a skót —, mert ez az egyetlen ajándék, amit kis részleteikben, lassanként visszakapok tőle. KIRÁNDULÁS Egyik hazánkfia autótúrára indul. Párizsban már várja a barátja. Beülnek a kocsiba, és a jó barát sorban bemondja a nevezetességeket: — Ez az Operaház: Itt van az Etoile. Ez itt a Montmartre. Egyszerre koromsötét lesz .A vendég megkérdi: — Hát most hol vagyunk? . — Egy autóbusz alatt. VÁLASZTHAT A bíró így szól a vádlotthoz: — A bíróság megértette azokat az indokokat, melyek a bigámiara vitték. A bíróság ezennel felmenti önt. Hazamehet a feleségéhez. A vádlott savanyú képet vág: — És melyikhez, kérem? A TÁNYÉR Kovács ebédel egy vendéglőben. A vendéglős kutyája mindjárt az ebéd elején odatelepszik mellé, és le nem veszi a tányérjáról a szemét. Kovács odahívja a pincért: — Mondja, miért bámul ez a dög folyton a tányéromra? — Azért kérem — magyarázza a pincér —, mert ebből a tányérból kap mindennap enni... VENDÉGLŐBEN — Mondja, pincér uram, nem lehetne legalább megfordítani az abroszt, hogy tiszta asztalon ehessek? — Kérem látott már maga olyan terítőt, amelynek három oldala van? (Wochenmagazin) KORÁN KK7.IÍ1 «— Srtreeském, Bit f*tf«J mm vaesorifara* (Kntoosplegei) TITOK A száztíz éves bácsikától megkérdezi valaki: — Mondja bácsi, hogyan érte meg ezt a szép kort? A bácsi csöndesen feleli: — V/olt türelmem. GONDOLATOK A határozatlanságunk abban rejlik, hogy határozottan kitartunk mellette. « • • Az apróját számolva jött rá, hogy apróságokra se maradt neki. » • • Az éhes ember nem hisz a jóllakottnak. • • * Ha a bölcsességet ingyen osztogatnák minden utcasarkon, akkor sem szabadulnánk meg soha a buta emberektől. BRNO KÍN JÖTANÁCS Kovács beállít egy hivatalba. Keresi az igazgatót, és alkalmazást kér. — Mihez ért? — Én kérem, mindenhez; olyan okos vagyok, hogy mindenben tudok önnek jó tanácsot adni. Alkalmazzon engem mint tanácsadót. Teltek a hetek, teltek a hónapok, de Kovács csak a fizetését vette fel, hasznát nemigen lehetett venni. Egyszer csak hívatja a főnök: — Ugye maga az a tanácsadó? — Igenis, én. — Ide hallgasson: adjon nekem most egy jó tanácsot. — Mire vonatko zólag, kérem szépen? — Arra vonatkozólag, hogyan szabadulhatnék meg magától. A szovjet hunvoristák karcolatai JURIJ OJSZTENDER: Ä Jurtj Cibulin író ismét megjelent a szerkesztőségben. Elbeszélését újra visszautasították. — Ezek sohasem értenek meg engem — sóhajtotta sértődötten. — Majd ha meghálok, elismernek... de akkor már késő lesz. E gondolatnál olyan szorongás fogta el a torkát, hogy elsírta magát. Másnap reggel a folyóparton Cibulin jellegzetesen ismerős kalapjára bukkantak. A holttestet nem találták sehol. A helyi újság következő napon nagyon rugalmasan megjelentetett egy hekrológoí,.^amelyben mindent megír, tak, amit ilyen esetekben írni szokás: életét és munkásságát méltatták. A lap röviden és átdolgozva közölte Cibulin állandóan visszautasított elbeszélését is. Egy hét múlva jelentkezett a „halott". A honoráriumért. Cibulin megkapta a „gázsit", de csak nem akart elmenni a szerkesztőségből. Bejelentette magát a főszerkesztőnél. — Ön azt írta a nekrológban — kezdte Cibulin —, hogy tehetséges vagyok. — Igen, azt írtam — sóhajtott a főszerkesztő. — Bs azt is írta: idő előtt háltam meg, többet már nem alkotok. Ä főszerkesztő bólintott. Erezte, hogy közeledik a katasztrófa. — De én igenis alkottam! — kiáltotta győzedelmesen Cibulin. És az asztalra tett egy aktatáskára való kéziratcsomót, s elrohant. Az egész szerkesztőség munkához látott. Egymás után jelentek meg Cibulin elbeszélései. Persze verejtékes átdolgozások árán. Irodalmi körökben titokzatos hírek keringték Cibulin sikereiről. A főszerkesztő alig tartózkodott a szerkesztőségben, De Cibulin elől nem lehetett elbújni. Árnyékként követte a „főnököt", újra meg újra kíkényszerítette alkotásainak megjelenését. De minden véges. Cibulin ihletforrá. sa is kiapadt. A szerkesztőség hangosan fellélegzett. Olyan nagy volt az öröm, hogy Cibulin tiszteletére házibulit rendeztek. Másnap három visszautasított író kalapját találták a folyóparton. A kéziratok gondosan becsomagolva várták a halhatatlanságot. V. JEVDOKIMOV: Feleségem műszáki antitalentum. Mondom neki, hogy egyszer majd elbűvölöm csodálatos technikai tudásommal. A magnetofont hozzákapcsoltam a telefonhoz és vártam. Végre elérkezett a Nagy Pillanat. Megszólalt a „drót". Oldalbordám felvette a kagylót. Bn pedig indítottam a magnót... „... Jó napot... igen... nem ... Igen ... nagyon... igen ... én Is". — Most bemutatom neked a korszerű technika legnagyobb csodáját — szóltam. — Kivel beszéltél? — A barátnőmmel. Miért? — kérdezte egy kicsit ijedten. Visszatekertem a szalagot és elindítom a tekercset. A feleségem barát, nőjének mély férfihangja van... — B n vagyok kedvesem. Hogy vagy? — Jó napot! — Micsoda? Az a balga férjed otthon van? — Igen. — Bizonnyal a megnetofónnal játszik, ugye? — /gen. — Ma tehát nem látjuk egymást? — Nem. — Nem vágyakoztál utánam? — De igen. Nagyon. — Tehát holnap? — Igen. — Pápá. Nehogy az a balek megneszeljen valamit. Csókollak, mókuskám! — En is. A magnetofont a feleségemnek ajándékoztam. Emlékbe. Fordította: T. V.