Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

O J { T Á S NEM TREFA Pistike kinéz az ablakon, és látja, hogy a szemben levő ablak mögött Kovács és a felesége ölelkezik, csókolózik. Mivel ez minden délután megismétlődik, Pistike is pontosan megjelenik az ablakban, nehogy va. lamit elmulasszon. A mamája azonban egyszer rajtakapja, és rögtön szól a férjének. A papa átmegy Kovácshoz és így szól hozzá: — Nézze, Kovács úr, arra akarom megkérni, hogy csináltasson függönyt az ablakára. Az én fiacskám még gyerek, maga meg minden délután odaáll a feleségével az ablakba csókolózni. — Ugyan, ne tréfáljon, hiszen én délután otthon sem va. gyokl SZORAKOZOTT A professzor dolgozószobája, ba benyit a felesége: — Fiacskám, behoztam Péterkét. A professzor fel sem néz: — 161 van, tedd a P betűhöz. SZALLODABAN Egy részeg ember éjjel megy baza a szállodába, és nem találja a szobáját. Benyit az egyik szobába, de gorombán rá. kiáltanak, hogy menjen a dolgára. Tovább botorkár az emeleten, fel-alá dülöngél, és nemsokára ugyanabba a szobába nyit be. A lakó még gorombábban kergeti el. A részeg odébbáll, és tovább keres. Szerencsétlenségére harmadszor is ugyanoda nyit be. — Ejnye, nal — ordft rá a lakó. — Hát magától már nem Jehet nyugodtan pihenni? — De kérem — mondja a részeg —, micsoda szálloda ez, ahol minden szobában maga lakik? (Punch — Anglia) — Amióta a célban vár a feleségem, nem tudok gyorsabban futni. (Sajdik László karikatúrája) PAPUCSHŐS A papucshős éjjel későn jön haza, és kopog az ablakon. — Lajos, te vagy az? — szói ki az asszony. — Félek, hogy én — mondja Lai-<! GYEREKESZ PANASZ A szállodai portásnak panaszkodik az egyik vendég: — A szobámban elromlott a csengő. Most mit csináljak, ha valamire szükségem lesz? — Dobja le a cipőjét háromszor, Jó erősen a padlóra. — Na, és? — Az ön szobája alatt egy nagyon ideges vendég lakik, aki rögtön panaszra szalad majd hozzám, s én ebből tudni fogom, hogy önnek valami óha. ja van! KULONOS — Különös ember a férjem — panaszkodik egyik barátnő a másikia!<. — Miért? — Haragszik, ha nem .ikarom megmondani nei, mire költöttem a >ónzt, ha pedig meg iiorulom neki, akkor lóg jobban haragszik. Cseng a telefon. — Jőnapot kívánok, a VII. B osztályfőnökével szeretnék beszélni. — Tessék, én vagyok az. — Szeretném bejelenteni, hogy Nagy Péter ma nem mehet iskolába, mert megbetegedett. — Tudomásul veszem, csak még azt mondja még, hogy kivel beszéltem. — Az édesapámmal, tanító bácsi... OK IMELKÜL Fekete másodszor nősül. Esküvő után így szói ifjú nejéhez: — Szívecském, egy nagy hibámot elfelejtet tem megmondani nek$$. — Mi az a nagy hi ba? — Sokszor minden ok nélkül féltékenykedem. A neje megnyugtatja —•" Nálam nem fogs minden ok nélkül félfé kenykedni! — Ha berúgod ebbe a kapuba, felveszünk a vállalatunkhoz hivatalnoknak! (Krokogyil) NOI DOLGOK EJTŐERNYŐ A sportcikkek boltjában megkérdi egy férfi: — És mi van akkor, ha nem nyílik ki az ejtőernyő? — Hozza be nyugod tan, kicseréljük! NEM JÁR A vendég megkérdi az étteremben: — Mondja, kérem, mikor vágták le ezt a csirkét? — Pardon, uram, a csirkéhez csak krumpli, saláta vagy kompót jár, de életrajzi adat nem. Egyik nő vigasztalja a másikat. — Majd elmúlik, az idő a legjobb orvosság minden bajra. — Tévedsz, az én bajomat az idő sem gyógyítja meg. — Mi bajod van tulajdonképpen? — Öregszem. POFON Kovács gyanútla. mii feketézik az eszpresszóban. Egyszerre odalép hozzá egy íérfi, és leken neki egy hatalmas pofont. Kovácsnak szikrát hány a szeme, és dadogva kérdi: — Pardon ... kihez van szerencsém? — Semmi köze hozzá! — harsogja dühösen az idegen. — De miért tetszet pofon ütni? — Elég, ha én tudom. Kovács megtapogatja a fejét, és keserves arccal így szól: — Legalább azt mondja meg, hogy melyik fülem cseng?! ANGOLOSAN i e? angol lord tengeri úton van. Éjjel tizenkét órakor «»0jön hozzá az inasa, felkelti, és így szól: — Sir, tessék azonnal felöltözni, a hajó léket kapott. Van két mentőövem, talán még meg tudunk menekülni. — Mikorra várják a hajó elsüllyedését? — Reggel nyolcra. A lord magára húzza a paplant, és kiadja az utasítást: — Heggel hétkor megmenteni 1 JO KIS MUNKAHELY — Hidd el, komám, ha nem kellene naponta bejárnnm a munkahelyre, akkor sohasem lennék részeg. (A. Mišiánek rajza) — Hé, ez nem szabályos, itt tilos az előzés! (Icl Paris) KIÉ A KOCSI? — Tiéd ez a gyönyörű kocsi a ház előtt? — Az attól függ... Amikor éppen ragyogóan tiszta, akkor a feleségemé. Amikor merő sár, a fiamé. Ha valamiféle összejövetel van, akkor a lányomé, és ha kerekeket kell cserélni, vagy más egyéb javításra van szükség, akkor az enyém. FUTÁS... Az atya oktatja kamaszfiát: — Nők után futni olyan elfoglaltság, amely még senkinek sem okozott bajt. Baj akkor van, ha utolérjük őket! SKÓT TÖRTÉNET A skót eljegyezte mogát egy lánnyal, de később bejelentette, hogy visszalép, es visszakérte a jegygyűrűt. A menyasszony így szólt: — Sa|iios, nem tudom visszaadni tj gyűrűt, mert időközben úgy el híztam, hogy nem jön. le az ujjamról. > A skót sóhajtott egyet: — Rendben van, elveszlek feleségül. TkMost nem tudom, hogy én vagyok-e ifi az ütődött, vagy pedig ...izé... nyugi, nem akarok gorombáskodni. Szóval, néhány nappal ezelőtt békésen ballagtam az utcán, fényes nappal ballagtam, szívemet fűtötte az emberszeretet, ami nagyon jól főtt, mert éppen hűvös őszi idő volt, és akkor megláttam öt — a divatkirályt. Helyesebben, nem is én láttam meg, hanem arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ballagó embertársaim megálltak, csodálkozástól kikerekült szemmel bámultak az úttest másik oldalára, és természetesen én is követter,, példájukat. Nagyszerű, csodálatos látvány volt! Szívet, lelket andalító látvány volt! Mármint a divatkirály! Egy kb. húsz tavaszt látott férfitársam Ott vonult — nem ment, hanem vonult

t — járda közepén, kényesen, mint a páva, mert tudta, érezte, hogy mindenki őt figyeli, mert olyan cuccbo burkolta aránylag nyeszlett porhüvelyét, aminek láttán még az ízlésesen öltözködő gorillákban is megállt volna az ütő. Az ifjú kabátja fekete selyemből készült, de a gallérja bordó volt. Nyakát valami sokszínű mosogatóronggyal védte az időjárás viszontagságai ellen (tehet, hogy táncdalénekes volt:/. A nadrágja viszont — most tessék kapaszkodni, jön a kanyart — háromszínű volt: kék, sárga és pirost És menti Emelt fővel! Mint egy dal/ül Mint egy újkori lovag! Aki most srőkött meq a diliházból, és nyugodtan cselleng az utcákon, mert tudja, hogy az ápolók még nem vették észre a szökését. Most ne tessék azt mondani, hogy „ez a vén pók Irigyli a fiatalokat", mert valóban irigylem őket — a fiatalságuk, éveik csekély száma miatt. Kérem, én szisszenés nélkül vettem tudomásul, amikor a tizenévesek lópokrócba öltöztek, megértően bólogat, tam, amikor a férfipalánták haja főbb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára, sej-haj, göndörödött. Es ha holnap e gördülő fürtök végére apró csengettyűket akasztanák, ér. Akkor is legfeljebb annyit sóhajtok, hogy „na, sag schon", mert én tanultam skolasztikus filozófiát. De engedjék meg nekem, hogy egy ilyen háromszínű nadrágba bujtatott ifjú láttán bokáig megrendüljek és véleményemet harsány röhejjel fejezzem kl. Ennek, természetesen, nincs jelentősége, mert az én véleményem nem számít, ugyanis a mellettem csodálkozó polgártársamnak az volt a hangosan kifejezett véleménye, hogy „ez hülye!". Ezzel szemben a másik oldalam mellett pihegő, szoborrá vált, igen zsenge leányzó felsóhajtott: „Allatian klassz tkrapek, nagyon bírom az ilyeneket!" A tanulság pedig az, hogy de gustlbus non est disputandum, vagyis: még egy hülyeqyer'eket sem szabad az ízléstelen öltözéke miatt az utcán megpofozniI PÉTERF1 GYUL4